A 67P/Csurjumov–Geraszimenko-üstökös jege nagyrészt kristályos formája alapján egyidős lehet a Naprendszerrel, állítják egy nemzetközi kutatócsoport tagjai. A szakértők a Rosetta űrszonda Rosina nevű tömegspektrométerének adataira alapozzák következtetéseiket.
A Rosettának köszönhetően ez a vita eldöntöttnek tekinthető. A Rosina 2014 októberében mérte meg, hogy a Csurjumov–Geraszimenko jege milyen arányban tartalmaz molekuláris nitrogént, szén-monoxidot, illetve argont. A begyűjtött adatokat aztán összevetették az amorf jégen végzett laborkísérletek eredményeivel, illetve a kristályos jég viselkedésével kapcsolatos modellekkel, amely úgynevezett gázhidrátokat képezve jóval hatékonyabban ejti csapdába a gázmolekulákat, mint az amorf jég.
A vizsgált anyagok mért aránya alapján egyértelműen úgy tűnik, hogy az üstökös jege kristályos szerkezetű. Ez azért nagyon lényeges megállapítás, mert fontos támpontot adhat az üstökös (és hasonszőrű társai) korának megállapításában. A kristályos struktúra a jelenlegi teóriák szerint azt jelenti, hogy az üstökös a Naprendszerrel együtt, annak anyagfelhőjéből formálódott, vagyis jégtartalma nem még ezt megelőzően a csillagközi térben kezdett összeállni.
A jég szerkezete egyben azt is elárulja, hogy a Naprendszer alapanyagát alkotó protoszoláris felhő kellően forró és sűrű volt ahhoz, hogy a kívülről esetlegesen belekerülő amorf jeget elpárologtassa. Az üstökös gázhidrátjai a mért arányok alapján mínusz 223–228 °C között formálódhattak. Az égitest jegével kapcsolatos információk fontos új adatokkal szolgálhatnak az óriásbolygók és holdjaik keletkezésével kapcsolatban is, ezek létrejöttéhez ugyanis szintén kristályos jég kialakulására volt szükség.
