1. oldal
Mindig elképzelem, hogyan is indul egy átlagos európai független játékfejlesztő csapat karrierje: összeül három kócos hajú, kicsapott egyetemista valamelyik szülő nappalijában, és törik keményen a fejüket, hogy melyik az a játék, amelyiket 1., a legkönnyebb leprogramozni, 2., bármikor el lehet adni, és 3., nem kell érte jogdíjat fizetni. Ne mondjátok, hogy nem így működik. Az utóbbi években újra és újra eladták nekünk a Crush the Castle-t, a Qix-et, de még a Minecraft-ot is minden dimenzióban, hát… miért ne lehetne a Tetris-t még egyszer eladni? Pazsitnov biztosan nem bánja.
Valahogy így indulhatott el a Mousecraft fejlesztése is; csakhogy, miután több órát beletettem a játékba, és megnéztem egy remek interjút a fejlesztőkkel, azt hiszem, elmondhatom, hogy semmi okunk a kisfejlesztői cinizmusra: a Mousecraft ugyan fog két olyan koncepciót, ami már lerágott sajt (Tetris és Lemmings), de itt véget is ér a kreatív lustaság. Ez a játék, ahhoz képest, milyen szerény körülmények között született, pazar és ámulatba ejtő. És borzasztó aranyos.
A fejlesztők bevallása szerint a Vissza a jövőbe-trilógia Emmett „Doki” Brown-ja ihlette a főhőst, aki egy amolyan szétszórt, bohókás feltaláló macska, csak éppen plutónium helyett sajtra van szüksége, hogy találmányai működjenek. Viszont a PhD-ösztöndíjból befolyt sajtmennyiség vészesen fogy, ezért új erőforrásokat kell mozgósítania: egereket. Az egerek pedig szeretik a sajtot. Az egerek így tehát… odamennek a sajthoz. Legalábbis, odamennének, ha nem lenne akadálypálya az odafelé úton.
Nem igazán értem itt egyébként a koncepciót, hogy ez mennyiben hatásos szisztéma, így nem is túl nagy baj, hogy magára a játékmenetre koncentrálva kell többet gondolkodni, mint a történeten és annak furcsaságain agyalni. Amint elfogadtuk, hogy az egerek sajthoz való terelgetése valahogy megoldja az energiakrízist, a The Incredible Machine analógiáján igazán bele is gabalyodhatunk ebbe a tevékenységbe. Az akadálypályák az egyszerűtől haladnak az összetettig, ezek áthidalására pedig Tetris-elemeket pakolászhatunk le.
2. oldal
Az egerek, akárcsak a lemmingek, ész nélkül haladnak céljuk felé, ha pedig elakadnak, visszafordulnak. Óvatosság és tudatos tervezés kell, hogy ne csak sikerüljön a mutatvány, de mindhárom egeret célba juttatva egyéb bónuszokat is kipipálhassunk. Ez eleinte talán nem tűnik nagy kunsztnak, de aztán bejönnek a huncut megoldások. Az akadályok nem állnak meg a tér-elemek tili-toli pakolászásával. Ha esetleg attól rettegtünk volna, hogy könnyű dolgunk lesz ("mit nekünk egy casual!") hát… ha valaki ezt a játékot száz százalékosra akarja bepattintani, annak igencsak fel kell kötnie a gatyáját.
Nyolcvan, egyre komplikáltabb pályán jönnek az egyre életveszélyesebb terelgetési szisztémák, mozgó elemek, rugalmas felületek, elektromosság, robbanások, ellenséges robotpatkányok… nem kell sokáig játszani, és észrevehetjük, hogy ez már nem is az a Lemmings-Tetris, aminek indult. Ez maga a tudományos mészárszék. És ha mindez még nem lenne elég, van pályaszerkesztő is, tehát leleményes moddereknek köszönhetően talán többet is kapunk a pénzünkért, mint azt elsőre sejtenénk.
