1. oldal

Ha manapság szóba kerül az Activision, mindenkinek egy sátáni kiadó képe jelenik meg a fejében, egy olyan cégé, mely kiérdemelné a „rókabőrgyáros” elnevezést, hiszen az elmúlt években nem arról voltak híresek, hogy új IP-ket karoltak fel, vagy találtak ki. Szerencsére kivétel ezúttal is akadt, hiszen ők adták ki a High Moon Studios legújabb játékát, a Transformers: War for Cybertront. De hiszen a filmek és sorozatok alapján készült játékok szörnyűek! – kiálthattok most fel, de hadd nyugtassak meg mindenkit, a programnak semmi köze az elmúlt években készült Michael Bay-féle Transformers filmekhez. A fejlesztők visszanyúltak a gyökerekhez, és a rajzfilmsorozatot, valamint a képregényt vették alapul. Annyit már elöljáróban elárulhatok, hogy nagyon jól döntöttek a készítők, aminek köszönhetően a Batman: Arkham Asylumot követően ismét készült egy minőségi képregény adaptáció.

Cybertron, az otthonunk

A High Moon Studios a sztori kiagyalásakor nem egy korábban már elmesélt történetet dolgozott fel újra, hanem úgy döntöttek, hogy egy olyan időszakot mutatnak be, amivel eddig viszonylag keveset foglalkoztak mind a rajzfilmek, mind a képregények. A játék abban az időben játszódik, amikor az alakváltó robotok (hosszú évekkel Földre érkezésük előtt) még a szülőbolygójukon, Cybertronon éltek. Amint az intro videóból kiderül, sokáig béke honolt a robotok között, ám ennek egy csapásra vége szakadt, amikor a hatalomért küzdő Álcák megtámadták a szabadságot védelmező Autobotokat. A két frakciót a Transformers univerzum két ikonikus figurája, Megatron, illetve Optimus Prime vezeti, de számos más, a rajongók által szeretett karakter is feltűnik a játékban. A történet kicsit sablonosnak tűnhet, és tény, hogy nem ez lesz az év legeredetibb alkotása, de összességében nem lehet rá panaszunk, hiszen egy jól felépített sztorit találtak ki a fejlesztők, melynek során tanúi lehetünk Cybertron pusztulásának és Optimus felemelkedésének.

 

2. oldal

Mindezt a készítők egy külső nézetes shooter képében tárják elénk, mely bár túl sok innovatív ötletet nem tud felvonultatni, az alakváltás képessége feldobja a megszokott játékmenetet. Mivel mindkét oldal kapott egy öt-öt misszióból álló küldetéssorozatot, így a War for Cybertronban az Álcákat és az Autobotokat is irányíthatjuk majd. Első hallásra talán kevésnek tűnhet ez a tíz küldetés, ám 9-10 óráig biztosan elleszünk velük, ami megfelel egy mai átlagos játék hosszának, és ehhez jön még a multi, de ne rohanjunk ennyire előre. Az egyjátékos módban mindig egy három robotból álló osztaggal vágunk neki az aktuális feladatnak, melynek elején eldönthetjük, hogy melyik karaktert szeretnénk irányítani. Idővel minden fontosabb szereplő megfordul a kezünk alatt, például Jetfire, Starscream, Bumblebee, és persze a két vezér is. Minden karakter két fegyvert használhat a játékban, melyeket küldetések közben cserélgetni is lehet, attól függően, hogy miket találunk a pályákon. Ezek mellett alapból rendelkezésünkre áll két speciális képesség is, mint például a láthatatlanság, a támadásra kapott bónusz, vagy az ellenfeleket sebző lökéshullám. A játékmenet nincs túlbonyolítva, lineáris pályákon kell egyik pontból eljutni a másikba, miközben el kell pusztítanunk minden ellenséges, utunkba kerülő robotot. Elakadni nem nagyon lehet, mivel a játék mindig jelzi, hogy merre kell továbbmennünk. Általában minden fejezet végén bele fogunk futni egy boss harcba, melyek során nem egyszer háztömb méretű transformerek ellen kell helyt állnunk.

Autobotok, guruljunk!

No persze mit érne egy Transformers játék, ha hőseink nem volnának képesek megváltoztatni az alakjukat? Ennek megfelelően nem is maradt ki ez a programból, így az F billentyű megnyomásával egy pillanat alatt felvehetjük másik formánkat, ami természetesen minden alakváltónál más. Van, akivel tankká, mással autóvá vagy épp repülőgéppé változhatunk át. Ilyenkor minden karakter kap egy vagy két új fegyvert, valamint ugyanennyi új képességet is. Az átváltozás legnagyobb előnye talán az, hogy ilyenkor a jobb egérgomb nyomva tartásával turbó fokozatba kapcsolhattunk, melynek segítségével gyorsabban el tudunk mozogni a ránk kilőtt lövedékek elől. Ez különösen a főellenségek ellen jön jól.

