1. oldal

A Mists of Pandaria (MoP) béta egyelőre még erősen fejlesztés alatt áll, egyes insták, területek még nem elérhetőek, vagy nincsenek teljesen készen, a vállalkozó szellemű 85-ös kalandozókat még Adm'rl Placeholder teleportálja Pandariába, és a régi dolgok közül sem minden úgy működik, ahogy kéne, a liftek megszöktek Thunder Bluffból (a szomszéd pályán láttam őket,  boldogan buliztak), de már látszik, hogy kezd lassan összeállni az új kiegészítő. Bejártuk az új pályákat , felhúztunk egy karaktert 90-re és a két új minijáték közül próbát tettünk a Pet Battle Systemmel. (A tesztelés ideje alatt a másik mini, a farmos csoda még nem volt elérhető, csak a hozzá kapcsolódó bevezető küldik).

ÚJ PÁLYÁK

Wandering Isle (1-10)

Ezzel az új pályával bővül a kezdő területek sora. Akárcsak a béta kezdetén, valószínűleg a szeptember végi induláskor sem lehet majd itt mozdulni sem a pandaren monkok tömegétől. A sziget valójában egy hatalmas méretű vándorló teknős, Shen-zin Su, az ő hátán indult útnak évezredekkel ezelőtt az a vállalkozó kedvű pandabanda, akik szerették volna megismerni a mágikus ködbe burkolózott kontinensen, Pandarián kívüli világot. Mondanom sem kell, hogy a teknős persze bajban van, és nekünk kell megmentenünk, miután mestereink meggyőződtek rátermettségünkről és szörnycséplési szakismereteink hiánytalanságáról. A problémák a kiéleződő Horda-Allliance ellentétekre vezethetők vissza, amelynek a pandarenek is kénytelenek részeseivé válni, akár akarják, akár nem – és ezzel elérkeztünk a kiegészítő fő témájához. A fejlesztők ígéretei szerint ez csak a kezdet, az indulás után patchek sorozata fogja továbbvinni és kibontani ezt a konfliktust, és a jelek arra utalnak, hogy véget kell vessünk a harcnak, hogy közösen nézhessünk szembe egy olyan hatalmas ellenféllel, amely egész Azeroth létét fenyegeti. Ezt a szöveget mintha már hallottuk volna párszor...

Visszakanyarodva a Vándorló Szigethez, mire számíthatunk az itt töltött idő alatt? Kellemes keleti hangulat fogad, kicsiben már láthatjuk mindazt, amivel később Pandariában is találkozhatunk: lampionokkal díszített vörös és aranyszínben pompázó díszes tetejű pagodákat, bambuszerdőket, kínai fenyőket, gondosan ápolt kerteket, a földeket dézsmáló vérnyulakat és felbőszült majomhordákat. A szokásos ölős-gyűjtögetős küldetések mellett találunk fantáziadúsabbakat is, egészen aranyos pl. az a sorozat, amikor különböző elemek szellemeinek bizalmát kell elnyerjük. A sztori nem rossz, de sajnos hamar véget ér, 10-11. szint körül kénytelenek leszünk búcsút mondani a teknősnek és lakóinak. Induláskor még semlegesek vagyunk, kalandjaink végeztével kell eldöntenünk, hogy a Hordához vagy az Alliance-hez csatlakozunk. Sajnos a történet nem igazán emeli ki a két oldal jellegzetességeit, így a kezdő játékosoknak nem sok támpontot ad a választáshoz. Ha döntöttünk, egyszerűen kiteleportálódunk és választott frakciónk fővárosának kapui előtt találjuk magunkat. A történet szempontjából a pandaren karaktereknél furcsa filmszakadást jelenthet, hogy teljesen más kultúrában találják magukat és 85. szintig nem láthatják az őshazát.

2. oldal

Jade Forest (85-86)

Ha nem indítunk panda altot, akkor Jade Forest lesz az első pálya, amellyel pandariai kalandozásaink során találkozhatunk, és mint tudjuk az első benyomás a legfontosabb, ezért ennek a területnek is rendesen adtak a külsejére. A magányos, magas hegycsúcsokkal tarkított vidék meredélyeit íves hátú hidak szelik át, a magasból pagodák, szentélyek és paloták figyelik a tájat, a hegyek között megbúvó völgyeket kis falvak borítják, virágzó gyümölcsösökkel és békés pandarenekkel, akiknek életét alaposan felforgatja a Horda és az Alliance érkezése. Kezdetben a két frakció harca körül bonyolódik a történet, a konfliktus lerendezése után pedig szokás szerint a helyiek bizalmának elnyerése lesz a feladatunk.

