Oldal I.

Mostanra teljes bizonyossággal elmondhatjuk, hogy a point n click kalandjáték műfaja reneszánszát éli és egyre színvonalasabb darabok kerülnek piacra. Jelen esetben egy – a műfaj fénykorából származó – „folytatásról” van szó, ami nem más, mint Sam és Max őrületes kalandjai.

A játék alapötletét Steve Purcell képregénye szolgáltatta, melyből 1993-ban a LucasArts "Hit the Road" alcímmel elkészítette a bölcs kutya és a hiperaktív nyúl interaktív történetét, ami hatalmas siker lett a játékosok körében. Azóta sok idő eltelt, sok pletyka keringett a folytatásról, de érdemben semmi sem történt. A LucasArts régi csapata idővel szétszéledt, a fejlesztők máshová kerültek, végül a cég le is mondott a játék további fejlesztéséről. Így történt aztán, hogy néhány ex LucasArtsos figura a Telltale Games nevű csapathoz került, akik elhatározták, hogy végül csak összehozzák ezt a játékot.

A történetet ezúttal a mai tévésorozatok köntösébe öltöztették. A jelenlegi évad öt epizódot foglal magába, melyek történetileg egymástól teljesen függetlenek, de azért mindenhol találunk visszautalásokat. Például az előző részekben szerzett szuvenírjeink ott virítanak az irodában vagy elég, ha a városkép látványát nézzük, ami elég sűrűn rendeződik át a különféle sci-fi jellegű támadásoktól.

Aki játszott az első évaddal, annak nem sok újat fog adni a novemberben indult második széria, bár szerintem a történetvezetés fordulatosabb, bravúrosabb és jobban kidolgozott lett, mint az előző sorozat esetében. Az apró kis történetekből fény derül például arra, hogy a mikulás világ életében egy pszichopata őrült, volt, mert csak azok osztanak ingyen ajándékot. Végére járunk a Bermuda háromszög rejtélyének, és többek között a Húsvét-szigetek szobrainak titkáról is lerántjuk a leplet. A poénok mind a verbális, mind a vizuális csatornán ömlenek megállás nélkül, méghozzá a javából. Általában leírhatatlanul groteszk helyzetekből táplálkoznak: Van itt tömegpusztító óriásrobot, misztikus háromszög-portál, Abe Lincoln kőszobrának a feje, az ifjúság forrása és még sok más, amit elképzelni sem lehet. Azt viszont sajnálom, hogy nem lehet szadizni Maxet, vagy vele oldatni meg a legvisszataszítóbb feladatokat, de cserébe a személyisége kicsit kifejlődött, persze csak a saját korlátain belül. Hihetetlen hozzászólásaival a földbe döngöli az embert.

Oldal II.

Az egyes epizódok olyan két-három óra játékidőt biztosítanak, a nehézségi szint beállításától függően.  A nyomozás során rengeteg emlékezetes, elvont szereplővel találkozhatunk. A feladványok helyenként minden emberi logikát nélkülöznek, míg máskor annyira evidens, hogy mit kell csinálni, hogy pont ez miatt csak azt nem próbáljuk ki. Ezeken kívül akad néhány minijáték is. Ezek egy része csak a móka kedvéért van, de van amelyik a történetet viszi előbbre, például Desotoval, az öreg verdánkkal való száguldozás.

A gazdagon berendezett játéktér rengeteg interaktív felülettel örvendeztet meg minket, melyek nagy része az előbbre jutáshoz ugyan nem szükséges, de az élmény kedvéért mégis mindegyikre érdemes rákattintani. A hatás nem marad el! Visszatérnek az első évadéval azonos állandó helyszínek és szereplők, de azért minden epizódban eljuthatunk egy-két új helyre és megismerhetünk pár új arcot is. Érdekes megoldás a 3D alkalmazása. Mindig idegenkedem, ha ez a kifejezés egy mondatba kerül a point n click szóösszetétellel, de jelen esetben ez nem zavaró. A kameramozgások tökéletesek, egyszer sem fordult elő, hogy valami takarásban volt, vagy nem tudtunk kattintani valamire. Az is különösen tetszett, hogy ha közelebbről megnézünk valamit, nincs töltés, hanem egyszerűen ráközelít a kamera.

A grafika mai szemmel nézve sok kívánnivalót hagy maga után, de jelen esetben inkább az volt a szempont, hogy az eredeti játékra hasonlítson ezen a téren is. Ez sikerült, hiszen a látványvilág a 3D ellenére is ugyanazt a hatást kelti, mint az egykori Hit the Road. Ettől függetlenül sok helyen elnagyoltnak tartom az egyes objektumok és főleg az arcok kidolgozottságát. Ami a gépigényt illeti, szót sem érdemes ejteni róla, mivel ma már keresve is nehezen találnánk olyan konfigurációt, amin ne futna el minden gond nélkül.

A zenékről és hanghatásokról még nem tettem említést. A szinkronszínészek nagyszerű személyiséget kölcsönöznek a groteszk szereplőknek és a felcsendülő dallamok is kellemesen elandalítanak gondolkodás közben és ami külön öröm, hogy a Hit the Road zenéi is megszólalnak. Ám ezzel még nincs vége a zenei repertoárnak. Stinky étkezőjében a zenegép egész sor klasszikust rejt a 40-es és 50-es évekből.

Oldal III.

A játék mindenképpen megéri a pénzét, pláne hogy a korongon 7,5 gigányi extra kapott helyet, kicsit rendhagyó módon, Video DVD formátumban. Ezt csak azok nézzék meg, akik már végigjátszották a játékot, vagy akiknek ehhez egyáltalán nincs kedvük, ugyanis itt végignézhető az összes epizód, akár fejlesztői kommentárral is. Van még egy karácsonyi plusz epizód, rengeteg trailer és extra bónuszként még a tervezők vázlatfüzeteibe is belelapozhatunk. A filmek minősége kiváló és az egész DVD kivitelezése is nagyon igényes.

Összegezve:

Hamisítatlan Sam & Max feeling, s így a játék méltó utóda az eredetinek minden téren. A rengeteg poén és furcsa feladvány garantáltan rengeteg élményt szerez mindenkinek. Sok mindenen lehetett volna csiszolni még, de szerintem ezt tudták a fejlesztők is, mert ez a játék így jó, ettől van az a különös, régi hangulata.