Shop menü

RAZER KÜLÖNLEGESSÉGEK A TERÍTÉKEN

Először járnak nálunk Razer termékek kipróbálásra. Bár a céget idehaza leginkább különleges egereiről ismerik, mi a mai tesztben az audió vonulatra fogunk koncentrálni.
Kaczkó Gábor
Kaczkó Gábor
Razer különlegességek a terítéken

1. Bevezető

Először járnak nálunk Razer termékek kipróbálásra. Bár a céget idehaza leginkább különleges egereiről ismerik, mi a mai tesztben az audió vonulatra fogunk koncentrálni. A bemutató legérdekesebb szereplője egy 7.1 csatornás fejhallgató (Megalodon), mely beépített hangkártyával, mikrofonnal és egy vezérlőegységgel is rendelkezik. Tesztünkben egy rendes fejhallgató is helyet kapott (Orca), ezt árkategóriájában vizsgáltuk meg, mert már volt viszonyítási alapunk hozzá. Szintén érdeklődésre tarthat számot a miniatűr hangfalpár (Ferox), amely a notebook tulajoknak fog tetszeni, ha fontos a kis méret, de a hangminőségből sem szeretnének engedni.

2. Razer Megalodon

Razer Megalodon

Kezdjük rögtön a zászlóshajóval! A Megalodon egy széles körben használható 7.1-es fejhallgató, hiszen amellett, hogy helyettesíteni tud egy komplett házimozi hangszóró rendszert, még egy mikrofonnal is rendelkezik, így VoIP beszélgetésekre is elővehetjük. Mivel a készüléknek saját hangkártyája van, az analóg csatlakozással nem kell foglalkoznunk, elég, ha az USB dugasznak keresünk egy szabad helyet a számítógépen. Az egyszerűségnek azonban a hátránya is megvan. Mivel a csatlakozási lehetőségek igen korlátozottak, a füles csak PC-vel használható, DVD/Blu-ray lejátszókhoz és konzolokhoz hiába is akarnánk csatlakozatni. A Megalodon a térhangzás érdekében saját dekóderét használja, hogy értelmezze a bejövő 6 vagy 8 hangcsatornát, így hozza létre a virtuális térhangzást a sztereo fejhallgatón.

Galéria megnyitása

Ezek után lássuk, mit is tartunk a kezeinkben. Ahogy említettük, egy sztereo fejhallgatóról van szó, tehát mindkét oldal csupán egy-egy hangszórót rejt magába. A szélessávú hangszórók a fejhallgatós körökben megszokottnak nevezhető 40mm-es méretben érkeznek, amik lefedik a fül számára hallható 20Hz-20kHz-es tartományt. A 32 Ohm impedancia nem számít soknak, a Razer mérnökeinek ehhez elég volt egy kisebb teljesítményű erősítőt alkalmazni. Ám ez nekünk lényegtelen, hiszen a komplett audio rendszert nem lehet megbontani, így cserélgetni sem tudunk benne semmit. A fejhallgatóhoz egy 3,3 méteres kábel tartozik, ami már elég hosszú ahhoz, hogy asztalnál ülve ne legyen gond a kényelmes elhelyezéssel. A mellékelt zsinór nagyon könnyű és hajlékony anyagból készült (ránézésre egy vasalózsinórra hasonlít), ez pedig különösen fontos, hiszen egy ragadós „ólomkábel” már rövidtávon is idegesítő tud lenni.