 

3. oldal

Ha sikerült végigverekednünk magunkat az egyjátékos módon, belekóstolhatunk az eléggé robosztus multiba is, mely több lehetőséget is kínál számunkra. Mivel manapság nagy divat a kooperatív mód, ez nem maradhatott ki a Transformers-ből sem, elvégre nem véletlenül kell minden küldetést egy háromfős csapattal megcsinálnunk. Az egyjátékos mód minden pályáját végig lehet játszani úgy, hogy a csapat másik két tagját is emberek irányítják, amitől még szórakoztatóbb a játék. Főleg annak köszönhetően, hogy amikor az AI vezérli társainkat, akkor azok néha nem állnak a helyzet magaslatán (bár ez igaz az ellenség robotjaira is). A koop mellett kipróbálhatjuk az Escalation nevű módot is, mely leginkább a Gears of Warban látott Horde módhoz hasonló móka, csak itt az ellenséges robotok újabb és újabb rohamát kell kiállnunk. Emellett játszhatunk (team)deathmatch-et, vagy épp a CTF, az Assault, vagy a Conquest helyi változatát. A multiplayerben válnak igazán hasznossá az egyes robotok képességei, hiszen míg az egyjátékos módban nem sok hasznát vesszük a gyógyításnak és a bónuszt adó aurának, itt kincset érhet.

Fémes csillogás

A látványért a már korosodó Unreal Engine 3 felel, de a játék egész jól néz ki vele, főleg az alakváltók modelljei. Érdekes, hogy a fejlesztők érezhetően inkább a rajzfilmek stílusát részesítették előnyben a robotok kinézetének megalkotásánál, és nem napjaink Transformers filmjeit vették alapul. Az már csak hab a tortán, hogy az átalakulás is pont olyan hangeffektet kapott, mint amilyen a sorozatban is volt. A helyszínek részletességére sem lehet panasz, de a változatosság néha hagy némi kívánnivalót maga után. Igaz, nem volt könnyű dolguk a fejlesztőknek, elvégre egy fémből és gépekből álló bolygón nem egyszerű elkerülni a pályák monotonitását. Ugyanakkor maguk a pályák jól néznek ki, különösen a játék vége felé találkozunk remek helyszínekkel.

 

4. oldal

Hangok terén jól vizsgázott a program, bár bevallom én kicsit robotszerűbb beszédhangokra számítottam a transformerek részéről, de összességében így sem volt gond a szinkronnal. Azok a beszélgetések a legjobbak, amikben a robotok egymással diskurálnak a küldetések közben. Nem számítottam rá, hogy robotoktól ilyen poénos beszólásokat hallhatok, és érdekes módon pont a gonoszok, az Álcák részéről voltak viccesebb szövegek. Volt, hogy valamelyik vette a bátorságot, és egy csipkelődő megjegyzést tett Megatronra, aztán persze gyorsan visszakozott, nehogy a vezér ócskavasat csináljon belőle mérgében. Folyamatosan ment a szövegelés a csapattagok között, aminek köszönhetően még hangulatosabbak lettek a küldetések. Erre csak rátett egy lapáttal a zene, ami szintén nem sikerült rosszul. A harcok alatt hallható lüktető ritmusú rockzenénél keresve sem találhattak volna jobbat egy ilyen játékhoz a fejlesztők.

A War for Cybertron nem próbálta megreformálni a stílust, és tény, hogy nem tartalmaz túl sok eredeti ötletet, azt azonban el kell ismerni, hogy egy feszes tempójú, élvezetes shootert raktak össze a High Moon Studios munkatársai. A Transformers világa, illetve az alakváltás lehetősége is hozzájárul ahhoz, hogy ne csak a futottak még kategóriában induljon a program, a multi pedig biztosítja, hogy hosszabb időre is ellegyen vele a játékos. Mindehhez az Unreal Engine 3-nak köszönhetően még erőmű sem kell, amit mi sem bizonyít jobban, hogy a tesztgépen (AMD X2 6000+, 4 GB RAM, ATI HD4830) is nagyszerűen futott a program 1680x1050-es felbontáson, maximális részletesség mellett. Igaz, egyszer-egyszer egy pillanatra megakadt a játék, de nem ez volt a jellemző. Összességében elmondhatjuk, hogy minden idők legjobb Transformers játéka készült el a War for Cybertron képében, bár azt azért hozzá kell tenni, hogy nem volt túl erős a konkurencia.

Platformok: Xbox 360, Playstation 3, PC

Tesztelt platform: PC