Harcolhatunk megvadult majmokkal, csintalan erdei szellemekkel és Sha lényekkel, akik az olyan negatív érzelmek manifesztációi, mint a félelem, a düh és a gyűlölet. Azt már Yoda mestertől tudjuk, hogy ezek az érzelmek hová vezetnek, és Pandariában is sokszor fogjuk még hallani és tapasztalni ezt a leckét. Megismerhetjük a Chun Tian kolostor mindennapi életét is, ahol nagy bulik vannak és jó a sör.

Jade Forest 85-86-os zóna, de magas szinten is visszatérünk még ide, hiszen a 90. szinten 2500 goldért megvásárolható pandariai repülési engedély mellett egy másik skillt is elsajátíthatunk majd, a cloud serpent ridingot, melynek segítségével a gyönyörű keleti sárkányok hátán repülhetünk, és ennek helyszíne itt található. Kezdetben egy tojást kapunk, amelyből hamarosan kikel az általunk választott színű kis sárkány, ezután napi küldik segítségével gyűjthetjük a reput, az egész nagyon hasonlít a Burning Crusade-es Netherwing frakciós grindhez.

 

3. oldal

Valley of the Four Winds (86-88)

"Ha túl gyorsan fedezzük fel Pandariát, hamar elfogy" – így hangzik Chen bácsi bölcs mondása, amely erre a vidékre különösen igaz. Ezen a Jade Forest után kicsinek tűnő pályán a hazatérő Stormstout családot kísérhetjük útján, Chen bácsit, és idegesítő unokahúgát, Li Lit, akiről süt, hogy az ifjabb játékosok kedvéért került be a játékba.

Ezt a dimbes-dombos völgyet akár Farmville-nek is nevezhetnénk, nemcsak azért, mert nem fogjátok kitalálni mik - farmok borítják, hanem azért is, mert ez az új földművelős mini játék helyszíne. A WoW-ban eddig is sok paraszttal találkozhattunk, most megérhetjük, hogy mi is azzá válunk. 90-en a Halfhill nevű kis faluban kezdhetünk neki a bevezető napi küldiknek, melyek segítségével megismerhetjük a Pandaren konyhaművészet rejtelmeit, gyarapíthatjuk főzőtudásunk, és megtermelhetjük a hozzávalókat is. Ha sikerült bevágódnunk a Tilller frakció tagjainál saját farmunk is lehet.

Ezen a pályán kezdetben nem fogunk sok időt tölteni, ami jó hír, mert feladataink nagyrészt olyan mezőgazdasági szakmunkás küldikből állnak, mint a kártevőirtás, az elrabolt zöldségek összegyűjtése, locsolás és gyomirtás, ami a Lich Kinget, Deathwinget és hasonló kaliberű ősgonoszokat legyőző hősök számára különösen megalázó lehet. (Még most is a fülembe cseng Fran, a vérmes kertész rikácsoló hangja: Most a retkeket locsold! Most a spenótot! Ne csalj, az az ágyás már megvolt!). Hogy boldogságunk teljes legyen, megkapjuk a szokásos és elmaradhatatlan Nesingwary tömeggyilkolászós küldetéseket is. Ha túltettük magunkat a pandaren farmerek körében való bevágódás kezdeti gyötrelmein, beugorhatunk a pályán található instába, és kinyomozhatjuk a Stormstout Brewery körül bonyolódó rejtélyt is, és részt vehetünk a Nagy Falon áttörő óriási rovarok inváziójának visszaverésében is.

4. oldal

[bold]Kasarang Wilds (86-88)

[/bold]

A Valley of the Four Windstől délre terül el a Kasarang Wilds névre hallgató sűrű őserdővel és ősi romokkal borított terület, keskeny tengerparti sávval, ahol a közlekedést a vadállatokon és az agresszív őslakosokon, a mogukon kívül még a hepehupák is nehezítik. Ez a pálya egyébként az előzővel együtt tesz csak ki egy Jade Forest méretű területet, eredetileg annak az alrésze volt, aztán a fejlesztők gondoltak egyet és külön területté változtatták, hiszen hét pálya mégiscsak jobban hangzik a reklámszövegekben, mint hat.

