Turks
Lassan lezárhatjuk az aktuális VGA generáció aktáját is, mert az AMD és az nVidia is kiadott minden fontosabb kártyát, lefedvén az olcsóbb szegmenseket is. Mai cikkünkben pont a költséghatékony kártyákkal foglalkozunk majd, a GTX560-at és a HD6790-et meghagyjuk egy hét múlvára. Tesztünk főszereplője a HD6670 lesz, melynek lelke a Turks GPU, az 5500-5600-as széria alapját adó Redwood utódja. A cél az új GPU-val a vérfrissítés volt, de a lehető legkevesebb plusz tranzisztorból megoldva, így revolúcióra senki se számítson. A TSMC gyártástechnológia váltással kapcsolatos problémái miatt mindkét rivális megragadt a 40nm-es gyártástechnológiánál, ami eléggé visszafogja őket, viszont így a következő ugrás megint óriási lehet. Ez viszont még a jövő zenéje, egyelőre lássuk mit tartogat nekünk a Turks.
A diagram nagyon ismerős lehet a HD5670-es cikkből, csak egy komolyabb, és néhány apró változtatás látható rajta. A legfontosabb különbség az elődmodellhez képest, hogy egy shader blokkal több található a shader magban, aminek hála a stream processzorok száma az eddigi 400-ról 480-ra emelkedett, és textúrázóból is néggyel több van. A nyers erőhöz szükséges egyéb dolgok változatlanok, így maradt a 8 ROP és a 128 bites memória elérés is. Jött viszont sok kisebb-nagyobb fejlesztés, amit már megszokhattunk a hatos sorozatban: UVD3, jobb textúra-szűrés, HDMI 1.4a (3D-s Blu-rayekhez), DisplayPort 1.2 és természetesen a frissített tesszelátor. Utóbbi előnyeit nem valószínű, hogy sűrűn észrevesszük majd, a kártya nem elég erős ahhoz, hogy igényelje az erősebb tesszelátort.
Órajelekben túl sok előrelépés nem történt, a HD5670 775MHz-en ketyeg, a HD6670 pedig kerek 800-on. A memória mindkét modell esetében effektíve 4000MHz-es iramot diktál, úgyhogy az nem nagy titok, hogy ha sebességnövekedést fogunk látni az csak marginálisan lesz a GPU órajelnek köszönhető. A sebesség fő forrása a +80 shader és a +4 textúrázó lehet, ez 20% többletet jelent, viszont olyan helyzetekben ahol a memória sávszélesség vagy a ROP-ok korlátoznak, nagyon közel lesz egymáshoz a HD5670 és a HD6670.
A konkurenciához viszonyítva a kártya árban a GT440-es és a GTS450-es között van. Azért választottuk a GT440-et a tesztbe a GT530 helyett, mert erősebb a magasabb órajelnek hála. Bár GT440-ből és HD5570-ből léteznek GDDR5-ös példányok, a GDDR3-asak sokkal elterjedtebbek, így egy-egy ilyet dobtunk a kalapba. Érdemes megfigyelni hogyan alakulnak a fogyasztások is: az AMD szerint mindössze 2W-tal kér többet enni az új kártya, mint a régi. Meglátjuk tényleg így van-e, most nézzük meg, hogy néz ki egy HD6670-es, ha az ASUS gyártósorairól hozunk el egyet.
A hűtő nem egy méretes darab, de a GPU nem is teszi indokolttá egy drága megoldás alkalmazását. Üresjáratban szinte semmi hangja nincsen egy jól szellőző gépházban és terhelésre sem hangoskodik igazán. Csak FurMark alatt hallatta túlságosan a hangját, de az messze van a valós felhasználástól. A videó kimenetek között egy DVI (átalakítható D-subbá), egy HDMI és egy DisplayPort van. A kártya természetesen plusz tápellátást nem igényel, elég neki amit a PCI Express foglalat biztosít számára.
Tesztgép, fogyasztás
Tesztkonfiguráció
Alaplap: Gigabyte X58A-UD3R
Processzor: Intel Core i7-930
Memória: 3x1GB Kingmax DDR3-1333
Grafikus kártyák: Gigabyte GT440, Asus GTS450, ASUS, GTX550 Ti, Sapphire HD5570, Sapphire HD5670, ASUS HD6670, ASUS HD5750 Formula
Tápegység: Corsair TX650
Operációs rendszer: Windows 7 Home Premium 64bit minden frissítéssel
Driverek: Catalyst 11.5, GeForce 275.27 béta
Bár a különböző gyártók között van szórás, azért az látszik, hogy üresjárati fogyasztást nézve eléggé egyben van a mezőny, majdnem hibahatáron belül. A GT440 is csak azért ment fel 104W-ra, mert a Gigabyte kártyája valamiért nem vette le teljesen az órajeleit.
Terhelés alatt már jóval árnyaltabb a kép: a GT440 ott van, ahol a specifikáció alapján is lennie kéne, a többi nVidia kártyánál viszont tisztán látszik, hogy a TDP értékeken egy kicsit kozmetikáztak. A HD6670 beérte ugyanannyi energiával mint elődje, úgyhogy az AMD által írt 2W teljesen hihető (ne feledjük most különböző gyártóktól volt a két kártya).
A hőmérsékletes diagram igazából csak érdekességképpen van itt. Mivel szinte senki sem használ referencia hűtőket, ezért csak az adott gyártóra igazak az eredményeket, a GPU-k hőtermeléséről többet elmond a fenti fogyasztásos diagram.
