1. oldal
Több tucat tonnás szörnyetegek. Egyetlen lövésük épületeket dönt le. A háborúk félelmetes gépezetei. Mégis, ha a "tank" szót meghallja egy mai játékos, jó eséllyel először egy MMORPG jut eszébe, köszönhetően elsősorban annak, hogy hagyományos tankos játék szökőévente jelenik meg. 2011 ebből a szempontból szökőévnek számít, hisz a World of Tanks jött, látott, és jó adag játszanivalót adott a tankok szerelmeseinek.
A WoT furcsa módon azonban nem egy egyjátékos, történetalapú program, hanem leginkább a ma oly divatos, online, csapat alapú FPS-ekhez hasonlítható játék. Csakhogy ezúttal külső nézetből irányítunk – tankokat. Ennek megfelelően a játékmenet is lassabb, főleg eleinte, amikor egy traktornál alig strapabíróbb, és alig gyorsabb kezdő rombológépeket kapunk irányításunk alá. Ezekből azonban rögtön hármat is, a három játszható nemzet egy-egy járművét: a németek Leichtetraktorját, az amerikaiak T1 Cunninghamjét, és a szovjetek MS-1 típusú tankját. A három külön járműre szükség is lesz, ugyanis eleinte jó eséllyel nem fogjuk megérni az összecsapás végét. Újraéledés nincsen, ha kilőttek, akkor a csatának számodra vége. Ez így elég kényelmetlennek tűnhet, mások játékát passzívan nézni minden, csak nem izgalmas, de ilyenkor jöhet a második lehetőség: visszatérni a bázisra, és amíg az első csata véget nem ér (és meg nem kapjuk érte utólag a jutalmakat), addig beugorhatunk egy másik tankba, másik csatába.
Maguk a csaták a klasszikus Team Deathmatch típusba tartoznak, egy kis bázisfoglalással kombinálva. Nyerni akkor lehet, ha minden ellenséges tankot kilövünk, vagy elég sokáig tartózkodunk a bázisuk közelében ahhoz, hogy elfoglaljuk azt. Elsőre kevésnek tűnhet ez az egyféle játékmód, de jobban belegondolva bármilyen más csatározások irreálisak lennének tankokkal megvalósítva. Márpedig az orosz fejlesztők igyekeztek megfelelni a valóságnak, hogy a kissé furcsa elképzelés ellenére mégis elhihessük, hogy mi most egy tankkal veszünk részt egy csatában. A realitás megjelenik a mozgásban, ahogy például emelkedőn alaposan belassulnak a kisebb motorú monstrumok; a tankok csövének forgási sebességében, ahogy kell pár másodperc, mire a célkereszt felé fordul a cső; a tankok különböző sérülési zónáiban, ahol akár még a lánctalpat is lelőhetik rólunk; az ellenfél felfedezésében, ami függ annak mozgásától, felszerelésétől, pozíciójától;  de legfőképpen a tankok leképezésében, adataiban: elméletileg minden tankot igyekeztek a valóságnak megfelelően lemodellezni, minden tank létező, vagy legalábbis prototípus változat volt a világháború környékén. Ennek leellenőrzéséhez két lábon járó lexikonra lenne szükség, tekintve, hogy összesen közel 100 járművet irányíthatunk (oldalanként mintegy 30-at). Az viszont tagadhatatlan, hogy igen részletes leírásokat kapunk minden járműről: a rövid történeti bemutató mellett a tömegéről, sebességéről, első, oldalsó, hátsó páncélzatáról, tűzerejéről, torony fordulási sebességéről, stb.
2. oldal
A csatákért teljesítményünk (kilőtt tankok, felfedezett ellenségek, túlélés) függvényében pénzt, és tapasztalati pontot kapunk, egy keveset még akkor is, ha nem mi nyertünk. A pénz szükséges a tankok csata utáni javíttatásához, és a lőszer vásárlásához, de a tank hatékonyságán is javíthatunk kisebb, egyszer használatos (mint például javító felszerelés), vagy állandó fejlesztések (mint az álcaháló) vásárlásával. A tapasztalati pont pedig az újabb járművek kikutatásához szükséges, illetve a meglévő tank egyes részein is lehet kutatással fejleszteni. Így például a lánctalp fejlesztésével a sebességet, a torony fejlesztésével a fordulási sebességet és a sebzést növelhetjük. Ezek a fejlesztések egy képzettségfa-szerű rendszerben kerültek a játékba, és egy adott tank lapjának alját elérve tudjuk megnyitni az újabb tankot. Megnyitjuk, ha van rá pénzünk, akkor megvesszük, majd az új tankkal tapasztalati pontot gyűjtve folytatjuk a fejlődést. A tapasztalati pontok alapesetben nem átruházhatók, vagyis tankonként külön-külön van számontartva a begyűjtött XP-nk. Azonban ha egy tanknál mindent kifejlesztettünk már, amit csak lehet, akkor az a gépszörny "elit" kategóriás lesz, és onnantól a begyűjtött XP-t már át lehet váltani szabadon felhasználható tapasztalati pontra – csakhogy ehhez már aranyra van szükségünk, ami viszont jelenleg kizárólag valós pénzért vásárolható.
