Új gyártástechnológia, változások a processzormagban

Voltunk olyan szerencsések, hogy rátehettük a kezünket két Ivy Bridge processzorra, így nem is késlekedtünk, azonnal elvégeztünk velük annyi tesztet, amennyit csak az idő engedett, sőt, kerítettünk néhány vetélytársat is a termékekhez, így az elkövetkező néhány oldalon reményeink szerint egy igazán izgalmas, részletes bemutatóval szolgálhatunk a nemsokára megjelenő processzorokkal kapcsolatban.

Az Intel Tick-Tock stratégiája már bizonyára sokak számára ismerős: a koncepció lényege, hogy a nagyvállalat minden második évben új processzor mikro-architektúrát mutat be, a köztes években pedig az adott mikro-architektúrát kisebb-nagyobb mértékben továbbfejleszti és egy szinttel fejlettebb gyártástechnológiára ülteti, mint amelyen az adott mikro-architektúra eredetileg bemutatkozott. Esetünkben most a Sandy Bridge architektúra ráncfelvarrására került sor, amelynek következtében némi teljesítménynövekedésre számíthatunk mind a processzormagok, mind pedig az integrált videó vezérlő esetében; a csíkszélesség-váltás és a különböző optimalizációk miatt pedig ezzel egy időben némi fogyasztáscsökkenés is várható – no meg a tuningpotenciál növekedéssel is számolhatunk.

A fentiek értelmében tehát most „Tick” fázisról van szó – ennek keretén belül mutatkozik be az Ivy Bridge architektúra, amely a Sandy Bridge „tökéletesített”, illetve némileg továbbfejlesztett változatának tekinthető. Processzorteljesítményben az előzetes információk szerint nagyjából 5-15% közötti növekményre készülhetünk fel az azonos árkategóriában elhelyezkedő Sandy Bridge processzorok teljesítményéhez képest, míg az integrált videó vezérlő tekintetében ennél is nagyobb, esetenként megdöbbentő mértékű gyorsulás várható. Ezzel persze nem szeretnénk ellőni az összes puskaporunkat, meghagyjuk a meglepetések nagyobbik részét a tesztekre. Most pedig nézzük nagyobb témakörökre csoportosítva, hogy pontosan miben is nyújt előrelépést az Ivy Bridge architektúra a Sandy Bridge-hez képest. Természetesen a lapkakészletekről és a processzortámogatásról is ejtünk néhány szót, de mindent a maga idejében. Vágjunk is bele!

Dolgok, amik nem változtak

Az Ivy Bridge processzorok Sandy Bridge névre keresztelt elődeikhez hasonlóan szintén LGA-1155-ös processzorfoglalatba illeszkednek, és egy BIOS frissítést követően könnyedén használhatóak a hatos sorozatú lapkakészletek köré épülő alaplapokban is. Ugyanez igaz fordítva is: a Sandy Bridge processzorok is használhatóak az új, hetes sorozatú lapkakészletek valamelyikével ellátott alaplapokkal. A processzortámogatás kérdését a bevezető végén részletesebben is kitárgyaljuk.

Az Intel az új processzorok esetében is követi a már jól megszokott kétchipes platform felépítést: a klasszikus északi híd elemei a processzorban lapulnak, míg a klasszikus déli híd szerepét a PCH, azaz a Platform Controller Hub tölti be. A processzorok felépítése alapjaiban nem változik, ám az általuk kínált teljesítmény növekszik, a fogyasztás csökken és a repertoárban szereplő szolgáltatások köre bővül – egyszóval mi, felhasználók csak nyerhetünk, ugyanis az új processzorok a régiekkel azonos áron érkeznek majd, de elődeiknél minden tekintetben többet nyújtanak.

Ahogy az az előző mondatból, illetve a bevezető első néhány sorából is kiderült, az új processzorok néhány változáson is keresztül mentek. Hogy pontosan mik ezek? Nos, ez az alábbiakból derül ki.

Gyártsátechnológia váltás, és változások architektúra/processzor szinten

Az egyik legnagyobb változás, ami a komplett processzort érinti, az az, hogy a Sandy Bridge modellekkel ellentétben az Ivy Bridge processzorok már nem 32 nm-es, hanem 22 nm-es csíkszélességet alkalmazó, 3D-s tranzisztorokra épülő SOI gyártástechnológiával készülnek. Az új eljárásnak számos előnye van, ahogy azt már egyik korábbi hírünkben is kifejtettük. A friss technológia segítségével a korábbinál kisebb a szivárgási áram, amelynek köszönhetően mind az adott komponens fogyasztása, mind pedig melegedése csökkenthető.

Az új tranzisztorok kapcsolási sebessége a 32 nm-es, hagyományos tranzisztorokéhoz képest 37%-kal gyorsabb, ami az elérhető órajel nagysága miatt fontos. A teljes processzor és a benne található komponensek is 22 nm-es csíkszélességű 3D-s tranzisztorokra alapoznak, beleértve az Intel HD Graphics vezérlőt is.

A csíkszélesség-váltás és az optimalizációk jóvoltából csökken a processzorok TDP-je: a leggyorsabb modellek például 95W helyett már csak 77W-os TDP-vel rendelkeznek. Fontos különbség az is, hogy a leggyorsabb Ivy Bridge processzorok elődeikkel ellentétben már nem 8 MB-nyi, hanem "csak" 6 MB-nyi harmadszintű megosztott gyorsítótárral gazdálkodhatnak. Egyéb tekintetben nincs változás ezen a téren.

Bemutatkozik a digitális véletlenszám-generátor (Digital Random Number Generator), amely nagy teljesítmény és magas minőség mellett üzemel, és természetesen az AES motoron belül kap helyet, azaz adattitkosítással kapcsolatos feladatok alkalmával fogja munkára a rendszer. A DRNG megjelenésével egy új utasítás, az RDRAND is elérhetővé válik a programozók számára, amely egy 16, 32 vagy 64-bites véletlen számot generál. A DRNG motor ANSI X9.82, NIST SP 800-90 és NIST FIPS 140-2/3 Level 2 tanúsítvánnyal egyaránt rendelkezik.

