1. oldal

Orkok. A fantasy világ leggyűlöltebb lényeinek egyike, amiket számtalan játékban hányhattunk már kardélre. Legtöbbször a különféle RPG-kben találtuk szembe magunkat velük, ám kilenc hónappal ezelőtt egy tower defense stílusú programban is az utunkba kerültek. Ez volt az Orcs Must Die! című alkotás, melyet a Robot Entertainment készített el PC-re és Xbox 360-ra. Az OMD lényege az volt, hogy a mágikus portálokból százával özönlő orkokat különféle csapdákkal és személyes közreműködésünkkel eltegyük láb alól, mielőtt ők elmenekülhetnének az adott pályáról.  A játék „bájához” hozzátartozott, hogy nem vette magát túlságosan komolyan, a főszereplő folyamatosan ontotta magából a poénos beszólásokat, és a látványvilág is inkább a rajzfilmszerű stílusra hajazott. Egy komoly negatívuma azonban volt az OMD-nek, melyet szinte mindenki felhánytorgatott a fejlesztőknek, ez pedig nem volt más, mint a többjátékos mód hiánya. A játékmenetből adódóan rendkívül élvezetes lett volna, ha társunkkal vállvetve harcolhatunk a fránya zöldbőrűek ellen. Szerencsére a program igencsak jól teljesített pénzügyileg, így a készítők előtt adott volt a lehetőség, hogy elkészítsék a folytatást, amiben akár ezt a hiányosságot is pótolhatják.

Szokásunkhoz híven a történet bemutatásával folytatnánk leírásunkat, ám elődjéhez hasonlóan az Orcs Must Die! 2 sem brillírozik ezen a fronton. No nem mintha hiányoltuk volna a Shakespeari monológokat, hiszen egy tower defense stílusú játékban a sztori az egyik legutolsó szempont. Legyen elég annyi, hogy az orkok és csatlósaik ezúttal a törp tárnákat özönlötték el, ahol ismét ránk, az utolsó csatamágusra hárul a feladat, hogy megállítsuk őket, mielőtt rászabadulnának a világra. Sokkal fontosabb a sztorinál a játékmenet, ami szerencsére (vagy sajnos) semmit sem változott az előző rész óta. Minden pályán vannak úgynevezett rift portálok, amelyeken keresztül orkok érkeznek a mi kis „játszóterünkre”, és van legalább egy kapu, ahol távozni szeretnének a szörnyetegek. A mi dolgunk az, hogy a pályán csapdákat helyezzünk el annak érdekében, hogy minél kevesebb zöldbőrű érje el az említett kaput. Emellett hősünkkel személyesen is belevethetjük magunkat a csihi-puhiba, hogy megritkítsuk ellenségeink számát. A történet során összesen 15 pályán tehetjük próbára magunkat (szemben az első rész 24 szintjével), melyek közül 10 helyszín elérhető az úgynevezett endless módban is. Ez a játékmód kiválóan alkalmas arra, hogy felfejlesszük rajta a karakterünket, ugyanis a sztorimódtól eltérően itt nem csak 5-6 támadást kell túlélnünk, hanem 40 brutális nehézségű rohamot. Ajánlott felkötni a gatyát annak, aki mindegyik pályán a maximális pontszámot akarja elérni. Végül említsük meg a classic játékmódot is, amiben az első rész pár pályája is játszhatóvá válik. Sajnos utóbbi csak azok számára elérhető, akik az Orcs Must Die!-t is megvásárolták.

