Előszó, Samsung SSD 840 PRO

Túlvagyunk a karácsonyon, elmúlt az ünnepi készülődés, ajándékvásárlás, sütés, főzés, fenyőfa-beszerzés, ezek a dolgok most egy évig újra eltűnnek az életünkből. Ami állandó, és nem tűnik el, az az IPON, és az, hogy tesztelünk, írunk nektek rendületlenül. Azok számára, akik az ünnepek miatt nem költekezték ki magukat teljesen, és az Újévet azzal szeretnék kezdeni, hogy meglepik magukat valami igazán finom dologgal, háromféle SSD-t helyeztünk el az étlapon, a Samsung konyhájából.

A Samsung nevét vélhetően Magyarországon is a felnőtt lakosság legalább 90%-a ismeri, nagyon erős a brand, nem csak itthon, hanem az egész világon. Televíziók, monitorok, telefonok, háztartási eszközök, csak néhány példa a sok közül, a cég ezernyi féle terméket gyárt. A számítógépes piacon lévő jelenlét is erős, elég csak a Samsung RAM-okra gondolni, mint hatalmas beszállítóra. Evidens, hogy a flash tárolók gyártásában szerzett tapasztalatokat kár lett volna veszni hagyni, így a Samsung elég korán beszállt az SSD-s bizniszbe is. Talán a 470-es modell tekinthető a sikertörténet kezdetének, de a 830 már egyértelműen a piac egyik legjobb ajánlata szinte minden méretben, utóbbi típust korábban már mi is megvizsgáltuk közelebbről. Ezt az írást érdemes fellapozni a folytatás előtt, hiszen segítségünkre lesz a fejlődés megértésében és az összehasonlításban.

A Samsung az egyetlen gyártó, amely képes teljesen házon belül megoldani egy SSD életre keltését, hiszen saját maguk gyártják a NAND chipeket, a vezérlőt, a puffer memóriát és minden mást is, amiből a termék megszületik, ennek pedig nyilvánvalóan vannak különféle előnyei. Az SSD 830 meghódította a piacot, hiszen a minőségi külső mellé gazdag körítés, a nagy teljesítmény mellé kedvező ár társult. A fejlesztések természetesen nem álltak le, melynek eredményeképp megszületett az új sorozat, a 840. Igen ám, de a Samsung itt egy új módszert választott: kettéválasztotta az otthoni, átlagos felhasználásra szánt termékvonalat a professzionális/üzleti felhasználásra készített egységektől. Előbbi így a keresztségben a Samsung SSD 840, míg utóbbi a 840 PRO nevet kapta.

Samsung SSD 840 PRO

Mivel üzleti kategóriás, professzionális felhasználásra szánt egységről van szó, a teljesítmény mellett a megbízhatóság is elsőrangú szempont volt a gyártásnál. Ennek megfelelően a 840 PRO úgynevezett Basic kiszerelésben kerül forgalomba, mely gyakorlatilag egy igényes és megfelelően informatív kartondobozt jelent, benne magával a meghajtóval, használati útmutatóval és egy szoftvereket tartalmazó lemezzel, no meg két darab Samsung matricával. Ezen nincs mit meglepődni, business vonalon ez a megszokott felszereltség.

A 840 PRO külsőleg nem változott túl sokat a 830-hoz képest. Ezúttal is a fekete dominál, narancssárgával és ezüsttel feldobva. A ház továbbra is teljesen fém, de a szálcsiszolt alumínium felület eltűnt a fedlapról, helyette egyszerűbb felületet és matt festést kapott. A drive vastagsága továbbra is mindössze 7 mm, ami azért különösen jó, mert így bármilyen hordozható számítógép 2,5”-os bővítőhelyére beszerelhető az SSD (leszámítva néhány spéci ultrabookot persze).

A tömeg is tovább csökkent, 63 helyett mindössze 53 gramm. Természetesen SATAT III, azaz 6 Gb/s-os adatátvitelt támogató felülettel rendelkezik, mely mellett a szokásos SATA-tápcsatlakozó található meg. A 840 PRO külsőleg továbbra is nagyon megnyerő, már távolról minőséget áraszt, de egy SSD kapcsán a belső sokkal fontosabb, mint a külcsíny.