A másik fontos újítás, ami segít a biztonság növelésében, nem más, mint a Supervisory Mode Execution protection, vagy rövidebb nevén a SMEP. Az új szolgáltatás az EoP (Escalation os Privilege) alapú támadások visszaszorításában segédkezik. A 32-bites és 64-bites üzemmódban egyaránt elérhető szolgáltatás megakadályozza a biztonságos alkalmazás-memóriaterületen kívüli végrehajtást. A SMEP úgynevezett biztonsági köröket határoz meg, amelyek többszintű védelmet kínálnak.

Változások a beépített memóriavezérlőnél

A beépített DDR3-as memóriavezérlő ugyan továbbra is kétcsatornás memóriatámogatást kínál, de a Sandy Bridge modellekben alkalmazott megoldáshoz képest több tekintetben is továbbfejlődött. Az Ivy Bridge processzorok mobil változatainál immár rendelkezésre áll a DDR3L támogatás is, ami annyit tesz, hogy a különböző noteszgépekben a gyártók gond nélkül használhatnak alacsony feszültség és így a megszokottnál alacsonyabb fogyasztás mellett üzemelő DDR3-as memóriamodulokat, ezáltal kitolható az akkumulátoridő.

Az Ivy Bridge processzorok persze nem csak az energiatakarékosságra törekvő mobil platformok számára, hanem a tuning szerelmeseinek is tartogatnak néhány érdekességet. A DDR3-as memóriamodulok esetében korábban – hivatalosan – 2133 MHz-es tuning támogatás állt rendelkezésre, ám ezt az értéket az Ivy Bridge érkezésével a gyártó 2800 MHz-re emelte. Más kérdés, hogy az alaplapok többségénél – kivéve a H67-es lapkakészlettel szerelt példányokat, ahol DDR3-1333 MHz a maximálisan alkalmazható memória órajel – lehetőség volt DDR3-2133 MHz feletti órajelen is üzemeltetni a memóriamodulokat.

További újítás, hogy a memória órajel beállításánál ezentúl finomabb lépésközök is elérhetőek lesznek.

Energiamenedzsmenttel kapcsolatos újítások

Ahogy azt már többször leírtuk, az új processzorok a 22 nm-es gyártástechnológiának köszönhetően eleve élveznek némi előnyt elődeikhez képest, de ezen kívül néhány trükk is segíti a processzorokat abban, hogy minél hatékonyabban bánjanak a rendelkezésre álló energiával – ez nem csak a mobil konfigurációk esetében lehet fontos szempont.

Az Ivy Bridge processzorok konfigurálható TDP-vel érkeznek, ami annyit jelent, hogy előre meghatározott TDP szinteket állíthatnak be hozzájuk az OEM partnerek, a keretek között pedig dinamikus átjárást biztosít az Intel drivere. A rendszer alacsony terhelés esetén a legalacsonyabb TDP keretbe léphet, de szükség esetén ebből a keretből magasabba is átléphet, ha a terhelés ezt indokolja. Ezzel a megoldással sokkal rugalmasabb, sokkal hatékonyabb energiafelhasználás mellett üzemelő termékek születhetnek. A módszer az ultrabook gyártók kezébe is új lehetőséget adhat, ugyanis a szóban forgó konfigurációknál a vékony ház miatt komoly fejtörést okoz a megfelelő hűtés kialakítása.

Az új processzoroknál dizájnbeli módosításokkal érte el a gyártó, hogy S3 módban a lehető legalacsonyabb lehessen a fogyasztás. A processzorok PAIR (Power Aware Interrupt Routing) technológiára is támaszkodhatnak, ami attól függően, hogy épp a teljesítmény vagy a fogyasztás a fontosabb szempont, eldönti, hogy melyik processzormag foglalkozzon a megszakításokkal. Például nem aktivál egy inaktív magot, inkább továbbterhel egy már egyébként is leterheltet, mert így energiát spórolhat meg.

Az optimális fogyasztás elérésének érdekében minden üzemi frekvenciához optimalizált feszültség társul, így a teljes frekvenciatartományon belül hatékony energiafelhasználás mellett működik a processzor.

 

IGP és lapkakészletek

[bold]Fejlődő integrált grafikus vezérlő

[/bold]Természetesen az Intel HD Graphics IGP sem úszta meg a frissítést, az Ivy Bridge processzorokban már egy „új”, ráncfelvarrott integrált videó vezérlő lesz jelen, amely több tekintetben is továbbfejlődött.

Az Intel számára a processzorba integrált videó vezérlő rendkívül nagy jelentőséggel bír, ugyanis megfelelően ütőképes megoldás alkalmazása esetén az IGP segítségével a belépőszintű videokártyák szegmenséből jókora részesedést hasíthat ki a gyártó. Ütőképes, processzorba integrált videó vezérlő mellett a felhasználók nem vesznek majd olcsó, belépőszintű videokártyát – hasonló folyamat már megfigyelhető volt az AMD Llano APU-ja esetében is, amely IGP tekintetében igen jóra sikeredett.

Az Intelt korábban már több kritika is érte, amelyek mind-mind a processzorba integrált videó vezérlő gyenge teljesítményét rótták fel a gyártónak. Az elmúlt évek során sokat fejlődtek az Intel IGP-i, de a rivális AMD megoldásaival szemben még mindig nem tudták hatékonyan felvenni a versenyt. Éppen ezért volt időszerű egy komolyabb Intel HD Graphics frissítés, ami az Ivy Bridge részeként érkezik.

Eme frissítés hozománya, hogy az új Intel HD Graphics vezérlő komoly, esetenként akár 50%-os teljesítménynövekedés felmutatására is képes előző generációs társához képest – erre a gyorsulásra pedig túlzás nélkül akkora szükség volt, mint egy falat kenyérre.

A következő generációs Intel HD Graphics IGP DirectX 10.1-es helyett immár DirectX 11-es támogatással érkezik – ezzel ebben a tekintetben felzárkózott az AMD Llano APU-ja mögé.

