I. oldal

A professzionális futball a teljes odaadás és a tiszta elme játéka, másfél óra véres, megfeszített harc, melynek végén csak az mehet haza felemelt fővel, aki végig együtt élt, együtt küzdött a csapatával. A hírek persze a góllövőkről szólnak, a visszajátszások az ő pillanataikat mutatják, és a bulvárlapok is csak velük vannak teli, a győzelem azonban ennél több, az eredmény tizenegy emberen múlik. A kapus, a hátvéd és a középpályás a kulcs mindenhez, olyanok ők, mint a cukor a kávéban, vagy a benzin az autóban, a mérkőzés minden másodpercében szükség van rájuk, védekezni kell, és segíteni a támadást, sakkmeccs ez, kiképzett sportemberekkel. A Pro Evolution Soccer pedig éppen ebben a szellemiségben készült. Itt nincsenek egyéni kiugrások, az önző akció már csírájában sikertelenségre van ítélve, ez a felső liga, ahol csak a legjobbak tudnak talpon maradni.

A FIFA sorozat nagy riválisaként megérkezett a Pro Evolution Soccer legújabb része, mely hasonlóan az elmúlt évekhez, nem egy dologban ezúttal is durván kikap a konkurenciától, míg másban köröket ver rá, és valósággal szemberöhög mindenkit, aki eddig kételkedett abban, hogy létezik igazi, virtuális futball. A játékot fejlesztő Konami mindig is tudta, hogy hogyan veheti le a foci szerelmeseit a lábáról, s ha idén úgy döntünk, hogy a PES-t vásároljuk meg, akkor utánozhatatlan futballélményben lesz részünk, de vállalnunk kell a vele járó hátrányokat is. Foghíjas névhasználati licenc jogok, kitalált válogatottak, fantázia szülte csapatok, álnevet használó játékosok és lefelezett bajnokságok jellemzik a játékot, mely a futballt egy kicsit is tisztelő ember számára valódi szíven szúrás. A BL mellett csak a francia és a holland rangadó teljes, a Premier Leauge kemény két klubot vonultat fel, és az olasz, meg a spanyol kupa körül sincsen minden rendben, arról nem beszélve, hogy a huszonöt stadion közül tizenegy nem is létezik, így pedig hamar oda a lelkesedés, főleg konzolon, ahol nem lehet egyetlen házi kiegészítővel orvosolni ezeket.

A főmenübe belépve nem sok újdonságot látni. Az exhibition gomb alatt barátságos meccseket tolhatunk, itt a hagyományos módon ki kell választani két csapatot és egy stadiont, majd egy gyors beállítás után már indul is a mérkőzés, gondoskodva arról, hogy a híradó utáni, esti filmet megelőző, kevéske időnk se teljen unalommal. A become a legend játékmódban ismét saját karriert kell építeni, egyetlen játékost irányítva a pályán, míg tovább lapozva különféle bajnokságokban indulhatunk, illetve itt van még a jó öreg master league is, melyet idén először online módban is kipróbálhatunk.

II. oldal

A Pro Evolution Soccer több fontos változáson ment keresztül. Az UEFA bajnokok ligája és az Europa Leauge mellett immáron elhozza otthonunkba a teljes dél amerikai bajnokságot feldolgozó Copa Libertadorest, és a két legjobb európai csapatot egymásnak eresztő Super Cup döntőt is, emellett pedig megújult a játékmenete, melynek köszönhetően a korábbinál is szebb, élvezetesebb meccsek várnak ránk. A ráncfelvarrás első elemeként a passzolást szabták át. A labdával immár teljesen szabadon rendelkezhetünk, lehet szöktetni és lassítani, csinálhatunk a kelleténél magasabb, vagy hosszabb átadásokat, a csapattársaink meg mindig alkalmazkodnak ehhez, mintha csak tudnák, hogy milyen taktikára gondolunk éppen. A tökéletes összhang és a higgadt profizmus meg nem csak a csatárok között, de a védőknél is megvan, a focistáink nem ugranak rá azonnal a labdára, hanem figyelnek az emberfogásra, és igyekeznek elzárni az ellenfél útját, ez a játékstílus pedig gyönyörű meccseket képes szülni. 

Hangosan ujjongunk a tévé előtt, csillogó szemmel nézzük a passzokat, és felugrunk minden gólnál, ennyire remek játékélményt nyújt a Pro Evolution Soccer. A fizika idén is tökéletes lett, ütközésnél szinte érezni, ahogyan az ellenfél térde találkozik az emberünk bokavédőjével, a támadásoknál pedig kell egy pár pillanat, mire a játékosaink felgyorsítanak a kívánt sebességre, s láthatóan az sem egyszerű, hogy sprintnél maguk előtt tartsák a labdát. Jópofa részlet, hogy az idő múlásával érezni a csapat fáradtságát is, a félidő végére már nem olyan fürgék, mint az első percekben, hibáznak és lassabban reagálnak dolgokra, egy csere, vagy egy gól azonban új lendületet ad nekik. A fejlesztők ráadásul az emberi mozgásokon is finomítottak, közel ezer új mozdulatot digitalizáltak, több mint száz órára emelve ezzel a felvett anyagok hosszát, továbbá javítottak a mesterséges intelligencia helyzetfelismerő képességén, és a kapusaktivitáson is. A reszeléseknek köszönhetően a játékélmény így messze lekörözi a FIFA robotharcait, azonban a Pro Evolution Soccer minden más tekintetben alig hozza a középszerűséghez elegendő szintet.