A 840 PRO vezérlője a korábbi MCX helyett már MDX szériás (pontos megnevezése S4LN021X01-8030), mely annyiban hasonlít a 830-ra, hogy továbbra is három darab ARM processzormagot tartalmaz, de a felhasznált típus Cortex A9-ről Cortex R4-re változott, az alapórajel 300 MHz. Fejlődés történt a gyorsítótárként szolgáló memória kapcsán is, hiszen az 1066 MHz-es LPDDR2 DRAM lapka kapacitása megduplázódott, immár 512 MB-os. A 256 bites AES titkosítás támogatása sem maradt ki a repertoárból.

Ami viszont változatlan maradt, az a NAND chipek csíkszélessége, melyek továbbra is 27 nanométeren készülnek. Újítás viszont, hogy a lapkák Toggle-Mode NAND 2.0 specifikáció szerint kerülnek gyártásra, mely elméletben 400 MT/s maximális adatátviteli sebesség elérését teszi lehetővé. A NAND-ok várható élettartamáról egyelőre nincs hivatalos gyártói adat, a becslések szerint a flash-ek 5000 írási/törlési ciklust bírnak ki. Hozzánk a 256 GB kapacitású változat érkezett.

Samsung SSD 840 - TLC a piacon

Samsung SSD 840

Amíg a 840 PRO gyakorlatilag a 830 továbbfejlesztésének és tökéletesítésének tekinthető, az adott kategória igényeire szabva, addig a sima 840 ismeretlen vizekre evez. Hamarosan eláruljuk, miért. A külsőt tekintve a 840 és a 840 PRO olyan, mint két tojás, itt is maradt a matt fekete borítás, a teljesen fém ház, a 7 mm-es méret és az 53 grammos tömeg, ezen jellemzők minden előnyével.

Mivel ezt a meghajtót elsősorban otthoni jellegű, átlagos felhasználásra szánja a Samsung, sokkal nagyobb dobozban kapjuk, mint a 840 PRO-t. Ez gyakorlatilag egy KIT-et jelent, mely csomag tartalma megegyezik az SSD 830-nál látottal. Kapunk 3,5”-os beépítő-keretet csavarokkal, felhasználói kézikönyvet, garanciális információkat, szoftveres lemezt (a Samsung SSD Magician programot ugyancsak bemutattuk az SSD 830-cal foglalkozó írásunkban, így ennek a kapcsán is érdemes átböngészni azt,  hiszen egy rendkívül hasznos alkalmazásról van szó) , SATA III kábelt, két Samsung matricát, egy műanyag alátétkeretet (arra az esetre, ha a noteszgép, amibe beépítjük, vastagabb meghajtót fogadna, a keret használatával meg tudjuk akadályozni a nem kívánatos mozgást, lötyögést), valamint egy SATA-USB átalakítót.

Legutóbbi főleg az upgrade-elő notebook tulajdonosoknak lehet kedves, hiszen miután az SSD-t beszereltük a notebookba, a kikerült 2,5”-os merevlemez tartalmát az adapter segítségével könnyedén vissza tudjuk másolni a szilárdtest-meghajtóra.

A nagy változások az SSD 840 kapcsán is a burkolat alatt történtek. A Samsung elmondhatja magáról, hogy ő dobta piacra az első TLC-alapú egységet. Jó-e ez nekünk? Nem biztos… De egyáltalán mi az a TLC? Hogy megérthessük, miről is van szó, elő kell szednünk egy kis technológiát.