A fejhallgató tetszetős, a komoly megjelenést a fekete színhasználat biztosan garantálja. A minőséget diszkréten jelzik: a matt fejpánt tetején alig észrevehetően válik láthatóvá a szép, fényes betűkkel nyomtatott Razer felirat, a maga jellegzetes stílusában. A készülék jó minőségű műanyagokból készült, egyetlen kivetnivaló részletet sem találtunk rajta. Bár ebben nincs semmi különleges, manapság egyre ritkább, hogy olyan termékkel találkozzunk, ami nem akar rohamos sebességgel szétesni kezeink közt. A fejpánt alatt található egy szivaccsal tömött szövetpárna, ami a kényelmes viselést segíti elő. A pánt méretét feleslegesen nagyra is be lehet állítani, de mi inkább szűkebbre szerettük volna venni, mert a legkisebb méret is kicsit tágnak bizonyult, eleinte fura érzés volt viselni a fülest. A Megalodon gyárilag plüss fülpárnákkal érkezik. Ezek rendkívül kényelmesek és hosszútávon sem izzasztóak. Rendelhetünk hozzá bőrből készült füleinkre illeszkedő párnákat is 10 dollárért, ami javítja a hangszigetelést. Ilyen módon nem zavarjuk környezetünket, valamint intenzívebb mélyhangokat érhetünk el velük, de ezeket sajnos nem volt módunk kipróbálni. A füles egyébként zárt kialakítású, ezért hangja már egyébként sem zavaró a szobában tartózkodóknak. A búrák egyetlen tengelyen sem mozognak, mégis egészen jól idomulnak füleinkhez. A szivacsos párnák körbe fogják a füleket, a karimák viszont lehetnének kicsit nagyobbak, mert füleink teteje és alja már kicsit kilógott. Ez a kisebb hallószervekkel megáldott játékrajongóknak biztos nem okoz majd gondot, de a többieknél előfordulhat, hogy a pontatlan illeszkedés miatt mégis kihallatszik valami. Ha már itt tartunk, a füles viselése még néhány órás használat után sem vált fárasztóvá, viszont az enyhén szorító érzés miatt teljesen nem feledkezhetünk meg arról, hogy valami van a fejünkön. A fejhallgató bal oldalán egy mikrofon foglal helyet. A merev állványt középen lehet meghajlítani, ott, ahol műanyag helyett gumibevonat látható, így könnyen beállíthatjuk a kívánt pozíciót. A mikrofont eltávolítani nem lehet, és felhajtva általában nem is zavar minket, de egyszer-kétszer előfordult, hogy magától is lejött.

A készülék hangkártyája és Maelstrom névvel ellátott audio processzora (amely a térhangzásért felel) a vezérlődobozkában található. Ez még látványnak sem rossz, a vizuális élményt pedig a bekapcsolt állapotban világító kék ledek fokozzák tovább. Az elcsúszást a gumírozott talapzat gátolja meg, nagy sikerrel. A vezérlőegységnek ráadásul egyéb hasznát is vehetjük, ez ugyanis elég súlyos ahhoz, hogy nehezékként megtartsa a kábelt. Funkcióját tekintve a legfontosabb, hogy ezen találjuk meg a hangkép gyorsgombját (2.0 vagy 7.1), egy hangerőszabályzót, amivel az adott csatorna hangerején növelhetünk/csökkenthetünk, valamint középen egy hangszóró választó gombot (ezzel lehet kiválasztani a beállítani kívánt hangcsatornát: elsők, oldalsók, hátsók, mély), így gyakorlatilag mindent egyszerűen konfigurálhatunk vele. Alul még további három kiegészítő gomb is helyet kapott, amikkel a mikrofon némítását, érzékenységét, erősítését állíthatjuk be. A vezérlőegység minőségével szintén elégedettek voltunk: nemcsak jól néz ki, de tartósnak is ígérkezik, és még a gombok is puhán nyomhatók rajta. A hangerőszabályzó tévesztett csak néha, előfordult, hogy egy helyett két fokozatot léptetett, de ennél nagyobb bajunk soha se legyen vele. Apró észrevétel csupán, de a vezérlőegységen szoríthattak volna helyet egy fejhallgató kimenetnek, hogy ketten is használni tudják az audio eszközt.

