Bár a túlságosan korán ünnepelt rákterápiák a legritkább esetben váltják be a hozzájuk fűzött reményeket, Stanley Riddell új módszere az eddigi eredmények alapjánvalóban megérdemli a forradalmi jelzőt. A szakértő módosított immunsejtekkel harcol a leukémia különféle fajtái ellen, és az első klinikai tesztek példátlan sikerrel zárultak.
A kezelésre legjobban reagáló csoport 35 akut limfoid leukémiás betegből állt, és 94 százalékuk esetében a tünetek teljesen megszűntek. A krónikus limfoid leukémiás résztvevők több mint 50 százaléka vált tünetmentessé, és non-Hodgkin limfómás alanyok között pedig 80 százalék esetében tapasztaltak kimutatható javulást a kezelés hatására a kutatók. Ez pedig valóban óriási eredmény olyan betegek esetében, akik többségénél semmilyen hagyományos kezelés nem bizonyult működőképesnek, és az orvosok szerint terápia hiányában alig néhány hónapjuk lett volna hátra.
Riddell, a Fred Hutchinson Rákkutató Központ munkatársa az amerikai AAAS éves ülésén prezentáltaeredményeit, amelyek szerinte is szinte hihetetlennek tűnnek, különösen azt tekintetbe véve, hogy ennyire előrehaladott állapotú rákbetegekről van szó. A kezelés során a kutató és kollégái a betegek saját T-limfocitáiból emeltek ki néhányat, majd ezeket génmódosító eljárásokkal olyan receptorokkal látták el, amelyek érzékelik a páciens által hordozott tumorsejteket. A T-sejteket ezek után laborban tenyésztik, majd nagy mennyiségben visszajuttatták a szervezetbe, azok pedig elkezdtek leszámolni a rákkal.
A kezelés persze korántsem tökéletes, a jelentkező mellékhatások azonban Riddell szerint a módosított T-sejtek számának csökkentésével mérsékelhetők. A módszer ugyanakkor már jelenlegi állapotában is csodaszámba menő eredményeket produkál, hiszen végstádiumú betegeket tett tünetmentessé. A kutatócsoport egyik tagja, Chiara Bonini saját bevallása szerint az elmúlt 15 évben egyetlen rákterápia klinikai tesztjein sem látott hasonló mértékű sikert.
A T-sejtes terápia nagy előnye más módszerekkel szemben, hogy ezen sejtek élettartama rendkívül hosszú. Korábbi vizsgálatok alapján a hasonlóan módosított T-limfociták 2‒14 évig működőképesek maradnak a szervezetben bejuttatásukat követően, vagyis nagyon hosszú ideig védelmet biztosíthatnak az adott típusú leukémia ellen.
Az ugyanakkor nem véletlen, hogy a T-sejtes terápiák egyelőre nem túl elterjedtek. A hosszúéletű immunsejtek módosítása ugyanis komoly mellékhatásokkal, egyebek mellett úgynevezett citokinvihar kialakulásával, azaz a T-sejtek kóros túlműködésével járhat. A résztvevő alanyok közül húsz esetében alakult ki láz, alacsony vérnyomás és idegrendszeri károsodás a kezelés hatására, és ketten bele is haltak a mellékhatásokba. Azt ugyanakkor ismételten hangsúlyozni kell, hogy végstádiumú, a kemoterápiára nem reagáló páciensekről van szó. A szakértők ettől függetlenül persze mindent igyekeznek megtenni a mellékhatások mérséklése érdekében.
Riddell arról egyelőre nem volt hajlandó nyilatkozni, hogy mikor kerülhet sor az első átfogóbb klinikai tesztekre, de elmondása szerint bizonyos leukémiatípusok esetében erre már nem kell sokat várni. Ahogy a kutató is hangsúlyozta, ebben a terápiában az lenyűgöző, hogy ideális esetben hosszú távú védelmet biztosíthat a rák ellen, hiszen a T-sejtek tíz év távlatában is emlékeznek a problematikus sejtek jellemzőire, így csírájában fojthatják el a problémát, ha az ismét jelentkezik. Hogy valóban tartósnak bizonyul-e a kezelés, azzal kapcsolatban ugyanakkor egyelőre csak reménykedni tudnak a kutatók, hiszen a hosszabb távú eredményekre még éveket kell várni.