Itt a farmerkedés idejére felfüggesztett Alliance-Horda konfliktus szálon mehetünk tovább, ismerkedhetünk kicsit a hely történelmével, és újabb hülyemajomhordákat mészárolhatunk le, ha még nem untuk volna meg őket az előző pályákon (sajnos ha meguntuk, akkor is). A Temple of the Red Crane területén találkozhatunk a Pandariára vigyázó négy mitikus lény egyikével, Chi-Jivel, a Vörös Daruval is, és segíthetünk neki az elszabadult Sha lények ellen folytatott harcban.

Az ígéretek szerint a kiegészítő megjelenése után kijövő 5.1-es patchben a területen kitör a háború, és az Alliance és a Horda összecsap, lesznek ostromgépek és a két nagyfőnök, Varian Wrynn és Garrosh Hellscream is feltűnik majd.

 

5. oldal

[bold]Kun-Lai Summit (87-89)

[/bold]

A Kun-Lai Summit északi részét fenséges, hóborította hegyek alkotják, déli része úgy néz ki, mintha a Borean Tundra megmaradt részeiből rakták volna össze és álcázásként rádobtak volna pár egzotikus fát és épületet. Ha a pályadizájn ezen része kissé Tesco gazdaságos is, a küldetések ezért bőven kárpótolnak, messze ebben a zónában a legélvezetesebbek a kalandok, a sok zöldség és a dzsungelben való kóborlás után kifejezett felüdülés megismerkedni a hegyi vezetők életének rejtelmeivel, vagy beterelni az elkóborolt jakokat a jakmosóba. A grummle nevű kis fickók vidám társaság, amolyan serpa-szerű nép, eredetileg a hódító mogu népet szolgálták teherhordóként a veszélyes hegyi ösvényeken, de aztán megjött az eszük és leléptek. A heveny röhögőgörcs kialakulásához elég rájuk nézni, vagy meghallani a hangjukat.

Itt találkozhatunk először a Shaolin... izé Shado-Pan szerzetesekkel is, akik a Sha lények ellen küzdenek, és a Yaungol néppel, akik northrendi Taunkákra hajaznak: amikor Pandaria elszakadt a világ többi részétől, ők is elvesztették a  kapcsolatot rokonaikkal, a taurenekkel, most pedig a mantidok fenyegetik élőhelyüket, ami miatt igen mérgesek. Összefuthatunk még a vízi izékkel, a Jinyukal, és hogy ne unatkozzunk, felbukkannak még régi ismerőseink, a zandalar trollok is.

A hegyekben lakozik Pandaria második mitikus védelmezője, Xuen, a Fehér Tigris, akinek a Temple of the White Tiger az otthona, neki is segítségére lehetünk majd, a Sha lények mellett a Horda Alliance konfliktus az ő életére is hatással lesz.

 

6. oldal

[bold]Townlong Steppes (88-90)

[/bold]

Az óriás méretű fák őrizte Townlong Steppes megvadult mantidok és agresszív yaungolok otthona, és itt található Niuzao, a mitikus ökör temploma, aki Pandaria harmadik nagy védelmezője. Ezen a pályán már érezhető, hogy kezdett kifogyni a szusz a tervezőkből. A különböző questhubokban szinte szóról szóra ugyanolyan küldetéseket kapunk: a csatázó shado-pan csapatoknak kell segítenünk a rovarszerű mantidok, a kri'thikek ellen folytatott harcban, unalomig ismétlődő módokon. Ez már kri'thikán aluli (bocs). Az imádkozó sáskára hajazó kri'thik egyébként egy az egyben ugyanúgy néznek ki, mint az SWTOR-ban a kilik, csak blaster helyett közleharci fegyver van a kezükben. Érdekes "véletlen".

A mantidmészárlás mellett segítenünk kell még a kihalófélben lévő egyszemű mocsári háncskepesztőknek a területfoglaló yaungol sámánok elleni bosszúhadjáratban, és a mitikus ökör templomának is teljesítünk majd egy kis szolgálatot. Közben lesz azért részünk némi derültségben is, amikor a templom lépcsőjén összefutunk a kis grummle fickóval, aki műszaki hibás jakja helyett szeretne cserepéldányt kapni.

7. oldal

[bold]Dread Wastes (89-90)

[/bold]

Ez a pálya hasonlóan néz ki, mint a Townlong Steppes, csak több rajta a korrumpálódott terület. A tervezők fogták az előző pályát és rányomattak egy kék szűrőt hogy ne higgyük azt, hogy a lusták, és tökegyforma területeket alkotnak. Ez a blöff szerintem nem jött be nekik.

