1. oldal
[italic]Első nap
A tengerparton ébredtem; a hullámok lágyan nyaldosták a sziklákkal pettyezett homokot. Szép idő volt, sütött a nap, elindultam hát, hogy körbenézzek. Ruhámat valahol elvesztettem, a kezemben csak egy fáklya és egy kődarab. Nem messze egy test feküdt – a férfi sérültnek tűnt, közelebb mentem hát, hogy segítsek. Mikor majdnem odaértem, hirtelen felpattant, és leütött egy, az enyémhez hasonló kővel. Döbbenten terültem el a földön, kezemet kétségbeesve nyújtottam feléje, de ő csak püfölte, püfölte a homokot egy bottal (meghökkentő látvány volt meztelenül), aztán közelebb ugrándozott, és végzett velem. Üdv a Rust világában, gondoltam, mielőtt leszállt a sötétség…[/italic]
Egy posztapokaliptikus környezetben a legfontosabb dolog a túlélés. Hogy ki meddig megy el ennek érdekében, az egyéni lelkiismereten múlik, mindenesetre akár szociológiai kísérletnek is felfogható az, amit a játékosok tesznek a Rust által támasztott kihívások hatására.
A játék brutális, egy digitális pokol, tele barbárokkal és fura fickókkal. Minden egy fáklyával és egy darab kővel kezdődik, ami szinte a testünk kiterjesztésévé válik, egyfajta kubricki evolúció-szimbólummá, az eszközzé, mely biztosítja nekünk az ételt, az építkezést, a fejlődést és a lopást. Tolvajokká válunk, elveszünk mindent a holtaktól és az ő otthonaikból, melyek kezdetben csak apró kis kalyibák, de akár szövevényes, a betolakodókat csapdába ejtő labirintussá is nőhetnek.
Ezeken a bázisokon gyűlnek fel a tárgyak és alapanyagok, amiket fáradságos munkával összeszedtek, a túlélés mementói, keveredve a gyilkosságokból, kutatóexpedíciókból, vagy az ejtőernyővel ledobott egységcsomagokból származó zsákmánnyal. Megszerzésükért talán még ölni is érdemes, akkor is, ha minden csak ideiglenes két, rendszeresen megérkező szerverwipe között (kivéve, ha olyan magánszerverről beszélünk, ahol nincs beállítva). A halál jól ismert társunk lesz, barátainkat is sokszor elveszítjük, ha vannak – márpedig egyedül nincs túl sok esélyünk.
2. oldal
A Rust vidám szigetén mindennapos, hogy csirkék támadnak ránk párban, vagy állig felfegyverzett figurák kergetnek néhány laza nudistát, akiknek elkerülhetetlen sorsa, hogy nemsokára alulról szagolják majd az ibolyát. Hihetetlen történetek keringenek az interneten: az egyik szerveren állatkoponyás egyenhacukába öltözött szektatagok „üdvözlik” az újoncokat, éjjelente emberi koponyát rakosgatva az ajtajuk elé egy fáklyás felvonulás keretében, hogy aztán többedmagukkal bezárják őket egy szobába, ahol csak élelmet kapnak, míg az ellenállás meg nem menti a foglyokat a szekta karmaiból; máshol két nagy csoport vívja saját külön háborúját, vagy rabszolgakereskedelem folyik a chaten.
Ahogy talán kiderült az eddigiekből, a játék kezdésekor az egyik legfontosabb dolog a szerver kiválasztása. Jó közösséget találni nem lesz egyszerű, sajnos nagyon sok helyen mérgező a légkör, a chat tele van rasszista, homofób, vagy „csak” teljesen bunkó és trágár beszólásokkal az imént taglalt eseményeken kívül is.
Ha sikerül egy normális szervert találnunk, a dolgunk annyival lesz könnyebb, hogy legalább az idióták nem fájdítják a fejünket. A játék jellegéből adódóan még a legártalmatlanabbnak tűnő szituációkban is résen kell lennünk, függetlenül attól, milyen emberek tanyáznak az adott szerveren. Ha másokkal találkozunk, az bármikor, pillanatok alatt véres mészárlásba torkollhat, hiszen a Rustban nem a gépfegyver, vagy a velünk „megszülető” szikladarab a legfélelmetesebb fegyver, hanem a megtévesztés. Egyetlen ellenszere van: egy összetartó, elszánt, gyors csapat, akik együtt néznek szembe a veszélyekkel. Az öt éven át tartó korai hozzáféréses szakasz után az éles megjelenés nem hozott ebben változást, inkább csak a látványt turbózták fel, illetve a játék árát emelték meg majdnem duplájára.
A fejlesztők rendszeresen, nagyjából havonta érkező frissítéseket ígértek, először valószínűleg járművekre lehet számítani. A játékot már régóta játszó ismerőseim szerint az early access során rengeteg javítás és plusz elem került be (növények, állatok, békacsizmák, alapanyagok, hangeffektek és még számos más apróság), a mostani éles verzió eléggé távol áll az eredeti alap-Rusttól.
