1. oldal

Ha van olyan videójáték sorozat, amelyre igazán rájárt a rúd az elmúlt években, az kétségtelenül a Capcom gondozásában készülő Resident Evil. Hat-hét évvel ezelőtt még a legpatinásabb túlélő-horrorok között tartották számon a széria tagjait, ma azonban egyre többen csak legyintenek, amikor szóba kerül egy új rész. Arról hosszasan lehetne vitatkozni, hogy melyik rész indította meg a franchise-t a lejtőn, véleményem szerint a Resident Evil 4 volt az a pont, ahol valami megtört. Bár a játék nagyon jó kritikákat kapott (tegyük hozzá, hogy nem érdemtelenül), a Capcom az akció irányába tolta el a játékmenetet, visszaszorítva a túlélő-horrorokra jellemző elemeket. A negyedik felvonást követte a hasonló felfogásban készült Resident Evil 5, ami már nem teljesített olyan jól, mint elődje. A játék nem volt igazán félelmetes, az akciórészek pedig nem érték el a „Resi 4” minőségét, nem csoda, hogy nem hagyott mély nyomot a játékosokban a japánok alkotása. A minőségbeli zuhanás a kooperatív akcióra épülő Operation Raccoon City-ben és a „quick time even szimulátor” Resident Evil 6-ban érte el mélypontját, melyeket a legtöbben valószínűleg örökre kitörölnének az emlékezetükből. Ne temessük azonban a sorozatot, ugyanis míg a PC-sek, illetve az Xbox 360 és PS3 tulajok az imént felsorolt programokkal szenvedtek, a Nintendo 3DS kézikonzoljára megjelent a Resident Evil: Revelations. Ez a rész nem kevesebbet ígért, minthogy visszatér a klasszikusok által kitaposott útra, és végre igazi túlélő-horror lesz. A 3DS exkluzivitás miatt megjelenésekor nem tudtuk kipróbálni a Capcom alkotását, de mivel kis késéssel a játékot kiadták PC-re, és a nagy konzolokra is, így végre mi is kezünkbe vehettük a programot. A tesztpéldányt kipróbálva örömmel jelenthetjük, hogy bár teljes visszatérésről nem beszélhetünk, a japán fejlesztők megtették az első lépést a helyes irányba.

A Resident Evil: Revelations egy előzmény történet, ami a negyedik és ötödik rész közötti eseményeket meséli el. Ebben az időszakban alakult meg a BSAA néven futó bioterror elhárító szervezet, melynek tagja Jill Valentine és Chris Redfield is, a Resident Evil széria két rutinos zombigyilkosa. A játék kezdetén Jill és társa Chris eltűnésének ügyében nyomoznak, így találnak rá a Földközi-tengeren hánykolódó Queen Zenobia nevű luxushajóra. Nem meglepő módon a bárkán elszabadul a pokol, mindenfelé mutánsok szaladgálnak, akik folyamatosan hőseinkre (és rajtuk keresztül ránk) hozzák a szívbajt. Nagy örömünkre szolgált, hogy hosszú idő után végre érezni lehetett azt a nyomasztó atmoszférát, amit a klasszikus Resident Evil játékokban megszokhattunk. Részletekbe nem szeretnénk menni az eseményeket illetően, de annyit elmondhatunk, hogy a Revelations története hozza a szériától elvárható színvonalat. Egy igazán izgalmas sztorit hoztak össze a fejlesztők, ami végig fenntartotta a figyelmünket, és volt egy-két olyan csavar, amiket látva tényleg meglepődtünk. Pár érdekességet viszont érdemes megemlíteni a történetvezetéssel kapcsolatban, ezek ugyanis újdonságnak számítanak a Resident Evil szériában. Egyrészt a fejlesztők epizódokra osztották fel a játékot, melyek úgy követik egymást, mintha egy TV sorozatot néznénk. Minden felvonás elején látható például egy „az előző részben történt” videó, hogy emlékeztessenek bennünket a korábban történt eseményekre. Az is említésre méltó, hogy nem mindig ugyanazokat a szereplőket irányítjuk, ugyanis több szálon és különböző helyszíneken folynak az események. Összesen 12 epizód található a játékban, melyek átlagosan 40-50 percesek, így mi 11 óra alatt fejeztük be a Revelations-t. A sztori befejeztével azonban nincs vége a kalandnak, ugyanis helyet kapott benne egy „New Game +” opció (amikor az előző végigjátszás során összeszedett holminkkal kezdjük újra a játékot), és egy Raid nevű kooperatív mód is (utóbbiról még ejtünk szót).

