Egy új felfedezés véget vethet annak a sokáig fennálló teóriának, miszerint a bonyolultabb szerszámok készítése a Homo nem megjelenésével kezdődött meg. A múlt héten egy kaliforniai konferencián bemutatott leletek ugyanis 3,3 millió évesek, vagyis idősebbek, mint az emberi nem legkorábbi képviselői. Ez pedig arra utalhat, hogy korábbi felmenőink jóval intelligensebbek lehettek, mint ahogy azt eddig gondolták a szakértők.

Több mint 80 évvel ezelőtt Louis Leakey antropológus ősi kőeszközöket talált a tanzániai Olduvai-szurdokban. Évtizedekkel később feleségével, Maryvel, és kollégáikkal előásták az első emberi csontokat is a gazdag lelőhelyen, és az új fajnak a Homo habilis, vagyis ügyes ember nevet adták. Ezzel az elnevezéssel meg is alapozódott az a nézet, amely szerint az eszközhasználat a majomszerű elődöknél nagyobb agyú és termetesebb emberi fajok felbukkanásával kezdődött meg. Az olduvai lelőhelyről előkerült legősibb szerszámok 2,6 millió évesek, vagyis nagyjából egyidősek a legkorábbi emberi fosszíliákkal, ami megerősítette ezt a feltevést.

A kép az elmúlt évtizedek során annyival árnyalódott, hogy világossá vált, más fajok képesek eszközöket használni, a csimpánzoktól kezdve a varjakig, ezek a szerszámok azonban közel sem olyan kidolgozottak, mint az emberi elődök pattintott kőeszközei. Az igazi fordulat azonban 2010-ben jött el, amikor Zeresenay Alemseged és társai egy etiópiai lelőhelyen vágásnyomokra akadtaknéhány csonton. A csontokat 3,4 millió évesre datálták, ebben az időszakban pedig még olyan majomszerű lények lakták Kelet-Afrikát, mint az Australopithecus afarensis.

A vágások értelmezését sokan megkérdőjelezték, többen úgy vélték például, hogy azok nem kizárólag kőeszközöktől származatnak, ahogy azt a kutatócsoport állítja, hanem az időjárás vagy állatok fogai is hasonló nyomokat vájhattak a csontokba. Sonia Harmand és kollégái pontosan a helyzet tisztázása érdekében döntöttek úgy 2011-ben, hogy nekiállnak 3 millió évesnél idősebb kőeszközöket keresni a Turkana-tó nyugati oldalán. Egy júliusi napon a kutatócsoport elvétett egy fordulót, és az előre kiötlött cél helyett egy olyan földdarabon kötöttek ki, amely még érdekesebbnek tűnt, mint a korábban kijelölt terület.

Még aznap megkezdték az ásatásokat, és már az első órákban ígéretesnek tűnő kőszilánkokra akadtak, amelyek úgy néztek ki, mintha kőeszközök gyártása során keletkeztek volna. A továbbiakban összesen 19 objektumot ástak elő, amelyek közt olyan kődarabok is akadtak, amelyek hasadási felületük mentén tökéletesen összeilleszthetőnek bizonyultak, és a törések jellegéből egyértelműnek tűnt, hogy azokat szándékosan idézte elő valaki.

A kőszerszámok és a törmelék keletkezésének idejét 3,3 millió évre datálták a szakértők. A tárgyak másik érdekessége, hogy a megmunkált darabok jóval nagyobbak az Olduvai-szurdokból előkerült szerszámoknál, hiszen akadnak köztük 15 kilós tárgyak is. A kutatócsoport a lelőhely után Lomekwi-kultúrának keresztelte el azt a feltételezett közösséget, amely a kőeszközöket annak idején előállíthatta.

Főemlős vagy állati maradványokra egyelőre nem találtak rá a lelőhely környékén, vagyis azt nem tudni, hogy kik és mire használták az eszközöket. Harmand mindenesetre úgy véli, hogy a felfedezés végleg romba döntheti azt az elméletet, amely szerint a Homo-fajok voltak az első komplex eszközök készítői. A kutató szerint a Turkana-tó nyugati oldalán fellelt Kenyanthropus platyops és az A. afarensis szintén aktív szerszámkészítő lehetett.

A megtalált szerszámok kapcsán David Braun, a Washington Egyetem régésze szerint a legnagyobb kérdés az lehet, hogy hogyan is festhettek használóik. Hogy nézhet ki egy olyan főemlős, amely 15 kilogrammos eszközöket használ? És persze az is kérdés, hogy származott-e bármilyen előnyük a rejtélyes, 3−4 millió éve élt szerszámkészítőknek eszközeik használatából, és ha igen, köztük tisztelhetjük-e közvetlen elődeinket is.