Szubjektív teszt

Ahhoz, hogy a fülest üzembe helyezzük, nekünk semmit sem kell telepíteni. A fejhallgató nagyjából fél perces felismerési folyamat után azonnal használható Windows7 rendszerben. Ezek után az audio eszközt Razer Megalodon néven tudjuk kezelni. A fejhallgató hangja már alapbeállításon is egészen kellemes és bőven van részünk mélyhang kiemelésben is. A hang tehát nem tekinthető semlegesnek, de a vezérlőegységen lehetőségünk van a mélyhangerő szintjét beállítani, így azoknak sem kell aggódni, akik kevésbé erőteljes megszólalást szeretnének. Szoftveres equalizer nincs, a vezérlőn pedig a további finomhangolási lehetőségeknél csak a hangcsatornák hangerejére vonatkoznak. Például felhangosíthatjuk a virtuális hátsó hangszórókat, ha a jel túl halk lenne. Ettől a korrekciótól nem nyerünk szélesebb teret, de attól még hasznos. Zenehallgatásnál kicsit több részlet is átjöhetne, de már ez is szép teljesítmény egy PC-hez szánt fejhallgatótól (nagyjából a Sennheiser HD-555 vagy PC-350-hez tudjuk hasonlítani, hangszín és részletesség tekintetében is). A színpad is lehetne kicsit szélesebb, de akik még nem használtak méregdrága fejhallgatókat, ezt észre sem fogják venni. A hangerőtartalék rendes zenehallgatáshoz elég, de a mélyhangokat nem érdemes teljesen feltekerni, mert ilyenkor kicsit elmosódnak a részletek.

A fejhallgató nem képes egy sztereo jelből térhangzást előállítani, ilyenkor úgy viselkedik, mintha egy rendes sztereo füles lenne. A virtuális térhangzást úgy tudjuk bekapcsolni, ha 2.0 módból átkapcsolunk 7.1 módba, erről egyébként egy kis kék lámpa tájékoztat minket. Ha sztereo jel érkezik, akkor ezt felesleges bekapcsolni, mert a különbség csak a garázsszerű hangzásban fog mutatkozni. Amikor 5.1 csatornás filmeket vagy 7.1-es játékokat próbáltunk ki, akkor már hallható volt némi térhangzás, bár nem volt részünk meghökkentő élményben. A csatornák egyenként megkülönböztethetők voltak, de a szimulált tér szélesebb is lehetett volna. A hangzás még így sem volt rossz, de mi kicsit többet vártunk ennél, az extra szolgáltatások hiányáról nem is beszélve. Jól jött volna egy hardveres hangdinamika kiegyenlítés, és a térhangzásra vonatkozó környezeti hangképeket is hiányoltuk (pl. templom, erdő, nappali, stb.), így pedig kérdéses a Megalodon sorsa, hiszen térhangzás tekintetében vártuk tőle a legtöbbet.

Végül lássuk a mikrofont. Ennek minősége bőven elég ahhoz, hogy jó hangfelvételeket tudjuk vele készíteni, a mérnökök pedig a zajszűrésre is gondoltak. A mikrofon külső felén egy kis lyukon keresztül figyeli a kiszűrendő zajt, így beszédünk már tisztán és érthetően kerül továbbításra. A zajszűrés is korrekt módon működött, próbafelvételünkön a halk beszéd is érthető maradt, már csak az zavart minket, hogy a mikrofon néha önállósította magát és lehajtott állapotba került.

