A bolygók közül a Merkúr február közepe táján lesz a legjobban látható, 16-án másfél órával a Nap után nyugszik, fényessége pedig -0,5 magnitúdót ér el. A Vénusz a hónap elején észlelhető a délkeleti égen, de viszonylag hamar eltűnik a napkelte fényében. A Mars napnyugta után látszik a Vízöntő csillagképben, a hónap vége felé már csak egy órával nyugszik a Nap után, így észlelhetősége egyre romlik. Az éjszakai ég első felének egyik legfényesebb látványossága a délnyugati égen feltűnő, -2,4 magnitúdós Jupiter lesz februárban. A Szaturnusz éjfél előtt kel, és a Mérleg csillagképben lesz látható, míg az Uránusz az éjszaka első felében a Halakban látszik majd. A Neptunusz februárban a Naphoz való közelsége miatt nem figyelhető meg, 21-én kerül együttállásba központi csillagunkkal.
Február 15-én este tiszta idő esetén rendkívüli élményben lehet részünk, hiszen a 2012 DA14 jelű kisbolygó 28 ezer kilométerre közelíti meg bolygónk felszínét, azaz földközelpontján jóval közelebb kerül a Földhöz, mint a 35 ezer kilométeres magasságban keringő geostacionárius műholdak. Az 50 méter körüli átmérőjű égitest néhány órán keresztül 10 magnitúdónál nagyobb fényességet ér el, így már egy kisebb távcsővel vagy egy jobb binokulárral is könnyen megfigyelhető lesz. Érdemes kihasználni a lehetőséget, mert ilyen eseményre az ember élete folyamán nem sokszor nyílik alkalom.
A kisbolygó 15-én este közép-európai idő szerint 20:25-kor (±2 perc) kerül legközelebb a Földhöz, ekkor 28 ezer km/órával száguld el felettünk, percenként nagyjából egy fokot haladva az égbolton, látszólag déli irányból észak felé haladva. Ebben az időpontban hazánkból még nem lesz látható, csak fél órával később, 20:55-kor tűnik fel Szűz csillagkép északnyugati részén, viszont pontosan ekkora éri el maximális, 8,1 magnitúdós fényességét, így a leglátványosabb részről nem maradunk le. (Az északi féltekéről látszó pályát az alsó kép ábrázolja, a kisbolygót a hazai észlelőknek a londoni vonalhoz közel lesz érdemes keresgélni, a képen megadott időpontokhoz pedig egy órát kell hozzáadni, hogy megkapjuk a helyi időt.)
A 2012 februárjában felfedezett égitest pályája az idei áthaladás során jelentősen módosul a Föld közelsége miatt, keringési ideje 366 napról 317 napra csökken, és a legközelebbi komoly közelítés 2019-ben várható. A kisbolygó érdekessége, hogy majdnem pontosan egy éves keringési ideje miatt felfedezése után az is felmerült, hogy egy leválása után Nap körüli pályára állt rakétafokozatról van szó, de 10 fokos pályaelhajlása és mérete miatt ennek lehetőségét végül kizárták. Úgy tűnik azonban, hogy az aszteroida szoros kapcsolatban áll bolygónkkal, és elképzelhető, hogy annak időről időre kísérőjéül is szegődik.
Forrás: mcse.hu