2. oldal

De nem csak a hangulat terén próbáltak visszakanyarodni a klasszikusokhoz a fejlesztők, hanem a játékmenet terén is, igaz ez csak félig-meddig sikerült nekik. Sajnos az akció még mindig domináns szerepet tölt be játékban, rengeteg fegyver fog a kezünk ügyébe akadni, ráadásul közepes nehézségi szinten még a lőszerrel sem kell túlságosan takarékoskodnunk. Mivel a játék a Resident Evil 6 irányítási metódusát követi, most már probléma nélkül tudunk lőni mozgás közben, ami szintén a pörgősebb harcoknak kedvez. Viszont az említett hatodik résszel szemben a Revelations nincs teleszemetelve felesleges „quick time eventekkel”, illetve az irányítás is nagyon jól és pontosan működik (tipp: egérrel történő játék esetén nélkülözhetetlen a mouse acceleration kikapcsolása). Ennek köszönhetően nagyon élveztük az akciódúsabb jeleneteket, kicsit olyan érzés fogott el bennünket, mintha a RE4 esetében, ahol szintén jól sikerült ez a játékelem. Ami újdonság, hogy megjelent a játékban a fegyverek testreszabhatóságának lehetősége is. Időnként ugyanis találni fogunk alkatrészeket, amiket a fegyverládáknál felszerelhetünk a csúzlikra. Így pontosabb, gyorsabb, hatékonyabb pisztolyokat, puskákat és gépfegyvereket tudunk készíteni magunknak.

Bár az eddig elmondottakkal is meg voltunk elégedve, leginkább azért illeti dicséret a fejlesztőket, hogy a sikerült visszacsempészni valamit játékba a régi idők túlélő-horrorjaiból. Magas nehézségi fokozaton végre takarékoskodnunk kell a lőszerrel, mivel a mutáns szörnyeket nem lehet pár golyóval leteríteni. Ilyenkor ajánlott megfontolni, hogy inkább meneküljünk el előlük, minthogy leálljunk harcolni velük. Az is igencsak kedvünkre volt, hogy a játék első felében kicsit lassabb folyású a játék, ebben a szakaszban nagy szerepet kap a hajó folyosóinak, szobáinak felderítése. Az ismeretlen, félhomályba burkolózó helyszíneknek köszönhetően nagyon hangulatos, helyenként pedig kicsit félelmetes is lett az új Resident Evil. És akárcsak a régi részekben, most is kulcsokat, belépőkártyákat és egyéb tárgyakat kell felkutatnunk, hogy ki tudjuk nyitni az elzárt területeket, miközben különféle feljegyzéseket is találhatunk, amik elmesélik a legénység szomorú történetét. Sőt, még arra is figyelnünk kell (bár nem kötelező), hogy a megvizsgáljuk a helyszíneket és az ellenfelek maradványait egy speciális eszközzel, mert így találhatunk rejtett lőszereket és gyógyító növényeket.

3. oldal

Nem lehet viszont elmenni a negatívumok mellett, melyekből azért akad pár. A fejtörőket például nagyon hiányoltuk, talán ha kettő található belőlük az egész játékban (bár az egyik típus gyakran visszatér). És bár az akciórészekkel összességében meg voltunk elégedve, kissé megtöri a játékmenetet, hogy lehetőség van kitérni a szörnyek csapásai elől. Ez nagymértékben csökkenti a kihívásfaktort, ugyanis az említett mozdulatot használva könnyedén halálra késelhetjük a szörnyeket, legyen szó akár kisebb, akár nagyobb példányokról. Akadt pár olyan helyszín is, ahol csaló módon próbálták nehézzé tenni a fejlesztők a játékot. Ezeknél a részeknél egymás után a semmiből tűnnek fel a szörnyek, és ez egészen addig folytatódik, amíg meg nem ölünk belőlük egy halommal. Sajnos, ahogy az újfajta Resident Evil epizódoknál már megszokhattuk, ezúttal sem kerülhettük el a rögzített helyzetből történő gépágyúzást. Ezek a meglehetősen unalmas részek nem állnak másból, minthogy egy forgócsöves fegyvernél állunk, és percekig az előttünk lévő szörnyet lőjük. Végül, bár komoly negatívumnak nem mondanánk, azért érdemes megemlíteni, hogy az esetek nagy részében velünk tartó társunk elég haszontalan, hiszen alig tudnak megölni egy-egy szörnyet, pedig néha jól jönne a segítségük. De legalább nem kell rájuk vigyázni, ugyanis nem halhatnak meg. Aki emlékszik a RE5-re, az tudja, hogy annak az AI által irányított partner volt az egyik rákfenéje, aki könnyen elhalálozhatott, véget vetve ezzel a játéknak.

