1. oldal

Kevés olyan író él a Földön, aki amellett, hogy folyamatosan bestseller regényekkel kényezteti rajongóit, még saját játékfejlesztő stúdiót is alapított, amely aztán nagyszerű programokkal árasztotta el a piacot. Tom Clancy-ről van szó, aki 1996-ban hozta létre Doug Littlejohns-szal azt a Red Storm Entertainmentet, aminek a taktikai FPS-ek krémjének tekinthető Rainbow Six és Ghost Recon játékokat köszönhetjük. Az író nevével fémjelezve kerülnek kiadásra a Splinter Cell és a HAWX sorozat tagjai is, de azokat nem a Red Storm, hanem az Ubisoft más stúdiói készítik, utóbbit például az Ubisoft Romania. Ráadásul a Tom Clancys játékok közül a HAWX lóg ki leginkább, hiszen a többivel ellentétben ez nem egy FPS, illetve TPS, hanem egy repülőgépes akciójáték. A program első része, bár nem döntögetett eladási rekordokat, egy korrekt próbálkozás volt, mellyel egy darabig jól elszórakozhattak a repülés iránt érdeklődő játékosok.

UFO-k az égen

Egy dolgot már ajánlott az elején leszögezni: a HAWX 2 az első részhez hasonlóan egy arcade játék, a szó legszorosabb értelmében. Vadászgép szimulátornak még véletlenül sem nevezhető, hiszen a valósággal való egyetlen kapcsolata az, hogy a benne szereplő gépek többsége tényleg létezik. Az irányítás alapján inkább a Star Wars játékok, vagy az űrszimulátorok közé lehetne sorolni, a gépeknek nincs tömege, nem hat rájuk a fizika, ennélfogva meglehetősen könnyű irányítani őket. Az egyes típusok között sem lehet túl nagy különbséget felfedezni, annyira hasonló a kezelhetőségük. Pedig gépből ismét van dögivel, hiszen az első részhez hasonlóan ezúttal is több tucat madárral repülhetünk. Valószínű, hogy az Ubisoft nem is akart ebből a játékból szimulátort csinálni, ami nagy kár, mert amint a közelmúltban megjelent Apache: Air Assaultban is láthattuk, ha sikerül megtalálni az arany középutat a realizmus és az arcade játékmenet között, az nagyot dobhat az élvezeti faktoron. Természetesen, aki csak őrült, „ereszd el a hajam” módjára zajló légiharcokra vágyik, annak tökéletesen kielégítheti ilyen irányú igényeit a HAWX 2.

 

2. oldal

Mivel egy Tom Clancy játékról van szó, az egyszemélyes játékmód története nem meglepő módon egy nemzetközi konfliktuson alapul, melyben ezúttal Oroszország és a nyugat csap össze. Bár a történet alapvetően élvezhetőre sikerült, sajnos érezhető, hogy Clancy-nek semmi köze nem volt a játékhoz azon túl, hogy a nevét adta hozzá (nyílt titok, hogy már régóta nem ő írja a játékok sztoriját). A játék első kétharmadával nincs is igazán gond, van itt cselszövés, árulás, katonai taktikázás, minden, amit elvárunk egy ilyen programtól, ám az utolsó pár küldetésben már olyan jeleneteknek lehetünk szemtanúi, melyek nagyon erőltetettek. Érezhető, hogy a fejlesztők egy pörgős végjátékot szerettek volna összehozni, de kicsit átestek a ló túloldalára a műholdas lézersortűzzel és az alagútban történő repüléssel.

A játékmenetet illetően nem történt túl sok változás az első részhez képest, egyedül a küldetések változatosságában fedezhető fel némi előrelépés. A hagyományos harcokat felvonultató missziók mellett ugyanis megjelentek olyan feladatok, amikor robotrepülőgépeket irányítva kell kémkednünk az ellenség után, vagy épp célpontokat megsemmisítenünk. Az egyik ilyen küldetésben például egy autóval haladó fegyverkereskedőt kell nyomon követni, és lehallgatni a telefonját, miközben tartani kell a kapcsolatot egy beépített ügynökkel is, aki folyamatosan utasításokkal lát el minket. Egy másik izgalmas küldetésben pedig egy AC-130-as repülőgép lövészével kell fedeznünk a terepen akciózó Ghost Recon csapatot (kis átfedés a másik Tom Clancy szériával). Ezeknél a részeknél az ember szinte el is felejti, hogy egy repülős játékkal játszik, és őszintén szólva ezek a feladatok élvezetesebbek voltak, mint a HAWX2 légiharcai. Utóbbiak ugyanis hamar monotonná válnak, köszönhetően egysíkú, erősen scriptelt mivoltuknak. A legtöbb ilyen misszió felépítése ugyanis kimerül abban, hogy egyik pontról a másikra haladunk, miközben tucatjával jelennek meg a semmiből a lelövésre váró repülőgépek, illetve tankok. A feladatok monotonitását egyedül a fel- és leszállások, illetve a néha-néha beköszönő légitankolások törik meg, melyek a HAWX 2 újdonságai közé tartoznak, de ennyi sajnos nem elég az üdvösséghez.

