Minden szervünk termel salakanyagot működése során és ez alól agyunk sem kivétel. De szervezetünk többi részével ellentétben, agyunk nem része a limfatikus hálózatnak, amely kiszűri és elszállítja a melléktermékeket. Egy új kutatás azonban, amelynek során egerek agyát vizsgálták, részben megfejtette a rejtélyt, hogyan jutnak ki a salakanyagok agyunkból. A metódus lényege, hogy gyors ütemben folyadékot pumpál szervezetünk az agyi véredények külső fala mentén, így gyakorlatilag kiöblíti a hulladékot. A kutatás eredményeiről részletesen beszámoló tanulmány a Science Translational Medicine oldalain jelent meg, és sokat segíthet annak megértésében, hogyan alakulnak ki az Alzheimerhez hasonló megbetegedések,és hogyan lehetne kezelni ezeket.
„A limfatikus hálózat egész testet behálózó rendszere az agyból hiányzik” ‒ magyarázza Jeffrey Iliff, a Rochesteri Egyetem idegkutatója. A kutató és kollégái ezt roppant furcsának találták, mivel az agy különösen érzékeny a salakanyagok felhalmozódására. A tudósok régóta sejtették, hogy az agyi hulladék az agy-gerincvelői folyadékban köt ki. A nyolcvanas években felvetődött annak ötlete is, hogy talán ezt a folyadékot pumpálja valamilyen mechanizmus az agyba, hogy „kiöblítse”, majd a salakkal együtt távozik, azonban a kutatók többsége nem volt meggyőződve arról, hogy valóban így történik a dolog.
Iliff és kollégái régi és új képalkotó módszerek kombinálása révén jelenítették meg a rendszer működését. A hagyományos metódus során radioaktív nyomjelzőt fecskendeznek egy agyi preparátumba, de ez csak a halott agyról ad információt. Egy kétfotonos képalkotásnak nevezett új módszer azonban képes követni a nyomjelzők útját az élő agyban is, így a kutatók működés közben, élő egerek agyában tudták megfigyelni a rendszert.
A cerebrospinális folyadék a véredények külső fala mentén áramlott át az agyon egy fehérjékből összeálló csőszerű rendszerben haladva. A folyadék összeszedte a sejtek között felhalmozódott salakanyagokat, majd a nagyobb vénákon keresztül távozott az agyból.
„Ezek a kísérletek igazolják, hogy az agy-gerincvelői folyadék egy jelentős áramlási köre az agy extracelluláris terén keresztül halad, és gyakorlatilag kiöblíti onnan a salakanyagokat” ‒ mondja Bruce Ransom, a Washingtoni Egyetem neurológusa.
Iliff kutatócsoportja azt is kimutatta, hogy az egerek agya ezek nélkül a fehérjecsatornák nélkül nagyon kevéssé volt hatékony a hulladékok kiürítésében, hetven százalékkal lassabban haladt a tisztítás, mint az egészséges egerek esetében. Többek közt jelentősen felhalmozódtak az amiloid fehérjék is, amelyek túl nagy mennyisége az agyban az Alzheimer-kór egyik fő okozója. Az agy rendszeresen termeli ezeket a proteineket, de az előzőekben tárgyalt tisztítórendszer folyamatosan eltávolítja a termelődött mennyiség legnagyobb részét. Az Alzheimeres betegek agyából azonban nem ürülnek megfelelően az amiloidok, és felhalmozódva plakkokat képeznek
Ez a lerakódás elviekben megelőzhető lehet olyan módon, hogy fokozzák az agy tisztítórendszerének működését. „Meg kellene találnunk annak a módját, hogyan tudjuk feljebb csavarni a működést” ‒ mondja Iliff. Ennek megfejtése más betegségek gyógyításában is nagy segítség lehetne, például a Parkinson-kór vagy a stroke esetében.
 
