1. Bevezető

Harmadik, befejező részéhez ér cikksorozatunk, de szomorkodásra semmi ok, hiszen ezúttal is érdekes, olykor kifejezetten meglepő tapasztalatokkal gazdagodtunk és a testközelből lehettünk részesei a “nem feltétlenül az újabb a jobb” elcsépelt közhelynek.

 

Eddig kizárólag AMD Brazos és Intel Celeron alapú konfigurációk kerültek terítékre, mindegyik a maga saját integrált videokártyájával. Ez a trend a mai napon megváltozik, ugyanis teszteltük két különböző generációs Intel Pentium processzort, valamint megnéztük, milyen előnyökkel és hátrányokkal jár egy “öreg”, de különálló videokártyával rendelkező noteszgép. Szinte látjuk magunk előtt, ahogy a játékos lelkű olvasók elkezdték dörzsölni tenyerüket – nem alaptalanul. Azok sem maradnak hoppon, akik a könnyebb gépeket favorizálják, hiszen nekik is készültünk egy meglepetéssel.

 

A határ ezúttal is 100 ezer forint volt, továbbá mindegyik készülék 15,6”-os kijelzővel kellett, hogy rendelkezzen. Sajnos (vagy szerencsére, nézőpont kérdése) operációs rendszert egyik notebook sem tartalmazott, így könnyedén kijelenthetjük, hogy erről magának kell gondoskodnia annak, aki ötszámjegyű összegért szeretne új gépet vásárolni.

 

A mai felhozatalban végre láthatunk Acer masinákat is (helyből kettőt), valamint bemutatkozik az Asus vadonat új olcsó, de vékony X szériája is.

2. Asus X501A - Specifikáció

Kezdjük a sort az Asus X501-gyel, amely a legkarcsúbb és egyben legkönnyebb készülék volt a kilenc nálunk járt versenyző közül. A mindössze 2,07 kg-ot nyomó notebook ennek ellenére semmiképpen nem lebecsülendő, hiszen mint látni fogjuk, semmivel nem tud kevesebbet, mint kategóriatársai, ráadásul nem csak könnyebb, de jelentősen olcsóbb is náluk.

Az új X széria egyértelműen a fiataloknak szól, jól mutatja ezt a színválaszték is, amely a klasszikus fekete mellett fehérből és rózsaszínből áll. A család X401 és X301 név alatt rendelkezik egy 14”-os, illetve egy 13,3”-os változattal is, így akinek nem elég könnyű vagy nem elég kicsi az X501, az is megtalálja számítását.

82 ezer forintos árával a legolcsóbb készüléknek mondható az Asus új belépő masinája, ennek ellenére olyan extrákat találunk a specifikációs listán, mint az USB 3.0 csatlakozó vagy a – továbbra sem evidens – gigabites hálózati kártya. Ettől eltekintve egy tipikus 80-90 ezres belsőt látunk, erről a B820-as processzor, a 2 GB memória és a 320 GB-os merevlemez árulkodik. Szerencsére a 2,07 kg-os tömeget nem az akkumulátoron való spórolással érték el a mérnökök, ami azt jelenti, hogy az X501 bár vékonyabb és könnyebb a kategóriatársaknál, az akkumulátoros üzemidőben hozni fogja ugyanazokat az értékeket, mint ellenfelei – cserébe búcsút kell mondani az optikai meghajtónak, amely 2012 végén nem tűnik elsőre egy nagy érvágásnak.

A készülék mellé egyetlen dolgot kapunk a szokásos olvasmány-tápegység kombináció mellé, ez pedig a 64 bites Windows 7 használatához szükséges meghajtóprogramok gyűjteménye egy lemezen... Egy lemezen, amelyet nem tudunk betenni a gépbe és amelynek tartalmát hiába másoljuk rá valahol egy pendrive-ra, hiszen az USB csatlakozók használatához szükséges driver is ugyanott található, ahol a videokártyához vagy éppen a WiFi-hez passzoló – a CD lemezen, illetve a pendrive-on. Ha a vezetékes hálózati kártyát nem ismerné fel alapból a Windows 7, akkor gyakorlatilag egy tökéletes 21-es csapdáját állíthatta volna elő a gyártó, hiszen a merevlemezt nem olyan egyszerű kihámozni a burkolat alól, hogy csak úgy áttegyük egy olyan készülékbe, ahol vagy van optikai meghajtó vagy használhatók az USB portok. Az biztos, hogy akinek nincs otthon vagy a közelben vezetékes internet kapcsolata, az hamar rájön, hogy vele bizony kitoltak, hiszen semmit nem fog tudni feltelepíteni az alapvető hardver eszközök közül (a mobil internetesek már érzik vesztüket). Azért van egy elég triviális B terv is: Windows 8-at kell telepítenünk.