Pro:

[list type="unordered"]

[*]kényelmes viselni

[*]jó mélyhang kiemelés

[*]jó minőségű mikrofon

[*]ügyes vezérlőegység

[*]jó minőségű hajlékony vezeték

[/list]

Kontra:

[list type="unordered"]

[*]még a legkisebb fejméret is tág

[*]sztereo és térhangzás módban is kicsit szűk tér

[*]a mikrofon néha magától lehajlik (már egy ideje használt példányunk volt)

[/list]

3. Razer Orca

Razer Orca

Lássuk a cég sztereo fejhallgatóját, az Orca-t, mely semmi egyébbel, csupán jó hangminőségével és a kényelmes viselettel próbálja meggyőzni vásárlóit. A csatlakozást sem bonyolították túl, a készülék ugyanis egy szabványos analóg 3,5mm jack dugasszal illeszthető bármihez, ami rendelkezik ilyen kimenettel. Ebből következik, hogy a fejhallgatóban nincs beépített hangkártya és mikrofonnal sem rendelkezik, akinek utóbbi hiányzik az nézelődjön a Razer Carcharias irányába.

Galéria megnyitása

A sztereo fejhallgató 40mm-es szélessávú hangsugárzói a megszokottnál kicsit szélesebb intervallumban dolgoznak, mivel a 15Hz-21kHz-es tartományt fedik le papíron. A 32 Ohm impedanciának köszönhetően külön fejhallgató erősítőre sem lesz szükségünk, mert ehhez a hangkártyák teljesítménye is elég. A füles kábele 1,2 méter hosszú, ami valljuk be, nem túl sok. Erre valószínűleg már a készítők is rájöttek, ezért a készülékhez kapunk egy 2 méteres hosszabbító madzagot is, ami szinte minden helyzethez elég (és a 3,5mm-es csatlakozó miatt a további hosszabbítás sem okoz gondot). A készülék zsinórja hasonlóan könnyű és hajlékony anyagból készült, mint amit a Megalodon esetében megismertünk.

A fejhallgató valóban olyan, amilyennek szánták, mert látványos, a rikító zöld színt messziről kiszúrhatják ismerőseink. A komoly megjelenés helyett itt inkább a fiatalos dizájnra mentek rá a Razer mérnökei. Zöld szín ide vagy oda, a minőséggel egyáltalán nincs gond, a fejpánt állítgatása közben nem hallani nyekergő hangokat, de a csavarokat jó lett volna eltakarni az ilyenkor használatos gumi vagy műanyag fedőburkokkal. A kényelmes viseletet a fejpánt alatti szivacsos szövetpárna biztosítja, és az Orca esetében a pánt méretét is megfelelően szorosra tudtuk állítani. A fejhallgató fülpárnái szerencsés módon plüss anyagból készültek, ami nagyon kényelmesnek bizonyult, és az izzasztó hatástól sem kell tartanunk. A szigetelés nem rossz, de annak ellenére, hogy egy zárt fülesről beszélünk, némileg kihallatszik a hangja, ami magas hangerőn már zavarhatja a környezetünket. A búrák cirkum-aurális, vagyis fület körülölelő típusúak, ami szerintünk egy jóval kényelmesebb megoldás a fülre simuló változatoknál. A karimák azonban nem túl nagyok, így füleink teteje és alja ezúttal is kilógott kicsit. Ettől még a fejhallgató viselése többórás használat után sem volt kényelmetlen, ami részben annak köszönhető, hogy a készülék csak mérsékelten gyakorolt szorító érzést füleinkre, nem éreztük azt, hogy satuban lenne a fejünk.