A World of Tanks ugyan ingyenes játék, de a valós pénzért vásárolt arany nagyban megkönnyítheti a dolgunkat: a már említett XP-átalakítás mellett elő is fizethetünk a játékra, ami alatt a tapasztalati pontok jóval gyorsabban jönnek. De lehetőségünk van aranyért is vásárolni bizonyos tankokat, amik így még kutatást sem igényelnek. Nem a legjobb járgányok ezek, de azért nem elhanyagolható időt lehet megspórolni, ha hajlandóak vagyunk kinyitni a pénztárcánkat. Emellett még bizonyos egyszer használatos tárgyakat és lőszereket is vehetünk aranyért, sőt sima pénzre is átválthatjuk azt. Nem nyújt ugyan behozhatatlan előnyt a valós pénzünk, azonban masszívan meggyorsíthatja a fejlődésünket. Nincs mit tenni, valamiből a fejlesztőknek is élni kell, ha már a játék teljesen ingyenesen letölthető, játszható.
Nem esett még szó a személyzetről, akik pedig jelentősen tudják befolyásolni a tank viselkedését, és általánosságban a sikerességünket. A személyzet öt csoportba osztható, saját feladatokkal: parancsnok (az ellenfelek felfedezése), vezető (forgási gyorsaság, gyorsulás, és úgy általában a tank mozgása), lőszeres (újratöltést gyorsítja), tüzér (az ellenfelek befogását, a célkereszt szűkülését gyorsítja) és rádiós (segítségével a saját csapattársak megjelennek a kistérképen). Ők is külön gyűjtik a tapasztalatot, bár fejlődésüket pénzzel vagy arannyal meggyorsíthatjuk, elküldhetjük őket kiképzésre.
3. oldal
A játék a megjelenítésben is igyekezett a valósághoz minél közelebb maradni: a tankok kinézete valósághű, és bár közelről azért elmarad a mai csúcstól részletesség terén, azért a játékban zömében használt távolabbi nézetből bőven emészthetőek. A pályák kinézete időnként kifejezetten szép tud lenni, különösen a természetben játszódó helyszíneken. Nincs is annál jobb, mint festői szépségű tájakon lőni rommá a gonosz szovjeteket/amcsikat/németeket. A tájon néhány elem még rombolható is, de azért messze nincsen szó Bad Company-szintű pusztításról, mindössze néhány villanykarót, kisebb fát, vagy padot, járművet lehet elpusztítani, vagy ledönteni (és ezzel messziről felfedni magunkat az ellenfelek előtt). Hangok terén is hoz egy átlagos szintet a World of Tanks, de ilyen téren is természetesen elsősorban a tankok hangjaira feküdtek rá. A zörejek, nyikorgások, kattogások hatására egészen hihető, hogy ott ülünk egy tankban, miközben más monstrumokkal küzdünk a győzelemért. A zene azonban mintha nem is lenne, annyira szelíden festi alá a játékmenetet, gyakorlatilag semmi emlékezeteset nem ad az élményhez.
A sima, véletlenszerű harcok mellett természetesen lehetőség van klánok közti küzdelmekre is, de a legérdekesebb játékelem a Clan Wars nevű, különálló mód – lesz majd egyszer, ha bekerül a játékba. A mód lényege egy masszívan online, területfoglalós móka, ahol a világtérkép (de legalábbis Európa) provinciái felett küzdenek a klánok egymással. A valós időben, folyamatosan változó térképen a birtokolt területek után játékbeli aranyat lehet kapni, és természetesen jó nagy teret ad ez a szövetségek és ellenségek gyűjtésére, de lehetünk majd akár zsoldosok is, akik pénzért besegíthetnek meglévő klánoknak, szövetségeknek. Jelenleg azonban még nem elérhető ez a funkció, várhatóan a nyár elején aktiválják, addig is hagyják a játékosokat fejlődni, tankokat gyűjteni.
A World of Tanks egy viszonylag lassú tempójú, az átlag multis játéknál valamivel több türelmet és odafigyelést igénylő program, amit igazából egy viszonylag szűk rétegnek lehet ajánlani: a tankok szerelmeseinek. Nekik viszont nagyon, a számtalan tank, fejlesztés, információ, a viszonylag reális működés és harc minden bizonnyal megdobogtatja a szívüket. Már csak azért is, mert maga a kliens ingyenesen letölthető a WoT honlapjáról.
