Egy nemzetközi kutatócsoport tagjai elsőként detektáltakanyagkilövelléseket közvetlenül azt követően, hogy egy fekete lyuk darabokra tépett egy csillagot. Sjoert van Velzen, a John Hopkins Egyetem munkatársa és kollégái nyomon követték, ahogy a Naphoz hasonló csillag letér megszokott pályájáról, egyre közelebb kerül egy szupernehéz fekete lyukhoz, majd megsemmisül annak árapály-erői nyomán.

„Rendkívül ritka eseményről van szó” ‒ mondja van Velzen. „Ez az első alkalom, hogy néhány hónap leforgása alatt a folyamat minden részét sikerült megfigyelnünk a csillag megsemmisülésétől a kúp alakú, jetnek is nevezett anyagkilövellés létrejöttéig.”

Fekete lyukaknak az űr azon részeit nevezik, amelyek annyira sűrű anyagúak, hogy gravitációjuk még a fényt sem engedi elszökni. Az objektumokkal kapcsolatos modellek ugyanakkor évtizedekkel ezelőtt megjósolták, hogy ha egy fekete lyuk nagy mennyiségű gázhoz jut hozzá, például egy egész csillagot kebelez be, részecskék szökhetnek el az eseményhorizont közeléből. A kiáramló anyag a mágneses mezők hatására a fekete lyuk forgástengelyében gyűlik össze, erőteljes plazmakilövellést, jetet formálva a lyukat körülvevő akkréciós korongra merőlegesen mindkét irányba.

Ezeket a jeteket eddig a gyakorlatban nem sikerült úgy megfigyelni, hogy előtte a csillag pusztulásának is tanúi voltak a csillagászok, magyarázza van Velzen. „Nagyon ritka eseménynek számít, hogy egy galaxismag szupernehéz fekete lyuka ténylegesen elpusztít egy csillagot, eddig mindössze talán hússzor láttunk ilyet” ‒ mondja Gemma Anderson, a Curtin Egyetem asztrofizikusa, a kutatás eredményeiről beszámoló tanulmánytársszerzője. Minden, amit a fekete lyukakról tudunk, azt sugallta, hogy a létrejönnek a jetek, amikor ez bekövetkezik, mostanáig azonban csak különösen nagy energiájú események után sikerült ezeket megfigyelni, az előzmények ismerete nélkül, folytatja a kutató.

Van Velzen és társai a tavalyi év végén értesültek arról, hogy egy hawaii optikai távcső 2014 decemberétől figyelni kezdte egy csillag fekete lyuk általi megsemmisülését. A szakértő és csapata alig három héttel később rádiótávcsövekkel kapcsolódott be a rendszer vizsgálatába, így minden korábbinál részletesebben követhették nyomon a folyamat előre haladását.

Mivel a korábbi hasonló észlelésekhez képest egy viszonylag közeli, 300 millió fényévnyire található fekete lyukról van szó, amelynek orientációja is kedvező volt a földi megfigyelők számára, amikor elérkezett a jetek formálódásának ideje, ezeket is észlelni tudták a kutatók, igazolva a modellek helyességét. A fekete lyukakkal kapcsolatban persze továbbra is rengeteg kérdés vár megválaszolásra, ahogy van Velzen is megfogalmazta „egy csillag fekete lyuk általi pusztulása gyönyörűen bonyolult, és egyelőre kevéssé nagyon értett folyamat.” A mostani vizsgálatból annyi mindenesetre kiderült, hogy a jetek meglehetősen hamar létrejönnek, ami segíthet a háttérben zajló események megértésében.