1. oldal

Sosem értettem, miért puffognak az Angry Birds köré az elit játékosok mindenféle lekicsinylő megjegyzést: a "roviosítás" talán a legjobb dolog, ami a kényelmes játékossal történhet, ne irigyeljék már. Adva van egy régi, egyszerű koncepció, egy végletekig csiszolt, letisztult, vonzó felület, és egy vicces-bájos környezet, amelybe csak az köt bele, akinek nem volt gyerekszobája. Így kell sok pénzt is keresni: látszólag nincs erőfeszítés a játékban, de valójában a fejlesztők a belüket kidolgozzák, hogy csak így tűnjön. A Tiny Thief ugyanezt a formulát követi a Rovio címere alatt, és így is kell megítélni: ez egy könnyed játék, de a mélységei egyáltalán nem hamisak.

Lehetetlen is feltételezni egy tolvajos játékról, hogy lusta sétagalopp lesz - bár nem idézi fel a Thief vagy a Commandos kegyetlenségeit, a Tiny Thief kihozza a 2D-ből, amit ki kell hoznia. Nincs semmi komplikált az egészben, kapunk egy-egy képernyőt, amelyen különféle tárgyakkal léphetünk interakcióba (platformtól függően képernyőt taperolunk, vagy egérrel kattintgatunk), és... ennyi. A tárgyak felszedése, az őrök kikerülgetése, a kijárat elérése kimeríti a teljes játék koncepcióját. A design-dokumentáció ráfér egy fél szalvétára. Azt gondolni viszont, hogy a Tiny Thief primitív, nos... távol áll az igazságtól. Eleve két műfajban játszik, és az oldalnézetes sármja ellenére még csak nem is a platformerben. Az egyik a logikai puzzle, a másik a point'n'click, csak éppen nem elég kitalálni, mit kell csinálni, jól is kell időzíteni.

A tolvaj tehát megpróbál megoldani ilyen-olyan feladatokat, amelyek többnyire abból állnak, hogy meg kell szerezni egy tárgyat, vagy ki kell szabadítani valakit. Közben nehezíti a dolgát, hogy őrök is vannak a pályán, akik egyfajta kiszámítható séma alapján néha odanéznek, ahol a játékos áll. A lebukást ki lehet kerülni azzal, hogy elbújunk pl. egy hordóban. Minden interakció egy kattintás: felszedni tárgyat, elbújni, előbújni... és általában ez frusztrációt szokott okozni. Mi van, ha kattintunk, és előbújik a tolvaj, mielőtt az őr elfordulna?

Nos, itt történik az innováció: alapjáraton nem a tárgyakra és tárgyakon kívülre kattintunk, hanem egy előbukkanó kontextuális ikonra. Vagyis, amikor közel jutunk egy hordóhoz, fölötte megjelenik egy ikon, hogy be lehet bújni, és ha belebújtunk, fölötte megint megjelenik egy ikon, hogy ki lehet menni: erre az ikonra kell kattintani, hogy az akció megtörténjen. Ez eleinte meglehetősen furcsa, de hamar rá lehet jönni, miért van így, pont azért, hogy elkerüljük a fent említett frusztrációkat. A rendszer egyszerű, de bámulatosan működik. Ha esetleg aggodalmunk támadna, hogy ezek a felpattanó ikonok mindenben segítenek, megnyugtatok mindenkit, hogy egyáltalán nem. Előfordul az is, hogy az ikonra kattintva a főhős vállat von. Ilyenkor elő kell vennünk a megfigyelőképességünk elit tartományait is.

2. oldal

Ez azt jelenti, hogy lehetséges a képernyőn olyan dolgokra kattintani, amelyekhez nem ugrik elő segédikon, és nem is utal rá semmi, hogy azzal bármit lehet kezdeni. De ezek nem feltétlenül csak a játékos közvetlen környezetében vannak, így mindig lesz időnk rendesen körülnézni, próbálgatni. A legtöbb ilyen kattintásra egy-egy jópofa animációt csalhatunk elő, amely igazából semmit nem csinál, de ha szemfülesek vagyunk, észrevehetjük, hogy változás is történik a képernyőn. Egy tárgy arrébb gurul, valami leesik, valami kinyílik. Alapvetően mindig van egyetlen feladatunk a pályákon, de emellett egyre több és komplexebb választható feladatok is érkeznek.

