R7-es sorozat

Az AMD-nél a HD6000-es Radeon széria óta nem volt semmi mozgolódás az olcsóbb kártyák piacán, ami azt jelenti, hogy bő két és fél éve nem láttunk tőlük semmi újat 20 ezer forint környékén. Persze azóta már lehet kapni HD7700-asokat ezen az árszinten, de mikor megjelentek ezek a kártyák, csak pislogtunk, hogy komolyan gondolja-e a cég a HD7770 árát (közel kétszer annyiba került, mint mostanában). Éppen ezért érdekes az újgenerációs Radeonok közül az R7-es széria, ami frissíti ezt a régiót is, lecserélve a korosodó HD6670-est, egy már GCN architektúrás megoldásra. Az abszolút belépőszint most is érintetlen marad (legalábbis egyelőre), de a rohamosan fejlődő integrált megoldásoknak hála ez mára már nem is olyan fontos piac.

Az R7-es széria egyelőre három tagot számlál, ezek sorrendben az R7 240, R7 250 és R7 260X nevet kapták. Az utolsó már nem ismeretlen számunkra, hiszen HD7790-es néven, némileg alacsonyabb órajelekkel, és sokáig rejtegetett képességekkel, de már egy ideje a piacon van, az AMD kénytelen volt az új széria előtt amolyan szükségmegoldásként útnak indítani az 1GB-os HD7850-esek helyett, amik egyébként köszönik szépen, máig kaphatóak, szóval úgy látszik volt bőven tartalék az 1Gbites chipekből. A másik két kártya azonban egy teljesen új, költséghatékony GPU-ra épül, ami az Oland nevet kapta a keresztségben. A chip 384 feldolgozót tartalmaz a shader magban, ami két dolog miatt is érdekes: egyrészt ennyire számítunk a következő generációs APU-k integrált megoldásainál is, másrészt ennek hála ez lett a legkisebb GCN-es GPU, ami viszont szeretné átvenni a HD7750 szerepét is. Első blikkre ez nagyon emlékeztet minket a HD7770 versus HD6850 csatára, de ne rohanjunk ennyire előre, inkább nézzük, meg mit mutatnak a nyers számok.

A táblázat nagyítható!

Nos, mint az az adatokból is kiderül, az R7 250-esnek lehet esélye a HD7750 ellen. A memória-sávszélessége megvan hozzá, és ami elmaradása van a stream processzoroknál, azt kb. behozza órajelből, csak ROP fronton kilátástalan a küzdelme. Az R7 240-es már teljesen más tészta, elég nagy a szakadék közte és a nagytestvére között. Nem elég, hogy a GPU-t is megnyirbálták, még az órajelek is elég visszafogottak lettek. Apropó órajelek: ahogy a drágább régiókban, úgy itt sincsenek igazán referencia kártyák, a gyártók teljesen szabad kezet kaptak. A hivatalos adatokban persze szerepel 1-1 szám, hiszen valamit oda kellett írni, de az inkább csak ajánlás, mint valós referencia. Éppen ezért meglepő, hogy a két kisebb kártyánál egyelőre szinte mindenki igazodott az AMD számaihoz, a 780 és 1050MHz 10-ből 9 kártyára igaz, legalábbis egyelőre. A 260X-nél egy kicsit más a helyzet, ott eredetileg 1,1GHz-es GPU és effektíve 6,5GHz-es memória órajelet határozott meg az AMD, de ez kb. csak annyit jelent, hogy ez alá senki sem fog menni. A nálunk járt gyárilag tuningolt ASUS kártya pl. a legerősebb az aktuális kínálatból, az átlag 260X néhány százalékkal alatta teljesít majd.

Bár a mai teszt a Radeonokról szól, azért van itt egy érdekesség GeForce fronton is. Sajnos már régóta megszokott, hogy 20 ezer forint alatt óriási a káosz, még két ugyanolyan nevű kártya is teljesen eltérhet egymástól teljesítményben. A gyártók játszanak az órajelekkel, a memória típusával, sőt, rosszabb esetben még a GPU-val magával is. Éppen ezért érdemes mindig megnézni a gyártók honlapján, hogy az adott kártyának mi a pontos specifikációja, nehogy otthon érjen minket meglepetés, hogy pl. az órajelek nem hozzák azt a szintet, amire számítottunk. A gyártói kavarásra ráadásul az nVidia is rátett egy lapáttal a GT640-nel, ami mióta megjelent már öt féle variánsban is kapható volt. A legfrissebb a rev. 2 névvel illetett, GK208-as GPU-val ellátott példány, ami már GDDR5-ös memóriákat kapott, de cserébe lefelezték a memória-vezérlő adatbuszát 64 bitre (különben már hívhatták volna GTX650-nek is a kártyát). Még így is jól járt azonban a GT640-es, mert a fejlettebb chipeknek hála a memória órajel több, mint a duplája a réginek, így adatsín felezés ide vagy oda, a memória-sávszélesség nőtt, amire nagy szüksége volt a kártyának. Ma megnézzük azt is, hogy mire elég ez a kicsi plusz.

