I. oldal

A letölthető játékok kategóriájában mindig voltak olcsóbb és drágább darabok, melyek között elsősorban a fejlesztésbe ölt munka és igényesség jelentette a választóvonalat. Így aztán előfordul, hogy egy-egy steames vagy XBLA-ra/PSN-re kiadott darab ára felér egy egyéves AAA klasszikuséval. A Renegade Ops is ebbe a kategóriába tartozik a maga 13 eurót kóstáló árával, ráadásul PC-n még késett is. Kérdés tehát, hogy megéri-e a befektetést most, hogy a játékvilág legnagyobbjai csapnak össze éppen (RAGE, Battlefield 3, Heroes VI, Modern Warfare 3... soroljam még?).

Renegátok

A Renegade Ops története... Na jó, nem nevezem történetnek, mert még félreérthető lesz a megfogalmazás és azt a látszatot kelti, hogy a készítők megerőltették magukat. Pedig erről szó sincs, sőt, direkt szembe mentek a trendekkel és egy magát komolyan egy pillanatra sem vevő miliőt alkottak, ahol a Renegade Ops szuperkatona jófiúi küzdenek a gonosz terrorista Inferno seregeivel. Az egész a G.I. Joe-t juttatja eszünkbe, mert giccses, túlzásokkal teli, ám mégis szórakoztató és felfrissít a sok fárasztóra sikeredett "jön a turbános csávó és én jól fejbe lövöm" sztorivonal után (Medal of Honor 2010, remélem, csuklasz!). A hangulatra rátesz egy lapáttal, hogy a történetet képregényes átvezetők mesélik, valamint a grafikát is szokatlanul élénk színek jellemzik a kellő hatás elérésének érdekében. Az alapötlet valami olyasmi lehetett, hogy dőljünk hátra, felejtsük el a gondjainkat és egy üveg sörrel a fotel karimáján mentsük meg a világot.

II. oldal

Aszfaltbetyárok

A fotel azonban nem íróasztal, ahogy a konzol sem PC. Bár Xbox 360-on és PS3-on kellemes meglepetés volt a Renegade Ops, PC-re egy összecsapott portot kaptunk, ami tucatnyi gyermekbetegséggel küzd. Mielőtt azonban részleteznénk őket, lássuk a játékmenetet.

A Renegade Ops egy lövöldözős akciójáték, amiben felülnézetből irányítunk valamilyen egységet (vannak szárazföldi és légi járművek is), hogy minden szembejövőt szétlőjünk, áthajtsunk a szerencsétlenkedő katonákon és épületeket tegyünk egyenlővé a földdel. A recept nagyon régi és most is beválik, hisz ki ne élvezné az önfeledt rombolást, főleg, hogy a három nehézségi szint közül mindenki találhat magának megfelelőt. Ritkán írok ilyet, de első végigjátszásra a Casual, azaz könnyű beállítást ajánlom, mert kellően ráhangol a hangulatra ahhoz, hogy legyen kedvünk újra nekifutni az egyébként 9 küldetést számláló, 3-4 óra hosszú kampánynak.

A játék elején négy (illetve PC-n öt, lévén Gordon Freeman is tiszteletét teszi) karakter közül választhatunk, akik eltérő fegyverekkel és képességekkel bírnak, s bár elsőre mindenki a rózsaszínhajú kattant csajszival akar majd lenni, a későbbi pályákon nyilvánvalóvá válik, hogy a szereplők más és más stratégiát képviselnek, így alkalmanként megéri váltani köztük, hogy megkönnyítsük a dolgunkat. A Renegade Ops ráadásul egy kis RPG beütéssel is bír: az egységek tapasztalati pontokat gyűjtenek és minden egyes karakternek külön fejlesztési fa jutott, ezzel is változatosabbá téve a formulát. A játék közben mindenféle egyéb másodlagos fegyvert is összeszedhetünk (a legjobb kétségkívül a rakétavető), ezek viszont csak a halálunkig, vagy a szint végéig maradnak a gépre szerelve.

