Az MIT kutatói elsőként mutatták meg, hogyan raktározódnak az emlékek az agysejtekben. Idegsejtek apró csoportját ingerelve a tudósok specifikus emlékek felidézését érték el a kísérlet alanyainál. A sejtek eltávolítása pedig az emlék elvesztését eredményezte. A kísérletről beszámoló tanulmány a Nature oldalain jelent meg.

Egy-egy neuron aktiválása nem egyszerű feladat, hiszen az apró idegsejtekre nem lehet elektródákat rögzíteni. A kutatók az optogenetikát hívták segítségül, amelynek lényege, hogy a sejteket genetikailag úgy módosítják, hogy fény segítségével aktiválhatók legyenek. A módosított idegsejtek így lézerrel ki- és bekapcsolhatóvá válnak. A gyakorlatban ez úgy működik, hogy egy apró lyukat fúrnak az alany ‒ jelenesetben egy egér ‒ agyába, és ezen keresztül világítják meg a kérdéses sejtcsoportot.

A kutatók a kísérlethez tehát genetikailag módosított egereket tenyésztettek ki, amelyek idegsejtjei fénnyel aktiválhatók. Az egereket enyhe elektromos sokknak tették ki, ami a létrehozott egy félelem-emléket a hippokampuszban. Amikor később lézerrel megvilágították az emléket tároló sejteket, az egér rögtön mozdulatlan, összekuporodott testtartást vett fel, ami arra utal, hogy újra átélte a sokkolás emlékét.

A kutatás rendkívül jelentősnek mondható, hiszen bizonyítja, hogy az emlékek fizikailag tárolódnak az agyban, ami felveti annak lehetőségét, hogy egyes specifikus emlékeket törölni is lehet, ahogy a filmekben (például az Egy makulátlan elme örök ragyogásában) történik. A kísérlet eredményei segítségével jobban megismerhetővé válhatnak a degeneratív betegségek és pszichiátriai zavarok is, amelyek többnyire hibás vagy leépülő neuronközi kapcsolatok eredményei. „Minél többet tudunk az agy mozgó alkatrészeiről, annál jobban fogjuk érteni, hogy mi történik, amikor valami elromlik a rendszerben” ‒ mondja Steve Ramirez, a tanulmány egyik szerzője.

Az MIT tudósaink mostani munkáját megelőzi az a tavalyi kutatás, melynek során rábukkantak az Npas4 nevű génre, amely az emlékek létrejöttéért felelős. Ennek hiányában képtelenek lennénk emlékezni bármire is. A következő kérdés az lehet, hogy hogyan történik az emlékek tényleges kódolása. És ha ezt sikerül megfejteni, akkor elképzelhető lehet-e mesterségesen létrehozott és megfelelően kódolt emlékek beültetése az agyba egy lézer segítségével. Gondoljunk csak bele, mennyivel egyszerűbb lenne a tanulás egy ilyen módszerrel.