1. oldal

Vágjunk bele a közepébe, mert a Warframe nem arról szól, hogy csak itt cicázgatunk egymással, míg fel nem helyezzük a játékipar térképére a mai cikkalanyt és vég nélkül beszélünk az MMO és multis játékokról általában. Nem. A Warframe pont arról szól, hogy csapjunk bele gyorsan, menjünk pár kört, ha van egy kis szabadidőnk, aztán álljunk tovább.

Mit kell tudnunk? A Warframe egy kooperatív multiplayer TPS, amit négyen nyomhattok együtt ismerősökkel, vagy ismeretlenekkel. Ingyenes, pillanatok alatt le tudjátok szedni a hivatalos honlapról és már mehet… héééé, még nem fejeztem be a mondatot! Ezzel egyébként körülbelül le is írtam a játék legnagyobb pozitívumait, de azért nézzük meg miről is van szó, ha már bevállaltam, hogy egy egész cikket írok róla.

Az egész játék könnyed sci-fi csomagolásban érkezik, ez már nyilván mindenkinek feltűnt. Túl sok sztorit ne várjatok, különösen játék közben ne, mert a narratívát igencsak szűkre vettek. Egy kellemes női hang minden küldetés elején lenyomja pár sorban, hogy most éppen mit, hol, merre kell halomra lőni és ennyi.

Node ne szaladjunk ennyire előre, indításkor ugyanis egy iszonyú tutorial is vár még rátok. Ettől szerencsére nem kell megijedni, azért annyira nem rossz a játék, mint azt a tanító mód sugallja. Ha túlestetek rajta, akkor elsőre kapkodhatjátok a fejeteket egy kicsit, hogy mit és hol kell a menüben csinálni, de ha már el tudtok indítani egy küldetést, rendben vagytok. A többi szükséges tudnivalót úgyis felszeditek magatokra szépen lassan. Ez körülbelül úgy fog kinézni, hogy „WTF, mi ez az Affinity, amit folyton felszedegetek?” aztán folytatódik úgy, hogy „Mééé nem tudom berakni ezt a modot?”… Semmi pánik, ugyanis a játék nagyon kigyúrt Wiki oldallal rendelkezik, úgyhogy minden kérdésetekre pontos választ találtok. A fejlesztők nagyon letisztult interfészt hegesztettek a játékba és feltételezték mellé azt, hogy 2013-ban a játékosok nem nyafognak, hanem nyomnak egy Alt+Tab-ot és 4-5 másodperc múlva már olvassák a vonatkozó oldalt a neten. Ez a Warframe esetében jól is működik, bennünk sem maradtak kérdések.

2. oldal

Jöjjön inkább a lényeg, vagyis hogy mit tud nekünk nyújtani a Warframe játékélményben és hogyan működik a fizetési modellje. Az elején kiválasztunk egyet három exo-skeleton, vagyis warframe közül. Ezek képviselik a játékban a kasztokat, különböző, egészen pontosan 4 egyedi képesség tartozik mindegyikhez. Jó hír, hogy a játékban elég sok mindent meg lehet tenni anélkül, hogy egy forintot is rááldoznátok. Ha megunjátok azt az egy kasztot, amit játszotok, vagy az aktuális fegyvereiteket, van lehetőségetek fizetés nélkül is cserélni, vagyis a játékban talált receptek és alapanyagok felhasználásával építeni egy vagy két másikat. A rossz hír az, hogy ez iszonyú sok grindeléssel jár… és itt jön a lényeg: a játék nem elég jó ahhoz, hogy kétszer meglátogassátok ugyanazt a pályát, a milliónyi közül.

Miért? Mert szürkék és egyhangúak, a játékmódok pedig nem elég változatosak. Egyszerűen hamar unalomba fullad az egész. Egy valami mentheti meg (egy időre), ez pedig pontosan a hosszú farmolással, vagy pénzért megvehető warframe-ek kipróbálása. Izgalmas tud lenni az eltérő játékstílust igénylő és teljesen különböző képességekkel megáldott kasztok próbálgatása, de ha ingyen toljátok a játékot, akkor bele vagytok kényszerítve az elsőre teljesen látatlanban (csak némi szöveg alapján) kiválasztott exo-skeletonba. Ha pedig ez nem lenne elég, akkor itt van még egy kis fekete leves: egyszerűen mindent fejlesztgetni kell a Warframe-ben, minden kasztot és fegyvert. Nem a fegyverhasználat képességet, hanem az aktuálisan kezetekben lévő példányt, amit ha elpasszoltok, akkor kezdhetitek előlröl egy másikkal. Ez nem lenne baj, ha nem tartana túl sokáig fejlesztgetni egy-egy fegyvert, és nem korlátozna ennyire az alacsony szint. Talán a moddolás az, ami a legjobban sikerült a fejlesztések terén. Nagyon sokféle mod van, amikkel személyre szabhatjuk a cuccainkat. Két meccs között vacakolhatunk a menedzselésükkel, agykikapcsnak nem rossz.

