1. oldal

Meglepő fordulat következett be az eddig főként a Serious Sam sorozatról híres Croteam életében: olyan nagyszabású fejtörőjátékot készítettek, amelyben a történet is igen fontos szerepet kapott. A könnyű műfajba sorolható FPS-ek után hatalmas váltás a jól megszerkesztett rejtvényekkel teli, komoly filozófiai kérdéseket felvető The Talos Principle, ám az ismeretlen vizekre evezett horvát csapat nemcsak hogy jól vett minden akadályt, hanem egyenesen olyan darabot alkotott, amely méltán kerülhet be minden idők legjobb játékainak panteonjába. Nem véletlen, hogy a darab a 2015-ös Independent Games Festival három kategóriájában (dizájn, narratíva és fődíj) is jelölést kapott, és nagy eséllyel nyerni is fog - ezt májusban, a GDC után megtudhatjuk.

A Portalnak és folytatásának zsenialitása annak idején abban rejlett, hogy az újszerű, élvezetes fejtörőket érdekes és izgalmas történettel körítve tálalta elénk. A Talos Principle le sem tagadhatná, hogy sokat merít a nagy elődből: a Portalhoz hasonlóan zárt környezetben találjuk magunkat, amelynek megvannak a saját törvényei, egy titokzatos erő irányít mindent, amely megmondja, mit tegyünk, miközben fejtörőről fejtörőre haladva igyekszünk felfedezni a körülöttünk lévő világot, rájönni annak törvényszerűségeire, végső célunk pedig, hogy kiszabaduljunk korlátaink közül és közelebb kerüljünk az igazsághoz.

A The Talos Principle-ben mindez metaforája egy magasabb szintű igazságkeresésnek is: miközben fejtörőtől fejtörőig haladunk olyan komoly kérdésekkel és témákkal szembesülünk, hogy mi a lét, az öntudat, a lélek, létezhet-e a halhatatlanság, és időpocsékolás-e a neten lógni a haverokkal. Bár ókori és modern filozófusok magvas gondolatai kísérnek utunkon, akkor sem kell megijednünk, ha anno békés szunyókálással töltöttük a filozófiaórákat, mert olyan témákkal fogunk találkozni, melyek minden gondolkodni vágyó embert érdekelnek. Ahogy az írók, Tom Jubert (FTL, The Swapper) és Jonas Kyratzes (The Sea Will Claim Everything) is elmondták, a játék valóban ambiciózus ezen a téren, de élvezetéhez nem szükséges a filozófia vagy a formális logika szakértőjének lennünk, és ha nem ástuk bele magunkat mélyebben a fenti témákba, akkor is egy hangulatos fejtörőjátékot kapunk.

Ahogy az előzetesből is kiderül, a játék vallásos témákat is felvonultat, de nem kifejezetten a vallással foglalkozik, a hit, remény, kétely, szabad akarat kérdéseit inkább filozófiai oldalról közelíti meg és építi bele a kerettörténetbe. Öntudatra ébredt androidként lesz min gondolkodnunk feladatokkal teli utunk során, ahol Isten égi hangja kísér, aki nekünk adta az édenkertet, de megtiltotta, hogy a minden fölé magasodó ominózus toronyba felmenjünk.

2. oldal

A játék a Serious Engine 4-re épül, hangulatos görög, egyiptomi, középkori és modern pályákat járhatunk be, melyek egyes elemei a Serious Sam játékokból ismerősek lehetnek. Ezúttal azonban nem túlméretezett fegyverekkel lövöldözve fogunk átvágni a szörnyek hadain, hanem csendesen, néha melankolikus hangulatba merülve töprengünk az élet értelmén és a fejtörők megoldásán, a régmúlt idők romjai között bolyongva. Utunk során a pályákon található számítógép terminálokon olvasható értekezések, naplórészletek, beszélgetések, emailek, és a falakra írt üzenetek lesznek segítségünkre, és hívnak belső utakra saját elménk útvesztőiben.

A fejtörők mechanikája csupán néhány egyszerű eszközre épít, melyek közül egyik sem forradalmian új, mindegyikkel találkozhattunk már más játékokban, kombinálásukkal azonban a feladványok mégis igen sokrétűek tudnak lenni. Léteznek összekötő elemek, melyek segítségével összekapcsolhatjuk az energiaforrásokat az ajtónyitó és egyéb gombokkal, jammerek, mikkel különféle szerkezeteket kapcsolhatunk ki, mint például a járőröző drónokat, vagy a gépágyúkat, amelyekkel egyébként igen fájdalmas tud lenni a találkozás. Vannak ventillátorok, amiknek a légáramán utazhatunk, vagy tárgyakat utaztathatunk és természetesen nem hiányozhat a kocka sem (még ha nem is válik olyan közeli barátunkká, mint a Portalban). A kedvencem az az eszköz volt, amely lehetővé tette, hogy az idő manipulálásával saját magammal karöltve oldjam meg a fejtörőket.

A játék logikus, rendezett és jól érthető formában, útjelző táblák segítségével mutatja, hogy az egyes pályákon hány fejtörő van, melyiket oldottuk már meg, és mi van még hátra. Ennek jelentőségét eleinte nem értettem, mivel az ár alapján egy rövidebb lélegzetű darabra számítottam, aztán amikor ráébredtem, hogy milyen hatalmas méretű játékról van szó, megvilágosodtam - a végére a teljes játékidőm 39 óra volt, úgy, hogy még nem nyitottam ki a bónusz pályákat, nem találtam meg az összes szöveget, és az easter eggekből is csak párra bukkantam rá.