Az Intel HD Graphics 4000-es egység a HD Graphics 3000-rel ellentétben már nem 12, hanem 16 végrehajtó egységgel (vagy ha úgy tetszik shaderrel) rendelkezik, így már azonos órajelen is nagyobb teljesítményt kínál elődjénél. A GPU-hoz tartozik egy GPU specifikus harmadszintű gyorsítótár, amely a GPU lapkáján kap helyet. Az optimalizációknak, illetve a fejlesztéseknek köszönhetően az integrált videó vezérlő végrehajtó egységei (EU – Execution Units) egyidejűleg több művelet végrehajtására képesek, mint korábban. Van már egy tesszelátor is, aminek két fázisa szabadon programozható, és rendelkezik egy fix funkciós résszel is. Jó hír az is, hogy a frissített egység jobb minőségű anizotropikus szűrést kínál.

Az Ivy Bridge processzorok esetében is kétféle HD Gaphics videó vezérlő lesz elérhető, amelyek közül a gyorsabbik a HD Graphics 4000-es, a lassabbik pedig a HD Graphics 2500-as típusjelzést viseli. Előbbi - ahogy fentebb már említettük - 16 EU-val érkezik, míg utóbbi csak 6 EU-val gazdálkodhat. Érdekesség, hogy az IGP alap órajele a HD Graphics 2000-es és HD Graphics 3000-es megoldásokkal ellentétben már nem 850 MHz-es, hanem csak 650 MHz-es értéket képvisel, így itt némi energiamegtakarításra nyílik mód, hiszen az alacsonyabb alap magórajelhez alacsonyabb feszültséget lehet társítani. A Turbo órajel kategóriánként változik, esetünkben a Core i7-3770K HD Graphics IGP-je 650 MHz-es alap- és 1150 MHz-es Turbo órajelen üzemel, míg a Core i5-3450K HD Graphics 2500-as IGP-je 650 MHz-es alap- és 1100 MHz-es Turbo órajellel gazdálkodhat.

Nem beszéltünk még róla, de a QuickSync, azaz a hardveres videó kódoló szolgáltatás is fejlődött, még gyorsabb lett. Az architektúrával kapcsolatos változtatásoknak köszönhetően a rendszer nagyobb teljesítmény kínál a különböző média kodekek számára, de ezzel együtt a videó skálázáshoz, valamint a különböző szűrők alkalmazásához is nagyobb teljesítmény áll rendelkezésre, mint korábban.

Az Intel HD Graphics videó vezérlők esetében újítás, hogy a maximálisan engedélyezett szorzót 57-ről 63-ra emelték a mérnökök, így több mozgástér áll rendelkezésünkre, ha tuningolni szeretnénk a processzorba épített IGP-t. A rendszer dinamikus tuningot is lehetővé tesz, ami annyit jelent, hogy a rendszer újraindítása nélkül változtathatunk és alkalmazhatunk új IGP szorzót.

Az újítások között szerepel a natív hárommonitoros üzemmód támogatása is, ami sokak számára jöhet majd jól.

Hatos és hetes sorozatú lapkakészletek: a főbb különbségek

Fentebb már említettük, hogy az LGA-1155-ös Ivy Bridge és Sandy Bridge processzorok gond nélkül használhatóak a hatos és hetes sorozatú lapkakészletek valamelyikével ellátott alaplapokkal, de a hatos sorozatú alaplapok esetében egy BIOS frissítésre azért mindenképpen szükség lesz az Ivy Bridge processzorok zökkenőmentes használatához.

A hatos sorozatú alaplapok esetében Ivy Bridge CPU alkalmazásakor a PCI Express 3.0-s támogatás nem minden esetben érhető el zökkenőmentesen - erről az adott gyártó hivatalos weboldalán kell megbizonyosodni -, valamint a natív USB 3.0-s támogatásról is le kell mondanunk, az ugyanis a hetes sorozatú PCH-k kiváltsága, a hatos sorozatú chipek még nem tartalmaznak saját vezérlőt. Az SRT támogatásról szintén le kell mondanunk, ha csak nem Z68-as alaplapot alkalmazunk.

A hetes sorozatú deszkáknál előny, hogy mindegyikük kezeli az adott processzorba épített integrált videó vezérlőt - itt már nem lesz olyan megkülönböztetés, mint anno a P és a H sorozatú hatos lapkakészletek között (a P, mint kategória megszűnik).

A H sorozat esetében most is marad az a megkötés, hogy a velük felszerelt alaplapok többkártyás rendszerek építéséhez nem használhatóak, ugyanis a H77-es alaplapok egyetlen PCI Express x16-os slothoz tudják irányítani az adott processzor PCIe hubjának PCIe sávjait, kettéosztásra most sincs mód - így volt ez anno a H67 esetében is. A H77-nél CPU tuningra sem lesz mód, ahogy a H67-nél sem volt.

Tesztkonfiguráció

Az összes alaplapon a lehető legfrissebb BIOS-t használtuk, és természetesen a szoftverek (driverek, tesztprogramok) esetében is mindenből beszereztük a legfejlettebb változatot.

Alaplapok:

[list type="unordered"]

[*]MSI Z77A-G45

[*]ASUS M5A-99X-EVO

[*]ASUS F1A75-V Pro

[/list]

[bold]Processzorok:

[/bold]

[list type="unordered"]

[*]Intel Core i3-2100

[*]Intel Core i5-2500

[*]Intel Core i7-2600K

[*]Intel Core i5-3450

[*]Intel Core i7-3770K

[*]AMD FX-8150

[*]AMD Llano A8-3870

[*]AMD Phenom II X6 1075T

[/list]

Memória:

[list type="unordered"]

[*]2 x 2 GB DDR3-1333 (CL9-9-9-24 CR1)

- Core i3-2100

 

[*]2 x 2 GB DDR3-1600 (CL9-9-9-24 CR1)

- Core i5-2500

- Core i7-2600K

- Core i5-3450

- Core i7-3770K

[/list]

[list type="unordered"]

[*]2 x 2 GB DDR3-1866 (CL9-10-9-27 CR2)