A probléma súlyosságát és komolyságát egyébként az is jelzi, hogy a jelenleg kapható X501A típusú notebookok egyikéhez sem jár operációs rendszer, így a meghajtó programok körüli szeánszt végig kell járni minden vásárlónak. Vélhetően nem ilyen rossz a helyzet az AMD Brazos belsővel rendelkező X501U típusoknál, ahol az USB 3.0 vezérlő nem része az alaplapi chipsetnek, azaz a 2.0-s port használható.

3. Asus X501A - Hardver és hangzás

Vékonysága ellenére az X501 az egyik leghalkabb készülék volt a mezőnyből, igaz, ehhez a harmadik legmagasabb hőmérséklet párost kellett elkönyvelnünk a neve mellé az ide vonatkozó táblázatban. Üresjáratban, illetve alacsony terhelés mellett a készülék szinte néma, ráadásul az ilyenkor mért hőmérséklet alig éri el a 45 fokot. Maximális terhelés mellett sem kell félnünk, hogy kigyullad az ölünkben, hiszen a langyos burkolat alatt is legfeljebb 74 fokig tudtuk felmelegíteni a processzort, amely nem túl alacsony ugyan, viszont nem olyan sok, hogy a nyári hónapok miatt érdemben aggódnunk kellene. A zajszint mindenért kárpótol ugyanakkor, hiszen az X501 alig volt hangosabb, mint egy átlagos vastagságú masina.

Hardver terén semmi újkeltű dologra nem kell számítani, a vékonyabb dizájn ellenére a szokásos kétmagos Sandy Bridge architektúrára támaszkodó Celeron B820-at kapjuk, alacsony fogyasztású, visszafogott teljesítményű központi egységnek nyoma sincs. Rossz hír ugyanakkor, hogy a maximálisan támogatott memória mindössze 4 GB ennél a modellnél, amelyet tovább súlyosbít az a tény, hogy mindehhez egyetlen RAM hely áll rendelkezésünkre, a hozzáférés pedig igencsak macerás, így az otthoni bővítéshez a többség nem fog majd hozzá.

Talán nem meglepő, hogy az X501-ben találtuk a leginkább melegedő merevlemezt, ez vélhetően a zsúfoltabb elrendezésnek (is) köszönhető. A 40 fok körüli hőmérséklet egyébként nem vészes, vélhetően nyáron se megy majd 50 fölé ez az érték, amely még belefér az egészséges régióba. A sebességre ugyanakkor nem lehet panasz, ahogy a zajszintre sem, amely a halk hűtőrendszer mellett sem igazán mérhető.

Az utolsó három gép közül egyértelműen az X501 rendelkezett a legjobb (vagy inkább legkevésbé rossz?) hangrendszerrel és ehhez nem kellett tudatosítanunk magunkban, hogy egy Altec Lansing logóval ellátott termékkel van dolgunk. A közép tartomány picit korrigálásra szorul, magas hangok pedig egészen addig nem léteznek, amíg ki nem emeljük őket. Ha ezekkel megvagyunk, tulajdonképpen egy vállalható rendszert kapunk, amelynél nyilván tud sokkal jobbat is az Asus, de még ez a kevés is elég ahhoz, hogy a 100 ezer forint alatti készülékek egyik legjobbja legyen – ilyen szempontból.