Ha már a jó dolgoknál tartunk, akkor dicséret illeti az irányítást és mozgást a játékban. Van falon futás, becsúszás, szaltók, egészen látványosan is lehet irányítani a karaktert, amire a skillek csak rátesznek még egy lapáttal.

Ennyi talán elég is volt a jóból, illetve bár mondhatnék többet, de most a zenei aláfestés és a hangok következnek. Vagyis következnének, ha emlékeznék akár egyetlen dallamra is… Ez megint egy olyan dolog, ami feldobhatta volna a játékot, ha jó lenne. A hangok nagyjából rendben vannak, de a zene egy nagy nulla és ezzel rövidre is zárhatjuk ezt a témát.

3. oldal

A pályákról még viszonylag keveset szóltunk, pedig van még mit mesélnünk. Megjelenésükben hozzák a sci-fi hangulatot, összetettségüket tekintve pedig dicséretes, hogy nem lineárisak. Mi több, az egyszeri játékos nagyon könnyen el is tévedhet rajtuk, előfordulhat, hogy nem találja a továbbvezető utat jelentő szellőzőaknát, vagy nem veszi észre, hogy egy szakadéknál falon futással érhető el a térkép következő szekciója. Mi a teszt alatt nem találkoztunk két ugyanolyan elosztással rendelkező pályával, de ez nem változtat az egyhangúságukon. Ugyanazokból az elemekből építkeznek és a látvány sem elég változatos. Mi nem szerelmesedtünk bele a játékmotorba sem, amit használnak, leginkább a fények kezelésével volt a probléma. Egyszerűen minden nagyon szürke és unalmas, még a természetben elhelyezett pályarészletek is.

Sajnos az utóbbi jelzők ráhúzhatóak a shooter élményre is. Az idő jelentős részében ugyanolyan ellenfelek tömkelegét kell darálni, a küldetések meg szinte mindegy, hogy mit mondanak, csak menni kell és lőni, legfeljebb felszedni pár tárgyat, ami miatt csak egykezes fegyvert használhattok, amíg cipelitek. A legizgalmasabb talán a „védj meg valamit” küldetés, amikor hullámokban jönnek az ellenfelek. Ezt, ha akarjátok, és elég ügyesek vagytok, jó sokáig ki lehet húzni, ha visszautasítjátok a kivonást (értelemszerűen minél tovább bírjátok, annál nagyobb a jutalom). Minden csillagrendszernek van egy főellenfele is. Ezek már egy fokkal érdekesebbek és van hozzájuk egy minimális taktika is, de amennyit mi láttunk, attól nem voltunk különösebben lenyűgözve. Inkább csak hosszú csaták, mint izgalmasak.

Mindezek után felmerül a kérdés, hogy mi a jó ebben a játékban? Erre a válasz roppant egyszerű. A hihetetlenül alacsony belépési küszöb. Ha a neten beszélgettek a barátaitokkal és valaki elkiáltja magát, hogy mi lenne ha kipróbálnánk a Warframe-et, akkor esélyes, hogy fél óra múlva már mind leszedtétek (nagyjából 2 GB) és az első pályán nyomultok épp együtt. Kellemesen kikapcsol, és nem kell, hogy mindegyikőtök a pénztárcája mélyére nyúljon. Ezért cserébe el kell róla mondani, hogy minden ízében free-to-play, de legalább foglalkoznak vele és frissítgetik. A fejlesztők lelkesek, de én nem igazán látom ebben a játékban a potenciált. Unalmas és nem elég taktikus, a nehézség pedig nem állítható. Lehet egyedül is játszani, vagy ismeretlenekkel, de ha velük játszotok, akkor nagy eséllyel egy veszett rohanás lesz az egész, ahol az újoncoknak alaposan össze kell kapniuk magukat, ha nem akarnak lemaradni a tapasztalt farmerektől.

Összefoglalás

A Warframe kiválóan alkalmas az idő elütésére, ha unatkoztok a barátaitokkal és valahogy sosem sikerül ugyanazt a shootert megvennetek, mert az egyikőtök CoD-ozik, a másik BF-et tol, a harmadik Borderlands 2-t, Team Fortress 2-t vagy épp Mass Effect 3 multit (hogy egy TPS-t is említsünk) és még sorolhatnánk. (Esetleg nem jön össze a csapat PlanetSide 2-ben.) Ez könnyen elérhető, jók a képességek és az irányítás, de minden más szürke és unalmas. Nincsenek jó pályák, változatos játékmódok és taktikus játékmenet. Csak azoknak ajánlott a Warframe, akiknek nincs jobb dolguk, amivel elüthetnék unalmas 15-20 perceiket. Ti mivel játszotok aktuálisan?

Értékelés: 5/10

Platformok: PC