Resident Evil 1

Az 1990-es évek közepére a Capcom nevű japán fejlesztőcég már jól csengő névnek számított a játékosok körében, hiszen olyan klasszikusokat tettek le az asztalra, mint a Chocho kollégám által már kivesézett Street Fighter sorozat első és második része, vagy a Mega Man játékok. Ebben az időben a nyomasztó, félelmetes atmoszféra már nem számított újdonságnak a játékokban, hiszen például az 1995-ös Clock Tower: The First Fear-ben, és az ismertebb, 1992-ben megjelent Alone in the Dark-ban is átélhettük azt. Ám Shinji Mikami vezetésével a Capcom egy olyan játékon dolgozott, mely – merítve természetesen a régi horrorjátékok ötleteiből – népszerűvé tette a túlélő horror stílusát. Ez a program nem volt más, mint a Biohazard, vagy ahogy Japánon kívül ismerik: Resident Evil.

A vírus elszabadul…

Az első rész 1996-ban jelent meg a Sony által fejlesztett PlayStation platformra. Ahogy a játék elején látott élőszereplős videóból (melyben a világ talán legtehetségtelenebb „színészei” játszottak) megtudjuk, a S.T.A.R.S. (Special Tactics And Rescue Service) alfa csapatának tagjaként érkezünk meg Raccoon City peremén elterülő erdőséghez, hogy megtaláljuk a bravo csapat tagjait. Miután csak helikopterük roncsát, és néhány, ránk vadászó mutáns kutyát találunk, csapatunkkal egy közeli épületbe menekülünk. A játékban két szereplő közül választhattunk, akik eltérő jellemzőkkel rendelkeztek. Jill Valentine kettővel több tárgyat tudott egyidőben magával vinni és lőfegyverrel indított, míg Chris Redfield jobban bírta a sérüléseket. A két karakter története több ponton különbözött, így érdemes volt mindkét szereplővel végigjátszani a Resident Evil-t. A céljuk viszont közös volt: ki kellett deríteni, mi történt a bravo csapattal, miért császkálnak élőhalottak az épület folyosóin, mi köze ehhez az Umbrella cégnek és egyáltalán mi az a T-vírus?

Abban az időben még nem törődtek túlságosan a fejlesztők a casual játékosokkal, emiatt sok helyen kegyetlenül nehéz volt a program. Túlélő horrorhoz méltóan nagyon kevés töltényt és életerőt adó tárgyakat találtunk, az ellenfelek viszont sokan voltak, ráadásul 3-4 találatnál többet egyik karakter sem bírt ki. A játékos nem lőhette keresztül magát a szörnyek hadán, hiszen ha kifogyott a muníció, akkor már csak késére támaszkodhatott, aminek használata remek módja volt a hősi halál bemutatásának.

A feszültséget a nyomasztó hangulatot teremtő zene, illetve a baljóslatú hangok is fokozták. Utóbbira igencsak oda kellett figyelni, hiszen sokszor csak abból tudtuk, hogy pár méterrel előttünk milyen lény tanyázik. Ennek oka, hogy a Resident Evil az Alone in the Dark-ban is látott rögzített kamerákon keresztül mutatta az előre renderelt helyszíneket, és a karakterünket. A játék fontos részét képezte a tárgygyűjtögetés, valamint a logikai feladványok megoldásai. Ez a játékelem azóta is visszaköszön a RE játékokban, mely alól talán csak az utolsó egy-két epizód képez kivételt. A játék hatalmas sikernek bizonyult, aminek eredménye 2,7 millió eladott példány volt. Az első verzió elkészítését követően még számos változat látott napvilágot. Készült több Director’s Cut (rendezői) változat, átportolták a játékot Sega Saturn, PC, Nintendo DS, Wii és GameCube platformokra. Utóbbiról még lesz szó, tekintve, hogy az egy teljesen felújított játék volt.

