Az USB 3.0 Promoters Group meglehetősen nagy lendülettel fejleszti az új szabványokat – legutóbb például az USB 3.1 Type C csatlakozó készült el, amit nemrégiben néhány fotó segítségével egy picit közelebbről is meg lehetett tekinteni.
Ez a csatlakozó nem csak azért érdekes, mert megfordítható, hanem azért is, mert USB 3.1-es támogatást kapott, azaz 10 Gbps-os adatátviteli sávszélességet kínál, és képes akár 100 wattos teljesítmény leadására is, ami új lehetőségek előtt nyitja meg a kaput. Időközben elkészült az USB Power Delivery 2.0-s szabvány, illetve a Billboard Device Class 1.0-s szabvány is, amelyekről mindjárt elmondjuk, mit kell tudni.
Korábban, az USB szabvány első verziójának megjelenésekor még az adatátvitelre koncentráltak, így a porton keresztül akkoriban még nagyon kis teljesítményt lehetett felvenni: az 5 voltos tápfeszültség mellé 150 mA-es áramerősség társult, ami 0,75 wattos teljesítményt jelent. Az USB 2.0 megjelenésével már 500 mA áramerősség és 2,5 wattos teljesítmény állt rendelkezésre, majd az USB 3.0 érkezésével már 900 mA-es áramerősség és 4,5 wattos teljesítmény felvételére nyílt mód. Az említett értékek mellett adatátvitel is folytatható. Amennyiben nagyobb áramerősségre van szükség, akkor a Battery Charging szabvány jóvoltából akár 1,5 amperes áramerősség, azaz 7,5 wattos teljesítmény felvételére is van lehetőség, de ekkor adatátvitel nem folytatódhat.
Hamarosan komoly ugrásra számíthatunk, hiszen 7,5 watt helyett akár 100 wattnyi teljesítmény felvételére is lehetőség lesz USB porton keresztül. Az USB 3.1-es szabvány már nem csak 5 voltos, hanem 12 voltos és 20 voltos tápfeszültséget is alkalmazhat – ezekhez maximum 5 amperes áramerősség társítható. Az USB Power Delivery célja, hogy az USB porto(ko)n keresztül többféle eszköz működtetéséhez is elegendő teljesítményt lehessen leadni, méghozzá úgy, hogy ezzel egy időben adatátvitel is folytatható. Az új eljárás ráadásul meglehetősen nagy rugalmasságot is biztosít, hála néhány változásnak. Az első ilyen változás, hogy az áramleadás iránya már nem fix. Képzeljünk el egy táblát, amihez egy akkumulátort is tartalmazó billentyűzet kapcsolódik. Amíg a tábla a töltőn van, a billentyűzet akkumulátora töltődhet, majd ahogy lecsatlakoztatják a töltőt, az akkumulátoros billentyűzet láthatja el árammal a táblát. Egy másik remek példa a rugalmasságra egy hat USB porttal ellátott noteszgép. Az USB portok fogadhatnak különböző perifériákat, de USB-s töltő is csatlakoztatható hozzájuk, amellyel tölthető a noteszgép akkumulátora, azaz a továbbiakban nem lesz szükség dedikált akkumulátortöltő csatlakozóra.
Persze ahhoz, hogy a rendszer tökéletesen működjön, szükség van arra is, hogy az eszközök egyeztessék egymással, milyen tápellátási szintet igényelnek. Az egyeztetés később megismételhető, ha egy másik eszköz extra teljesítményt igényel. Remek példa erre egy noteszgép, amihez éppen egy okostelefon kapcsolódik, akkumulátortöltés céljából. Az okostelefon az akkumulátortöltéshez a lehető legnagyobb teljesítményt fogja igényelni annak érdekében, hogy akkumulátora gyorsan felöltődjön. Amennyiben ezzel egy időben egy merevlemezeket alkalmazó USB-s RAID tömböt csatlakoztatunk a noteszgéphez, az nagyobb teljesítményt fog igényelni a merevlemezek felpörgetéséhez, majd ezután, ahogy a HDD-k stabil, működő állapotba kerülnek, csökkenthető a teljesítmény. A rendszer ennek érdekében az okostelefon számára biztosított áramot ideiglenesen a RAID tömbhöz irányíthatja, majd később, ahogy az extra teljesítményre már nem lesz szükség, újra nagy teljesítménnyel töltődhet az okostelefon akkumulátor.
A Power Delivery szabvány persze nem csak a tápellátást és nem is csak az USB kapcsolatot célozza. A szabvány alternatív módok definiálására is lehetőséget ad, a rendszer pedig egyeztethet az adott eszközzel, hogy engedélyezze-e valamelyik alternatív módot, lépjen-e bele, vagy lépjen-e ki belőle. Ezeket a módokat a Structured Vendor Defined Messages keretén belül, az USB-IF specifikáción kívül lehet megadni. Az új lehetőség jóvoltából az USB Type-C csatlakozó egyes érintkező lábait át lehet konfigurálni, így a kábelt különféle felhasználási módokra is be lehet venni, nem csak USB-s célra. Az alternatív módok egyeztetésében a Billboard Device Class szabvány segít.
A Billboard Device Class segítségével az eszközök és a rendszer között kommunikáció folytatható, amelyből kiderül az eszköz alternatív módját támogatja-e az adott rendszer. Az eljárásnak köszönhetően a felhasználó értesülhet róla, ha az adott eszköz alternatív módja éppen nem működik, méghozzá azért, mert ezt az adott rendszer nem támogatja – az informálásnak persze feltétele, hogy az adott eszköznek legalább USB 2.0-s támogatással kell rendelkeznie.
Az új keretrendszernek köszönhetően az USB kábel esetében teljesen újfajta eszközök és szolgáltatások támogatása kerülhet be a repertoárba. Elméletben lehetőség van akár PCI-E alapú kommunikációra is USB-n keresztül.
Az újításoknak köszönhetően többféle nagyétvágyú eszköz is csatlakozhat majd USB portra, így akár nyomtatót vagy nagysebességű külső adattárolót is lehet üzemeltetni róla, sőt, az is hamar kiderül majd, hogy az adott eszköz miért nem működik együtt az adott rendszerrel. Az Alternate Mode-ban rejlő lehetőségek meglehetősen vonzóak, amelyek az USB 3.1 és a Power Delivery Specification újításaival karöltve érdekes eszközök piacra dobására adnak módot. Kíváncsian várjuk, hogyan aknázzák majd ki a jövőben megjelenő eszközök az újításokban rejlő hatalmas potenciált.
