Az univerzum anyagának javát 13,8 milliárd évvel annak keletkezése után is a hidrogén teszi ki. A legegyszerűbb kémiai elem egyben a leggyakoribb is világunkban. A hidrogén a csillagok fűtőanyagaként szolgálva nehezebb elemekké alakul, de a csillagok, valamint a galaxisok közti térben is rengeteg van belőle.

A hidrogén eloszlásának tanulmányozása révén tehát nagyon sokat meg lehet tudni az univerzumról. Ennek feltérképezése révén derült ki például az is, hogy a Tejútrendszer egy spirálgalaxis. A mellékelt felvételen egy új égtérkép látható, amely az égbolt hidrogénemisszióját ábrázolja. A németországi Effelsberg és az ausztráliai Parkes rádiótávcsövek segítségével készült térképen az északi és a déli égbolt is részletesen látható, rajta a Tejútrendszer vonalával, amelyre a saját spirálkarunkból oldalról látunk rá.

Galaxisunk mellett a kép jobb alsó részén látható narancssárgás foltok formájában feltűnik csillagrendszerünk két kísérőgalaxisa, a Nagy és a Kis Magellán-felhő is, a bal oldalon, alul pedig két szomszédos spirálgalaxis, az Androméda és a Triangulum látható (az éles, apró, lila színű, ovális foltok).

A térképen azonban még egy nagyon érdekes dolog látszik, amely elsőre nem ennyire egyértelmű. A hidrogén egy specifikus hullámhosszon, 21,1 centiméteren sugároz. A két említett rádiótávcső azonban annyira érzékeny, hogy a hullámhosszban megfigyelhető apróbb ingadozásokat is érzékelni tudják, vagyis azt is észlelik, ha egy hidrogénatom felénk halad, és hullámhossza a Doppler-hatás következtében látszólag enyhén megrövidül, vagy ha távolodik tőlünk és hullámhossza nagyobbnak látszik.

Ezeket a megfigyeléseket a térkép színei kódolják: a kék színű hidrogén felénk tart, a zöld pedig távolodik tőlünk. A Tejútrendszer sávjának külső részén a zöld jobb oldal és kék bal oldal így nem mást jelképez, mint a Nap mozgását a galaxis közepe körül. Csillagunk és vele a bolygók 200 km/másodperces sebességgel keringenek a Tejútrendszer közepe körül, így a galaxis előttünk haladó feléhez közeledünk, míg a mögöttünk haladótól pedig távolodunk.

Ez eddig rendben is van, ha azonban még egy pillantást vetünk a térképre, feltűnik, hogy annak közepe felé haladva a sáv színei megcserélődnek: a bal oldal zöldre, a jobb kékre vált. Ennek oka, hogy nem csak a Nap mozog a galaktikus centrum körül, hanem a csillagrendszer minden összetevője. És a középső részeken az anyag nagyobb sebességgel kering, mint a külső régiókban.

A Naprendszer pályáján belül keringő anyag gyorsabban halad nálunk, így annak mögöttünk haladó része közeledik felénk (a belső kék sáv), az a hidrogén viszont, amely távolabb van a galaxis közepétől, mint a Nap, lassabban halad, és lemarad mögöttünk (külső zöld sáv), míg a másik, előttünk haladó oldalt folyamatosan megközelítjük. A térkép tehát egészen különleges módon jelzi helyünket a Tejútrendszerben, haladási irányunkat és sebességünket is megmutatva.