Ha valaki a kétezres évek elején amellett kardoskodik, hogy a nem is olyan távoli jövőben egy Lengyelországon kívül alig jegyzett fantasy-szerző műveire építő akció-RPG trilógia az ágazat megkerülhetetlen sarokköveként fog bevonulni a szcéna történelmébe, az illetőt alighanem hosszú napokig tartó orvosi kivizsgálásnak vetették volna alá, hogy aztán több oldalra rúgó jelentést írjanak az elmeállapotáról. De az Andrzej Sapkowski Wiedźmin, azaz Witcher ciklusának jogait potom pénzért megvásárló CD Projekt Red csapatának annak ellenére sikerült betörnie a piacra, hogy az irodalmi ihletésű címek javát angolszász írók munkái alapján hozzák tető alá. Ezzel pedig ékesen bizonyították, hogy kellő elszántsággal semmi sem lehetetlen.

Sajnálatos módon azonban eleddig az itthoni termést messziről elkerülte a játékipar, holott kiválóbbnál kiválóbb írások várják, hogy a lengyel stúdió vezetőihez hasonlóan egy magyar csapat is kockáztatni merjen. Cikkünkben emiatt a szikár tények helyett a vágyálmok játsszák a főszerepet, mert azon tűnődtünk el, hogy miképpen lehetne adaptálni hazai tollforgatók remekeit.

Lássuk hát a listát!

A határokon belül a M. A.G .U. S. vitán felül az egyik, ha nem a legnépszerűbb fantasy-franchise, mivel novellák és regények tucatjai mellett több asztali szerepjáték-kiadást is megélt. Sőt, annak dacára, hogy már jó ideje csúszik a projekt, a jogokat birtokló kiadó elvileg hamarosan egy újabb szabálykönyvvel örvendezteti majd meg az érdeklődőket. Egy ilyen bőséges felhozatalból nem könnyű válogatni, ám ha mégis kéne, akkor, akármennyire is adja magát egy grandiózus RPG ötlete, érdemes lenne szűkebb fókusszal a piacra lépni. Így a dekadens, szigorú kasztrendszerben élő birodalom, Toron legkedveltebb szórakozása, a sajátos szabályok szerinti gladiátorviadal lenne a legalkalmasabb alapanyag, mert tálcán kínálja magát egy hat-hat fő elleni multiplayer akciójátékhoz. Elvégre, a jókora, megannyi részre felosztott arénában zajló viadalok tökéletes kooperációt igényelnek. Hiszen, hiába küzd derekasan a két gladiátor, segítőik, a két tőrvető, a számszeríjász, az átkokat, rontásokat és villámokat szóró boszorkánymester, valamint az egész küzdőteret belátó, okos tanácsokat adó, de tétlenségre kárhoztatott stratéga nélkül halálra van ítélve. Emellett, az amúgy sem egyszerű helyzetet rafinált csapdák teszik még trükkösebbé. Elmondható tehát, hogy ideális eSport-program válhatna a társasjáték-variánskéntis kipróbálható összecsapásokból.

Bár Nemes István félorkja, a pályáját Yvorl, a káosz istenének harcos-papjaként megkezdő Skandar Graun, akit sokan a "két lábon járó pestis"-ként emlegetnek, már szerepelt egy nyom nélkül eltűnő CRPG-ben, a közszájon forgó mondás szerint nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni. Ezért, és mivel manapság a retro-játékok fénykorukat élik, lenne fantázia egy a Baldur's Gate-re hajazó szerepjáték tető alá hozatalában. Már csak azért is, mert az időnként istenekkel pofozkodó, vagy királyként regnáló, ám ideje javát Kirovang falvának legjobb, azaz egyetlen kocsmájának gyalulatlan lócáin töltő gazfickó számtalan fura figurával kötött hosszabb-rövidebb ideig tartó szövetséget. Ernest Roahmyer, a pápaszemes rettenet, Kucsum, a mocsok, vagy épp a nagy szerelem, Lucinda: a sort hosszasan folytathatnánk. Ergo, a játékban egymást követnék az érdekesebbnél érdekesebb karakterek, arról nem is beszélve, hogy a kifejezetten jól öregedő történetek minimális változtatással átültethetőek lennének.