Itt eldobhatjuk rovarirtó készletünk felét, ugyanis kiderül, hogy nem minden mantid gonosz (legfeljebb csak fennhéjazó, beképzelt, és idegengyűlölő). Segíthetünk az ellenállóknak, a Klaxxi névre hallgató frakciónak, akik nem értenek egyet az elszabadult negatív érzelem manifesztációk miatt begőzölt honfitársaikkal, ám némi segítség fejében hajlandóak elnézni nekünk, hogy nincsenek csáprágóink és gyönyörű kecses kitinpáncélos rovartestünk. A szokásos gyűjtögetős-ölős küldik mellett segíthetünk felébreszteni az évszázadokkal ezelőtt befőttként elrakott híres mantid hősöket is, később pedig újabb lehetőségek nyílnak meg előttünk a barátkozásra a  szokásos repuzós napi küldik formájában. Nem mondanám, hogy ezért a pályáért lelkesen csápoltam, de aki Amber Scorpion hátasra vágyik, az bizonyára boldogan végiggrindeli majd magát az exaltedig. Bónuszként a mantidoktól jóféle heavy metal nótákról elnevezett buffokat is kaphatunk (Master of Puppets, Children of the Grave, Silent Lucidity stb).

8. oldal

Vale of Eternal Blossoms (90)

Már 87. szinten megkaphatjuk azt a küldetést, amely során segítségünkkel megnyílik Pandaria misztikus védelmezőinek kapuja a Horda és az Alliance tagjai számára, és bejuthatunk Pandaria szívébe, a Vale of Eternal Blossoms területére. Érdemes itt jól körülnézni, nemcsak azért, mert ez az évszázadokig a pandaren uralkodók székhelyéül szolgáló, aranylombú fákkal, aranytetejű pagodákkal és palotákkal borított hely gyönyörű, hanem azért is, mert 90-en ez a pálya lesz az otthonunk.

Az északi részen található Shrine of Two Moons (Horda) és a délkeleti sarokban lévő Shrine of Seven Stars (Alliance) ad helyet a fogadóknak, a banknak, az aukciós háznak, itt találhatóak a crafting trainerek és mindenki más, akinek a szolgáltatásaira szükségünk lehet, portálok az összes nagyvárosba, továbbá a különböző frakciók quartermasterei és a napi küldetéseket adó NPC-k is itt laknak.

Nem városokról van szó, hanem két épületről, ahol várhatóan a szerver népességének nagy része fog tömörülni esténként, ezért masszív tömegre és lagra kell számítanunk, főleg ha az egyik oldal úgy dönt, hogy lerohanja a másik oldal központját, mivel egyik terület sem számít menedéknek és a PvP megengedett.

[bold]Összegzés

[/bold]

Összességében tetszettek az új területek, a keleti dizájn hoz egy kis egzotikumot a WoW világába. Vannak igen jól sikerült (Jade Forest, Vale of Eternal Blossoms) és kevésbé jól sikerült pályák (Dread Wastes). Pandaria, annak ellenére, hogy a térkép kb. akkorának tünteti fel, mint Northrend, érzésre méreteiben kissé elmarad a korábbi kiegészítők területe mellett. A küldetések között nem fogunk sok újdonságot találni, és hacsak nem az ifjabb korosztály tagjai közé tartozunk, a korábbi kiegészítőkhöz képest kevesebb lesz az olyan pillanat, amikor hangosan felnevethetünk, mert a poénok és a történet egyre inkább a WoW új célközönségének, a gyerekeknek szólnak.

9. oldal

PET BATTLE SYSTEM

Nemrégiben patchelték be Pet Battle Systemet, ez az a rendszer, melynek hallatán mindenki a második szívrohamot kapta (az elsőt akkor, amikor a pandákat bejelentették). Legtöbbünknek a dologról rögtön a Pokémon jutott eszébe, no meg, hogy a WoW egyre gyerekesebb lesz, sic transit gloria mundi. Bevallom, én is eléggé gyanakodva álltam neki, hogy kipróbáljam ezt a minijátékot. A kezdéshez nem kell több, mint egy minimum 5. szintű karakter, 100 arany, és a trainer meglátogatása után rögtön belevethetjük magunkat a kis állatkák felkutatásának és megszelídítésének örömeibe és a csaták izgalmaiba. Az sem baj, ha nincs még egyetlen házi kedvencünk sem, a trainertől kapunk egyet. Minden meglévő petünk 1. szinten kezd, de a vadonban befoghatunk magasabb szintűeket is. Állatkáink szintjét a győztes csatákból szerzett xp segítségével növelhetjük. Ezt is megértük, már a karakterünknek is vannak karakterei, akikkel xp-zhet. Mi jöhet még? Bolhacirkusz, hogy állatkáink se unatkozzanak?