A meccseket hajtó motor nem fiatal már, lassan cserére szorul. Állandóan csak foltozgatják, kivesznek, vagy beleraknak dolgokat, s bár tudjuk, hogy ez csak polírozás, és nem igazi előrelépés, a PES mégis olyan, mint a család kedvenc, öreg autója, amitől azért nem könnyű megválni. Az állandó szerviz szinten tart, kicsit félünk a változástól, és szeretnénk a varázst megtartani, azonban mindenkinek be kell látnia, hogy egyszer lépni kell, a jelenlegi konzolgeneráció ennél sokkal többre képes.

III. oldal

A látvány azért nem csúnya, de a FIFA 11 után kifejezetten gyengének tűnik. A karakterek kidolgozatlanok, az bár az arcokat fel lehet ismerni, de az egyszerűségükkel kicsit a Playstation 2-es időket idézik, az összkép pedig felemás hatást kelt. Az elmosódó pillanatok minket állandóan a Lost Planetre emlékeztettek, az effektek nagyon gyengék, a kép matt hatást kelt, sőt a színekkel sincsen minden rendben, a visszajátszásnál például az egyik kameraállásból barnának, a másikból pedig élénkzöldnek tűnik a fű, egyszerűen nem tudjuk elképzelni, hogy miért van ez. Műanyag talajon műanyag emberek fociznak, igaz, a sportot mesterien űzik, de ez nem elég a teljes elégedettségünkhöz.

Audio téren a FIFA egyértelmű nyertes, a magyar kommentár rendkívüli hangulatot kölcsönöz a konkurenciának, s bár Jim Beglin személyében a PES is újított, azért angolul nem az igazi egy közvetítés. A hangeffektek közepesek, egyedül a közönség sikerült szerintünk jól, akik mindig az aktuális játéktempóhoz igazodva drukkolnak nekünk, az üres időkben pedig még egy dob is előkerül valahonnan a lelátóról, míg a menüben lendületes zene váltja a meccszajt. A lista vegyes stílusú és viszonylag szegényes, van benne meghatóan szép, és izgalmasan pörgős szám is, olyan előadók tolmácsolásában, mint a Vampire Weekend, a Babasonicos, az Elite Force, a Crystal Castles, vagy az Apples, bár kötve hiszem, hogy ismerősen csengene bármelyiknek is a neve, mi is kimásoltuk őket.

Szavatosság tekintetében nincsen igazán okunk panaszkodni, a szuper játékélmény miatt mindig jó elővenni a Pro Evolution Soccer 2011-et, egyedül a kevés játékmód, és a licencek hiánya szabhat gátat a szórakozásunknak. A játék nem akar igazán fejlődni, egy kicsit mindig jobb és élvezetesebb lesz, de nem lép nagyokat, lassan adagolja nekünk az annuális dózist, elvégre tartalékolni kell jövőre is, nem lőhetnek el egyetlen alkalommal minden puskaport. Élményt növelő apró érdekesség pedig, hogy mélyebbre túrva különböző szerkesztőket is találhatunk, melyek segítségével módosíthatjuk a csapatokat, átszabhatjuk a játékosokat, és építhetünk saját stadionokat is, ahol megválaszthatjuk többek között a gyep mintáját, és a lelátók kinézetét. Sőt, a japán humor jegyében még különböző vicces dolgokat is csinálhatunk, a karakterszerkesztőben lehet mindenféle napszemüveges, kalapos, vagy éppen római rohamsisakos focistát alkotni, a stadionnak tehetünk be rajzfilmes hátteret, a füvet lebetonozhatjuk, a labdát pedig kicserélhetjük hordóra, kispárnára, vagy óriási cukorkára, ha éppen ahhoz támad kedvünk.

IV. oldal

Nehéz a döntés. Ha egymás mellé rakjuk a FIFA és a PES új részeit, akkor első blikkre az EA Sports focis játéka nyer. Szebb a grafikája, van benne magyar kommentár, a lehetőségek között böngészve pedig érezni, hogy egy hozzáértőbb, tapasztaltabb csapat készítette, mely tökéletesen tisztában van azzal, hogy mire vágynak ma a képernyő előtt ülő, pénztárca nyitogató gamerek. A Konami termékénél ez nincs meg, a távol-kelet kultúrája teljesen átjárja a játék minden porcikáját, kevés lehetőségünk van kibontakozni, s egyedül a tökéletes fociélmény az, ami mellette szól.

A Pro Evolution Soccer 2011 összességében egy remekül felépített, átlagon felüli játékélményt nyújtó futball szimulátor lett, mely sajnos nem tud felülkerekedni sem a konkurencián, sem önmagán. Az UEFA bajnokok ligája remek játékot ígér, amikor felcsendülnek a jól ismert dallamok, akkor a szívünk ugrik ki a helyéről, és a meccseket is végigizguljuk, hangosan kurjongatva a szebb megmozdulásoknál, a kivitelezés viszont sok szempontból olyan, mintha egy szárnyait most bontogató játékkal ismerkednénk éppen. A negatívumok sora így beárnyékolja a PES profizmusát, hiába finom az étel, ha egy elegáns francia étterem helyett egy legyekkel teli, koszos kifőzdében kell megennünk, nem igaz?

Platformok: PS2, Playstation 3, Xbox 360, Wii, PSP és hamarosan PC

Tesztelt platform: Xbox 360