 

3. oldal

A jövő technológiája

Nagy kihívást nem jelentenek a játékban lévő missziók, főleg ha megtanuljuk használni az első részben már megismert Assistance funkciót. Ez alapesetben be van kapcsolva repülés közben, ha azonban kikapcsoljuk, akkor repülőgépünk még a szokásosnál is őrültebb manővereket tud végrehajtani, sutba vágva az aerodinamika minden törvényét. Ilyenkor például könnyedén lerázhatjuk a ránk kilőtt rakétákat, és ellenfelünk mögé kerülhetünk. Az egyjátékos módban még nem létszükséglet az Assistance kikapcsolása, mivel a HAWX 2 nem különösebben nehéz, de multiban, a többi hús-vér játékos ellen már elkél a használata, különben könnyen hátrányba kerülhetünk egy-egy összecsapás során. Az egyetlen negatívum ezzel a funkcióval, hogy eléggé szokni kell a használatát, ugyanis annak során egy felülnézeti, távoli kameraállásra vált a játék, ami bizony megzavarja az ember orientációját. Az első részhez képest viszont sokat javult ez a játékelem, hiszen abban sokkal inkább nyűgöt jelentett, mint hasznot.

A körülbelül 7 órás játékidőt nyújtó hadjárat mellett az egyjátékos módban helyet kapott egy „Arcade” nevű lehetőség is, amely extra kihívást biztosít azoknak, akik nagyon profinak érzik magukat. Ezt elindítva különleges feltételek mellett kell teljesítenünk a sztorimód misszióit: például egyes küldetésekben csak egy adott fegyvert használhatunk, vagy megadott idő alatt kell legyőznünk az ellenséget, de olyan is akad köztük, amikor folyamatosan egy lézerrel támadó műhold vadászik ránk. Ami a többjátékos módot illeti, a HAWX 2 ezen a fronton nem tartalmaz túl sok újdonságot az első részhez képest. A multi legjobb része továbbra is a kooperatív mód, melynek keretében három barátunk társaságában végigjátszhatjuk az egész hadjáratot. Emellett vannak külön koop küldetések (függetlenül a sztoritól), illetve a deathmatch HAWX-béli megfelelője sem maradt ki a játékból. Sajnos, ha nincs egy összeszokott társaságunk, akkor nem egyszerű szervert találni a játékban, pedig még csak alig pár hét telt el a megjelenés óta. Igaz mi csak a PS3-as verziót próbáltuk, de nem valószínű, hogy a PC-s és Xbox 360-as változatnál könnyebb lenne játszótársra bukkanni.

 

4. oldal

Technológiailag a program nagyjából az első rész szintjén mozog. Itt-ott javítottak a textúrákon, picivel részletesebbek lettek a gépek, de a konzolos verziókban semmi olyat nem látunk, ami miatt az állunkat keresgélnénk. A PC-s változat már egy fokkal jobban néz ki, minden textúra sokkal élesebb, így a számítógépes verziónál tessék a grafika pontszámához plusz egyet hozzáadni. Az alattunk suhanó táj kinézete ugyanakkor minden platformon elég impozánsra sikeredett, ami nagyban köszönhetően a fejlesztésben közreműködő GeoEye cégnek, és az általuk készített nagyfelbontású műhold képeknek, melyek utat találtak a játékba. Ennek köszönhetően a magasból igencsak realisztikusnak tűnik a látvány. Érdekes módon az átvezető videóknál gyakran tapasztalható volt egy kis akadás, ami azért is furcsa, mert a küldetések közben nem találkoztunk ezzel a problémával. Hangzás terén a HAWX 2 nem nyújt maradandó élményt, no nem azért, mert annyira rossz lenne, lévén a hangulat megteremtéséhez tökéletesen megfelelnek a zenék, és a szinkron, de nem igazán fogunk emlékezni rájuk, miután egyszer befejeztük a játékot.

Az Ubisoft nagy bátorságról tesz tanúbizonyságot azzal, hogy manapság repülős játékokat dob piacra, hiszen távolról sem ez a játékpiac legjövedelmezőbb szegmense. Sajnos a HAWX 2 nem lett telitalálat, és bár a program kijavította az első rész pár hibáját, így is csak egy helyenként élvezetes, de összességében felejthető alkotás lett belőle. Azért a repülés iránt érdeklődők tegyenek vele egy próbát, elvégre a piac nem igazán tobzódik az ilyen stílusú programokban, minden próbálkozást meg kell becsülni.

Tesztelt platform: Playstation 3