Resident Evil 2

Az első rész megjelenésének évében tartott Tokyo Game Show-n jelentették be, hogy már készül a Resident Evil 2. Az elődhöz hasonlóan ebben is két szereplőt irányíthattunk, az előzetes tervek szerint Leon S. Kennedy-t és Elsa Walker-t. A játék készítése már az utolsó fázisban volt, amikor Shinji Mikami utasítására számos dolgot megváltoztattak benne. Elsa Walker például kikerült a játékból, helyette Chris Redfield testvére, Claire lett Leon mellett a másik játszható karakter. Claire bátyja keresése miatt érkezett Raccoon Citybe, Leon pedig egy újonc rendőr, aki éppen akkor csatlakozna a városi rendőrséghez. Az események két hónappal az első rész után játszódnak, mikorra már az egész várost megfertőzte a T-vírus, mindenkit zombivá változtatva. Hőseink pont ekkor érkeznek az elhagyatott(nak tűnő) városba, majd találkozásuk után a rendőrkapitányságra menekülnek, hogy aztán életük legszörnyűbb rémálmát éljék át.

A játékmenet alapjait nem változtatta meg a Capcom. Továbbra is előre renderelt háttereket használtak a grafikusok, így nem változtak a rögzített kameraállások sem. Az első rész nehézségét kissé csökkentve megnövelték hőseink életerejét, így valamivel több sebzést tudtak elviselni, ám vagánykodni most sem lehetett, ha túl akartuk élni a zombik, mutáns lények és főellenfelek hadát. A helyszínek kidolgozottságára, változatosságára a mai napig nem lehet panasz. A rendőrségen járva tényleg elhisszük, hogy itt valami katasztrófa történt, az elhagyott naplókból, jegyzetekből pedig azt is megtudhatjuk, hogy a rendőrök milyen elkeseredett, kilátástalan harcot vívtak a T-vírus teremtményeivel. Később eljutunk az Umbrella cég laboratóriumába is, mely szintén részletesen kidolgozott helyszín.

A Capcom nem elégedett meg azzal, hogy két játszható karaktert adott a játékosok kezébe. Ha kijátszottuk a RE2-t az egyik szereplővel, és utána a második lemezről elindítva a játékot betöltjük az utolsó mentésünket, akkor számos új történeti elemnek lehetünk tanúi a játékban. A játék minden szempontból átugrotta az első rész által felállított lécet. A sztori kidolgozottsága, történetvezetése máig etalonnak számít a sorozatban, sokan a második részt tartják a legjobbnak a Resident Evil szériában (illetve a negyedik részt, ám arra még visszatérünk). A játék elhagyta az első részben látott élőszereplős videókat és vele együtt a pocsék szinkront, hogy átadja a helyét a remekül megrendezett átvezető animációknak és minőségi hangoknak, melyek azóta is védjegyei a sorozatnak.

A siker sem váratott sokat magára. A Resident Evil 2 közel ötmillió példányban kelt el, melyre még ma is csak a komolyabb játékok képesek. Az előző részhez hasonlóan ebből is készültek portok. A PC, GameCube, Nintendo 64 (!) és DreamCast is megkapta a kisebb-nagyobb változtatásokat, és új játékmódokat tartalmazó verzióját.

Resident Evil 3

A Capcom nem hagyta pihenni a sorozatot, hiszen alig egy év múlva, 1999-ben piacra dobta a folytatást, Resident Evil 3: Nemesis néven. Sok szempontból azonban inkább Resident Evil 2.5-nek tekinthető a harmadik rész, hiszen nem történt akkora minőségbeli ugrás, mint anno az első és második rész között. A grafikai sem javult, a játékmenet is többnyire maradt a régiben. Persze pár új játékelem azért akadt, és az új sztori is biztosította, hogy a Resident Evil 3 is vérbeli „Rezi” játék legyen. A történet szorosan a második rész eseményeivel egy időben történik, mikor az RE1-ben megismert Jill Valentine végrehajtja utolsó nagy menekülését Raccoon City-ből. Ez volt az első játék a sorozatban, melyben csak egy karaktert választhattunk a játék kezdetekor.

Nem csak a főhős lesz ismerős az előző részekből, hanem néhány helyszín is. Rögtön a játék kezdetekor visszatértünk a rendőrkapitányságra, melyet Leon és Claire már elhagyott, ám nekünk még bőven volt tennivalónk. A játékmenet egyik érdekessége volt, hogy bizonyos pontokon választási lehetőség elé kerültünk. Ilyenkor 1-2 másodpercünk van arra, hogy döntsünk a felkínált két lehetőség elől. Egyik sem okozta a halálunkat, de a történetben új szálra terelhettek minket (bár a végkifejletre ezek többsége nem volt hatással). A fegyverek között volt pár új darab az előző részekhez képest, ám az igazi érdekesség az volt, hogy saját magunk készíthettünk muníciót fegyvereinkhez a játék közben talált lőporból. Érdemes volt kísérletezni a különböző típusokkal, hiszen más és más eredményt kaphattunk. A történet, bár nem érte el az előző rész színvonalát, méltóképpen zárta le a Resident Evil Playstation 1-es korszakát (mivel ez volt az utolsó rész erre a platformra).