- AMD FX-8150

- AMD Llano A8-3870

 

[*]2 x 1 GB DDR3-1866 (CL9-9-9-24 CR1)

- AMD FX-8150

- AMD Llano A8-3870

[/list]

HDD: Seagate 500 GB (3,5", SATA 3 Gbps)

Tápegység: Corsair TX650

Operációs rendszer: Windows 7 Ultimate x64 (minden frissítés telepítve)

[bold]

Az egyes processzorok tulajdonságairól az alábbi táblázat rántja le a leplet:[/bold]

Apró, de fontos kiegészítés:

Ahogy az látható, a Bulldozer és a Llano konfigurációknál kétféle memóriacsomaggal teszteltünk, ennek pedig prózai oka van: a Kingmax DDR3-2000 MHz-es memóriamoduljai sem az FX-8150-es processzorhoz használt ASUS M5A-99X EVO, sem pedig az A8-3870-es Llano APU-hoz használt F1A75-V Pro alaplapban nem voltak hajlandóak CL9-9-9-24 CR1-es időzítés mellett elindulni DDR3-1866 MHz-es memóriaórajelen, pedig hivatalosan még 2000 MHz-en is képesek a CL9-es érték biztosítására. A probléma megoldásának érdekében 04ahgy kollégánk sietett segítségünkre némi DDR3-as tuning rammal. Mivel ebben az esetben már hibátlanul sikerült belőni a CL9-9-9-24 CR1-es időzítést DDR3-1866 MHz-es órajelen is, így akadálytalanul folyhatott tovább a tesztelés. Apró probléma, hogy a tuning ramok csak 2 x 1 GB-os kapacitással bírtak, így mind a velük, mind pedig a 2 x 2 GB-nyi DDR3-1866 CL9-10-9-27-es időzítés mellett üzemelő rammal lefuttattuk a teszteket, hogy látszódjon, mekkora különbséget jelent az eredményekben az eltérő memória konfiguráció.

Processzor- és memóriatesztek

Aida 64

Elsőként vegyük szemügyre a memória alrendszereket vizsgáló tesztcsokrot, amely szinte tesztenként más és más sorrendet mutat a versenyzőkről. Az eredmények ennek ellenére is beszédesek. Lássuk őket!

Az eredményeken igazából nincs mit magyarázni, valós teljesítményeket nem nagyon lehet leszűrni belőlük, de az még mindig látszik, hogy az Intel memória-vezérlői nagyon erősek. A memória tesztek után nézzük az adattitkosítással és processzorteljesítménnyel kapcsolatos teszteket.

Az AES teszt kb. a várható eredményt hozta, 2%-on belül volt az összes eredmény azon processzoroknál, amikben van hardveres gyorsítás a titkosításra. Az egyetlen kívétel a gyengébb ramokkal működő FX processzor volt, meglepően sokat számítottak a memória beállításai. A Photoworxx teszt alkalmával az i7-3770k felugrott az élre, az i5-3450k pedig egy szinten végzett az i5-2500-zal.

A CPU Queen teszt alkalmával helyreállt a rend: a Core i7-3770K lett a legjobb, a második helyre pedig a Core i7-2600K futott be. Nagytestvérével ellentétben a Core i5-3450K nem utasította maga mögé Sandy Bridge alapú elődjét, a Core i5-2500-at, de a nyomában loholt.

A CPU Zlib teszt már az FX-8150-es processzornak is jobban fekszik, felzárkozik az Intel processzorokhoz. A CPU Hash tesztben még ennél is jobb az AMD helyzete, végre valami, amiben az FX processzorok is jeleskednek. Az apró győzelem persze csak pünkösdi királyságnak ígérkezik, de a kiegyensúlyozottabb verseny érdekében olyan szívesen látnánk hasonló sorrendeket több tesztben is...

Az FPU Mandel és az FPU VP8-as tesztekben az élmezőny nem változott. Csúnya momentum viszont, hogy az FX-8150-es modellt megelőzte a Phenom II X6 1075T. Hiába, ott tényleg hat magnyi FPU áll rendelkezésre.

Az FPU Julia teszt alkalmával a két Ivy Bridge processzor közé befurakodott a Core i7-2600k és a Core i5-2500 - a Core i5-3450 ezúttal nem tudta felülmúlni elődje teljesítményét.

Az FPU SinJulia teszt a Core i7-3770K és a Core i7-2600K számára volt nyerő - ez a két processzor szépen elhúzott a többiektől. A Core i5-3450K alig maradt le a Core i5-2500-zal szemben, a Phenom II X6 1075T pedig ismét felülmúlta az FX-8150 teljesítményét.

Videó kódolás, renderelés, képszerkesztés

Mediashow Esspresso 6.5

A népszerű videó kódoló alkalmazást is segítségül hívtuk, hogy kiderüljön: vajon mire képesek az Ivy Bridge processzorok elődeikkel és riválisaikkal szemben? Az alábbi diagramm elárulja.

A Core i7-3770K ebben a tesztben is első lett, míg mögötte a Core i7-2600K helyezkedik el a dobogó második fokán. A két Core i5-ös processzor megint fej-fej mellett halad, míg az AMD processzorai közül az FX-8150 szépen befészkeli magát az i7-ek és i5-ök közé.

ArcSoft Media Converter 7.5

A második alkalmazásban, az Arcsoft Media Converter 7.5-ös kiadásában már nem csak a processzor alapú videó kódolás teljesítményét, hanem a hardveres gyorsítás mellett üzemelő videó kódolás sebességét is megvizsgáltuk. Utóbbinál említésre méltó, hogy a Core i5-3450-es modellnél nem kínálta fel az alkalmazás a QuickSync támogatást, pedig ez a modell is támogatja a technológiát. Itt valószínűleg driver és/vagy szoftverprobléma okozta a kellemetlenséget. Ez persze nem szegte kedvünket, a többi versenyzőt bedobtuk a virtuális mélyvízbe.