Tesztek
A jó öreg 3DMark Vantage nem nagyon törődik az azonos sávszélességgel, csak a shaderek ereje számít benne, így körülbelül a maximális különbséget mutatja a HD5670 és a HD6670 között. Valós alkalmazásokban ilyet nem fogunk látni (főleg hogy érdekes módon a különbség itt elérte a 30%-ot, amit elméletben nem lenne neki szabad, valószínűleg csak a pontok szórása tette, de az is lehet, hogy a Turks ütemezője egy kicsit jobban kezeli a program shadereit).
A 3DMark11 már reálisabb képet fest elénk, a HD6670 előnye 11-12%-os. Érdemes megfigyelni, hogy amíg a Fermi architektúrás GF-eknek a régi Vantage nagyon fekszik, addig az új már nem olyan előnyös.
A Call of Pripyat egész jól fut az olcsó VGA-kon is, bár a benchmark utolsós része azért elég nagy terhelést ró mindenkire. Némileg alacsonyabb beállításokkal azonban egyik kártyának sem jelentene gondot a játék. A sorrend nagyon függ az aktuális tesztrésztől, látszik, hogy az nVidia kártyák teljesen máshogy viselkednek mint az AMD-k, előbbieknek inkább az alapteszt fekszik jobban, utóbbiaknak pedig azok, amikben variálnak egy kicsit.
A jó öreg Crysis viszonyítási alapként került a tesztbe, hiszen munkára fogtuk a nemrég megjelent második epizódot is. Bár a legdurvább beállításokon még most is képes megizzasztani az erősebb VGA-kat, a mostani költséghatékony megoldásokon Gamer beállításon egész szépen fut, kisebb felbontáson teljesen játszható a játék még az olcsóbb kártyákon is.
Terhelést nézve az új részben a Very High beállítás áll a legközelebb a Warhead Gameréhez. A legmagasabb beállítás most is izzaszt persze, de érdekes módon nem annyira, mint a Crysis 1-ben. Minden kártya jól vette az akadályt, a sorrend pedig most se változott komolyan (általában csak az változik, hogy a GT440 megelőzi-e a HD5570-est, és hogy a HD5750 a GTS450 előtt végez-e).
Tesztek folyt.
Az AVP-ben sincs sok érdekesség, a HD6670 tartja bő 10%-os előnyét a HD5670-nel szemben, a GTS450 pedig újfent helyet cserélt a HD5750-nel. Gyorsítsunk is egy kicsit, ahol nincs valami figyelemfelkeltő dolog, ott mellőzzük a szöveget.
A Lost Planet 2-nek érdekes motorja van. DX9 alatt nagyon favorizálja az AMD kártyákat, a HD6670 még a nála drágább GTS450-et is kiröhögi. DX11 alatt ennek pont az ellenkezője történne, de olyan siralmas eredményeket produkált mindegyik kártya, hogy nem láttuk értelmét erőltetni a dolgot. Ha pedig levesszük a beállításokat, akkor nem sok értelme van a DX11-es módot futtatni, mert vizuálisan sokkal többet veszítünk az egyéb beállítások levételével mint azzal a szerény plusszal amit óriási teljesítménycsökkenés árán ad a játék DX11-ben.
World in Conflictban katonás rendbe állnak a riválisok, csak a 600-as széria töri meg a képet.
A Mafia 2 sok esetben az AMD kártyákat szereti jobban, de az olcsóbb szegmensben az új driverekkel már az nVidia kártyái végeznek jobb helyen. Persze a különbségek nagyon aprók, de azért látszik némi fejlődés.
JC2-ben hasonló a helyzet, ahogy fejlődtek a Fermi driverei, feljebb jöttek a GF-ek.
Összesítés
Összesítsük hát az eddig látottakat:
Nem túl meglepő módon az jött ki, hogy a HD6670 átlagosan kb. 13%-os sebességnövekedést jelent a HD5670-hez képest. Ha erre rátesszük az egyéb extrákat (pl. jobb textúraszűrés), és azt, hogy a fogyasztása egy szinten van elődjével, akkor végülis elégedettek lehetünk. Aki jelenleg HD5670-essel rendelkezik, annak nem kell futnia az új generációért, de aki mostanában akar költséghatékony VGA-t venni, annak érdemes elgondolkoznia rajta. A GT440 szimplán nem éri meg az árát, olcsóbban lehet (akár GDDR5-ös) HD5570/HD6570-hez jutni. Utóbbi ráadásul erősebb is, csak épp eléggé hiánycikk, nekünk se sikerült a teszthez beszereznünk egyet.
Zárszóként még fontos megjegyezni, hogy amíg nem állnak be az árak (a HD6670 még elég friss) addig a HD5750/HD6750/GTS450 trió több plusz erőt jelent, mint amennyivel többe kerülnek az új kártyánál, így esetleg érdemes azt a pár ezer forintot rájuk költeni, hiszen még sok mai játékban is kompromisszummentes megoldásnak minősülnek, ha nem 1920*1080-ban játszunk. Feljebb viszont már a HD5770/HD6770 a jó választás, mert kb. ugyanazt a teljesítményt nyújtja, mint a GTX550 Ti, de legalább nem a marketing miatt van rajta az 1GB memória.
A tesztkártyákat az ASUS magyarországi képviseletétől, a Cédrus Kft.-től és a Ramiris Europe Kft.-től kaptuk kölcsön, ezúton is köszönet értük!