Még egy apró érdekesség a mai tesztben (visszakanyarodva a Radeonokhoz) a HD7730-as megjelenése. Ezt a kártyát eredetileg csak a keleti piacokra szánták, de aztán ahogy az lenni szokott, egy-egy példány forgalomba került Kínától nyugatra is, így pl. nálunk is felbukkant a Sapphire színeiben. A kártya a Cape Verde GPU tovább nyírbált változatát használja, így a specifikációja nagyon emlékeztet az R7 250-re, csak alacsonyabb órajelekkel. Az előnye viszont az egésznek, hogy elég kedvező áron kapható, amíg még kapható. Meglátjuk mire képes a régi és új kártyák ellen, de még ez előtt vessünk egy pillantást a mai nap főszereplőire!

A kártyák, tesztgép

ASUS R7 240 1GB 2GB GDDR3

Sajnos a 240-eseket főleg GDDR3-as memóriák társaságában láthatjuk majd, de már most is van gyártó, ami felpakolt rájuk GDDR5-ös ramokat, csak épp olyan áron, hogy azért már megkapjuk a 250-est is, így egyelőre ennek nincs sok értelme. Mivel a 240-esek TDP-je mindössze 30W, így talán nem meglepő, hogy az ASUS úgy döntött, alacsony profilú kártyát készít az Oland GPU-ra alapozva. Ennek köszönhetően a hűtő sem egy méretes darab, de még így sem hangos, ami persze nem csoda, ha azt nézzük, hogy alig kell valamit hűtenie.

PCI-E tápcsatlakozó persze véletlenül sincs, teljesen felesleges lenne. A kimenetek között egy DVI, egy HDMI és egy D-sub vár minket. Utóbbi akkor is használható, ha nem a teljes magasságú hátlapot használjuk, csak ilyenkor szüksége van hátul a kártyának még egy helyre, amit elfoglalhat a D-sub kimenet.

ASUS Radeon R7 250 1GB GDDR5

A 250-esekkel már hivatalosan is belépünk a GDDR5-ös memóriák világába, és az órajelek is jóval a 240-esek felett vannak, ami meglátszik a fogyasztáson is. Ennek köszönhető az ASUS kártyáján a nagyobb borda és a nagyobb ventilátor is (ami a marketingesektől a porálló jelzőt is megkapta, de ezt idő hiányában nem igazán tudtuk tesztelni :) ). Az ASUS megoldása igazodik az AMD által megadott órajelekhez, és tápcsatlakozó természetesen ezen sincs. A kimenetek változatlanok, marad az 1 DVI, 1 D-sub, 1 HDMI felállás.

ASUS R7 260X DirectCU OC 2GB

Változás a HD7790-esekhez képest, hogy a 260X-ek esetében már alap a 2GB memória, és az órajelek is nőttek egy kicsit. Az ASUS túlhajtott kártyája a legerősebb a jelenlegi 260X-es mezőnyben, nem sajnálták a Bonaire GPU-t, egész 1188MHz-ig húzták, és olyan memóriákat raktak mellé, amik mosolyogva viszik a 7GHz-et.

A kártya kinézete valószínűleg nem meglepetés annak, aki látta már a DirectCU-s HD7790-est, és igazából, ami arról elmondható volt, az erre is igaz maradt. A hűtés jól és halkan teszi a dolgát, partner az erős gyári tuningban. A mi példányunkat csak pár tucat MHz-cel lehetett feljebb húzni, úgyhogy az ASUS kártyájával nem feltétlenül érdemes próbálkozni, a cég kihozta a Bonaire-ből, amit komolyabb ügyeskedések nélkül ki lehet. A kimenetek itt már a 2 DVI (az egyik D-subbá alakítható), 1 HDMI, 1 DisplayPort divatot követik, ami egyébként jól is van így.