Nem lehet elmenni szó nélkül a program összetettsége mellett, mert csillagos ötös az egész. Ha valaki fejlesztgetni szeret, akkor ajánlható a játék, de azoknak is azonnali vétel kell legyen, akik csak folyamatos akcióra vágynak. S ha már folyamatosság: a játék minden percben a ravaszon tartja az ujjunkat, egy pillanatnyi nyugtunk sincs. Ha nem tankok közelednek, akkor egy bosst kell legyűrnünk vagy pár ártatlan civilt kell biztonságos helyre kísérnünk. A mellékküldetésekről pedig még nem is beszéltem, holott minden pálya tele van velük -- ember legyen a talpán, aki az összest teljesíti.

Természetesen a kooperatív többjátékos mód sem marad ki a repertoárból és ez az a pont, ahol a Renegade Ops tényleg brillírozik. Bár a küldetések ilyenkor még a szóló módban látottnál is rövidebbek (az ottan átlag fél óra lecsökken 15 percre), a hangulat olyan jó, hogy simán újrajátsszuk őket akár egy helyben ülve. A négy eltérő szereplő remekül egészíti ki egymást, így kis túlzással azt mondhatjuk, hogy ebben a játékban az egyjátékos kampány nem több egy gyakorlómódnál. Persze PC-n a konzolos változat legjobb opciója, a dinamikus osztott képernyő nem érhető el, maradnak a Steam szerverei, amik vagy üzemelnek, vagy nem.

III. oldal

Katasztrófa

S ezzel elérkeztünk a feketeleveshez: a játék PC-s portja tragédia, egy ideje nem láttunk ennyire összecsapott munkát. A sebességgel nincs gond, a tesztgépen (Athlon II X2 @ 3,4 GHz; 6 GB RAM; Radeon HD5770) folyamatos 60 fps-sel repesztett a játék. Grafikai és egyéb beállítások viszont nincsenek, a motor rááll egy szerinte optimális felbontásra és kész (nálam ez 1280x720 volt). A grafika egyébként jól néz ki és külön öröm, hogy minden szétrombolható, némi testreszabhatóság viszont alap lenne, ha már PC-re is jön.

Ráadásul az irányítás fertelmesen rossz. Érezni rajta, hogy gamepadre lett tervezve (vicces, de a játék indításakor még figyelmeztet is erre) és minden komolyabb tesztelés nélkül átmásolták billentyűzetre. Az egérrel való célzás még elmegy (bár nem kényelmes), a billentyűkkel történő navigáció viszont egyszerűen élvezhetetlen és megnehezíti az amúgy sem épp könnyű játékot. Sokszor kellene ügyesen kerülgetnünk az ellenfelek lövedékeit, hogy taktikusan és hatékonyan játszhassunk, de ez nem sikerül, mert vagy rossz gombot nyomunk, vagy nem is lehet beállítani a járgányt a kellő szögbe. Végül pedig a játék tele van programhibákkal. Időnként megáll az egész, másodpercekre kifagy, majd hirtelen begyorsulva "pótolja" a lemaradást, nehogy véletlenül követni tudjuk, mi folyik a képernyőn.

Összegzés

A Renegade Ops egy jó játék nevetségesen rossz PC-s porttal, így ezt a változatot nehéz ajánlani bárkinek is, főleg, hogy megannyi AAA cím van érkezőben, melyek beszerzése bizony nem lesz olcsó mulatság. Bár a technikai problémákat orvosolhatja egy közelgő javítás, érdemes várni a vásárlással addig, míg olcsóbb nem lesz, mert ebben a formában egyáltalán nem ér 13 eurót. Ha viszont rendbeteszik az irányítást és a stabilitási gondok is megoldódnak (na meg a netkód, ami állandóan laggol), ajánlott vétel lehet belőle, ha másért nem, hát a szórakoztató kooperatív mód miatt. A konzolos verzióknak pedig nincsenek problémái, így ha valaki teheti, azokat válassza, úgy már most nagyon élvezetes a játék.