[bold]

SLC - MLC - TLC[/bold]

A Solid State Diskekben felhasznált NAND lapkák alapjában véve jelenleg három típusúak lehetnek: SLC – MLC – TLC, melyek az alábbi fajták rövidítései: Single Level Cell, Multi Level Cell, Triple Level Cell. Az első fecskék SLC-alapúak voltak, azaz a lapkák cellánként egy bitet tudtak tárolni, magyarán 0-t és 1-et, ami nem egy nehéz feladat, ráadásul kiolvasni és írni is gyorsan lehet. Az élettartam is ennél a módszernél a leghosszabb, hiszen a cella két állapotához csak kétféle feszültségértéket kell megkülönböztetni, ami nem túl bonyolult. Összességében az SLC rendelkezik a legjobb jellemzőkkel, de mivel egységnyi helyen az egyetlen bit miatt csak kevés adatot tud tárolni, sok kell belőle, így alkalmazása drága.

Az MLC lapkák már cellánként két bitet tudnak tárolni, azaz a lehetséges állapotok száma négy lehet: 00, 01, 10, 11. Ezek megkülönböztetéséhez már négyféle feszültségértékre van szükség, amely pontosabb vezérlést igényel, ugyanakkor negatív hatással van a lapka élettartamára (idővel a feszültséghatárok eltolódnak), azaz kevesebb ideig bírja. Ugyanakkor egységnyi helyen több adatot tud tárolni, ennél fogva gazdaságosabb, azaz alkalmazásával egy SSD olcsóbban előállítható.

Az SSD 840-ben is alkalmazott Triple Level Cell – TLC NAND lapka azonban még ennél is tovább megy. Egy cellában már 3 bitet tud tárolni, azaz háromszor annyit, mint az SLC, és 50%-kal többet, mint az MLC. Ugyanakkor a 3 bithez már nyolcféle állapot társul (000, 001, 010, 100, 011, 101, 110, 111), amihez nyolcféle feszültségérték szükséges. Ez jóval bonyolultabb és precízebb vezérlést kíván meg , ráadásul több programozási műveletet is igényel.

Az eredmény egy olyan lapka, amely körülbelül harmadannyi írási és olvasási ciklust tud elviselni, mint az MLC, és sebesség tekintetében is negatív változással számolhatunk az MLC-hez képest. Miért alkalmazzák így még is a TLC-t? Mert egységnyi területen nagyon sok adatot képes tárolni, és 30-40 %-kal olcsóbb előállítani, mint az MLC chipeket. Ha ez az előállítási költség megtakarítás a végfelhasználói áron is megjelenik, akkor nem biztos, hogy rosszul járunk bele.

Nézzük meg az SSD 840 belsejét, hogy hogyan fest az leírtak ismeretében!

A vezérlés és cache ugyanaz, mint a 840 PRO-ban: MDX sorozatú,  S4LN021X01-8030 típusú vezérlőlapka, mely három darab ARM processzormagot tartalmaz, Cortex R4, az alapórajel 300 MHz. A gyorsítótárként szolgáló memória 1066 MHz-es LPDDR2 DRAM lapka, kapacitása 512 MB. A hatalmas különbség a 840 PRO-hoz képest természetesen a NAND lapkákban keresendő, amik MLC helyett TLC példányok. Vélhetően 27 nanométeres csíkszélességen készülnek, a becslések szerint 1000 írási ciklust kibírnak, de ezek a gyártó által nem kerültek megerősítésre. Kell-e aggódnunk e szám láttán?

Ha átlagos igényű felhasználók vagyunk, nem feltétlen, hiszen napi 40 GB-os adatmozgatással számolva is 5 évet ki kell bírnia az egységnek, mielőtt elhalálozik. Véleményünk szerint csak akkor kell jogosan aggódnunk a TLC miatt, ha ennél több adatot mozgatunk meg naponta, de egy átlagos felhasználónál ez a szám a legtöbbi esetben még a napi 10 GB-ot sem éri el. Természetesen ezek a számítások a 250 GB-os változatra igazak. Továbbá a Samsung kapacitásonként változó nagyságú vésztartalékot is elkülönít a meghajtón, ezért van az, hogy míg a 840 PRO 256 GB-os, addig a sima 840 „csak” 250 GB tárterületet kínál.  A TLC tehát – bár kevesebbet bír – kedvező ár esetén a barátunk lehet, de kérdés az, hogy sebességben mit tud majd felmutatni az MLC-s ellenfelekkel szemben.