Tesztkonfiguráció

Alaplap: Gigabyte GA-Z77X-UD3H

Processzor: Intel Core i5-3570k

Memória: 2x4GB Corsair Vengeance DDR3-1866

Grafikus kártyák: Sapphire HD6670 1GB GDDR5, Sapphire HD7730 1GB GDDR5, Sapphire HD7770 1GB GDDR5, Sapphire HD7790 1GB GDDR5, Sapphire HD7850 1GB GDDR5, ASUS R7 240 2GB GDDR3, ASUS R7 250 1GB GDDR5, ASUS R7 260X 2GB GDDR5, Gainward GT640 1GB GDDR5, Gainward GTX650 1GB GDDR5, nVidia GTX650 Ti 1GB GDDR5, Gainward GTX650 Ti Boost 2GB GDDR5

Tápegység: Cooler Master M2 Silent Pro 1000W

Operációs rendszer: Windows 8 64bit minden frissítéssel

Driverek: Catalyst 13.11 béta, GeForce 331.40 béta

Megjegyzés a tesztekhez: Nagyon szerettük volna a HD7750-est is szerepeltetni a tesztben, de a kártyánk úgy döntött, hogy idejekorán nyugdíjba megy. Kértünk egy másikat, mire a Windows 8-as tesztrendszerünk döntött úgy, hogy tűrhetetlen ez a sok kártyacsere és többé csökkentett módban sem volt hajlandó elindulni. Pár óra alatt öregedtünk néhány évet, majd időhiány miatt kénytelenek voltunk hanyagolni a HD7750-est. Ahol szerepel, ott pl. régebbi méréseink eredményei láthatóak, hogy mégiscsak legyen viszonyítási alap. Mivel már nem egy mai kártyáról van szó, szerencsére kismillió eredményünk van vele, így az összesítő táblázatba is bekerülhetett, ott a HD7770-hez képest az utóbbi években felmutatott teljesítménye alapján kapott egy százalékot. Most pedig következzenek a tesztek!

Fogyasztás, szintetikus tesztek

Fogyasztás

Kezdjük a sort egy üresjárati fogyasztás méréssel, amit már egy ideje hanyagolunk a tesztjeinkben. Igazából most is csak azért raktuk ide, hogy megmutassuk, manapság a jó energiamenedzsment már alapkövetelmény. A kártyák között alig van eltérés, és ez már az a szint, ahol az is számít, hogy egy vagy két ventilátor van a hűtőn. Ugorjunk is inkább a sokkal relevánsabb terheléses fogyasztásra.

Ahogy az várható volt, az R7 240 és az új GT640 szinte termeli az áramot, az R7 250 pedig egy szinten van a GTX650-HD7730-HD6670 trióval (a HD7750 is itt lenne valahol, de ilyen beállítások mellett nem volt mérésünk róla). Bár az R7 260X TDP-je érdekes módon jóval magasabb, mint a HD7790-é, ez a valós fogyasztáson nem igazán látszik meg, az ASUS gyárilag túlhajtott kártyája csak bő 10 wattal kért többet enni, mint egy referencia HD7790-es.

Szintetikus tesztek

A 3DMark szépen egymás mellé pakolta a kártyákat, szerinte az R7 240 a HD6670 szintjén van, a HD7730 a GT640-nel van párban, míg az R7 250 a HD7750-es és a GTX650-es társaságát élvezi. A Heaven és Valley benchmarkok alatt már egy kicsit szétesik a mezőny, ami az erős tesszelációnak is köszönhető. Szegény R7 240-es itt kibérli az utolsó helyet. Lássuk ez így marad-e a játéktesztek alatt is.

Játéktesztek 1/2

Nos, úgy látszik igen, a GDDR3-as memóriák borzasztóan visszafogják az R7 240-est, fixen utolsó az első hét tesztben. Az egyetlen kivétel a GRID 2, ahol a HD7730 csak azért nem kapott pontszámot, mert a menün kívül nem volt hajlandó mást futtatni, ahogy elindítottunk a játékot, meghalt alatta a driver (többel is kipróbáltuk). Az R7 250 nagyjából tartja a lépést a GTX650-essel és a HD7750-nel, de azért látszik, hogy inkább alulról súrolja őket. Egy-két teszt erejéig megnéztük, alacsonyabb felbontáson is, ekkor egy kicsit közelebb kerül hozzájuk, de az erősorrend marad. Az R7 260X kb. hozza, amit elvártunk tőle, valamivel a HD7790 felett van, a GRID 2-ben pedig annyira jól teljesített, hogy képes volt minden mai versenyzőt legyőzni.