Szubjektív teszt

Ezek után az Orca-t a hangkártya analóg csatlakozójába dugtuk, majd beállítottuk fejhallgató kimenetre, az equalizert és a különböző hangképeket pedig alaphelyzetre állítottuk. Már első hallásra megállapítottuk, hogy a készülék hangja fölénnyel veri a 10 -15 ezer forint körüli Hi-Fi fejhallgatókat, mert nagyon kulturált módon szólalt meg. A hangja egészen semleges volt, az énekhangok tisztán szólaltak meg, azért pedig piros pont jár, hogy a magas hangok finom rezdüléseknek, nem pedig zavaró csattogásnak hallatszottak, mint ahogy az árkategória zöménél. Nekünk különösen az tetszett, hogy a mélyhangokat sem próbálták eltúlozni, a füles egészen mélyre is képes volt lemenni, de ezt zavaró kiemelés nélkül tette. A szoftveres equalizerrel kipróbáltuk, hogy mekkora mélyhang kiemelést alkalmazhatunk anélkül, hogy ez kellemetlen torzításhoz vezetne. A készülék pedig erős kiemeléssel is bírta a strapát, ezért az Orca estében már érdemes lehet elgondolkodni egy fejhallgató erősítő vagy egy erősítővel ellátott hangkártya beszerzésén is a nagyobb hangerő érdekében. Zenehallgatáskor egészen szélesnek hallottuk a színpadot, ám ez főként a teszteléshez használt hangkártyának volt köszönhető (SB X-Fi ExtremeMusic). Mindenesetre, ha zenét szeretnénk hallgatni, érdemes legalább egy Audigy 1-et beszerezni (a Megalodonnál halott szűkebb tér okozója a beépített hangkártya lehetett). A fejhallgatón egyébként egészen sok részlet átjön, ami egy PC-s fejhallgató esetében nagyon szép teljesítmény. Végeredményben azt mondhatjuk, hogy az Orca egy remek vétel, ha hajlandóak vagyunk 16 ezer forintot kiadni egy fejhallgatóért.

Pro:

[list type="unordered"]

[*]kényelmes

[*]kategóriájában kiemelkedően jó hangminőség

[*]jó minőségű hajlékony vezeték

[*]ár

[/list]

Kontra:

[list type="unordered"]

[*]esetleg a külseje néhány embernek nem tetszik

[/list]

4. Razer Ferox

Razer Ferox

A teszt végére hagytunk a Razer hordozható kishangszóróit, amik Ferox néven kerülnek forgalomba. A cél egy olyan hangszórópár megalkotása volt, ami egy notebook mellet is elfér, úgy, hogy a minőségi hangzásról sem kell lemondanunk. A készülék pedig túl is teljesít ezen, mivel beépített akkumulátorokkal is rendelkezik, így akár mobiltelefonokkal vagy egyéb olyan audio eszközökkel is használhatjuk, melyek hangminősége általában gyenge.

Galéria megnyitása

A szett egy jól szeparált táskában érkezik, mindkét hangszórónak megvan a helye, a kábelnek pedig szintén külön rekesz jutott. A mellékelt vezeték egy kombinált megoldás: az egyik végén található mini USB dugaszokat a hangszórókba, a másik végén lévő USB csatlakozót a számítógép egy szabad portjába (ez az áramforrás), a 3,5mm-es jack dugaszt pedig a hangkártyába kell illeszteni (innen jön az audio jel). A hangszórókat tehát ötletesen tervezték meg és csomagolták be, látszik, hogy használat és szállítás szempontjából is minimális helyre tervezték ezeket. A tervezett felhasználás miatt a vezetékek elég rövidek (1,2m), akinek ennél hosszabb kell, annak hosszabbítót kell vennie.

A csonka gúla formájú hangdobozok mérete meghökkentően kicsi, ezért biztos nem lesz nehéz nekik helyet találni az asztalon. A műanyag borítás fekete, néhol matt, néhol fényes, nincs benne semmi különleges, de mindenképpen ízléses. A Ferox egyik érdekessége a különleges bekapcsolási mechanizmus, amivel életre kelthetjük a hangszórókat. A hangdobozok tetejét kell megnyomni, majd szép lassan előbukkannak a 360 fokban sugárzó hangszórók. A membránok ugyanis felfelé néznek, azért hogy az elhelyezéssel ne kelljen foglalkozni, és így bárhogy állnak a hangszórók, mindig egyformán jól hallhatóak. Ennek természetesen a hátránya is megvan, mivel az irányítatlan hangszórók zavarhatják a többieket. A szélessávú membránok a leírás szerint a 150Hz-20kHz-es tartományban képesek megszólalni. Ütős mélyhangokra tehát nem számíthatunk, de a 30mm-es kis hangszóróktól ez már amúgy sem rossz. Azt pedig helyesen tették, hogy nem erőltették az ennél mélyebb tartományt, mert az csak torzításhoz vezetett volna. A bekapcsolt állapotról mindkét dobozka alján egy-egy kék színű kör alakú lámpa tájékoztat minket, ami nagyon látványos, különösen egy sötét szobában. A hangfalak talpán gumírozott felületet találunk, amivel az elcsúszást akadályozzák meg. Említettük, hogy a Ferox akkumulátorról működik (470mAh), így ha fel vannak töltve, akkor néhány óráig (legfeljebb 12 órán keresztül) képesek külső áramforrás nélkül működni.