Az Arcsoft alkalmazásában már az Ivy Bridge proceszorok diadalmaskodtak (bal diagram), és ahogy az eredményeken is látszik, ez a szoftver nem éppen AMD-barát. A QuickSync támgatással az Ivy Bridge processzoroknál - pontosabban a Core i7-3770K modellnél - a jelek szerint nem volt minden rendben, ugyanis Core i7-2600K-s elődje sikeresen megelőzte egy kicsivel, amikor papíron az új processzornak nagyon el kellett volna húznia. Egyelőre még jó eséllyel csak szoftveres problémáról beszélhetünk, a későbbiekben még visszatérünk erre.

Az Adobe Premiere CS5-ös változatában egy videót vágtunk meg, majd elláttuk néhány effekttel és mértük, hogy az egyes konfigurációk mennyi idő alatt tudják lerenderelni. Az Encoder CS5-ben ugyanezt a videót H.264 formátumba kódoltuk át, majd mértük, hogy az egyes processzoroknak mennyi időre van szükségük a feladat elvégzéséhez. Az eredmény meglepő lett: az FX-8150-es processzor egészen jól teljesített, még a Core i5-3450-es modellt is maga mögé utasította az Encoder esetében. Persze a Core i7-3770K-t a feltörekvő FX-8150 sem akatályozta meg abban, hogy ismét első helyen végezzen, sarkában a Core i7-2600K-val.

A Photoshop CS5-ös kiadásában egy fotót manipuláltunk többféle szűrő segítségével - a feladat oroszlánrészét egyedi scriptünk végezte. Az eredményekben az eddigiek fényében túl sok meglepő nincsen.

Tömörítés, Cinebench

WinRAR és 7-Zip

A tömörítők mezőnyéből elsőként a WinRAR beépített tesztprogramját hívtuk segítségül.

A Core i7-2600K itt maga mögé utasította a Core i7-3770K-t, de ugyanez történt a Core i5-2500 és a Core i5-3450 esetében is: az előd győzte le az utódot. A Core i7-2600K esetében ott a plusz 2MB cache, a Core i5 esetében pedig a nagyobb órajel, és úgy látszik ez elég is egy kis győzelemhez.

Ezek után nézzük a 7Zip-et, amely minden rendelkezésre álló processzormagot, illetve programszálat megpróbál hatékonyan munkára fogni. Lássuk, itt is marad-e a fentebb látott rangsor.

Betömörítés esetén a Core i7-3770K magabiztosan uralja a mezőnyt, a második helyet pedig az AMD FX-8150-es processzora foglalta el, amelynél az eltérő memória alrendszerek ellenére mindkét esetben szinte azonos eredmény született. A Core i5-3450K a Core i7-2600K-t nem, de a Core i5-2500-as modellt sikeresen maga mögé utasította, igaz, kettőjük között elég kicsi a különbség. A kitömörítéses teszt az AMD FX-8150-es processzorának győzelmét hozta, a Core i7-2600K pedig megint legyűrte a Core i7-3770K-t, csak úgy, mint a Core i5-2500 a Core i5-3450K-t.

Az összesített értékelés egyetlen különbséget leszámítva ugyanazt az eredményt hozza, mint amit a betörmörítéses tesztnél láthattunk. A különbség az, hogy a Core i5-2500 ezúttal - a betömörítéses tesztben felmutatott eredménnyel ellentétben - lenyomta a Core i5-3450K-t.

Cinebench R10 és R11.5

A nagysikerű Cinebench mindkét fő kiadását lefuttattuk a tesztkonfigurációkon annak érdekében, hogy minél tisztább képet mutathassunk a résztvevők teljesítményéről.

A Cinebench R10-es kiadásának 32- és 64-bites változata nagyjából egységes képet tárt elénk a versenyzők egymáshoz viszonyított teljesítményével kapcsolatban. A mezőnyt toronymagasan vezeti a Core i7-3770K, mögötte pedig ott sorakozik katonásan a többi négymagos Intel processzor. Az egyetlen száló futó tesztek szerint az Ivy Bridge processzorok egyszálú teljesítménye fejlődött valamennyit.

Az összes processzormagot munkára fogó Cinebench teszt alkalmával a mezőny sorrendjében csak minimális változás történt: a 32-bites kiadásban a Core i5-2500 futott be a harmadik helyre, míg a 64-bites tesztben a Core i5-3450 maga mögé utasította Sandy Bridge alapú "vetélytársát". Az első két helyen túl nagy versengés nem volt: a Core i7-3770K magabiztosan őrizte első helyét, sőt, a 64-bites tesztben látványosan le is körözte elődjét.

Mind a 32-bites, mind a 64-bites teszt alkalmával ugyanazt a sorrendet kaptuk: a középmezőnyban a Phenom II X6 1075T, a Core i5-3450 és a Core i5-2500 fej-fej mellett haladtak, míg az élmezőnyben az FX-8150, a Core i7-2600K és a Core i7-3770K viaskodott egymással. Az élen egyértelmű különbségek alakultak ki az egyes versenyzők között. Az FX-8150 a jelek szerint jól teljesít a Cinebench legfrissebb kiadásában, de a Core i7-2600K-t nem tudja megelőzni, a Core i7-3770K pedig abszolút elérhetetlen távoli célként robog előtte.

Játék- és 3DMark tesztek, GPGPU

Ezúttal csak és kizárólag az IGP képességeit vizsgáljuk, külön videokártya alkalmazásával nem készítettünk teszteket. Egyrészt az Ivy Bridge modellek esetében ehhez nem állt rendelkezésre elég idő, másrészt pedig ezek a processzorok már bőven elegek a mai VGA-k kihajtásához (vagy van aki otthon 640*480-ban játszik egy GTX680-nal?).

Első körben nézzük a DirectX 11-es teszteket, amelyek csak az Ivy Bridge processzorokon és a Llano APU egységen futottak le - ugye az előző generációs Intel HD Graphics videó vezérlők még nem rendelkeztek DirectX 11-es támogatással, így ők ebből a körből kimaradnak.