Játéktesztek 2/2

A tesztek második felében nem sok minden változik. Az R7 240 egyetlen egy mérésben (Metro: Last Light, magas beállítások mellett) megvillantja, hogy amúgy tudna ő erősebb is lenni jobb ramokkal, aztán szépen visszamászik a HD6670 mögé és ott is marad a tesztek végéig. Abban a tesztben egyébként látszik, hogy inkább a shader teljesítmény dominált, ezért az ASUS R7 260X-e szerzett magának még egy első helyet.

Verdikt

13 kártya (na jó, 12 és fél), valamint 13 játék után ez a sorrend alakult ki:

Talán nem túl meglepő, hogy mint a mezőny egyetlen GDDR3 memóriás tagja, az R7 240-es megtartotta magának az utolsó helyet, még a GT640-es is csúnyán otthagyta. Alacsony felbontásokon talán képes feljönni a HD6670 mellé, de lássuk be, egy ilyen korosodó kártyához viszonyítva ez már nem erény, főleg, hogy árban sincs jelenleg alatta (ez remélhetőleg pár héten belül megváltozik). Nem úgy a HD7730-as, ami a legjobb kártya lett 20 ezer forint alatt, csak kerüljük el a GDDR3-as változatát. Nem tudni meddig lesz még kapható, valószínűleg az új kártyák érkezésével az AMD szép lassan eltünteti majd a színről, de addig még jó vétel.

Az R7 250-es kb. HD7750-es áron kelleti magát, miközben alulról súrolja annak a teljesítményét. Nincs 10% különbség a két kártya között, tehát nem vészes a helyzet, de azért egyelőre a régi Radeonnak áll a zászló. Meglátjuk mi lesz a helyzet, ha normalizálódnak az árak, várakozásaink szerint kb. árban lesz az R7 250-es (~20-21k).

Az R7 260X azt hozta, amit vártunk tőle, váltja a HD7790-est. Utóbbi kártyából a legolcsóbb 2GB-os példány 34 ezer forintért kapható jelenleg, míg a legolcsóbb 260X 38-ért vihető haza. Ez valószínűleg még csökken majd 1-2 ezressel, így azt mondhatjuk, hogy a kártya ugyanúgy árban van, mint elődje, plusz biztosak lehetünk a TrueAudio támogatásban is. Az átlag kártya néhány százalékkal lassabb, mint az ASUS túlhajtott változata, olyan 5-10% sebességtöbblettel számolhatunk egy referencia HD7790-eshez képest.

Az elég valószínű, hogy a teljes HD7000-es széria megy majd a kukába a következő hónapokban, úgyhogy egy kártyát még hiányolunk a felhozatalból, ami a HD7770 szintjét, vagy annál egy kicsivel többet hozhat 30 ezer forint alatt. Valószínűleg ez lesz majd az X nélküli 260-as, ami egy kicsit megnyirbált Bonaire GPU-t használhat. Biztosat persze nem tudunk, de sok pénzt tolnánk rá, hogy így lesz.

Addig azonban 30 ezer forint alatt továbbra is a HD7770-es a legjobb ár-teljesítmény arányú kártya, hiszen akár 24 ezer forintért is hazavihetünk egyet. 30 ezernél váltja az 1GB-os HD7790-es, feljebb viszont már egy kicsit bonyolultabb a helyzet. Bár ott van az új 260X, az 1GB-os HD7850-es és a GTX650 Ti Boost ára szép csendben bement 40 ezer forint alá, sőt, utóbbiból már 2GB-os példányok is kifoghatóak ezen az árszinten, ami nem egy utolsó szempont. A HD7850-esnek is megvannak az előnyei (DX11.2 támogatás a jövőben, Mantle API, stb.), úgyhogy nem könnyű a választás. Mondhatnánk, hogy a konzolok miatt a GCN-es Radeonnak előnye van, de igazából, amit ott szerezhet, azt el is bukja a kevesebb memóriával, hiszen a konzoloknak abból is van szépen, és ki is fogják használni, amit a PC-s portok is meg fognak érezni. Persze ezek csak jóslatok, a jelenben maradva az az igazság, hogy egyik kártyával sem járhatunk rosszul, ami viszont azt jelenti, hogy generációváltás alatt az előző generáció az árainak hála megint lenyomta az „újat”.

A kártyákat az ASUS magyarországi képviseletétől, a Ramiris Europe Kft.-től, a Mercury Impex Zrt.-től és az Expert Computer Zrt.-től kaptuk kölcsön. Ezúton is köszönet értük!