4. Asus X501A - Ergonómia és kinézet

Külsejét tekintve az X501 semmiképpen sem tekinthető egy csúnya notebooknak és egy pillanatig el se hisszük, hogy egy alig 80 ezer forintos készüléket látunk. A fedőlap jópofa mintája valójában festett, a fekete burkolatot beborítók szürke pöttyök helyén nem érzünk semmit, ha végighúzzuk a kezünket rajtuk. Az ujjelnyomatot persze gyűjti, hiszen egy olyan bevonatról beszélünk, amely átmenetet képez a klasszikus matt és a fényes felület között. A legnagyobb probléma azonban nem ez vele kapcsolatban, hanem a vékonysága, amelynek az a következménye, hogy az LCD kijelzőn látható kép már a burkolatra nehezedő viszonylag kis nyomás hatására is deformálódik, torzul. Nyilván ez használat során nem érdekes, viszont miért venne valaki egy, a kategória átlagánál lényegesen könnyebb gépet, ha nem azért, hogy hordozza? Márpedig szállítás közben igencsak nagy veszélynek van kitéve a panel, igyekezzünk olyan pólyát, illetve táskát választani, amely párnázott, így topítva az esetleges nem kívánt behatásokat. A műanyag zsanér egyébként egész kellemes tartást ad a felső burkolatnak, bár nyilván nincs nehéz dolga – szó szerint. Ha megfordítjuk a készüléket, szembesülhetünk az átlag felhasználó számára szomorú ténnyel, hogy itt bizony nem fogunk csak úgy alkatrészeket cserélgetni, mint ahogy azt megszokhattuk már jó pár vastagabb modell esetében. Bár egy csavarhúzó most is elég a boldoguláshoz, nem lennénk benne biztosak, hogy az X501 megbontása nem jár garanciavesztéssel ilyen esetben.

A billentyűzet a készülék egyik, ha nem leggyengébb pontja. A gombok csattognak és zörögnek, az alátámasztás instabilitása sajnos nem csak a klaviatúra közepén, hanem a szélén is problémás, más szóval a gép ezen része egyszerűen rossz. Valószínűleg a vékony kialakítás is közrejátszott ahhoz, hogy a mérnökök ebben az árkategóriában nem tudták rendesen megoldani a feladatot.

Nagy kár érte, mert bár a touchpad se lett egy nagy eresztés, használata mégsem vált ki oylan ellenszenvet, mint a billentyűzeté. Az egy ujjas érintés érzékelés néhol elég hektikus, ami azt jelenti, hogy csak bizonyos erősség felett érzékeli az eszköz, míg mondjuk két centivel arrébb egy finomabb érintés is elég a sikerhez. A rejtett gombbal operáló touchpad egész felülete érintés érzékeny, így az egyik, ha nem a legnagyobb hasznos területtel rendelkezik a kategóriában. A jobb egérgomb művelete helyettesíthető egy kétujjas érintéssel, ne felejtsük el bekapcsolni ezt az opciót a touchpadhez tartozó szoftverben, sok bosszúságtól megkíméljük magunkat.

Ami a csatlakozókat illeti, az Asus sikeresen oldotta meg a vékonyabb tervezéssel járó elhelyezési problémákat, ugyanis a vékonyabb portokat tette a felhasználóhoz közelebb, a nagyobbak pedig hátrébb kerültek. A tesztelt kilenc modell közül egyedül az X501-nél láthatunk oldalra helyezett kártyaolvasót, amiért háromszoros hipp-hipp-hurrá jár – használata fényévekkel könnyebb, mint az elöl helyet foglaló, olykor jócskán süllyesztett, régimódi megoldások. USB foglalatból sajnos csak kettőt kapunk, igaz, a jobb oldali kék színével kitűnik a tömegből és jelzi, ő bizony már az újabb, gyorsabb szabványt is támogatja. A bal oldalival kapcsolatban viszont nem árt tudnunk, hogy ha a géphez csatlakoztatva van a tápegység, akkor vastagabb pendrive-ok, illetve mobil internetes stick-ek nem férnek már el.