A Lost Planet 2-es teszt alkalmával az Intel HD Graphics 4000-es videó vezérlő képes volt maga mögé utasítani a Llano APU-ban lapuló Radeon HD 6550D IGP-t, ami nem rossz kezdet. Az AVP teszt viszont már a Llano APU diadalát hozta: az AMD APU egysége mindkét részletesség mellett jobbnak bizonyult, mint a friss Intel HD Graphics 4000-es videó vezérlő.

Érdekesség, hogy a Llano APU IGP-jének a memóriaidőzítésekből adódó különbség nem igazán számított: mindössze néhány tizednyi FPS különbséget mértünk a két memória üzemmód között.

A DirectX 11-es mellett egy DirectX 10-es tesztet is lefuttattunk, amelyben már a DirectX 10.1-es támogatással ellátott HD Graphics 2000-es és HD Graphics 3000-es videó vezérlővel szerelt példányok is szerepelnek.

A helyzet sokat nem változott az AVP teszthez képest: ezt a megmérettetést is a Llano APU nyerte, azt viszont jó látni, hogy az Intel HD Graphics 4000-es videó vezérlő HD Grpahics 3000-es társához képest mennyit fejlődött: a differencia itt 27% a HD Graphics 4000 javára.

Szintetikus tesztek: 3DMark11 és 3DMark Vantage

3DMark11 alatt ismét csak az Ivy Bridge processzorok, valamint az A8-3870-es Llano APU szerepel, ugyanics csak ezek a processzorok rendelkeznek DirectX 11-es támogatással ellátott integrált videó vezérlővel.

A Graphics eredmények az adott IGP 3D-s teljesítményéről adnak képet - ebben a tekintetben a Llano APU még mindig nagyon durván felülmúlja az Intel HD Graphics vezérlőit (és nemsokára elrajtolnak a Trinity APU-k is). A Physics teszt ezzel szemben a processzorteljesítményről árulkodik, így itt értelemszerűen az Ivy Bridge processzorok dominálnak.

Mivel az összesített pontszám esetében sokat nyom a latba a grafikus teljesítmény, így hiába erősebbek processzor tekintetében az Ivy Bridge modellek, a Llano APU-val összességében így sem tudják felvenni a versenyt.

Annak érdekében, hogy a teljes mezőnyről is kaphassunk némi képet, a 3DMark Vantage legfrissebb kiadását is elővettük, amely a HD Graphics 2000-es és HD Graphics 3000-es sorozatú integrált videó vezérlőkkel is kompatibilis. Lássuk az eredményeket!

A GPU-t pontozó Graphics pontszám tekintetében ismét a Llano APU bizonyult a legjobbnak, de a HD Graphics 4000-es videó vezérlővel ellátott Core i7-3770K azért már nem maradt le riválisától olyan komoly mértékben, és itt óriási gyorsulás figyelhető meg az elődökhöz képest. A HD Graphics 2500-as IGP is jól teljesít: majdnem hozza a HD Graphics 3000-es IGP szintjét.

A fentiek értelmében az összpontszám aligha lehet meglepő.

Unigine Heaven 3.0

A Heaven Benchmark 3.0-s kiadását is lefuttattuk a mezőny egyes tagjain: ezúttal a DirectX 11 alatti sebességre és a tesszellációs teljesítményre voltunk kíváncsiak. Az alábbi diagramokból minden kiderül:

A HD Graphics 4000-es IGP szépen megközelíti a Llano APU integrált videó vezérlőjét. A tesszelláció szintjét extrémre emelve szépen visszaesik a mezőny tagjainak teljesítménye, de arányaiban továbbra is megmarad a Llano APU és a Core i7-3770K IGP-je közötti teljesítménykülönbség.

GPGPU tesztek

Első körben a Computemark, majd utána a Luxmark segítségével vizsgáljuk meg, hogy az egyes processzorok mire képesek GPGPU feladatok alkalmával. Ezek a tesztek a HD2000-es és HD3000-es rendszereken nem indultak el, így csak az Ivy Bridge processzorok, illetve a Llano APU teljesítménye szerepel a diagramokban.

A Computemark tesztjeit az A8-3870 nyerte, igaz, a HD Graphics 4000-es IGP sincs vészesen lemaradva tőle. A Core i7-3770K HD 4000-es és a Core i5-3450K HD2500-as IGP-je között szép nagy szakadék mutatkozik.

A Luxmarkban a GPU alapú számítási feladatok alkalmával csúnyán elvéreztek az Ivy Bridge processzorok, viszont CPU teljesítményben egyértelműen felülmúlják a Llano APU-t. Ha CPU, vagy CPU+GPU alapú feladatot kell futtatni, akkor az Ivy Bridge processzoroké a terep, de GPU alapon a Llano a nyerő - legalábbis ennek a tesztnek az eredményei alapján.

Médialejátszás, webböngészés, fogyasztás

[bold]Médialejátszással kapcsolatos képességek

[/bold]

A MediaPlayer Home Cinema legfrissebb kiadásával megvizsgáltuk, hogy milyen processzorterhelés és milyen fogyasztás mellett tudják lejátszani az egyes konfigurációk a különböző videó fájlokat. Az alábbi táblázatból kiderül, hogy melyik processzor mire ment az 1080p-s és 720p-s H.264-es, valamint WMV videó fájlokkal. Bónuszként a YouTube videó lejátszással kapcsolatos képességekről is lerántjuk a leplet.

Az Ivy Bridge processzorok némileg alacsonyabb processzorterhelés és alacsonyabb fogyasztás mellett játsszák le a különböző média fájlokat, de a különbség itt sem egetrengető. A YouTube videók lejátszásakor sajnos csak krix-kraxokat láttunk az Ivy Bridge processzorral szerelt rendszereknél, ami driverrel kapcsolatos hiányosságokra utal. Mivel a processzorokat egy hónappal a hivatalos megjelenés előtt teszteltük, így valószínű, hogy a rajt alkalmával ez a probléma már a múlté lesz.