                             

Egyik jobban tudott lőni, másik jó volt közelharcban, harmadik tudott gyógyítani és így tovább. Az együttműködés alapvető fontosságú volt a játékosok között, kicsit hasonló volt a helyzet, mint Left 4 Dead című PC-s FPS-ben. Egy-egy többjátékos „futamon” mindig 4 túlélő játszott, akiknek minél hamarabb végig kellett rohanni a pályán. Az Outbreak rengeteg különböző befejezést tartogatott a játékosok számára, többet, mint bármelyik eddigi Resident Evil.

A program vegyes kritikákkal és korrekt eladásokkal rendelkezett, a Capcom pedig már dolgozott a folytatáson, mely az Outbreak File #2 nevet kapta. A második rész az új pályákon kívül lényegében csak egy nagyon fontos újdonságot tartalmazott: képesek voltunk mozgás közben lőni. Ez talán nem hangzik nagy dolognak, de soha nem lehetett egy Resident Evil játékban ily módon zombira vadászni. Még a most megjelenő ötödik részben is meg kell állnunk, és csak aztán tudunk célozni (kritizálják is elegen ezért a játékot). Az Outbreak File #2-ből fele annyit adtak csak el, mint az előző részből, talán több újdonságot vártak a rajongók (a két részből együtt 1,45 millió példány fogyott). 2007 végén a Capcom mindkét játék szervereit leállította.

Resident Evil 4

A nagy visszatérés és a könnyes búcsú. Meghalt a horror?

A Code: Veronica óta a Capcom csak kísérletezgetett az új játékelemekkel, az eredeti történetet nem vitte tovább. Ezek az új programok meg sem közelítették az elődök sikerét, így itt volt az idő, hogy Shinji Mikami előrukkoljon valami újjal. Ez nem volt más, mint a Resident Evil 4, melyet követően ismét régi fényében ragyogott a Resident Evil név. Ám közben valami elveszett. A RE4-et a 2001-ben jelentették be, mégpedig először egy GameCube exkluzív játékként. A kezdeti verziók az előző részekhez hasonlóan nyomasztó atmoszférájú, horror elemekkel megtűzdelt játékmenetre épültek.

A 2005. január 11-i megjelenésre ebből szinte semmi sem maradt meg, kivéve a főhőst, aki az elejétől kezdve Leon volt, a második rész zöldfülű rendőre. A játék eseményei hat évvel Raccoon City után játszódnak, Leon-ból pedig titkos ügynök lett, aki az Egyesült Államok elnökének elrabolt lányát akarja kiszabadítani egy spanyol faluban. A játékmenetre kis túlzással rá sem lehet ismerni. Visszatért a TPS nézet, ám a hátborzongató, klausztrofóbiás helyszíneket leváltották a nyílt területek, a lassú, megfontolt játékmenet pedig átadta a helyét a sokkal akciódúsabb játékmechanizmusnak. Leon lézeres célzójával oda lőtt, ahova akart, a közelébe merészkedő ellenfeleket pedig néha egy rúgással is el tudta intézni. Egyértelműen érződött, hogy könnyebb lett a játék. Új játékmenethez új ellenfelek is tartoznak, és meg is kaptuk őket. A lassú, agyatlan zombi a múlté (az Umbrella cég is tönkrement már), helyét átvette a Las Plagas organizmussal fertőzött ember, aki ugyanolyan halálos volt, mint egy élőhalott, ám annál gyorsabban mozgott és intelligensebben viselkedett.

A főellenfelek viszont az elődökhöz hasonlóan izgalmas csatákat tartogattak. Sokan talán csak néznek, hogy hova tűnt mindaz, ami eddig a Resident Evil-t jellemezte? Mint a történetből kiderül, nem kell végleg búcsút intenünk az egész eddigi RE sztorinak, hiszen ha távolról is, de a negyedik rész is kötődik hozzá. Wesker még él és összefutunk Ada Wonggal, a második részben megismert szereplővel is. A játékmenet terén történt változások viszont egyértelműen jelezték, ez a játék már a mai generációnak készült, akik az akciót favorizálják a borzongással és lassú játékmenettel szemben. Talán épp ezért lett olyan sikeres a negyedik rész, amilyen. Közel két tucatnyi év játéka díjat nyert, és hat millió példányt adtak el belőle, többet, mint bármelyik eddigi részből. Örömünkre, a GameCube exkluzivitás nem tartott sokáig, hiszen PlayStation 2-re és PC-re is kijött a játék, igaz a port minősége az utóbbi platform esetében megkérdőjelezhető.

