Oldal I.

A különböző menedzserjátékok Kánaánja a '90-es évek elmúltával véget ért, de időről időre azért feltűnnek még a régi nagy sorozatok madárlátta folytatásai. Szerény személyem elég finnyás ízléssel bír a műfajt illetően, így a 2003-ban megjelent Rollercoaster Tycoon 3 óta nem született olyan játék a stílusban, ami megdobogtatta volna jóhoz szokott ketyegőmet. Most viszont itt az új Tropico, ami a kissé más vizeken hajózó második rész után visszatért a gyökerekhez, hogy megmutassa, lehet még újat mutatni a diktátori székbe poshadt, szivarozó szakállkirályoknak. Reszkess Castro!

Rossznak lenni jó

A játékban egy képzelt dél-amerikai paradicsom, Tropico felett vehetjük át az irányítást, mint frissen megválasztott diktá... akarom mondani, elnök. Talpnya... izé, tanácsadóink és semmireke... országunk lakói csak "El presidente" néven ismernek minket, és dolguk a mi teljes nyugalmunk, jólétünk és boldogságunk biztosítása. A játék a kampány mellett skirmish-módban is játszható, így gyakorlatilag nincs mi visszafogja nyers hatalomvágyunkat, sőt, a játék elején még avatart is választhatunk valamelyik jól ismert nagy vezető személyében. Che Guevara, Fidel Castro, vagy Eva Peron... a lehetőségek közel határtalanok, szóval jól válasszuk meg hivatalos népnyúzónkat!

A játékmenet innentől kezdve adja magát, hisz amint rányomunk a tutorial módra, egyik nyájas segítőnk egyből magyarázni kezdi tropicoi ténykedésünket. Az oktatómód nagyon igényes és jól tálalt, s ami a legfontosabb, nagyon hasznos is. Az irányítás persze sokban nem különbözik a régi Torpicotól. Most is alul van a használati sáv rajta minden hasznos és kellő információval, míg a térkép ismét a bal alsó sarokba került. Az egész játék inkább tűnik az első rész remake-jének, mint valódi harmadik résznek, főleg hogy a teljes körítés megegyezik a klasszikus játékkal. Itt is 1950-ben kezdünk, itt is ugyanazokkal a problémákkal kell megküzdenünk, és úgy összességében itt is azt csináljuk, amit régen már megszerettünk. Némiképp érthető ötlet, hisz mi nem romlott el, nem javítandó, de ez így egy kicsit mégis mulatságos, hisz a Tropico 3 sok tekintetben az első rész 3D-be ültetett változata lett.

Oldal II.

Saddam nem ért rá...

Mint frissen megválasztott presidente, legfőbb feladatunk Tropico totális kontrollja lesz. A kis szigetország főleg az exportált javakból él, azaz jól hozza a tipikus, katonai uralom alatt tartott banánköztársaságot. Amint átvesszük a hatalmat, egy jól megtervezett menedzserjátékhoz illően minden ránk hárul, úgyhogy eldönthetjük, hogy keménykezű vezérekké válunk, vagy igyekszünk népünknek megfelelő színvonalú, boldog életet nyújtani. A játék addig tart, míg le nem taszítanak bennünket az elnöki székről, s ezt elkerülni nehezebb lesz, mint gondolnánk. Riválisból akad elég, és még ha mindegyiket "kínos baleset" éri sem biztos, hogy a választásokon mi uraljuk az urnákat. Persze ez mint minden, rajtunk is áll, mert ha nem tetszik az eredmény, megbundázhatjuk, de a nép elégedetlensége felett egy idő után úgyis elveszítjük a gyeplőt, és akkor jaj nekünk!

