A Blackwood Crossing egy kis csapat munkája, melynek a tagjai már számos nagyobb stúdiónál gyűjtöttek a tapasztalatot. Ez persze még nem garancia semmire, nem is ezért figyeltem fel a játékra, hanem mert a tavalyi bejelentés alkalmával kiadtak hozzá egy elképesztően hangulatos trailert. Ez a videó azonnal meghozta a kedvemet hozzá, mivel igényes és egyben rendkívül bájos látványvilággal rendelkezett, valamint csodás aláfestő zene is társult hozzá.

Ha még nem találtátok volna ki, egy 3D kalandjátékkal van dolgunk, amely inkább a mondanivalóra fókuszál, mint a játékmenetre, de nem nélkülözi a fejtörőket sem. A történet főszereplője egy fiatal lány, az ő és az öccse közötti kötelék és kapcsolat az, ami a játék fókuszában áll. Az első jelenetben Scarlett egy üres vonatkocsiban találja magát, és az öccse, Finn szólongatja őt, hogy segítsen neki…

Innentől a kezdve a történetről bármi mást mondani elég nehéz úgy, hogy ne rontsam el ezt a kis érzelmi utazást nektek. Elég annyit tudni róla, hogy veszteség feldolgozásáról szól. Az egész olyan, mintha egy álom lenne, de az érzések és a karakterek nagyon is valódiak benne. A hozzátartozók, az ismerősök, mindenki, aki feltűnik a játékban hiteles és valódi. A felnőtté váló Scarlett végtelenül szimpatikus, szívmelengető, ahogy törődik a kisöccsével, aki nehezen érti meg, miért nem akar már annyit játszani vele a nővére.

Az egész játék nagyon szívhez szóló és elgondolkodtató, csak sajnos talán túl rövid. Ami persze nem feltétlen baj, írtam már szépeket 2 óra hosszú játékokról - ez is annyi -, ilyen volt például az első igazi sétaszimulátor, a Dear Esther, ami még rövidebb, 1 óra volt. De itt valahogy úgy éreztem, jobban ki lehetett volna bontani a dolgokat és így a játékmenet is többet mutathatott volna magából. Merthogy egyébként a dialógusoknál választhatunk, hogyan válaszoljunk (mennyire legyünk kedvesek, vagy épp ellenkezőleg Finnel) és az egyszerű fejtörők megoldása is kellemes időtöltést nyújt.

Ezen kívül maximum annyit tudok elmondani a játékról, hogy az irányítás lehetne kicsit kiforrottabb, néha körülményes kijelölni a tárgyakat, amikkel interakcióba akarunk lépni, illetve néhány textúra lehetne kicsit nagyobb felbontású. Ennyi, minden egyéb szempontból csak jót tudok mondani a Blackwood Crossingról.

Magyarán mondva a játék szép, jó, elgondolkodtató és szerethető, de sajnos kevés. 16 euró pedig ennyiért azt kell mondjam, hogy sok. Szerintem érdemes egy leárazást várni vele, csak ha nagyon támogatni szeretnénk egy lelkes és tehetséges kis csapatot, akkor érdemes beruházni rá a mostani áron.