Resident Evil Chronicles széria

A legújabb konzolgeneráció tagjai közül először a Nintendo Wii-t látogatta meg a Resident Evil sorozat. A platform egyik (egyetlen?) vonzó jellemzője, hogy egy jól használható mozgásérzékelős kontrollere van, amit a Capcom ki is használt, amikor elkészítette az Umbrella Chronicles-t. A játék a korábbi Gun Survivor játékokban próbálgatott rendszert viszi, fejleszti tovább, tehát első személyű nézetben játsszuk a játékot, a kontrollerrel célzunk és lövünk.

A fejlettebb irányító eszköznek hála természetesen itt sokkal simábban működik a dolog. A program négy fejezetből áll, melyek sorrendben a következő korábbi RE játékokat sűrítik magukba: Resident Evil Zero, Resident Evil 1, Resident Evil 3. Az utolsó fejezet nem egy régi játékot dolgoz fel, hanem a S.T.A.R.S. csapatát irányítva kell az Umbrella cég egy orosz létesítményét felderítenünk. Akinek hiányzik az RE2 a felsorolásból, azt megnyugtathatom, a közeljövőben megjelenő Darkside Chronicles erre a részre fog épülni. Bár tulajdonképpen csak szimpla lövöldözésből áll a program, az Umbrella Chronicles egy korrekt próbálkozás volt, és 1 milliónál is többet adtak el belőle.

Resident Evil a mozivásznon

Resident Evil a mozivásznon

Mint sok híres videójáték, a Resident Evil sem kerülhette el a sorsát, és könyvek, képregények, filmek készültek belőle. Előbbi kettővel most nem foglalkoznék, koncentráljunk csak a filmekre, azok úgy is ismertebbek az olvasó számára. Az élőszereplős Resident Evil adaptációkat (eddig összesen három volt belőlük) Paul W. Anderson rendezte. Ahogy azt várhattuk, kritikailag nem értek el nagy sikert, ráadásul egyre kevesebb közük volt a játékokhoz. Az első két részt még csak-csak össze lehetett kötni a RE programokkal, de a harmadik már alaposan eltért a forrástól. Aki olyan Resident Evil mozira vágyik, ami szorosan kapcsolódik a játékokhoz, annak a közelmúltban bemutatott Degeneration alcímű alkotást érdemes megtekintenie. Ez a film nem élőszereplős, hanem CG (tehát egy animációs film), főszereplői pedig Leon és Claire. Bár kritikákat tekintve ez sem ért el sokkal jobb eredményeket, mint a filmek, ám ebben nagy szerepe van annak, hogy elsősorban a rajongóknak készült, kívülállók nem biztos, hogy mindig tisztában vannak az események miértjével.

Jelen cikk egyfajta felvezetéseként szolgál az erősen sikergyanús Resident Evil 5-höz, melyet természetesen mi is alapos tesztelésnek vetettünk alá. A program a napokban kerül a boltok polcaira (legalábbis a konzolos verziók), így hamarosan olvashattok róla itt, az Ipon oldalán. A sztori ismét jónak ígérkezik,  sok mindent meg fogunk tudni a T-vírus eredetéről, illetve a jó öreg Wesker is visszatér, hogy ismét összeakassza a (nem létező) bajszát a főhőssel, Chris Redfield-del. Sajnos vagy szerencsére (mindenki döntse el ízlése szerint), az ötödik rész a négy által kitaposott utat követi, tehát az akció lesz a középpontban. Úgy tűnik, az új RE játékok végleg megragadtak ebben a stílusban. Sokan biztos örülnek ennek, és valahol szükségszerű is, hogy folyamatosan fejlődjön egy ilyen nagy múltú sorozat, ám az öreg motorosok talán elmorzsolnak egy könnycseppet, ha a régi „Rezi” játékokra gondolnak. A következő résszel kapcsolatban a fejlesztők nagy változásokat emlegetnek, meglátjuk ezúttal mit találnak ki.