Szubjektív vélemény

Kezdjük a hangminőséggel. Először gyanakodva álltunk a teszthez, ugyanis egy olyan hangszórótól, ami akkumulátorról működik, nem sok jót várhatunk, főleg mélyhangok terén. Ahogy említettük, a készülék csak 150Hz-ig képes lemenni, ám ezzel a mélytartománnyal is meglepően jól elboldogulnak a hangszórók, egészen testes hangzást tudtunk velük létrehozni a szobában. A magas hangok tisztán szóltak, egyedül a középtartomány volt egy kicsit tolakodó, de ezt korrigáltuk saját szoftveres equalizerünkkel. A Ferox-hoz egyébként semmilyen szoftverkörítés nem jár, így ezen a téren magunkra vagyunk utalva. Némi zenehallgatás után arra jutottunk, hogy a hangzás korrekt és a színpad is egészen széles, ha a kijelző két oldalán helyezzük el a hangszórókat, ahogy kell. A készülék hangereje pedig egyenesen letaglózott minket, a beharangozott 2*3W-os teljesítmény biztosan megvan (a hangszórógyártók ezzel általában csalnak a specifikációban). A hangszórók elektronikus zenénél nem okoztak csalódást, korlátaikat figyelembe véve jó volt a megszólalás. Még rockzene hallgatáskor is kellemes élményben volt részünk, ilyenkor némi dinamikát is fel tudtak mutatni, ha nem is sokat. Játékok alatt is hasonló volt a helyzet, a dinamikus robbanások nem torzítottak és a halkabb neszek is jól hallhatóak voltak. Dicséretes, hogy a hangszórók csak teljes hangerőn, extra mélyhang kiemelés esetén torzítottak, és mivel ez egy extrém körülmény, nem tartjuk különösebb problémának. A hangszórók egyébként már 90%-os hangerőn is rendkívül hangosak, ilyenkor pedig mélykiemeléssel is tisztán, torzításmentesen tudjuk hallgatni.

A teszt végére mi igencsak megbarátkoztunk a kis hangfalpárral, legmeggyőzőbb tulajdonságaiként a kiváló hangminőséget és az akkumulátoros működést emelnénk ki, de a kis méret és meggyőző anyaghasználat is sokat nyom a latban. A borsos vételár viszont épp úgy letaglózhatja az olvasókat, ahogy minket a meglepően jó hangminőség. Az tehát egy jó kérdés, hogy hazánkban vajon mikor fogják tömegesen megrohamozni a boltokat, hogy egy ilyen hangkeltőt vigyenek haza, ezért könnyen lehet, hogy a Ferox megmarad egy különlegességnek.

Pro:

[list type="unordered"]

[*]jó hangminőség

[*]korlátaihoz képest sok mélyhang

[*]akkumulátoros üzem

[*]kis helyigény

[*]praktikus táska

[/list]

Kontra:

[list type="unordered"]

[*]a mellékelt kábel rövid

[*]irreálisan magas ár

 

[/list]

 A Razer termékeket a Pixel-től kaptuk kölcsön, ezúton is köszönet értük!

 

 

Neked ajánljuk

    Tesztek

      Kapcsolódó cikkek

      Vissza az oldal tetejére