A szintén Nemes által papírra vetett Éj-trilógia esetében is érthetetlen, hogy miért nem keltette még fel egyetlen stúdió figyelmét sem. Elvégre Leon Silver izgalmakkal és fordulatokkal teli históriája közel letehetetlen, ráadásul számos, más-más elveket valló, illetve harcmodort követő frakció esik benne egymás torkának. Az eszelős, de nem ostoba Sang a manipuláció mestere, Choler a feketemágus a bűvigék ura, míg a hidegfejű technokrata Melan a sárkányok helyett a helikopterekre esküszik és jobb szereti a puskákat a tűzgolyóknál. Amennyiben pedig a többi érdekcsoportot, például Otoaak mutánsait, vagy a gyíklény hreeireket is számításba vesszük, valamennyi feltétel adott egy, a Total War: Warhammerhez hasonló címhez.

A Bíborhold, utódja, a Holdtölteés az Alanori Krónikamagazinok alighanem sokakban ébresztenek kellemes emlékeket, mivel rengeteget tettek a magyar fantasy, szerepjátékos, kártyajátékos és terepasztalos élet vérkeringésének felpezsdítéséért. Oldalaikon értelemszerűen elemzések és kritikák mellett novellák is helyet kaptak. Ezek közül messze kiemelkednek Dörnyei Kálmán írásai, melyek az agyafúrt és igen gyakran mázlista Yabbagabb körül forognak. Emberünk lényegét tekintve fűtő a Napnál, mert ezermesterként széleskörű, ám roppant felszínes tudással bír. De az, hogy a böfögtetővarázs repertoárja különösen veszélyes darabja, vagy, hogy harcosként és pszichonistaként sincs oka dicsekvésre, egy kicsit sem akadályozza meg abban, hogy némi furfanggal nála klasszisokkal erősebb ellenfeleket győzzön le. Tekintve, hogy a pár éve elhunyt Terry Pratchett tollából kipattanó távoli "kuzinja", a szintén inkább a józan eszére, no meg fürge lábaira hagyatkozó Széltoló két roppant kellemes point and click kalandjátékban örvendeztette meg az agytornák és a Korongvilág rajongóit, a kalandozók szégyeneként emlegetett szerencsevadász is felbukkanhatna egy ilyen műben.

A kategória feladványok helyett inkább a narratívára építő képviselői is egyre nagyobb és nagyobb közönséget hódítanak meg. Szerencsére, két merőben eltérő kötet is elsőrangú ihletforrásként szolgálhatna egy efféle alkotáshoz. Kleinheincz Csilla 2007-ben kiadott regénye, az Ólomerdő a féltündér Emese történetét meséli el. A lány egy nap megszökik az apjától, hogy még gyermekkorában hazatért anyja misztikus-mágikus szülőhelyén kezdjen új életet. Viszont hamar rá kell jönnie, hogy az élet ezen a vidéken sem egyszerű – főleg, hogy anyai öröksége miatt lényegében mágia kötelezi arra, hogy állja a szavát, vagy egyik kellemetlenség után a másikat kénytelen elszenvedni. Az új környezet és a benne élők felfedezése okvetlenül megdobbantaná a "sétaszimulátorok" szerelmeseinek szívét. Siker esetén akár a folytatásra, az Üveghegyre is sor kerülhetne.

A Harald Cromlech álnéven író Bencze Balázs kevésbé ismert, ám hallatlanul szórakoztató remeke az ingyenesen is elolvashatóA láthatatlan kard sem okozna csalódást. Ennek oka a könyv legfőbb erényében keresendő, nevezetesen hogy úgy járja körbe a hősiesség kérdéskörét, hogy a pátosznak nyoma sincs benne, és lazán kezeli a műfaj sablonjait is. Emiatt a napot nem csillogó páncélú bajnokok és ősmágusok mentik meg a gonosztól, hanem olyan alakok, mint a paradoxonok istenének utolsó, kenyerét kőfaragómesterként kereső híve, egy galamblelkű hóhér, két minden lében kanál féltörpe, egy különös fogadós, illetve egy ősi titkokat tudó öregember.

Ezzel cikkünk végére értünk. Amennyiben nektek is van ötletetek arra, hogy a hazai fantasy szerzők közül kinek az írásait kéne feldolgozni, várjuk meglátásaitokat a fórumon! A jövő héten folytatjuk a hazai remekek kigyűjtését, méghozzá sci-fi témában.