Tesztkörnyezet, ATTO Disk Benchmark

Tesztkörnyezet, tesztalkalmazások

A mérésekhez most egy olyan konfigurációt állítottunk össze, amely paramétereit tekintve teljesen átlagos, legalábbis nem számít kiemelkedőnek, így otthoni körülményekhez hasonló környezetet tudunk teremteni, ha már a három SSD-ből kettő ezt a szegmenset célozza meg inkább.

A szilárdtest meghajtókra egy nem túl régi, de sokféle programmal megtűzdelt (Photoshop, Office, játékok, stb.) Windows 8 Professional operációs rendszert klónoztunk, azaz mind a három egységre teljesen ugyanaz a rendszer került.

Mérésekhez használt alkalmazások:

[list type="unordered"]

[*]AS-SSD Benchmark 1.6.4237.30508

[*]Anvil’s Benchmark 1.0.50 RC5

[*]ATTO Disk Benchmark  v2.47

[*]Crystal DiskMark 3.0.2c x64

[*]Crystal DiskInfo 5.0.5

[*]HD Tach 3.0.4.0

[*]PCMark Vantage 1.0.1.0.1091 x64

[*]Acronis True Image Home 2013

[/list]

Lássuk a teszteredményeket, kezdve az ATTO Disk Benchmarkkal!

A Queue Depth-et első lépésben az alapértelmezett értéken hagytuk, így ment végbe a bench. Olvasásban többnyire a meghajtók elég közel teljesítettek egymáshoz, legelöl a 840 PRO, mögötte a 840, hátul pedig a 830. A 840 PRO bizonyítja, hogy írásban is tudott fejlődni az elődhöz képest, így itt is ő van az első helyen. A 840 TLC NAND-jai az írást tekintve enyhén szólva sem szerepeltek valami fényesen, de erre számítani lehetett.

A másik futásnál a Queue Depth értékét 10-re módosítottuk, de összességében nem változtak meg az erőviszonyok. A leggyorsabb a 840 PRO, olvasásban még a 840 is beelőzi a 830-at, de írásban a harmadik helyre csúszik vissza.

AS SSD Benchmark, Crystal DiskMark

Folytassuk további két, nagy népszerűségnek örvendő mérőalkalmazással!

Elsőként az átviteli sebességeket foglaljuk össze. A dolog hasonló ahhoz, mint amit az ATTO-nál láttunk. Folyamatos olvasásban és írásban a 840 PRO tündököl, de a 840 elmarad a 830-tól. 4k-nál elég kiegyenlítettek voltak az erőviszonyok, ahogy 4k-64 írásban is, itt olvasásban valamiért a 840 PRO visszaesett, és a 830 toronymagasan nyert.

A második grafikonban az elérési időket és a program által kiosztott pontszámokat mutatjuk meg. Elérési időkben csak az olvasásnál láttunk kirívóan alacsony adatot a 840 PRO javára, egyébként nagyon hasonló válaszidőre képesek. A pontszámokat elég érdékesen osztja a program, ennek nem érdemes túl nagy jelentőséget tulajdonítani.

Az alkalmazás rendelkezik két darab kiegészítő mérőmodullal is, ebből az egyikben különböző feladatok elé állítja a meghajtót. Ez azért jó, mert bár szintetikus mérés, azért a mindennapi használatot igyekszik szimulálni. A két MLC-s egység, a 830 és 840 PRO az élen, utóbbi nyer, a TLC-s 840-nek viszont minden területen elég nagy a lemaradása.

A program tartalmaz egy tömörítéses mérést is, melynek eredményét grafikonnal ábrázolja, ezeket is megmutatjuk!

A Crystal DiskMark gyakorlatilag ugyanazt nézi, mint az AS SSD Benchmark, csak egy kicsit egyszerűbben.

Ennek megfelelően a világ nem fordult ki a sarkából, és világvége sem lett. Olvasásban az új széria dobbant, legelöl a 840 PRO, mögötte a kistesó, a 830-nak át kell adni a trónt. Írásban viszont a 840 elfogy, a PRO toronymagasan marad az élen, de a szintén MLC-s 830 jön be mögé, ha tisztes távolból is.