A kijelző hozza a kötelezőket, a korábban más Asus modelleknél tapasztalt minimális fényerő problémával egyáltalán nem küzd. A látószögek minden irányból átlagosnak mondhatók, a színvilág tulajdonképpen rendben van, a Chi Mei-től származó 15,6”-os LED-es panel a kilenc fős mezőny jobbik részébe tartozik. A kávában megbúvó webkamera mindössze 640x480-as felbontásra képes, amely 2012-ben egyértelműen a legalja szint, de a képminőséget inkább a gyenge optika, mint az alacsony felbontás befolyásolja, nappali fényviszonyok mellett észrevehető késéssel és minimális, de látható zajjal kell számolnunk, mesterséges fény esetén pedig tovább romlik a helyzet, nem is kicsit.

5. Acer Aspire E1-531 - Specifikáció

Tesztünk legdrágább, de az X501 mellett egyik legújabb szereplője az Acer vadonat új névkonvencióját használó Aspire E1-531, amelyből az E vélhetően az Entry levelt takarja, azaz az abszolút belépő szintet.

Búcsút intünk tehát a négyszámjegyű termékelnevezéseknek, ami nem feltétlenül baj, hiszen egy idő után már a gyártó marketingesei is nehezen tudták követni, melyik modell követi a másikat és miért. Az biztos, hogy a vásárlók többsége mindig is jobban húzott a friss modellek felé és gyakran hagyta figyelmen kívül a lassan kifutó, de jobb vételnek tekinthető típusokat. Lássuk hát, mit kapnak azok, akik gondolkodás nélkül egy 2012-es modell vásárlásába akarnak beleugrani.

A 101 ezer forintos vételár már nem egy 320, hanem egy 500 GB-os merevlemezt tartalmaz, illetve a memóriával sem spóroltak a cégnél. Szintén fontos változás, hogy a Celeron helyett egy Pentium processzort kapunk, amely elsősorban magasabb órajelével nő olcsóbb testvére fölé. Szomorú ugyanakkor, hogy az USB 3.0 már nem fért bele a csomagba, illetve Bluetooth-t sem kapunk.

A notebook mellé természetesen ezúttal is csak a legfontosabb dolgokat kapjuk meg, illetve annál valamivel kevesebbet, ugyanis a meghajtó programok beszerzéséről magunknak kell gondoskodni, driver CD nem jár a készülékhez. Ebből kifolyólag volt lehetőségünk tesztelni az Acer nemrég megújult támogatói oldalát és elismeréssel csettinthetünk, ugyanis egy letisztult, egyszerűen használható site-ról van szó (csakúgy, mint mondjuk az Asus esetében).

6. Acer Aspire E1-531 - Hardver és hangzás

Mindennapos használat során az E1 nem kínoz minket felesleges zajokkal, hiszen nem csak üresjáratban néma, de terhelés alatt is legfeljebb átlagos zajszintet produkál. Ennek ugyanakkor van egy elég komoly hátulütője is, ugyanis ezzel a kilenc fős mezőny leginkább melegedő tagjává vált. Már alacsony terhelés mellett is nagyon közel járt az 50 fokhoz, maximális nyúzás mellett viszont a 80-at is túllépte, kerek két fokkal. Mondhatnánk persze, hogy erősebb processzor van benne, de látni fogjuk, hogy ez nem feltétlenül hoz magával zaj- és hőmérséklet emelkedést.

Az Intel B960-as Pentium processzora egy kétmagos, 2.2 GHz-en zakatoló központi egység, amely ugyanúgy nem rendelkezik Hyper-Threadinggel, illetve a Turbo Boosttal, mint Celeron név alatt futó társa. A másodlagos cache memóriában sincs eltérés, viszont órajele 500 Mhz-cel nagyobb, mint a kategóriában oly' népszerű B820-nak, tehát nagyjából ilyen arányú teljesítmény növekedést várhatunk tőle.

Az 500 GB-os Hitachi merevlemez nem csak nagyobb, mint az eddigi modellekben lévő tárolók, de gyorsabb is náluk. Elégedettségünk tovább nő, amikor nyugtázzuk, hogy rettenetesen halk és alig melegszik.

A hangszórókkal nem voltunk elégedettek, ugyanis a bal oldali egyszerűen hangosabb volt a jobb oldalinál. Természetesen ezen lehet javítani, hiszen a Windows alapból kínál lehetőséget a balansz állítására, mindenesetre furcsálltuk a dolgot. A hangzás is átlagos volt, bár ez a koleszos filmnézésekhez abszolút elegendő.