Ha már a partnereknél tartunk, annyit érdemes tudni, hogy az egyjátékos módban nem veheti át emberi szereplő a társunk irányítását, az mindenképpen a gép feladata. Helyet kapott viszont a Revelations-ben egy Raid opció, ami tulajdonképpen egy kooperatív mód. A sztori során meglátogatott helyszínekre térhetünk ebben vissza, amelyeken különféle, viszonylag egyszerű feladatokat kell végrehajtani (tárgyak keresése, pálya teljesítése minél gyorsabban stb). A különlegesség az a dologban, hogy az ellenfelek néha speciális képességeket kapnak, így erősebbek vagy gyorsabbak lesznek, mint a hagyományos változatuk. Ha pedig sikerül teljesítenünk egy ilyen szakaszt, akkor harci pontokat (BP) és tapasztalati pontokat (XP) kapunk, melyből előbbit újabb felszerelés vásárlására költhetjük, utóbbi pedig a szintlépésünkhöz járul hozzá. A Raid módban lehetőségünk van különféle karakterek közül választani, akiknek más-más tulajdonságaik vannak. Jill például jobban bánik a pisztollyal és a gépfegyverrel, míg Chris a sörétes, valamint a mesterlövész puskát forgatja hatékonyabban. Az egyetlen probléma a koop móddal, hogy tapasztalataink szerint nagyon kevesen játsszák. A játék tesztelése közben az első héten egyáltalán nem tudtunk becsatlakozni egy másik emberhez, és utána is csak hellyel-közzel találtunk magunknak társat. Ajánlott inkább beszervezni néhány ismerőst, és közösen kipróbálni ezt a lehetőséget.

4. oldal

Ezzel el is érkeztünk a Revelations talán legsarkalatosabb pontjához, a technikai megvalósításhoz. Kezdjük a pozitívumokkal: a hangzással szerencsére nincs probléma, hiszen a nagyszerű atmoszférát teremtő zenékben és a meglehetősen jól sikerült szinkronban sem találtunk kivetnivalót. A grafika viszont más tészta. Azt tudni kell, hogy a játékot a Nintendo 3DS-ről írták át, ami bizony rányomja bélyegét a megjelenítésre. Alacsony felbontású textúrák borítanak mindent, és a poligonszám is szegényes a tereptárgyakon, illetve a karaktereken. Azt érezni, hogy a főhősök modelljeit igyekeztek jobban kidolgozni a fejlesztők, mert ők még elfogadhatóan festenek, de szépségdíjat így sem nyernének. Azt már talán mondanunk sem kell, hogy speciális fény és részecske-effektek sem kaptak helyet a játékban. Viszont stílusát tekintve dicséretet érdemel a látványvilág, ugyanis annak ellenére, hogy egy hajón játszódik a játék kétharmada, meglehetősen változatos környezetben fogunk kalandozni.

Ám hiába az elmaradott grafika, nekünk így is nagyon bejött az „új” Resident Evil, jobban, mint bármelyik másik rész az elmúlt évekből. A hangulat újra a régi klasszikusokat idézte, és bár a játék nem tért vissza teljesen a túlélő-horrorhoz, a negyedik részhez hasonlóan megtalálta a középutat az akció és a horror között. Ha látványvilág tekintetében nem lenne több éves elmaradásban a program, gondolkodás nélkül osztanánk ki neki egy 90% feletti értékelést, de még így is megérdemli az ötös alát. Bízzunk benne, hogy a Capcom visszatalál a helyes útra, és a következő részt már a Revelations szellemében készíti.

Platformok: Xbox 360, PlayStation 3, PC, Nintendo 3DS, Wii U

Tesztelt platform: PC