2. oldal

De ne vesztegessük a szót a különféle játékmódokra, hiszen a játék sava-borsát ezúttal is az ördögi csapdák jelentik, lássuk ezen a téren hogyan teljesít a program. Alaposan kibővítették az első részt a fejlesztők, hiszen ezúttal 29 különféle típus szerepel a játékban, ellentétben a korábbi 19-cel. Ötletesebbnél ötletesebb eszközökről van szó, melyek mindegyike nagyszerűen használható a harcban. Van itt gránátot hajító törpe, plafonra helyezhető szeletelő penge, az ellenfelet jéggé fagyasztó padló és még sok más, csak győzzük eldönteni, hogy melyiket is szeretnénk használni. Ahogy korábban, úgy most is a megölt orkokért kapott pénzből tudjuk megvenni ezeket a pályákon. Ahhoz viszont, hogy egyáltalán rendelkezésünkre álljanak a csapdák a varázskönyvünkben, a pályák teljesítéséért járó koponyákat felhasználva meg kell vásárolni őket a főmenüben. A koponyákról érdemes tudni, hogy az első résztől eltérően ezúttal mindig kapunk valamennyit belőlük, ha újrajátszunk egy pályát, így könnyen tudjuk fejleszteni a karakterünket, ha gyengének találjuk őt, elég csak újraindítani valamelyik szintet. A leginkább figyelemre méltó újdonság azonban, hogy most már minden csapda, fegyver, felszerelés több szinten is fejleszthető. Ha rájuk kattintunk, akkor láthatjuk, hogy különféle bónuszokat tudunk vásárolni hozzájuk (nagyobb sebzés és hatóterület, gyorsabb újratöltés, stb.) Nem spóroltak a fejlesztők az új szörnytípusokkal sem, hiszen míg az első részben csak 14 ellenségfajta szerepelt, ezúttal 26-ot számolhatunk össze belőlük, ráadásul ezek most sokkal változatosabbak, mint korábban. Vannak itt elementálok, gnollok, fagydenevérek, és küklopsz mágusok is, csak győzzük őket kordában tartani.

Végül, de nem utolsósorban meg kell említenünk a bevezetőben már emlegetett multit is, ami tulajdonképpen egy kooperatív mód. A sztori-, endless és classic módban is elérhető funkciót használva lehetőségünk van rá, hogy egy társunkkal együtt álljuk útját a szörnyek hadának. Az említett társ érdekes módon az a varázslónő, aki az első részben az orkokat irányító főellenség volt (bár nem harcolhattunk ellene). Most kénytelen mellénk állni, ugyanis a sztori szerint megingott a hatalma és már nem képes parancsolni az alattvalóinak. A csatamágus és a varázslónő tulajdonságai kismértékben eltérnek egymástól, ugyanis utóbbi kevesebb életerővel, viszont több manaponttal rendelkezik, mint a mágus és más a kezdőfelszerelése is. A csapdák és fegyverek nagy részét viszont mindketten használhatják, csak 1-2 darab van, ami kizárólag az egyik számára elérhető. Bár a koop mód játékmenete teljesen megegyezik az egyjátékos móddal, az tagadhatatlan, hogy sokkal élvezetesebb az egész program, ha ketten játszunk. Ha sikerül összehangolni a taktikánkat, és okosan használni a csapdákat, hatalmas pusztítást végezhetünk az ellenség sorai között. A későbbi, nehezebb pályákon erre nagy szükség van, ugyanis ott már eléggé bekeményít az OMD2.

3. oldal

A grafika és az audió részt illetően nehéz bármi újat mondani az Orcs Must Die! 2-ről, ugyanis technikai szempontból teljes mértékben megegyezik az elődjével. A látványvilágra továbbra is a színes, elnagyolt stílus a jellemző, egyedül az ellenségeink kaptak új modelleket, aminek köszönhetően ezúttal máshogy néznek ki az orkok. Új zenét sem hallhatunk a programban, mivel a fejlesztők újrahasznosították az OMD1 anyagát, de tekintve, hogy az audió szekció az első részben is rendben volt, így ez nem akkora probléma. A változatlan grafikának és hangzásnak köszönhetően a gépigény továbbra is barátságos, egy közepes gépen valószínűleg mindenki maximális részletességgel tudja majd futtatni.

Az Orcs Must Die! második része beváltotta a hozzá fűzött reményeket, hiszen mindent tartalmaz, amit a rajongók kívántak. Ötletesen összerakott új pályák, rengeteg új csapda és fegyver, és a legfontosabb, egy jól működő kooperatív mód. Ennek ellenére motoszkál bennünk a kisördög, ugyanis a játékmenet komolyabb újdonságot egyáltalán nem tartalmaz, így inkább tekinthető a játék egy kiegészítőnek, mint igazi folytatásnak. Persze egy csökkentett árú, 4000 forintos játéktól talán túlzás is lenne többet várni.

Értékelés: 8/10

Platformok: PC

Tesztelt platform: PC