7. Acer Aspire E1-531 - Ergonómia és kinézet

Bár az E1 elég friss modell, külseje igazából alig különbözik az évek során megszokottól, úgyis mondhatnánk, hogy abszolút nem jövőbe mutató. A fényes felső burkolat borzasztóan gyűjti az ujjlenyomatokat, cserébe legalább valamennyire masszív, igaz, ezt főleg vastagságának köszönheti. Alul semmi trükk, a többi ma kapható Aspire-höz hasonlóan könnyedén szerelhető, legalábbis, ami a felhasználó által cserélhető alkatrészeket jelenti. Az üres bal felső sarok valószínűleg a Bluetooth modult rejti az ezt tartalmazó kiszereléseknél, mSATA csatlakozót ne keressünk.

A klaviatúra is ismerős lehet azokról a Packard Bell notebookokról, amelyeket kevésbé szeretünk. Sajnos az alátámasztás nem tökéletes, de a nagyobb gondot a túl nagy gombok okozzák, elég sokszor ütöttünk félre a kezdeti időszakban, főleg azért, mert ezek a gombok nem domborúak, hanem homorúak és a szélükön egyszer csak véget ér az anyag, lekerekítésnek nyoma sincs.

A touchpad ezzel szemben kezes bárányka mondható, ami nem csoda, hiszen a klasszikus felépítést követi. Több, mint valószínű, hogy a Packard Bell F5211 mellett az Aspire E1 rendelkezett a tesztelt gépek közül a legkisebb tochpaddel, viszont az egybeöntött gombokat is sikerült úgy megcsinálni, hogy ne okozzon szenvedést a használatuk. Bár multitouch támogatást is kapunk, ettől függetlenül – ahogy a képen is látható – dönthetünk úgy, hogy kérjük vissza a klasszikus görgetős megoldást.

A csatlakozókat illetően semmi meglepetés nincs, illetve egy talán mégis: 100 ezer forintért nem kapunk USB 3.0 portot, ami egy idei modelltől minimum meglepő. A kártyaolvasót elöl találjuk, igaz, süllyesztése minimális, így használata kevésbé problémás, mint más modelleknél.

 

A kijelzővel egyetlen problémánk volt – azon kívül, hogy felülete tükröződik – mégpedig, hogy alap állapotban a színvilága picit kékes, így ezen a területen korrigálásra szorult. Ezt leszámítva egy teljesen átlagos panellel van dolgunk, mind látószög, mind fényerő tartomány tekintetében. Az 1280x720 pixeles (HD) felbontásra képes webkamera egész jól követi a gyors mozgásokat, tulajdonképpen egyetlen gyengéje a mesterséges fénnyel teli környezet, ahol hajlamos az átlagnál nagyobb zajosodásra, ugyanakkor a képfeldogozó sebessége szinte egyáltalán nem lassul be.

8. Acer Aspire 5742ZG - Specifikáció

Nem véletlenül hagytuk a végére az Acer Aspire 5742ZG-t, amely számozása és belseje miatt is egy már letűnt kor gyermekének számít, ám jelen esetben ez egy bizonyos rétegnek sokkal inkább előny, mintsem hátrány lesz. Január környékén várhatóan teljesen kifut a modell, így elsősorban az idei karácsonyi szezon miatt vettük bele sorozatunkba.

Már a kép alapján is ordít, hogy egy 2010-es modellel lesz dolgunk, amelyben nem meglepő módon szintén 2010-es hardvert találunk majd, ám nem mindegy, milyet. A játékokat kedvelő felhasználók általánosságban egy nagyon lassú és egy kevésbé lassú platform között válogathatnak a 100 ezer forint alatti régióban, ha új notebook vásárlására adják a fejüket. Bár az AMD Brazos architektúrája több szempontból is ideális kompromisszumnak bizonyul a mindennapok során, vannak, akiket teljesen hidegen hagy az 5-6 órás üzemidő és a nevetségesen alacsony zajszint, hiszen ők minden zárthelyi dolgozatot egy-egy keményebb LAN partival, esetleg online csatával szeretnének megünnepelni, tehát az első számú cél a lehető legerősebb hardver megtalálása.