Az egyik opcionális feladat megtalálni a képen csak néha előbújó... hát, politikailag korrekt leszek a nyestek és menyétek között: kisemlőst. A másik opcionális feladat a pályára jellemző tárgyak összegyűjtése. Ezek nem kellenek a győzelemhez, de az Angry Birds-ből ismerős háromcsillagos jutalom csak akkor jár, ha mindent megtalálunk egy pályán. És ez nem mindig olyan egyszerű. Lehet, hogy az őröket könnyedén kicselezzük a fő feladatrész megoldásához, de a mellékszálak megoldásához már fel kell tűrni az ingujjat, és itt domborodik ki igazán a játék szépsége: képes kihívást nyújtani a könnyed haladáson túl is.

Hogy milyen a történet, nos ezen meditálni talán túlzás, de egyébként egy egész korrekt narratíva épül fel az átvezető képekből, csakúgy, mint az Angry Birds fotói esetében. Talán egy kicsit annál összetettebb, mivel itt többféle szereplővel és helyszínnel találkozunk rövidebb időn belül. A kis tolvaj mindig a szemétkedő gazdagokat célozza és a bajbajutottakat segíti. Egy kicsit a Machinarium-ra emlékeztetett néha, ebben is nagyon sok szív, ártatlanság és mini-hősiesség van. Az egész design egy konzisztensen aranyos, színes és vidám atmoszférát teremt, amely nem csak a fiatalabbaknak nyeri el a tetszését. A zene is pompázatos, vidám, a győzelmi motívumot mindig öröm hallani.

3. oldal

A legaranyosabb dolog egyébként akkor történik, amikor meglátnak az őrök: jó ötlet ilyenkor humorral oldani a feszültséget, mert elbukni frusztráló. Botcsinálta hősünk viszont nem ijed meg, nem szalad el, épp csak megpróbálja a kínos helyzetet valamilyen sufni-megoldással palástolni: megpróbálja beásni magát a földbe, saját wanted-arcképével eltakarni magát, vagy épp elkezd nyuszinak öltözve ugrálni. Hát, profi a gyerek, az biztos.

Az egész játék hatalmas buli. Nem hosszú, de tartalmas, emlékezetes casual-cím, amelyet tényleg elsősorban mobilra ajánlok, mert utazásokon egy-két percre leülni mellé ugyanolyan kifizetődő, mint PC-n nekiülni és betarolni az összes achievementet egy délután alatt. Mindkét kvalitásában helyt áll. Addiktív és nagyon jól összerakott cucc, ha keresni kellene benne a hibát, csak azt tudnám mondani, hogy rövid. Ezt a játékot akármeddig lehetne játszani, és bár el lehet ezt mondani az Angry Birds-ről is, ez mégiscsak egy fokkal eredetibb és összetettebb játék. Szóval igen, a spanyol 5 Ants és a finn Rovio találkozása aranyat ér, amellyel csak a játékos nyert.

Nyilván, aki nincs oda a könnyed dolgokért, nem kerül olyan extázisba, mint én, de én két kézzel kaparom az asztalt, hogy elfogyott, és bágyadtan nézem a naptár 2014-es, üres rubrikáit, hogy vajon mikor jöhet egy gyors pályacsomag / fejezet / folytatás, mert ez egy olyan játék, amely megérdemli. Remélem, ez is egy olyan hosszú, gazdag franchise lesz, mint az Angry Birds, és meg is tartja majd a szintet, mert akkor igencsak virágos időszak jön a mobilos játékok világában: a Tiny Thief egy nagyon eltalált cucc, több ilyen kéne. Kivéve, ha kitalálják a Tiny Thief Star Wars-t... akkor inkább maradjon így.

Platform: Android, iOS, PC

Értékelés: 9/10