3. oldal
Én csak most vágtam bele a kalandba, és természetesen mindenen átmentem, amin kell. Eleinte nem éltem túl tíz percet sem, fogalmam sem volt, hogyan szerezzek fát, vagy követ. Próbáltam megcsinálni a karakteremet, de kiderült, hogy ez itt nem lehetséges, az első belépéskor hozzárendelnek a steames fiókunkhoz egy random külsejű és nemű karaktert, és ez lesz a miénk örökre. Így történt, hogy egy meztelen, kissé idősödő afroamerikai férfival szaladgáltam a dombokon, ehető gombák után kutatva. Érdekes megoldás, még furcsább, hogy a fejlesztők ragaszkodnak ehhez, pedig utánanézve a neten számos fórumtéma és egyéb bejegyzés foglalkozik a dologgal, a megváltoztatását követelve.
A két szerverwipe között érvényes, procedurálisan generált térképen vannak állandó pontok: egy kikötő, egy világítótorony, benzinkutak, repülőtér és hasonlók, mindig máshová helyezve. Mindent belep a címadó rozsda, sok helyen pedig radioaktív sugárzás is érhet minket. Ennek ellenére érdemes körbenézni a szennyezésmentes területeken (vagy a veszélyes helyeken is, ha már képesek vagyunk védekezni a sugárzás ellen), hiszen a ládákban, dobozokban hasznos dolgokat, élelmet, szerszámokat, alapanyagokat, ruhákat is találhatunk. Nyilván mindenki ezekre vadászik, tehát a környéken még az eddigieknél is jobban kell figyelnünk.
Nagyon sokszor haltam meg, de minden mérföldkő, amit elértem, az első tábortűz összeeszkábálása, az első nadrág megvarrása, az első kalapács, vagy bármi más remek érzés volt, büszkévé tett, hogy sikerült, még akkor is, ha öt perc múlva az egész ment a levesbe, mert levadásztak. Azt viszont teljesen megértem, ha valaki nem tölti az életét a Rust előtt és egy idő után kiég, torkig lesz azzal, hogy bármit csinál, az csak ideiglenes. Valószínűleg itt van egy nagy választóvonal: aki képes ezt elfogadni és rosszabb esetben elviselni azt is, hogy ez még tetézve lehet a kellemetlen szerverközösséggel, annak egy nehéz, kihívásokkal teli, de egyben jutalmazó játékban lesz része, aki viszont nem, az nagyon rosszul fogja érezni magát, mikor a sokadszorra összekuporgatott kis cuccait megint lenyúlják a gyilkosai. A házunk megmarad a szerverwipe-ig, hacsak valaki le nem rombolja, de a nálunk lévő dolgok minden alkalommal elvesznek.
4. oldal
Technikailag furcsa kettősség jellemzi a Rustot. Nagyon messzire ellátunk, a hangulat, a víz és a fényhatások (napszakváltások, fáklya, tábortüzek, lámpák) jól sikerültek, a környezet, főleg a növények, erdők rendben vannak, de az emberek és állatok modelljei szörnyen darabosak, az animációk pedig egyszerűen bénák. Harcolni nem csak az ellenfél ugrándozása miatt körülményes, de kisebb akadások is boldogítanak, ilyenkor pedig már simán melléütünk, vagy lövünk.
Sokat emlegettem a wipe-okat. Látom ugyan a hátrányait, hiszen bizonyos mértékig feleslegessé tesz minden erőfeszítést, viszont más szempontból okos húzás. Ha például az ARK-ra gondolunk, és az ott néhány szerveren tanyázó alfa klánokra, akik lehetetlenné teszik, hogy bárki is labdába rúgjon az ő kis birodalmukban, akkor könnyű belátni azt is, micsoda kiegyenlítő erővel hat, hogy a wipe után mindenki tiszta lappal kezd, újraindul a verseny, és akár az utolsókból is lehetnek elsők – a következő törlésig.
Az eddigi harmincvalahány, a Rustban töltött órámmal fényévekre vagyok azoktól, akik már öt éve játszanak. Holtbiztos, hogy van olyan trükk, rész, jellemző, amit eddig nem is láttam, hiszen rengeteget kell még tanulnom, így főleg a hangulatot próbáltam átadni a tesztben a know-how helyett. Az kőbe vésettnek vehető, hogy ehhez a játékhoz komoly elhivatottságra van szükség, ha rendesen akarjuk csinálni, itt nem igazán működik a „belogolok egy-két órára” verzió. Ez nyilván le is szűkíti a lehetséges játékosbázist, legalábbis hosszú távon mindenképp, és nem segít a helyzeten a már emlegetett sokszor borzasztó szerverközösség sem (bevallom, néhány játékos szinte sokkolt azzal, amit művel, vagy itt éli ki magát, vagy talán alapból beteg). Kitartóaknak és a kemény kihívások kedvelőinek viszont izgalmas szórakozás lesz, ha felülemelkednek néhány dolgon, mint például a random, automata karaktergeneráláson, vagy a rendszeres újrakezdéseken, illetve néhány baráttal vágnak bele.
Sokadik nap
Elvesztettem a fonalat a számtalan halál és újjáéledés reinkarnációs körforgása közepette. Furcsa vademberek járják a tájat, meg kell küzdenem minden betevő falatért, fázom, míg nem szerzek ruhát. De nem adom fel, egyre erősebb vagyok, egyre többet tudok, egyre gyorsabban állok talpra - meghódítom ezt a rozsdavilágot!