Harcolni a vadonban található speciális critterek ellen lehet, ezeket zöld mancs jelzi a minimapen, csupán a felé száguldó rivális játékosok hadait kell megelőzzük és elsőnek rákattintanunk, és kezdődhet is a csata. A harc körökre osztott és viszonylag egyszerű, de azért igényel némi taktikai érzéket is (hat éven aluliaknak már komoly kihívást jelenthet). Eleinte csak magányos ellenfeleink lesznek, később két vagy három ellenféllel kell megküzdenünk, ezért a hatékonyság érdekében nem árt összeállítanunk magunknak egy ütős hármas csapatot. Új állatkákra harc közben tehetünk szert, ha egy ellenfelünk életereje 35% alá csökken, lehetőségünk van rá, hogy csapdába ejtsük. Ez ugyan nem mindig sikerül elsőre, de szerencsére többször is próbálkozhatunk.

Állatkáink erejét a többi játékossal is összemérhetjük, ez kétféleképpen történhet: ha a világban összefutunk az ellentétes oldal játékosaival, vagy ha az automata ellenfélkeresőt használjuk, amely kis csapatunk erejének megfelelő ellenfelet talál nekünk. A tesztelés ideje alatt a matchmaking system még nem működött, ezért gyakran előfordult, hogy a frusztrált alacsonyabb szintű ellenfelek kiléptek a csata befejezése előtt.

10. oldal

Állatkáinknak eleinte csak 1-2 képesség áll rendelkezésére, de később bővül az arzenál, 20. szinten már hat képesség közül választhatjuk ki azt a hármat, amelyet használhatunk. A képességek között szerepelnek sebzések és gyógyító varázslatok és vannak egészen speciális effektek is, pl. a Singing Sunflower egyik támadása napos időben többet sebez. A petek több típusba sorolhatóak (undead, mechanikus, repülő, vízi, elementál stb.), mindegyiknek megvannak a maga erősségei és gyengéi. Bizonyos típusok jobban használhatóak adott más típusok ellen, pl. az elementális csoportba tartozó már említett Singing Sunflower támadásai mechanikus lények ellen kifejezetten erősek, cserébe virágunk érzékenyebb a vízi lények támadásaira.

A peteket gyakoriság szerint is megkülönböztethetjük (poor, common, uncommon és rare, akárcsak a tárgyak), egy ritkább állatka jóval erősebb, mint sima fajtársa, ezért érdemes addig addig kutatni, amíg megtaláljuk. Sajnos kívülről minden nyuszi egyforma, és csak csata közben vagy utána derül ki, hogy vérnyulat fogtunk-e, vagy sima tapsifülest. A gyűjtői kiadásokból, instákból, speciális események során szerzet állatkáinknak nincs ugyan besorolása, de statisztikáik alapján kb. rare erősségűnek felelnek meg. Ezek a statisztikák nem túl bonyolultak, a hp a szokásos életerő, a speed dönti el, ki támadhat hamarabb, a power pedig támadások erejét határozza meg.

A rendszer bevezetése jár több olyan változással is, amelynek a legtöbben örülni fognak: az egyik, hogy a peteken egy-két kivételtől eltekintve ezentúl minden karakterünk osztozik majd (a hátasokkal és a trófeákkal is ugyanez lesz a helyzet), a másik, hogy a befogott állatokat ketrecbe tehetőek és eladhatóak, így a jól kiképzett magas szintű, vagy ritka állatok kereskedelméből sokan meggazdagodhatnak majd a játékban.

A pet battle system összességében nem rossz, és rövid távon meglepően addiktívnak bizonyult, kérdés, hogy kiállja-e az idők próbáját és hosszú távon mennyire tudja lekötni a játékosokat. Bizonyára lesz, akit teljesen hidegen hagy majd, lesznek, akik csak állatkertüket akarják majd gyarapítani (régi titkos vágyam volt, hogy legyen egy zsiráfom a Barrensből), lesz, aki raid előtt vagy két insta között ezzel üti el az időt, és lesznek olyan remegő kezű kiskorúak is, akik az elvonóban könyörögnek könnyes szemmel az ápolóknak, hogy csak még egy csatát, csak még egyet.