SunSpider JavaScript Benchmark

Szokásunkhoz híven ezúttal is megvizsgáltuk, hogy az egyes konfigurációk Google Chrome és Mozilla Firefox alatt milyen JavaScript teljesítmény felmutatására képesek. A teszt során az éppen elérhető legfrissebb Google Chrome és Mozilla Firefox webböngészőt használtuk, ezek sorrendben a 18.0.1025.142-es és a10.0.2 verziószámot viselték. Most pedig lássuk az egyes konfigurációk teljesítményét.

Firefox alatt a két Ivy Bridge architektúra köré épülő processzor végzett az élen. A Core i7-2600K ezúttal csak harmadik lett, igaz, a Core i5-3450K-tól szinte alig maradt le. A mezőny végén viszonylagos nyugalom volt - az egyetlen érdekesség mindössze az lehet, hogy az FX-8150-es modellt maga mögé utasította a hatmagos Phenom II X6 1075T.

A Chrome alatt futtatott teszt már hozott némi változást, itt ugyanis a Core i7-3770K és a Core i7-3450K közé beékelődött a Sandy Bridge alapú Core i7-2600K. További érdekesség, hogy a CL9-9-9-9-24-es memória alrendszerrel dolgozó FX-8150-es Bulldozer processzor maga mögé utasította hatmagos Phenom II X6 1075T társát. A tesztek alapján nyilvánvaló, hogy a SunSpider JavaScirpt Benchmarkja alatt az Intel processzorok teljesítenek jobban - méghozzá látványosan jobban.

Fogyasztás

Elérkezett a pont, hogy megnézzük mennyit jelent az új gyártástechnológia a fogyasztás tekintetében!

Üresjáratban, engedélyezett energiagazdálkodási funkciók mellett nem igazán lehet különbséget észrevenni a Core i sorozatú processzorok között. A Llano APU-s konfiguráció a többiekhez képest üresjáratban 13-15 wattal többet fogyaszt.

Cinebench alkalmával már sokkal jobban széthullik a mezőny, így kiderül, hogy az Ivy Bridge modellek mennyit fejlődtek fogyasztás tekintetében. Nos, a fenti diagram szerint a 22 nm-es csíkszélességgel és az energiagazdákodással kapcsolatos módosításokkal járó előnyök bizony elég szép különbségeket jelentenek: az Ivy Bridge processzorok látványosan kevesebbet fogyasztanak Sandy Bridge alapú társaiknál. Egyedül a Core i3-2100-as modell tudja őket megverni fogyasztás tekintetében, de fele annyi maggal talán nem olyan nehéz ezt kivitelezni.

Lost Planet 2 alatt is szépen látszanak a különbségek, ám itt már nincs olyan nagy differencia az egyes versenyzők között. Az Ivy Bridge proceszorok előnye azért így is jól látható.

Teljesítmény azonos órajelen I.

Szokásunkhoz híven ezúttal sem hagytuk ki az azonos órajelen történő tesztelést, így minden processzort 3 GHz-es órajelre lőttünk be - ez lett a közös nevező. A Turbo támogatást minden központi egységnél kikapcsoltuk és az Inteles modelleknél a HyperThreading technológiát is letiltottuk, kíváncsiak voltunk, hogy eltűnik-e például a különbség az új Core i3-as és Core i5-ös processzor között. A Llano APU esetében szerencsés helyzetben voltunk, ugyanis az A8-3870-es példány pont 3 GHz-es magórajelen ketyeg, sőt, még TurboCore támogatással sem rendelkezik, így az ő eredményeit egy az egyben átemeltük a normál órajeles tesztekből.

[bold]Aida64

[/bold]

Lássuk elsőként a memória- és processzorteszteket!

A memóriakezeléssel kapcsolatos tesztek meglehetősen érdekes képet festenek - ezek alapján egzakt sorrendet aligha tudnánk felállítani.

A CPU AES tesztben hasonlóakat láthatunk, mint a normál órajeles tesztben. Az FX-et visszafogja a rosszabb memória, egyébként az élmezőny egyben van. A Photoworxx teszt az Ivy Bridge processzorok győzelmét hozta, de a teljesítménynövekedéstől igazából nem estünk hanyatt.

A CPU Queen teszt egy újabb érdekes sorrendet hozott. A Core i7-es processzorok az élen végeztek, őket a hatmagos Phenom II X6 1075T követi a Core i5-ös példányokkal karöltve. Utánuk jön az FX, majd az alacsonyabb árfrekvésű processzorok. Azonos órajelen a Llano szépen elveri a Core i3-2100-as processzort.

Azonos órajelen is nagyjából ugyanazokat a sorrendeket látjuk a tesztek folyamán, mint alap órajeles teszteknél, igaz, itt az egyes processzorok között húzódó teljesítmény szakadékok látványosan kisebbek. Az Ivy Bridge processzorok összeségében jól teljesítenek: a Core i7-3770K a mezőny elején, a Core i5-3450K pedig hol a második, hol a harmadik, hol pedig a negyedik helyen tanyázik, teszttől függően. A Core i5-3450K elődei közül leginkább a Core i5-2500-as processzorral viaskodik és az esetek többségében bizony le is gyűri (de ne feledjük, hogy utóbbinak most nem volt HT-je!).

Cinebench R10 és R11.5

A CineBench R10 elég érdekes eredményeket hozott. 32 biten egy szálon kb. null a különbség a régi és az új generáció között, míg több szálon már látható némi növekedés, hatékonyabban muzsikál együtt a négy mag. 64 biten már egy szál esetén is észrevehető a különbség (8%), több szál esetében azonban az új Core i5-ös már nem képes lehagyni a "régi" Core i7-est.

A Cinebench R11.5 esetében ugyanazt a sorrendet látjuk, mint a Cinebench R10 több szálon futó tesztjeiben, azaz a Core i7-3770K mögött a Core i7-2600K és a Core i5-3450K lohol.

7Zip és WinRAR

A 7Zip betömörítési sebességet mérő algoritmusa a Core i7-3770K és a Core i7-2600K processzorok számára kedvezett, de ebben a tesztben az FX-8150 is jól szerepelt. Előző generációs társaikhoz képest egyébként túl nagy növekedés itt sem látható, de legalább van.