Örömmel jelentjük, hogy mi megtaláltuk a számukra tökéletes választást az ötszámjegyű összegért elvihető notebookok között. Nem is olyan rég még mosolyt csalt volna a kevésbé tehetős felhasználók arcára a táblázatban szereplő adatsor, ma viszont a többség már kénytelen a Google keresőjét használni ahhoz, hogy megfejtse, mit is lát a képen. Az Intel Pentium P6200-as processzora az első generációs Core architektúrára épül, így fogyasztása valamivel magasabb, mint az azóta megjelent Sandy Bridge, illetve Ivy Bridge alapú modelleknek, ugyanakkor órajele miatt simán labdába rúg a ma kapható (amúgy második generációs platformra épülő) Celeronok mellett, tehát a CPU erővel aligha lehet majd problémánk. A lényeg természetesen a videokártyát taglaló résznél van, hiszen a GeForce GT 520M bár nem mai csirke, messze gyorsabb bármelyik modern integrált megoldásnál, amelyet ebben a régióban találunk – arról nem is beszélve, hogy saját memóriával rendelkezik, tehát a 2 GB RAM-ból egy MB-ot se vesz el. Se Bluetooth, se USB 3.0 nem szerepel a repertoárban, de a játékosok döntő többségét ez aligha fogja érdekelni – inkább várnak többet egy adatmásolásra, minthogy játszhatatlan sebességgel kelljen futtatniuk kedvenc 3D-s alkalmazásaikat. A termék ezen felül hozza a minimálisan elvárt dolgokat, ami egy már megszokott hatcellás akkumulátort, gigabites hálózati kártyát, 802.11n szabványnak megfelelő WiFi adaptert és két év garanciát jelent.

A készülék mellé természetesen semmi különöset nem kapunk, a driverekről ugyanúgy nekünk kell gondoskodnunk, mint az E1-531 esetében.

9. Acer Aspire 5742ZG - Hardver és hangzás

Csodát semmiképpen sem vártunk a korosodó Aspire-től, hiszen a többi versenyzőhöz képest legalább egy éves hátránya van, ennek ellenére semmivel nem volt hangosabb, mint a mezőny átlaga, ráadásul a hőmérsékleti értékeket figyelembe véve se lógott ki a mezőnyből. Természetesen, ha maximális terhelésnek tettük ki, jelentősen megnőtt a kezdetben alacsonynak mondható zajszint, de tesztünk eddigi leghangosabb versenyzőjén (Toshiba Sattelite C850) így sem tett túl. Ilyenkor már nem voltak annyira barátságosak a hőmérsékleti adatok, de a 73-78 fok közötti értékek továbbra is elmaradtak az E1-531 által produkált maximumtól. A dedikált videokártyának köszönhetően a billentyűzet bal oldala a megszokottnál picit jobban melegedett, illetve a készülék aljáról is hasonló mondható el.

Mint már említettük, az 5742ZG egy mai szemmel igencsak réginek számító hardvert kapott, amely egy első generációs Intel Core platformra épülő Pentium P6200-as processzort és egy előző generációs NVIDIA GeForce GT 520M-et jelent. A 2,13 GHz-es processzor ma is elegendő teljesítményt nyújt, hiszen aligha lesz lassabb a modernebb, de alacsonyabb órajelű és kevesebb cache memóriával rendelkező Celeronoknál, igaz, fogyasztása magasabb, ezzel sajnos mindenképpen számolni kell. A GT 520M-et felesleges bemutatni, megannyi tesztkészülékben láttuk már az elmúlt másfél évben, teljesítményét is ismerjük, így egyértelmű, hogy az eddig látott integrált megoldásokhoz képest gyorsabb VGA-t köszönhetünk a személyében. Hab a tortán, hogy a processzorban lévő Intel HD Graphics-ot is munkára bírhatjuk, ami azt jelenti, hogy az NVIDIA Optimus technológiájáról se kell lemondanunk. Ez némileg kompenzálja a nagyobb fogyasztású hardverek meglétét, hiszen magunk dönthetjük el, milyen helyzetben melyik videokártyát kívánjuk használni.

