Oldal I.

Valamikor a 2000-es évek hajnalán született egy grafikus motor, hála pár nagyon tehetséges horvát programozónak. A technológia abban az időben hatalmas léptekben haladt (nem úgy mint ma, mikor a legdurvább játék már két éves), így aki fenn akart maradni, produkálni kényszerült, hogy bebizonyítsa, többet ér a többi feltörekvő garázsfejlesztőnél. Így tett a Croteam is, s miután elkészült a hatalmas nyílt tereket kezelő engine, a csapat ráébredt, hogy "csak úgy" a kutya se fog odafigyelni rájuk. Javában dívott az Unreal és a Quake 3 motor, a játékok pedig egyre szebben néztek ki, hozzásegítve a piacot a gyors telítődéshez. Ezt felismerve a fejlesztőknek nem akadt más választás, mint legalább prezentációként játékot készíteni a Seriousnak nevezett motorhoz, hogy a jövőbeli vevők lássák, hogyan is teljesít a dolog élesben, és ne csak pár összedobált techdemó alapján kelljen dönteniük. Az eredmény a Serious Sam című agyatlan lövöldözés, és nem kis meglepetésre hatalmas siker lett. Magát a Croteamet is sokkolta, hogy oldschool shooterüket hogy zabálja a nép, és bár eleinte csak grafikus motort akartak készíteni, hirtelen valódi játékfejlesztőkké váltak.

A lavina megállíthatatlan volt, így jöttek a folytatások, majd a csend és a fejlesztés, hogy a srácok négy év elteltével új motorral rukkoljanak elő. A kissé sikertelen Serious Sam 2 után (mind a kritikusok, mind a vásárlók rosszallták a stílusváltást) a csapat nekiállt ugyan a harmadik résznek (az most is fejlesztés alatt áll, de szupertitkos), ám az előtt ismét meg akarták mutatni a világnak, hogy mire képes az új engine. Így aztán, csak úgy heccből, átdolgozták rá az első Serious Samet, a The First Encountert, és Serious Sam HD néven meg is jelentették. Már jó ideje vártunk erre a frissítésre, és most, hogy eljött, úgy gondoltuk, be kell számolnunk róla, hisz a kissé borsosnak tűnő árat (durván 5000 Forint) nem biztos, hogy első ránézésre megéri egy 2001-es FPS remasterelt változata.

Már itt az elején le kell szögeznem, hogy a HD gyakorlatilag nem más, mint a klasszikus első rész teljes ráncfelvarrása, így aki ismerte azt (vagy talán végig is vitte) nagyon sok dologra emlékezni fog, s olyan nosztalgiával tölti majd el a játék, amilyennel már biztos, hogy rég akadt utoljára dolga. A pályák, az ellenfelek, a beszólások, minden a régi. Aki pedig lemaradt a régi részről, annak álljon itt egy rövid ismertető. A sztori a jövőbe kalauzol el minket, amikor az emberek felfedezik, hogy nem ők az első nagy civilizáció a Földön. Valamikor az ókorban két nagy idegen faj vívta háborúját itt, s mikor a győztes jó oldal elűzte a rosszfiúkat, nyomokat hagyott hátra az utókornak, hogy az felkészülhessen egy esetleges visszavágóra. Gondolom senkit se lep meg, hogy a játék kezdetén épp esedékes a revans, és a gonosz Mental nevű faj pont rohamot intéz anyabolygónk ellen. A túlélés egyetlen reménye a múltban van, így az emberek visszaküldik az időben Sam Stone-t, Serious Samet, hogy intézze el az ókor kellemetlenkedőit és nyírja ki a Mentált, még mielőtt visszajönne a jövőben.

Oldal II.

Igen, ez nem egy nagy sztori, de itt nem is ezen van a hangsúly. Sam amolyan fellazított Duke Nukem, akinek minden egyes kinyiffantott szörnyeteghez van egy ízes megjegyzése, míg a helyszínek a birodalomkori Egyiptom alapján lettek lemodellezve, és valóban hatalmasak. A játékmenet úgy néz ki, hogy kilépünk a sivatagba, felkapjuk az épp kezünkbe eső flintát, és elkezdjük lőni a ránk törő ellenfelek szó szerinti százait. Lesz itt dühöngő bikacsontváz, fej nélküli, ordító kamikáze, az ATST lépegető felturbózott változata, és még sorolhatnám. A sztori teljesen lineáris, vagyis megyünk előre a pályákon elejüktől a végükig, és ahogy egyre közelebb kerülünk a végső gulyásleveshez, úgy találkozunk a hatalmas erejű bossokkal. Na most ha valakinek nincs 42”-os monitorja, az jobb, ha elfogadja, hogy ezek a behemót óriások nem fognak kiférni a képen, olyan nagyok és brutálisak. Sam ennek ellenére csak kiröhögi és sértegeti őket, olyan fantasztikus atmoszférát teremtve, melyhez hasonlót legutóbb csak a Duke Nukem 3D-ben láthattunk. Egy szó mint száz, a Serious Sam HD egyszemélyes játékmódja a színtiszta szórakozásról szól, és minden agysejtünket kikapcsoltatja velünk. Nem fogunk logikai feladványokkal ügyködni, sem beszélgetni, csak lőni, de azt sokat.