Anvil's Benchmark, HD Tach

Az Anvil's Benchmark egy egészen komoly tudással felvértezett, széleskörűen paraméterezhető tesztprogram, ezért most sem hagyhattuk ki a sorból.

Először alapbeállításokkal, 1 GB-os mérettel futtattuk a mérést. Az eddigi tapasztalatok alapján a 840 PRO győzelmére számítottunk, amely végül be is igazolódott, ám némi meglepetésre a 840 teljesítménye az olvasás mellett ezúttal írásban sem esett vissza, és mindhárom kategóriában be tudott jönni a második helyre.

A második futásnál a beállításoknál a tömörítésnél 100 %-ról a 0-Fill-re változtattuk az értéket.

A pontszámok önmagukért beszélnek. Nem várt módon a TLC-s 840 az élre állt, mögé a 830 jött be, és érhetetlen módon a 840 PRO a mezőny végére került.

[link target="_blank" href="/_userfiles/Image/gabi123/SSD_840/anvil_comp.png"]

Végezetül közzétesszük a mérésekről készült képernyőmentéseket is, melyek segítségével az összes részeredmény is összevethető.

A HD Tach eredményeit ugyancsak képernyőmentésekkel prezentáljuk:

PCMark, fáljműveletek, True Image

 Utolsó tesztprogramunk a PCMark, melynek a háttértárat vizsgáló mérőmodulját futtatuk le.

A modul egyes részeredményeit külön-külön összegeztük, de az SSD-k tudása és tempója szinte minden területen konstans. Ugyan adódnak kivételek, de a legkiegyensúlyozottabb tejesítményt a 840 PRO mutatta be, ráadásul úgy, hogy az élen végzett. A 830 egy esetben kapott ki a 840-től, a többinél megelőzte, így egyértelműen övé a második hely, a 840-nek bedig kell érnie az utolsóval. Ha az összpontszámokat nézzük, az is igazolja ezt a következtetést, ugyanis az SSD 840 43360, az SSD 830 50576, míg az SSD 840 PRO 59474 pontot kapott.

Ezt követően az általános fájlmozgatásra fektettük a hangsúlyt. A csomagokat meghajtón belül másoltuk, a művelethez szükséges időt pedig lemértük. Először egy rengeteg kisebb fájlt (2-10 MB) tartalmazó mappával kezdtünk (25 GB), majd egy olyan könyvtárral folytattuk, melyben jellemzően 2-12 GB közötti, nagy méretű állományok voltak 37 GB összméretben. Az utolsó fejezetben egy darab, 24 GB méretű nagy fájlt másoltunk.

A mérések végeztével látható volt, hogy a TLC itt hatalmas lemaradással küzd az MLC-vel szemben, elöl viszont két esetben a 830 nyert, egyben pedig a 840 PRO, úgyhogy kiegyenlített volt a küzdelem.

Tesztünk utolsó grafikonjában azt mutatjuk meg, hogy az Acronis True Image Home 2013 alkalmazásával mennyi időre volt szükség ahhoz, hogy a teljes rendszerről készült mentést átmásoljuk az adott SSD-re. Jó az öreg a háznál, mondhatja a 830, hiszen magabiztosan húzta be az első helyet, de azért a 840 PRO ott loholt a nyakán, a 840 viszont ismét a mezőny végén kullogott. A méréseknek vége, jöjjön az összegzés!

Vélemény

Az összegzéshez érkezvén ideje megválaszolnunk azt a kérdést, hogy az új 840 sorozat méltó utódja-e a nagy sikereket aratott 830 modellnek. Mivel az új családot a Samsung kettéválasztotta, ezért a válaszadás nem oly egyszerű. A válasz talán igen, de mindkét meghajtó esetén más-más módon. A 840 PRO sebességben egy lapáttal rá tudott tenni az elődre, de azt se felejtsük el, hogy olyan felhasználáshoz fejlesztették, amelyet nem biztos, hogy mi otthon is ki tudunk használni. A megbízhatóság miatt maradtak a 27 nanométeres MLC NAND-oknál, így se az élettartamot, se a sebességeket illetően nem kell kompromisszumokra kényszerülnünk.