A merevlemez gyakorlatilag ugyanaz a 320 GB-os Western Digital volt, mint amit az Asus X501-nél láthattunk, így nem meglepő, hogy ugyanazokkal a jó tulajdonságokkal is bír, és ebben az esetben a melegedéssel se volt probléma, bőven 40 fok alatti értékeket rögzítettünk.

A hangszóról ugyanakkor lesújtó véleménnyel vagyunk, hiszen nem elég, hogy nem szó túl jól, de még mono is(!), ami azt jelenti, hogy gyakorlatilag sorozatnézésre alkalmas nagyon maximum, másra nem igazán.

10. Acer Aspire 5742ZG - Ergonómia és kinézet

Külsejét tekintve az 5742ZG egyáltalán nem lóg ki a mai mezőnyből, amely egyben azt is jelenti, hogy két év alatt nem sok minden változott ebben a régióban. Puha, az ujjlenyomatokat minimálisan gyűjtő mintázott felső burkolata egész jól ellenáll a rá nehezedő nyomásnak, persze ahogy haladunk a közepe felé, úgy fogy a tartalék, de semmivel nem rosszabb, mint egy átlagos 100 ezres készülék. Az alapvető komponensek cseréje sem okozhat problémát, hiszen a merevlemezhez és a memóriákhoz is könnyedén hozzáférhetünk. A Pentium P6200 hivatalosan maximum 8 GB RAM-ot támogat, azt is legfeljebb 1333 MHz-en, de ez a mennyiség a következő 2-3 évre elég kell, hogy legyen.

A klaviatúra ismerős lehet sok más Acer, esetleg Packard Bell modellekről, igaz, azok a generációk, amelyeknél ezt a billentyűzetet viszont láthatnánk már javarészt kifutottak. Túl sok probléma nincs velük, a gombok vékonyságuk miatt túl könnyűek, ezért picit instabilak, de az alátámasztás elfogadható szinten van és alapjában véve nem esik nehezünkre, hogy gépeljünk a szerkezeten. Két negatívumot említenénk meg: az egyik, hogy a klaviatúra kerülhetett volna feljebb, nagyobb kezű embereknek alig fog elférni a csuklója alatta, a másik, hogy az iránygombok használata elég nehézkes, főleg a le-fel páros, amely valamiért most lekerekítést kapott alul, illetve felül.

A touchpad kényelmesen használhatóságával hívta fel a figyelmet, igaz, az egyik legkisebb felülettel rendelkezett a kilenc gép közül. A gombjai bár egybeolvadtak, még határozottan elkülöníthetők maradtak, lenyomásuk nem okozott problémát, rezonanciának és hangzavarnak nyoma sem volt. Bár a festés alapján nem gondolnánk rá, de kétujjas multitouch görgetésre is lehetőségünk van, nem kell beletörődnünk a klasszikus oldalsó sáv használatába.

Csatlakozókból mindent megkapunk, amire a kategóriában szükség van, egyedül az USB 3.0 támogatásról kell lemondanunk, eSATA-t pedig ez a régió gyakorlatilag sosem látott és a szabvány térvesztése miatt aligha fog valaha is. A kártyolvasó ezúttal is elölre került és viszonyolag mélyre, így kivenni egyszerű az SD kártyákat, viszont betenni már kevésbé az.

Az AUO-tól származó kijelző viszonylag természetesen színvilágot kölcsönzött a készüléknek, amit színhelyesnek ugyan nem mondanánk, viszont egyik szín sem volt túlcsavarva, ennek köszönhetően a szemnek kellemes volt. A fényerő tartománnyal sem volt gond, bár az alsó régió lehetett volna kicsit jobban tagolt, pár lépcső között alig volt különbség. A HD felbontásra képes webkamera valószínűleg pontosan ugyanaz volt, mint az E1-531 esetében, hiszen az ott leírtak 100%-ban igazak az 5742ZG-ben találhatóra is.

11. Teszteredmények

A tesztekre nagyon kíváncsiak voltunk, bár ez lényegében az Acer Aspire 5742ZG-nek volt köszönhető, hiszen a mai 100 ezer forint alatti notebookokban látható alkatrészektől teljesen eltérő belsőt kapott.

