Az AMD Fusion Developer Summit névre keresztelt rendezvényén résztvevőket igazi meglepetésként érhette, hogy az ARM egyik szakembere, Jem Davies előadást tartott. Az ARM munkatársa természetesen nem az ARM és az AMD jövőbeni együttműködéséről, illetve egyesüléséről, hanem az ARM és az AMD közös nézeteiről beszélt. Szó esett például arról, hogy a jövőben kiemelkedően fontos szerephez jutnak majd a heterogén rendszerek, illetve az azokat kiaknázó speciális alkalmazások, amelyek mind a GPU, mint pedig a CPU számítási teljesítményét igénybe tudják venni.

Davies szerint Moore törvénye még manapság is érvényben van, bár jelentősége egyre inkább csökken. A processzorok esetében a lineáris teljesítmény-növekedés már a múlté, a jövőbe vezető egyetlen utat pedig a heterogén rendszerek képviselik.

Az ARM esetében a GPU és a CPU magok már régóta megosztoznak a különböző szilícium lapkák felületén (SoC egységek), de az Intel és az AMD kínálatában még csak közelmúltban kezdtek el megjelenni a hasonló, processzormagokat és grafikus vezérlőt egyaránt tartalmazó processzorok. Davies érdekes illusztrációkkal támasztotta alá véleményét, amelyek közül az alábbi kettő a probléma lényegét ragadja meg.

A jövőben az órajelek növekedése nem bír majd akkora jelentőséggel, mint korábban, ahogy a vállalatok átállnak a 28 nm-es, illetve a 20 nm-es vagy ezeknél fejlettebb gyártástechnológiákra. A gyártástechnológia fejlődésével egyetlen négyzetmilliméteren egyre több és több tranzisztort lehet majd elhelyezni, de a tranzisztorok fogyasztása az idő előrehaladtával nem csökken drasztikusabb mértékben, ami megköti majd a gyártók kezét. Davies szerint ezért az új chipeknél a szilícium lapka egy részének "sötétnek kell maradnia" annak érdekében, hogy a jelenlegi TDP kereteket ne lépjék túl a következő generációs, fejlett gyártástechnológiával készülő, de már sokkal több tranzisztort tartalmazó chipek. Ezzel a kijelentéssel az ARM szakembere a fejlett energiagazdálkodásra utalt, ami kulcsfontosságú lesz. Mivel a gyártástechnológia fejlődésével ugyanakkora magfelületen egyre több tranzisztor elhelyezésére nyílik mód, így a tranzisztorok fogyasztása miatt, azonos TDP mellett  - a 45 nm-es csíkszélességgel készülő példányokhoz képest - a chip egyre kisebb részét lehet majd egyszerre kiaknázni, ahogy az a második prezentációs képkocka alsó részén is látszik, viszont az elérhető számítási teljesítmény növekedni fog.

Itt meg is érkeztünk a heterogén számítási rendszerekhez, amelyek segítségével hatékonyan kiaknázhatóak lesznek az új chipekben rejlő lehetőségek. A maximális hatékonyság érdekében nem monolitikus chipek készülnek majd, hanem a processzor tokozásán belül különböző részegységek kapnak helyet, amelyek mind-mind különböző feladatokra lesznek alkalmasak (ilyesmi volt az első Tegra elméleti alapja is). A feldolgozással/számítással kapcsolatos feladatok mindig a chip egy meghatározott részét veszik majd igénybe, méghozzá azt a részt, amely az adott feladat elvégzéséhez a leghatékonyabb.  Itt természetesen szó sincs arról a vízióról, amely a CPU és a GPU magok egyesülését jósolja. A CPU és a GPU magok továbbra is külön-külön lesznek majd jelen a rendszerben, de egymás munkáját minél inkább segíteni fogják.

A fentiek alapján már világos, hogy merre tart majd a jövőben az AMD és az ARM. A szoftverfejlesztőknek egyre komplexebb rendszerekkel kell majd megküzdeniük, ami hatalmas kihívás lesz, de ezáltal minden eddiginél újabb lehetőségek is megnyílnak majd. Davies figyelmeztetett a meglévő szabványok önkényes módosításának, illetve az új szabványok létrehozásának veszélyeire is. Az előadást követő kérdezz-felelek részben újságírói kérdésre válaszolva Davies azt nyilatkozta, hogy őt tökéletesen meggyőzte az OpenCL szabvány.

Az OpenCL segítségével könnyedén kiaknázhatóak a heterogén rendszerekben rejlő lehetőségek, így a mostani nyilatkozat, illetve az AMD technológia iránti elkötelezettsége alapján szinte biztos, hogy a jövőben komoly szerephez jut majd a szabvány.