Hogy ez ne legyen így, több fegyvert is bevethetünk. Az első és legfontosabb a propaganda, ami nem csak uralt médiával fokozható, de bármikor kiállhatunk palotánk erkélyére, hogy lelkesítő beszédet intézzünk szegény elnyomottainkhoz. Szidni akarjuk a mocskos kapitalistákat, vagy csak simán beetetnénk a jónépet a fényes jövő csillogó ígéretével? Csak rajtunk áll. Ha azért megfelelően játsszuk ki a lapokat, ezek a beszédek még emelnek valamit az irántunk érzett kollektív tiszteleten, de a vég elől nem menthetnek meg. Akár jók leszünk, akár rosszak, Tropico érdekeit mindig szem előtt kell tartanunk, mert a nép nem felejt. A munkanélküliség és az adórendszer épp oly fontos lehet, mint egy jó időben megépített templom vagy iskola. Érdemes tehát időről időre figyelni, hogy mit kíván a nemzet, és egy titkos rendőrség felállítása sem árt.

Maga a játék nem könnyű, sőt, a kampány néha kiakasztóan nehéz feladatokat adhat, de ennek ellenére sem mondanám, hogy frusztráló. Mindenesetre tény, hogy sok vonzalom nincs benne, hisz egy skirmish meccsel ezerszer többet lehet szórakozni, arról már nem is szólva, hogy a kampányban sincs komoly történet. Nem azt mondom, hogy Shakespeare-t kellett volna felkérni, de egy kicsit jobban elmélyedhettek volna a játékban, ha már ez lenne a legfontosabb mód.

Oldal III.

A pampák királya

A Tropico 3 nagyon jól néz ki, messze a legszebb menedzserjáték a mai piacon. A karaktermodellek olyanok, hogy pár éve még az FPS-ek is alig mutattak szebbeket, míg maga a táj akkora és olyan részletgazdag, hogy Far Cry 2 ide, Crysis oda, biz odaver még a leghisztérikusabb grafikaőrülteknek is. A víz pedig, ha lehet, még tovább tolja a határokat, úgyhogy egy szó mint száz, a Tropico 3 gyönyörű játék lett. Ennek azonban ára is van, ugyanis míg régen a tycoonokhoz nem kellettek friss videokártyák vagy sok memória, addig a Tropico 3 már csak shader modell 3.0-s kártyával hajlandó elindulni, és az egy giga memória sem biztos, hogy mindenre elég lesz. A tesztgépen (Athlon II X2 240 @ 3,4 GHz, Radeon HD3870 és 6 giga RAM) nem volt vele semmi gond, repesztett 1080p-ben (van 16:9), de hallottam olyan esetekről, hogy egyeseknek a két giga memória már nem volt elég a zökkenőmentes zoomoláshoz.

Mivel a Tropico 3 3D-ben pompázik, az irányítás minimális átalakításon esett át. Ez szerencsére nem jelenti azt, hogy rosszabb lett, sőt, nagyon kézre áll, és hála a jó kamerakezelésnek, építkezni valódi öröm az óriási terepasztalon. Egyedül az altos forgatást nem értem, mert az rendben van, hogy a gomb nem került rossz helyre, de személyes bénaságomnak hála nem egyszer a Windows-billentyűt nyomtam meg, s ilyenkor csak lestem, hogy mit keresek az asztalon.

A hang és a zene is pompázatos, nagyon jól hozza a trópusi hangulatot. A melódiákat akár egy '50-es évekbeli kubai propagandafilmből is szalajthatták volna, míg a narrátor és a hangok olyannyira telitalálatok, hogy az első perctől kezdve kiül a gonosz mosoly az arcunkra. Külön érdekesség egyébként, hogy El presidente nyugodt szívvel sétálgathat birodalma utcáin, hogy saját szemével lássa, hogy boldogul imádott - és őt imádó - népe.

Oldal IV.

Summa summarum

A Tropico 3 jó játék, ami 9-től 99 éves korig elszórakoztathatja az ember fiát, de sajnos nagyon kevés újdonsággal szolgál. Mint menedzserjáték kiforrott, és a Dungeon Keeper által meghonosított "rossznak lenni jó" hangulat még most is elviszi a hátán a dolgot, de ha nem lenne a szép grafika és a trópusi hangulat, hamar elfelejtenénk a Tropico 3-at. Az mindenesetre dicséretes, hogy a kalózos témát elhagyták, de aki szerette az első részt és sokat játszott vele, sok csodát ne várjon (akinek viszont kimaradt az életéből az mindenképpen tegyen vele egy próbát!).