A játék vizuális és zenei oldalát egy szóval lehet jellemezni: buli. Hatalmas buli. A legbanálisabb játékmenetek metszetében a háttérben a macska ide-oda pörög, bohóckodik, az elemek és a környezet minden mozdulatunkra színnel-mozgással reagál. Mindig figyel, mindig vidáman tapsol, ha jól teljesítünk, és szomorúan csóválja a fejét, ha valamelyik egérke nem éli túl. Animációja teljesen rendben van, rajzfilmes hatást kelt, az egérkék pedig aranyosak. A pályák váltásai sem akasztják meg az embert, egyszerűen mindig arrébb gördül a kép, mintha az egész játék egy végtelen térben játszódna.
A játékos még be se fejezi az előző pályát, már indul is a következő, töltőkép vagy bármilyen mesterséges stoptábla nélkül, sosem enged el. Élmény játszani, ezek nélkül nagyon eltévedne az egész. De minden „áramvonalasra” van csiszolva, és ezek együtt felépítenek egy olyan atmoszférát, ami leginkább a Doctor Who őrült pörgésére emlékeztet. A humor és a tudomány ugyanis a legjobb buddy-páros mindig, minden médiumban, és itt aztán szabadon vannak eresztve, mint a Tesla-tekercs kisülései.
3. oldal
A játék ugyan kapható egy ideje Steam Greenlight korai hozzáférésű változataként, de én a GoG-változatot használtam (igen, fent van ott is, amikor legutóbb néztem, még olcsóbban is). Mielőtt még elszomorodtam volna az achievementek hiánya miatt, már fel is dobta az elsőt: a játék saját, belső achievement-rendszert használ, amelynek elemei természetesen megegyeznek a Steam-esekkel. Az egyszerű végigjátszáson felül is lehet extra dolgokat gyűjtögetni. Ilyenek az „Anima Shard”-ok, amelyekért kedvenc macska-tudósunk jó pénzeket kap, de ezeket csak akkor érhetjük el, ha tényleg úgy pakolgatjuk az elemeket, hogy minden klappoljon. Akkor lesz a pontszámunk tökéletes, ha mindent felszedünk (illetve felszedetünk az egerekkel).
A játékban itt-ott ravasz utalásokat is felfedezhetünk a tudományos világra, popkultúrára: eleve a macska neve is megmosolyogtató (bár a Sliders után nem túl eredeti): Schrödinger. Az egész játékról levágható, hogy a srácok tudták, hogyan kell ezt összerakni, mind a gameplay fokozatos nehézségi íve, mind a látvány-hangulat-tematika faktor harmóniája azt mutatja, hogy a koncepciót nagyon-nagyon megcsinálták papíron, mielőtt akár egy sor kódot is írtak volna. Vagy nem, de akárhogy is: zseniség van itt.
Nyilván nem tehetem meg, hogy nem csípem fülön a játékot, ha valamit rosszul csinál, de őszinte leszek: tény, hogy nem vállalkozik túl nagy dologra, de azt irgalmatlan becsülettel, szakértelemmel, helyes designfilozófiával valósítja meg. Gondolom, egyértelmű, hogy rövid a játék, persze, de minden más rendben van. Nincsenek benne elsőjátékos fejlesztőkre jellemző csiszolatlanságok, „durva élek”, valahogy megcsinálták a tutit (még egy régi laptopon is fantasztikusan megy a legszebb beállításokkal).
Hogy miért hangsúlyozom ezt, hát… a Crunching Koala egy öt fiatal srácból álló lengyel fejlesztőcsapat, akiknek egyszerűen most jó szurkolni. Következő játékuk is rém ígéretes (bár az is ismerős elemeket dobál fel, dungeon crawler / typing), tehát érdemes rájuk figyelni. Játékuk PC-n és több PlayStation-platformon is elérhető, egész olcsón, szóval én bátran ajánlom az intenzív puzzle-játékok rajongóinak.
Értékelés: 9/10
Platform: PC, PS3, PS4, PS Vita
Teszplatform: PC