Mint látható, a nyugdíjba vonuló Pentium P6200 bizony félúton van a Celeron B820 és a Pentium B960 között, így aligha köthetünk bele erejébe még így 2012 végén se. A PCMark tesztekből pedig kitűnik, hogy a GeForce GT 520M lényegesen fickósabb teljesítményre lesz képes, mint az AMD alacsony fogyasztású Brazos platformjának egyik legerősebb tagjában lévő Radeon HD7340.

Kisebb túlzással ugyan, de nyugodtan kijelenthetjük, hogy a GT 520M ezzel a régi Pentium processzorral kétszer gyorsabb, mint az AMD jelenlegi alacsony fogyasztású platformja – legalábbis, ha játékok futtatásáról van szó. Nem is nagyon elemeznénk a fenti grafikont, a számok önmagukért beszélnek. A P6200-ban lévő Intel HD Graphics teljesítményét nem mértük le, elég régi darab, így nem valószínű, hogy bárki használná játékra egy GT520M mellett.

Az akkumulátoros üzemidőket mérő teszt egyetlen meglepetése, pontosabban előre borítékolható eredménye az előbb dicsőített Acer Aspire 5742ZG-hez kapcsolódik. Az első generációs Core platform és a dedikált videokártya meghozta “gyümölcsét”, a kilenc készülék közül messze ez bírta a legrövidebb ideig, amely átlagos használat mellett alig két és fél órát jelent. Hiába, a lovak zabbal mennek, ahogy mondani szokták.

12. Értékelés

Túl vagyunk kilenc notebookon, így ideje levonni a következtetéseket és értékelni a látottakat, illetve tapasztaltakat. Az már az első rész után nyilvánvalóvá vált, hogy igenis lehet rendes, használható készüléket váráolni 100 ezer forint alatt. Aztán jött a második hármas és a Lenovo szabályosan berobbant a B575e-vel, onnantól kezdve az lett a mérce, hiszen annyira kiegyensúlyozott volt minden téren, hogy nehezen tudtuk elképzelni, hogy lesz még egy olyan termék, amelyet ennyire bátran fogunk ajánlani olvasóinknak. Márpedig az Acer Aspire 5742ZG egészen biztosan ilyen portéka, persze csak akkor, ha a létező legjobb 3D-s teljesítménnyel rendelkező készüléket szeretnénk megkaparintani a kategóriában és a monó hangszóró megléte nem zavar minket. Valószínűleg a karácsonyi szezon után már búcsút kell intenünk neki, így csak azoknak jelent alternatívát, akik még idén tervezik beszerezni leendő notebookjukat.

A kilenc termék közül mindössze egy van, amelyet a konkurensek mellett nem tudunk nyugodt szívvel ajánlani, ez pedig nem más, mint a Toshiba Satellite C850. Az Asus három típussal is képviseltette magát tesztsorozatunkban, de igazán egyik se nyerte el tetszésünket – talán a P53e az, amely kiemelkedik közülük. Az Acer a Packard Bellel együtt szintén három géppel volt jelen, ezek közül egyértelműen az 5742ZG a legjobb választás, kivéve akkor, ha mindennél fontosabb számunkra az üzemidő, ebben az esetben az F5211-gyel érdemes összebútorozni még akkor is, ha az E1 egy kicsit tovább húzza – a közel 20 ezres felárat csak akkor fizessük ki, ha szükségünk van az erősebb processzorra és a nagyobb tárhelyre.

Tekintettel arra, hogy mindenkinek más a fontos egy noteszgép esetében, érdemes vásárlás előtt sorozatunk többi részét is átfutni, hiszen vannak és lesznek, akik egy gyenge billentyűzettel könnyedén együtt tudnak élni, viszont nem engednek az USB 3.0 támogatásból, stb.

A harmadik részben szereplő tesztkészülékekért köszönet az Expert Zrt.-nek, a CHS Hungary Kft.-nek és a Ramiris Europe Kft.-nek.

Asus X501: Hivatalos oldal | Vásárlás

Acer Aspire E1-531: Hivatalos oldal | Vásárlás

Acer Aspire 5742ZG: Hivatalos oldal | Vásárlás