1. oldal
Amikor Jonas Salkot, az első valóban hatásos gyermekbénulás elleni védőoltás kifejlesztőjét 1955-ben egy tévéinterjúban megkérdezték, hogy kinek a tulajdonában vannak az új szer szabadalmi jogai, a kutató azt válaszolta, hogy senkiében, illetve inkább mindenkiében, mivel a hatóanyag egész emberiségé. „A Napot sem lehet szabadalmaztatni” – tette hozzá.
Salk számára tehát egy pusztító betegség elleni oltóanyag szabadalmaztatásának gondolta is nevetségesnek tűnt. Azóta azonban több mint ötven év telt el, és a dolgok alaposan megváltoztak. Korunk legnagyobb egészségügyi üzlete, az emberi genom kutatása valóságos aranylázzá nőtte ki magát a 21. század elejére. A kutatók 1944-ben jöttek rá arra, hogy a DNS hordozza a genetikai információt, Watson és Crick 1953-ban írta le a molekula különleges szerkezetét, azóta pedig megállíthatatlanná vált a felfedezések sora. 2003-ra világossá vált, hogy az emberi genomot nagyjából 25 ezer gén építi fel, az azóta eltelt évtizedben pedig tovább növekedett az ezek alaposabb megismerését célzó kutatások száma.
Napjaink genomikai kutatásait óriási érdeklődés övezi, hiszen napról napra újabb dolgokat tudunk meg a minket felépítő génekről, és arról, hogy ezek hogyan hozhatók kapcsolatba a különféle betegségekkel, illetve mit lehetne tenni a megelőzés, a gyógyítása érdekében. Az emberi genom első alkalommal történő szekvenálásán több ezer kutató és technikus több mint egy évtizedig dolgozott, és a Humán Genom Projekt teljes költségvetése meghaladta az egymilliárd dollárt. Napjainkban ugyanezt a feladatot egy megfelelő felszereléssel rendelkező laboratóriumban egy-két nap alatt meg lehet oldani mindössze ezer dollárért, és a költségek, illetve a szekvenáláshoz szükséges idő is folyamatosan csökken. Napról napra közelebb kerülünk a modern orvostudomány legfőbb céljához: a teljes mértékben személyre szabott gyógyítás megvalósulásához, amelynek eljövetelével az egyén genetikai jellemzőihez pontosan illeszkedő kezelési módok kerülhetnek alkalmazásra. Feltéve persze, hogy ezen mesebeli kor eljöttének idején még szabadon rendelkezhetünk saját génjeinkkel.
Az emberi genom közel húsz százaléka, több mint négyezer gén már jelenleg is szabadalmi jogvédelem alá esik, ebbe a csoportba tartozik többek közt az Alzheimer-kór, a vastagbélrák, az asztma és két, mellrák kialakulásával kapcsolatba hozható gén. Ez utóbbi gének (BRCA1, BRCA2) szabadalmi jogait a Myriad Genetics nevű molekuláris diagnosztikával foglalkozó cég és a Utahi Egyetem kutatási alapítványa közösen birtokolja, ami annyit jelent, hogy ők döntik el milyen kutatások kezdeményezhetők ezen génekkel kapcsolatban, kik végezhetik el ezeket, és azt is, hogy mennyibe kerül majd az ezen kutatások során esetlegesen kidolgozott terápia vagy szűrővizsgálat. És mindez persze több más génre is igaz, amennyiben ezek szabadalmi jogai egy-egy gyógyszercég, kutató vagy egyetem tulajdonában vannak.
2009-ben két civil szervezet, az Amerikai Polgári Szabadságjogok Uniója (ACLU) és a Közszabadalmi Alapítvány (PUBPAT) 150 ezer panaszos ügyét képviselve pert indított az Egyesült Államok Szabadalmi és Védjegyügyi Hivatala, illetve a Myriad Genetics ellen, megkérdőjelezve a cég szabadalmi igényeinek jogosságát, illetve azt is, hogy bármilyen szervezet bírhat-e ilyen szintű befolyással az emberi genom egy-egy szakaszának kutatása felett. A hosszan elhúzódó per idén április 15-én került a Legfelsőbb Bíróság elé, és bár a közeljövőben ott sem várható döntés, az ügy végső kimenetele rendkívül fontos lépést jelenthet az emberi gének jövőbeli jogi megítélésének alakulásában.
Európai ésszel furcsának tűnhet az egész jogi huzavona, de a szabadalmi rendszer különbözőségei ellenére ugyanúgy érintettek vagyunk az ügy kimenetelében, mint az Egyesült Államok lakói. Szabadalmaztatni hagyományosan (és jelenleg Magyarországon is) kizárólag műszaki eljárásokat, megoldásokat lehet, csakis olyan dolgokat tehát, amelyek feltalálás, nem pedig felfedezés eredményei. Elviekben nem lehet tehát szabadalmi védettséget kérni egy természeti törvényre vagy egy élőlény génkészletére, hiszen azok a felfedezés ténye előtt is léteztek. Amerikában azonban kicsit más a helyzet.