Az összesített értékelés szerint a Core i7-3770K-nak és a Core i7-2600K-nak áll a zászló - azonos órajelen ezek a processzorok voltak a leggyorsabbak a 7Zip tesztekben. Az FX-8150 és a Phenom II X6 1075T is jól szerepelt, ugyanis ez az alkalmazás hatékonyan profitál a több processzormagból.

WinRAR alatt érdekes módon a Sandy Bridge-ek nyertek, ezzel kb. negálva az Ivy Bridge-k által a 7Zip-ben megszerzett előnyt.

Teljesítmény azonos órajelen II.

Adobe Premiere CS5, Photoshop CS5 és Encoder CS5

A Photoshop CS5 esetében az Ivy Bridge processzorok végeztek az első két helyen, de Sandy Bridge alapú társaik sem sokkal maradtak le tőlük. Ami szembetűnő, az az, hogy a Llano APU mind a Phenom II X6 1075T, mind pedig az FX-8150 lenyomására képes volt. Az FX-8150-et még a Phenom II X6 1075T is megelőzte.

A Premiere CS5 teszt ismét az Ivy Bridge processzorok elsőségét hozta, de a Core i7-2600K és a Core i5-2500 sem teljesített rosszul. Az FX-8150-es processzor itt már jobb helyen végzett, igaz, ez csak a CL9-9-9-24-es időzítés mellett működő memória alrendszert használó konfigurációról mondható el, a gyengébb memória időzítést használó rendszert a Phenom II X6 1075T megelőzte.

Az Encoder CS5 teszt alkalmával a Core i7-3770K mögé felzárkózott a Core i7-2600K. A Core i5-3450K mögött ott loholt az FX-8150 és a Phenom II X6 1075T - ilyet sem látunk minden nap.

ArcSoft Media Converter 7.5

Az ArcSoft Media Converter 7.5-ös kiadásában a hardveres gyorsítás nélkül futó videó kódolás alkalmával az Ivy Bridge processzoroké lett az első két hely, de a Core i7-2600K sem maradt le tőlük látványosabban. A Llano APU azonos órajelen mind a Phenom II X6 1075T-nél, mind pedig az FX-8150-nél gyorsabb volt, és természetesen a Core i3-2100-as processzort is lekörözte.

GPGPU tesztek

A GPGPU tesztek alkalmával a GPU pontszámok természetesen nem változtak - vagy csak hibahatáron belüli mértékben - a CPU pontszámok azonban megszelidültek: a Llano APU és az Ivy Bridge processzorok közötti szakadék összement.

Webböngészés

A SunSpider JavaScript Benchmark alkalmával azonos órajelen az Ivy Bride processzorok voltak a leggyorsabbak a mezőnyben, de elődeikhez képest a különbség most sem éri el a 10%-ot. Furcsa módon - bár korábbi tesztünk alapján ezen nem kéne meglepődnünk - azonos órajelen a Llano APU igen erős: mind a Phenom II X6 1075T-t, mind pedig az FX-8150-es Bulldozer processzort maga mögé tudta utasítani.

Végszó

A teszt végére kicsit felemás érzéseink lettek az új generációval kapcsolatban, viszont nagyon fontos kiemelni, hogy most egy "Tick fázisban" vagyunk, tehát a hangsúly a gyártástechnológia-váltáson van, nem az architekturális fejlődésen - utóbbiról majd a Haswell gondoskodik. A 22nm-es csíkszélesség, és a 3D-s tranzisztor technológia előnyei leginkább a fogyasztás vizsgálatakor látszanak. Leterhelve az Ivy Bridge processzorok érezhetően kevesebbet fogyasztanak mint elődeik, úgyhogy nem véletlen a bő 20W-os csökkenés az irányadó TDP-ben. Üresjáratban már messze nincs ekkora különbség, hiszen a Sandy Bridge processzorok energiamenedzsmentje is ragyogó, szinte fej-fej mellett halad a két generáció.

Az azonos órajelen elvégzett tesztekből kiderül, hogy az Ivy ritkán erősebb a Sandy-nél, és ha van is előrelépés, a differencia maximum néhány százalék. Ettől függetlenül az Intel által beigért, azonos árkategóriában elérhető 5-15%-os plusz valószínűleg meglesz, de ennek forrása nem az architektúrában, hanem inkább a plusz órajelben keresendő (+100-300MHz általában).

Az integrált grafikus vezérlőnél viszont szép fejlődés figyelhető meg, hiszen a +33%-nyi végrehajtó egység mellett a frissebb technológiák támogatása is bekerült a repertoárba. A HD Graphics 4000 és 2500 immár DX11 kompatibilisek, úgyhogy megbírkoznak a Compute Shaderekkel is (GPGPU felhasználás). Van hardveres tesszelátor, de egyelőre nem biztos, hogy sok a gyakorlati haszna, kevés az esély arra, hogy bármely játékban is a maximális beállításokat keresnénk. Némileg fejlődött a hardveres videó lejátszás is, valamint nem szabad elfelejteni a Quicksync kigyúrását sem, amit ezúttal sajnos nem tudunk visszaigazolni, de mire megjelennek a processzorok, az Intel biztos rendbeteszi a drivereket.

Összegezve tehát a tapasztalatainkat, ha valakinek már van otthon egy Sandy Bridge processzora, akkor nem sok értelme van rohanni egy új Ivy Bridge-ért, hiszen elég minimális előnyöket kínál, legalábbis asztali gépek esetében. A mobil szegmensben viszont éppen a két legfontosabb pont esetében tapasztalható komoly előrelépés. Az erősebb grafikus vezérlő mindig jól jön, hiszen a karcsú vagy kis gépekben nem fér el egy dedikált GPU, az alacsonyabb fogyasztás pedig a legnagyobb áldás egy notebook esetében. Lassan egy éve hallgatjuk már, hogy az Ultrabookok aranykora az Ivy Bridge processzorokkal jön el. A lehetőség nemsokára adott lesz, és biztosak is vagyunk benne, hogy a kis TDP-vel rendelkező újgenerációs központi egységek nagyon kelendőek lesznek ebben a szegmensben.