1. oldal

Kezdjük úgy érezni, hogy már egyáltalán nincs hiány point'n'click kalandokból, ám még mindig van mitől tartani, sokszor ugyanis elég középszerű játékot kapunk a pénztártól való távozás után. De talán az a tény vigasztalhatja az embert, hogy egy mobilos / greenlightos címnél ez még nem olyan nagy bűn. Lehet, hogy rossz kedvem volt, vagy talán Violettnek volt az, de néha valahogy nem jöttünk ki jól egymással. Hogy az én kedvem fluktuációja mennyit nyom a latba, azt nem tudom, de Violettnek szerintem egyáltalán nem volt valami ütős hangulata, és ez rányomta a bélyegét az élményre.

A felütés egy kicsit lapos, hősünk a játék elején új házba költözik, kelletlenül puffog-duzzog, miközben a rajzfilmes-bűbájos erdőkkel szegélyezett út végén becsúszik a családi verda a furcsa új kégli elé. Hja, ez a tinédzserkori angst, amelyre még én is jól emlékszem: így kell kezdeni egy videojátékot, amit követően a mélyen művészi, de azért mégiscsak sekélyesen álmatag világ beránja a főhőst. Ici-pici tündérek fogságában találja magát semmi perc alatt, csak azért, mert belenyúlkál egy lyukba a falon. A tündérek itt bizarr rovarok, világuk pedig szürreális, de nincs benne igazán sötétség. Egészen jó a design ezen a téren.

Ennek ellenére az ember nem bírja lerázni magáról az érzést, hogy ezt az egészet mintha már látta volna valahol; beugranak képek Neil Gaiman, American McGee és Tim Schafer világaiból, ami persze lehet pozitívum is, ha az ember fogékony a kellemesen borzongató animációs art-hangulatra. Így próbálom politikailag korrekten közölni, hogy tulajdonképpen ez egy Coraline / Alice koppintás, de a fiatalabb játékosok ezt annyira nem írják majd fel negatívumként.

Az intro / átvezetők stílusa szépen megrajzolt képek olcsó és minimalista animációja, vagyis nagyon szép screenshotokat lehet kilopni belőlük, de mozgásban már érezni, hogy nincs a játék mögött jólelkű kiadó-óriás, aki megdobja a költségvetést (a fejlesztők, a Forever Entertainment egyébként lengyel csapat). Tulajdonképpen állóképek ügyes, mozgást imitáló montázsa az egész. A játékmenet során a háttér animációja körülbelül ugyanezzel a módszerrel jelenik meg, egyedül a szereplők mozognak valamiféle félig 3D-s térben.

2. oldal

Maga a játék egy klasszikus point'n'click kaland, Violett a történet elején a telekinézis képességére tesz szert, és a tárgyakat ide-oda pakolászva végül ki is szabadul a fogságból, hogy felfedezze ezt a furcsa világot, ahová került. Esetenként beszélgetni is lehet különböző lényekkel és élő tárgyakkal, ilyenkor a Machinarium-hoz hasonlóan valamiféle halandzsanyelven kezdenek el beszélni, eközben szövegbuborékban kapunk egy rajzot arról, hogy miről is hadoválnak. Igazi szinkronszínészi munka itt nincs igazán.

A feladványok többnyire frusztrálóak, próbálgatáson és képernyőpásztázáson alapulnak (egy kalandjátékos ezt még pozitívumnak is tekintheti), a PC-s verziónál pedig nagyon megérezni, hogy ezt érintőképernyőre találták fel, és utólag bánom is, hogy nem inkább a tabletemen játszottam. A tárgyakkal nem kattintással, hanem ide-oda húzogatással lépünk interakcióba, ami... tulajdonképpen teljesen hülyeség. Valahol alá lehet támasztani azzal az érvvel, hogy a telekinetikus húzásokat jobban szimulálja a mozdulat, de úgy ténylegesen nem lesz tőle mélyebb a játék, és inkább csak a kényelem útjába áll. És egy ilyen nem éppen gördülékeny játéknál ez már halmozza a kizökkentő elemeket.

Az a játék szerencséje, hogy a hangulat egész kellemes marad mindvégig, ezért még az is jó érzés, ha csak úgy unottan próbálgatjuk a különböző ötleteket. Van egy hint-rendszer, ami tapasztalataim alapján néha összeomlik, és nem csinál semmit, de azért létezik, ha segítségre szorul a játékos. Többet segít nála, ha szépen megnyomjuk az Alt-Tab-ot, és megnézzük az interneten a megoldást. Ez mindig működik. Na de a hangulatnál tartottunk: a zene kellemes, Danny Elfmant idézi, illik a látványhoz, játékos-kísérteties, a képi világ pedig bár nem túl eredeti, kellemesen színes és van mindig van mit nézegetni, csak mozgó elemekből van kevés.

3. oldal

Apropó, mozgás. Nem is baj, ha nem erőltetik, mert az animáció meglehetősen ciki. Mármint úgy mondom, hogy ha független fejlesztő vagy, és mozgást akarsz a játékodba, 2013-ban már az se kifogás, hogy ennyire futja. A fejlesztők nekiálltak irgalmatlan sok tartalmat legyártani, amikor a játék érdemi része és kezelhetősége még nem volt kész, és a hossza egyébként tényleg egész korrekt, sokáig leköti a játékost. De mindennek ellenére nem igazán csiszolt játékmenettel. Például ott vannak a gömbök, amiket gyűjtögetni kell, nem kötődik hozzájuk semmi eget rengető szisztéma, csak azért vannak, hogy megnyújtsák a játékidőt. Nem csak a grafikai stíluson érezni tehát, hogy ezt fiatalabb játékosoknak találták fel, egyszerűen az egész játék "nincs felnőve". Tapasztaltabb kalandorok tudni fogják, hol blöfföl a játék, a fiatalabbak pedig ennél jóval simább játékmenettel akadnak csak a horogra. A legnagyobb baj ezzel a játékkal, hogy nem ad semmi innovatívat, de még csak a kényelmes haladás érzetét sem biztosítja, pedig valahol ott mélyen ez egy igencsak ígéretes, szívből jövő projekt.

Az én szívemből viszont nem jön őszinte ajánlás, a PC-sek számára semmiképp, ellenben a szegényesebb mobilos kínálatot figyelembe véve, talán jó vétel lehet egy tabletre, amíg az Amanita ki nem dob valami újat. Mert abban az esetben teljesen félretehető játékká válik szegényem. Annyira szerettem volna javasolni, mert azt továbbra is tartom, hogy egyedi és kellemes perceket hozó címről van szó, de ugyanennyiszer lesz gondunk is ezzel a játékkal. Valahol a fejlesztés elején kimaradt néhány alapvető dolog, és ezekre a gyenge alapokra építettek fel egészen komoly tartalmat. Áldozatul esett ez a jópofa kis játék néhány hibás designeri döntésnek. Én mégis bízom benne, hogy eladásokban jobban teljesít, mint kritikailag, és bízom a fejlesztőkben is, lehet belőlük még nagy, ismert név. De még nem most.

Platform: Android, iOS, PC

Értékelés: 6/10