2. oldal
A történet 1980-ig nyúlik vissza, amikor a Legfelsőbb Bíróság szabadalmaztatni engedett egy baktériumfajt. Az ügy különlegessége, hogy Ananda Mohan Chakrabarty, a General Electric kutatója genetikailag módosította a mikrobát, hogy az képessé váljon a nyersolaj lebontására, és így az olajszennyeződések feltakarítására. A szabadalmi hivatal első körben visszautasította Chakrabarty kérelmét, mondván hogy a baktérium a természet „terméke”, ezért nem szabadalmaztatható. A kutató viszont azt állította – szintén jogosan −, hogy az organizmust génállományának módosítása tette értékessé, ami viszont emberi beavatkozás eredményeként jött létre. A legfelsőbb szintig eljutó ügy végül a kutató javára dőlt el, és ezzel Chakrabarty baktériuma az első szabadalmaztatott élőlénnyé vált. A Legfelsőbb Bíróság indoklása szerint az a tény, hogy az ügyben szereplő mikroorganizmusok élő szervezetek, szabadalmi jogi szempontból lényegtelennek minősül.
A precedenst teremtő ügy óta a természetes állapotukból kiszakított, izolált gének szabadalmaztathatóvá váltak. A korai időszakban ez elsősorban olyan DNS-szakaszokat érintett, amelyeket úgy módosítottak, hogy specifikus fehérjéket, például inzulint termeljenek, amit manapság cukorbetegek milliói használnak. Az ilyen jellegű kutatások „találmányi” jellegét nehéz lenne megkérdőjelezni. Az évek során azonban másfajta gének is szabadalmi védelem alá kerültek. Olyan génekről van szó, amelyek egyes mutálódott formáinak előfordulása fokozza bizonyos betegségek kialakulásának esélyét. Ha valaki ezeket a géneket akarja tanulmányozni, engedélyt kell kérnie a jogtulajdonostól, és jó eséllyel fizetnie is kell neki. Ez a gyakorlat sajnálatos módon az elmúlt években több betegség kutatásának lelassulásához vezetett.
Egy nőnek körülbelül 13 százalékos esélye van arra, hogy élete során mellrákja lesz. Ha azonban a BRCA1 vagy a BRCA2 gének adott mutációját hordozza, akkor esetében mellrák kialakulásának esélye elérheti 85 százalékot. A szűréskor használatos tesztek ezeket a mutációkat használják a mellrák kockázatának megállapítására, és ezek a génváltozatok esnek szabadalmi védelem alá. A diagnosztikai eljárás kidolgozásának fegyverténye tehát kétségtelen, ugyanakkor az adott mutációkat az emberi faj 0,5 százaléka hordozza, tehát maga a gén nem valamiféle módosított, természettől idegen kreáció. Ettől függetlenül azok a nők, akik szeretnék megtudni, hogy a veszélyeztetett csoportba tartoznak-e, egyetlen dolgot tehetnek: alávetik magukat a Myriad Genetics által kidolgozott, háromezer dollárba kerülő szűrővizsgálatnak.
„Akarod-e ezt a férfit − akinek egyes részei a Genescope Company szabadalmi tulajdonában vannak − törvényes hitvesedül?”
Más lehetőség vagy másodvélemény ez esetben nem létezhet, ugyanis a cég a szabadalmi jog által biztosított védelembe burkolózva mindeddig megakadályozta, hogy bármelyik másik laboratórium alternatív szűrőmódszereket kísérletezzen ki. A fejlett országok egyik leggyilkosabb daganatos megbetegedésének korai genetikai szűrését tehát egyetlen cég monopolizálta, ami sem etikai, sem tudományos szempontból nem nevezhető előnyösnek. A Myriad képviselői egyébként azzal érvelnek, hogy ahogy a földmélyben rejtőző kőzet is haszontalan, amíg felszínre nem hozzák, az általuk szabadalmaztatott géneknek sem láttuk semmiféle hasznát mindaddig, amíg azok funkcióját a cég kutatói meg nem fejtették.
Hasonlóan elgondolkodtató lehet a 2002 novembere és 2003 júliusa között csaknem világméretűvé fajuló SARS-járvány este. A 774 halálos áldozattal járó, 9,6 százalékos halálozási arányt produkáló kór elleni védekezés kidolgozásába számos kutatóintézet azért nem kapcsolódott bele, mert jogi bonyodalmaktól tartottak.
A génszabadalmak ügyének kérdése egyelőre eldöntetlen, de az valószínűnek tűnik, hogy a mellrák genetikai szűrésének kutatásában a következő évek sok változást hozhatnak, egyrészt a bírósági ügy előbb-utóbb való lezárulása miatt, másrészt azért is, mert 2015-ban lejárnak a Myriad Genetics húsz évre biztosított szabadalmi jogai. Hogy az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága milyen álláspont mellett teszi le a voksát, arról megoszlanak a vélemények. Egyesek szerint végre a sarkukra állnak, és a köz javára döntenek, mások attól tartanak, hogy valamiféle kompromisszumos megoldás fog születni, vagyis végső soron semmi sem változik. Egy biztos: nagyon ideje lenne már valamiféle változásnak, mert ha ezen az úton haladnak tovább dolgok, tényleg eljuthatunk oda, hogy elérünk ugyan személyre szabott gyógyítás korába, de orvosaink semmit sem kezdhetnek a genomunk alapján szerzett információkkal, ha nem akarnak jogsértési ügyekbe keveredni.