Ha a 256 GB-os 840 PRO-t szeretnénk, és asztali gépbe érkezik, ne felejtsük el, hogy szükség lesz a 3,5"-os beépítőkeret beszerzésére (ha csak a ház nem rendelkezik 2,5"-os bővítőhellyel), és arra is készüljünk fel, hogy durván 65 000 Ft-ot is le kell csengetnünk érte, ami körülbelül 10 000 Ft-tal több, mint az ugyanekkora kapacitású SSD 830 vételára gazdagabb felszereltséggel. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy a 65 000 Ft-ért 3 év helyett 5 év garanciát kapunk, mely mellé jár egy Windows 8 Professional Upgrade is (ez ~ 18 000 Ft-ot ér), ha ezeket levonjuk az árból, akkor ki lehet jelenteni, hogy a 256 GB-os 840 PRO bizony nem egy rossz ajánlat, és bár jelen pillanatban nem biztos, hogy övé a legjobb ár/teljesítmény mutató, azért bátran lehet ajánlani!

Az SSD 840 ár/teljesítmény mutatójával lehet méltó utóda az SSD 830-nek. Olvasásban nincs vele probléma, az első TLC NAND-alapú modell nagyrészt tartotta a lépést MLC-s ellenfeleivel, írásban, különösen szekvenciális írásban viszont jelentős volt az elmaradása, de erre már a gyártói adatok alapján is lehetett számítani. Ugyanakkor gondoljuk végig, hogy mi mire használjuk az SSD-t, és hogy a midnennapok során ezt a hátrányt valóban érzékelnénk-e, hiszen ezek az adatok egy rendszerlemeznek (operációs rendszerek + alkalmazások) használt meghajtó esetén inkább másodlagos tényezők az otthoni felhasználást tekintve.

Átrágtuk azt is, hogy a TLC NAND jóval kevesebb ideig bírja, mint az MLC, de átlagos napi használat esetén ebből sem valószínű, hogy gondunk lesz (egy 60 GB-os modellnél már lehetne, de valószínűleg éppen emiatt ekkora kapacitással a jelenlegi információk szerint nem érkezik 840), azaz majdnem minden adott ahhoz, hogy az SSD 840 egy kimondottan jó "otthoni" szilárdtest meghajtó legyen. A majdnem még egyetlen dolog miatt maradt ott, ez pedig a vételár. A TLC-nek az lenne az egyedüli értelme, hogy jóval olcsóbban adják a vele készült meghajtót, mint MLC-s társait. A probléma ott van, hogy jelenleg a 250 GB-os 840-et 48 000 Ft körül, azaz alig 6-7 000 Ft-tal adják olcsóbban, mint a 256 GB-os MLC-s 830-at.

Ezért ugyanúgy 3 év garanciát, ugyanolyan felszereltséget, de lassabb írást és rövidebb élettartamot kapunk, ugyanakkor emellé is jár a Windows 8 Professional Upgrade. Ha valaki tudja használni ezt a frissítést, annak a 840 már most sem egy rossz ajánlat, de a 840 akkor lehet majd mindenki számára igazán vonzó és nyugodt szívvel ajánlható, ha ennél jóval barátságosabb árcédulát fog ráaggatni a Samsung, amely minden bizonnyal az idő előrehaladtával meg is fog történni. Ez egyben azt is jelenti, hogy a 830 árkategóriájában nem történt egyértelmű trónfosztás, így jelenleg még a korábbi generációt is érdemes keresni, nem csinálunk vele rossz befektetést.

 

Frissítés: a Windows 8 Professional Upgrade-t érintő akció véget ért

A Samsung SSD 830, 840 és 840 PRO meghajtókat a Samsung hazai képviselete biztosította tesztünkhöz, melyet ezúton is köszönünk!