Persze a Serious Sam sosem a szóló játékmódról szólt igazán. A lényeg itt a kooperatív móka, amit a HD-ban 16 fő részvételével űzhetünk. Igen, nem elírás, ebben a játékban a kooperatív mód valódi vérfesztivál, ahol csak úgy repkednek a hullák (na meg azok darabjai), míg mi hatalmasakat kurjantva töltjük újra a shotgunt, s a headsetjeinken keresztül bíztatjuk barátainkat. Ez az élmény szinte mindent megér, sőt, e sorok írójánál bőszen veri a Halo, a Left 4 Dead és a Gears of War együttműködéses jeleneteit. Az egész egy nagy buli, amit nem kell komolyan venni, ám ez nem jelenti azt, hogy könnyű lenne. Igazából a Serious Sam HD egy nehéz játék, amit keményebb fokozatokon már tényleg csak az igazi profik tudnak teljesíteni. Kihívás egyedül és haverokkal is akad bőven, szóval tessék szépen rágni játékostársaink fülét, hogy ők is ruházzanak be a programba, mert ezt vétek elszalasztani. (Természetesen két emberrel is élmény a dolog, nem kell feltétlenül olyan sok.)

Sajnos a hétköznapi értelemben vett multiplayertől búcsút kell vennünk, mert ilyen nincs a Serious Samben. Valahol érthető a dolog, hisz az egész játékmenetet más mederbe terelték, de ugyanakkor hiányérzete is támad az embernek. A HD ötezer Forintot kóstál, ami súlyos összeg, és oké, hogy a kooperatív mód elnyújtja a szavatosságot, de nem a végtelenségig. Egy idő után beleununk, és ki akarjuk próbálni magunkat egymás ellen is, amit itt nem lehet, holott a programon meglepően sokáig dolgoztak. Feltehető tehát a kérdés, hogy a technológiai újdonságok elegek-e a régi vásárlóknak ahhoz, hogy újra a pénztárcájukhoz nyúljanak?

Oldal III.

Nos, ez ízlés kérdése. A Serious engine 3 tény, hogy nagyon látványos itt-ott, de annyira azért nem estem hanyat tőle, hogy szerény személyem is igennel válaszoljon az előző oldal végén feltett kérdésre. A pályákat és a szörnyeket gyakorlatilag újratextúrázták, aminek hála nagyon jól festenek, és a különleges effektek terén is domborít a motor, tehát lesz bloom, HDR, mindenféle shaderek és csodaszép vízfelület. Mindezt leszámítva viszont nem érezzük majd újszerűnek a látványt. A pergő akció miatt egy fél óra után már nem is látjuk a grafikát, csak a felénk száguldó szörnyhalomra összpontosítunk, s tesszük mindezt szédítő sebesség mellett. A Serious engine 3 nagyon gyors, a tesztgépen (AMD Athlon II X2 240 @ 3,4 GHz, HD3870, 6 giga RAM) csak úgy száguldott 720p-s felbontás mellett (1080p-ben viszont már nem futott olyan jól).

A hang és a zene megegyezik, így azokra külön nem térnék már ki. Inkább igyekszem megválaszolni a kérdést, hogy mindez megéri-e. Nos, nekem, aki szerettem az alapjátékot, maradéktalanul teljesítette a vágyaim. A Steam biztonságos környezetét felhasználva élhetem újra a kooperatív élményt vandread barátommal, és az egymás elleni multi sem hiányzik, mert arra ott az UT3. A látvánnyal elégedett vagyok, a single player pedig hozza a színvonalat, szóval én jó vásárt csináltam. Na de mi van a többi játékossal? Ők is így gondolják? Én is így gondolom, még akkor is, ha objektív akarok lenni? Nehéz megmondani. A Serious Sam HD tényleg csak egy felújított változat, de minden olyan dolgot elkerül, ami miatt azt lehetne mondani, hogy az alapjáték tulajdonosainak is megéri beruházni. Ha annak idején kihagyta valaki a Serious Samet, annak erősen ajánlott a HD, mert biztos élvezni fogja (persze csak ha szereti az eszetlen FPS-eket), de a többiek inkább gondolják át újra, mielőtt rányomnak a vásárlás gombra.