A fejtörők megoldásáért Tetris építőelemeket kapunk (némi Wikizés után már azt is tudom, hogy a hivatalos nevük "tetromino"). Ezekből a megszerzett a Tetris-darabokból kell kiraknunk a kulcsokat, melyek az újabb pályákat megnyitják. Minden kulcs kirakása külön kis rejtvény, én ezeket is nagyon élveztem. A Croteam a Talos Principle mellé kiadott egy minijátékot, amelyben hasonló feladványok vannak, ennek címe Sigils of Elohim, és ingyenesen lehet vele játszani Steamen; kedvcsinálónak érdemes kipróbálni, ráadásként a benne szereplő kirakók megoldásáért kapunk pár apróságot cserébe a Talosban.

3. oldal

A fejtörők nehézségét jól eltalálták, akad néhány könnyű, főként a pályák elején, melyek megismertetnek az újabb eszközökkel és működésükkel, aztán fokozatosan nehezebb lesz minden, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Persze mindenkinél változó, hogy mit tart könnyűnek és mit nehéznek, én mindenesetre találkoztam olyan fejtörővel, amelynél rögtön rájöttem a megfejtésre, máskor meg olyan problémába futottam, amelynél hosszú ideig egyenesen lehetetlennek tűnt a továbbjutás, ám annál nagyobb élmény volt rájönni a megoldásra. Hiába, a jó fejtörők megmutatják, hogy képzeletünknek nincsenek határai, csak amiket mi szabunk neki.

A rejtvényeket nagyon jól összerakták, mindössze egy-két helyen voltak csak érezhető ismétlődések, ami 120+ fejtörő esetében nem kis teljesítmény. A megoldások mindig elmések és elegánsak, egyetlen pályán (Dumbwaiter) éreztem csak úgy, hogy finomíthattak volna a kivitelkezésen, ott ugyanis nagyon ki kellett centizni az egyik eszköz helyzetét. Pár helyen voltak ügyességi részek is, amelyekben a halálos drónokat kellett kerülgetni, és fontos volt az időzítés - bevallom ezek nem voltak a kedvenceim. Az elmének szóló fejtörőjátékokban általában nem szeretek meghalni, és ügytelenségem miatt újrakezdeni mindent, szerencsére csak 2-3 ilyen pályával találkoztam, és közülük is csak az Egyiptian Arcade-nél éreztem úgy a sokadik félresikerült próbálkozás után, hogy szeretnék hozzávágni valamit a monitorhoz.

Bár a pályákon a különböző feladványok számozva vannak, bármilyen sorrendben megoldhatjuk őket, de a végső térképek megnyitásához mindre szükségünk lesz. Egyedül az extra kihívásokat tartogató, csillaggal jelölt bónusz pályák nem szükségesek a befejezéshez, és ha már nagyon kíváncsiak vagyunk a történet végére, ezeket nyugodtan meghagyhatjuk későbbre.

A gigantikus méretű pályákon érdemes mindenütt alaposan körülnézni, minden bokor és fal mögé benézni, mert rengeteg titkot rejtenek, és időnként még a titkoknak is titkai vannak. Ha van egy hatalmas, előszobaként szolgáló pálya, amelyből ajtók nyílnak, és mindegyik ajtó mögött egy fejtörő, akkor biztosak lehetünk benne, hogy maga az előszoba is tartogat egy újabb feladványt.

Számos easter eggel is találkozhatunk, ezek a többnyire jópofa, néha kissé fárasztó poénok nagyon elütnek a játék finom humorától, valószínűleg ezért van az, hogy az alkotók igen jól elrejtették őket, így nem zavarják meg az alaphangulatot. Így aki egy kis Gyűrűk Urás, Star Warsos, Minecraftos avagy Portalos poént akar látni, Serious Sam filmet akar nézni, vagy Pink Floydot akar hallgatni annak alaposan meg kell dolgoznia érte. Sokan panaszkodtak, hogy a logón látható cica nem szerepel a játékban, a macskarajongók megnyugodhatnak, benne van, érdemes megkereseni, mert az egyik legjobb easter egg és az ad egy kis pluszt a játék egyik befejezéséhez is.

A darabban nincs hagyományos értelemben vett kooperatív mód, van viszont Steam Workshop támogatás, így akár mi is elkészíthetjük saját feladványainkat vagy próbálkozhatunk a többi játékos által készítettek megoldásával.

4. oldal

A legjobb játékok egyik legfontosabb ismertetőjegye, hogy a mechanika és a történet egymástól elválaszthatatlan módon összeforr, a Talos Principle pedig kitűnő példája ennek. A jól megszerkesztett rejtvényekhez és a magvas gondolatokhoz ráadásul tetszetős pályák, hangulatos kísérőzene és nagyszerű szinkronhangok is társulnak. A Croteam bebizonyította, amit már sokan mások is előtte: egy kis független csapat is tud nagyot alkotni úgy, hogy közben nem állnak a háta mögött dollármilliók.

Számomra nagyon nagy élmény volt a The Talos Principle-lel játszani, rég élveztem ennyire szóló játékot ezért mindenkinek bátran ajánlom, aki szereti a fejtörőket, a jó sci-fit és gondolatébresztő intellektuális kalandra vágyik.

Platformok: PC (PS4-re és Androidra is meg fog jelenni hamarosan)

Tesztplatform: PC

Értékelés: 10/10