I. oldal

Bár a Little Inferno tesztelésére személyesen jelentkeztem, s noha kismillió más játék fordult már meg a kezeim között, bevallom, még most sem vagyok biztos benne, hogy tudom, mit vetek virtuális papírra az elkövetkezendő oldalak során. Már azt is nehéz meghatároznom, hogy miféle játék a Little Inferno, sőt, talán az sem jelenthető ki teljes magabiztossággal, hogy játékról van szó. A magyarul kissé szárazan hangzó "alkalmazás" szó talán jobban leírja, mit is készített a World of Goo-val világhírre szert tevő Tomorrow Corporation, hisz egy játékban általában vannak céljaink, törekvéseink, itt viszont csak a színtiszta cselekvésnek jut szerep, mindent alárendelve a keserédes szomorúsággal megalkotott atmoszférának és a szívfájdítóan cuki kisállatok eleven elégetésének.

A pokol tüze

Na jó, ez így, ebben a formában nem igaz, a Little Inferno szerint csak élethű plüssökről van szó, de azért van valami nyugtalanító abban, ha az ember olyan borzocskát dob a kandallóba, ami a szemével folyamatosan követi a kurzort, és fájdalmas nyöszörgése addig mardossa a lelket, míg fekete por s hamu nem lesz belőle. Erős hasonlat? Távolról sem, ez maga a Little Inferno.

A játék első pár perce is hasonlóan furcsa: nincs előttünk semmi, csak egy kemence, meg egy kis levél, ami azt írja, égessük el. Jutalmunk egy aranypénz lesz, melyet még több égetnivalóra költhetünk. Minél több cuccot veszünk és gyújtunk lángra, annál több lesz a pénzünk, s minél több a pénzünk, annál több kemencébe vethető holmit vásárolhatunk a sorra megnyíló boltokban - nem, nincs értelme, ne is keressetek benne ilyesmit. Ha egy tárgyat már kipróbáltunk, elérhetővé válik egy következő, majd ha az adott boltból mind kifogyott, feloldhatunk további üzleteket, ahonnan még több bizarr tűzifa pótló kerülhet a polcra. Ez pedig addig megy, míg egy cuki kislány meg nem keres bennünket levélben, hogy legyünk már a legjobb barátai, hisz olyan egyedül van.

A fent leírtak egy bizarr, fojtogató élményt próbálnak szavakba önteni - azt, amit a Little Infernóval való foglalkozás vált ki belőlünk. És bár eleinte fogalmunk sincs róla, mi folyik a monitoron, később kapunk egy kis videót, ami elmagyarázza, hogy miért éri meg nekünk pénzt fektetni a pusztításba.

II. oldal

Tűzről pattant

A sztori szerint az emberiséget évek óta jégkorszak fenyegeti, és mivel senki sem tudott mit tenni ellene, kitalálták, hogy a gyerekeket egy új játékszer, a Little Inferno Entertainment Fireplace segítségével tartják melegen. Ez a cucc egy kandalló, ami előtt ülve a gyerkőc felfűtheti magát, de persze csak addig, amíg van mit tűzre vetnie. Mindezt egy groteszk reklámfilm tudatja velünk, előre jelezve, hogy ha már elfogytak a játékok és egyéb ketyerék, az egész világot lángba kell borítanunk a létezés érdekében. Tovább bonyolítja a helyzetet a már említett kislány, aki a szomszédunkban él, és aki nem tudja elhagyni a lakását, mert bezárták a kandalló elé. Velünk is valószínűleg ez történt, hisz mozogni nem tudunk, ahhoz pedig, hogy minden kérdésre választ kapjunk, végig kell játszanunk a Little Infernót.

A boltokról már volt szó, arról viszont nem, hogyan nyithatjuk meg a még lezárt üzleteket. Bár a Little Inferno világában a boltosok minden bizonnyal a fagyhalál ellen küzdenek, megmaradt az a rossz szokásuk, hogy csak akkor nyitnak ki, ha vevők is vannak. Mi pedig nem lehetünk alkalmas vásárlók mindaddig, míg be nem bizonyítjuk, hogy nemcsak össze-vissza gyújtogatunk, de gondolkodunk is. A játékban összesen 99-féle kombó található, melyek más-más objektumok egyszerre történő meggyújtásával aktivizálódnak. Az eredmény szinte minden esetben óriási tűzijáték, na meg egy csillagocska, melyekből kellő mennyiséget összeszedve átnyergelhetünk a következő boltra, és tovább gördíthetjük a sztorit.

Olyan sok dolgot hajíthatunk tűzre, hogy összeszámolni is nehéz őket. Van játék iskolabusz, régi hajszárító, ébresztőóra (igen, végre bosszút állhatunk!), sőt, a program még a gépen található fényképeinket is összegyűjti, hogy elégethessünk párat, ha olyasvalakivel szerepelünk rajta, akit utálunk - hiába, a Tomorrow Corporation mindenre gondolt. És bár ez elsőre jól hangzik, valójában gyorsan monotonitásba torkollik, hisz tulajdonképpen végig ugyanazt az egy manővert ismételgetjük. Negatívum továbbá, hogy könnyű "elakadni", hisz a kombók között nem sok logikai kapcsolat fedezhető fel, az esetek többségében csak véletlenszreűen égetjük a dolgokat, és örülünk, ha begyűjtünk egy csillagot. A kalandjátékokon szocializálódott olvasók mondjuk csak-csak felfednek minden titkot, de a többiek már a negyedik üzletnél fel fogják adni.

III. oldal

Égető látványosság

A Littel Inferno grafikája olyan egyszerű, mint egy gyufaszál. Leginkább a flash-alapú, online játékokra hasonlít, annyi különbséggel, hogy a különböző tárgyak és animációk kellemesen beteg kidolgozást kaptak. A látványvilág sötét és reménytelen, mindehhez pedig cuki, gyermekded muzsika társul, hogy csak még tovább lökjenek bennünket az érzelmi hullámvasúton. Tehát nem a tálalás lesz az a pont, amiért szeretni fogjuk a Little Infernót, fontos azonban kiemelni, hogy a készítőknek nem is ez volt a céljuk. Ők egy hangulatos, megdöbbentő és egyedi programot akartak készíteni, az eredmény pedig nem maradt el.

Sajnos azonban a tökéletességet nem az eredetiség mérlegén mérik. Hiába egyedülálló a Little Inferno, ha játékként nem állja meg a helyét, hisz szabályok és célok aligha vannak, és csak a történet nem ösztönöz eléggé, hogy végigjátsszuk. Mindehhez pedig vegyük hozzá, hogy 15 dollárért ennél tartalmasabb szórakozás is osztályrészünk lehet. Ha lemegy az ára, a különlegességek kedvelőinek ajánlható lesz, így viszont nem több egy drága próbálkozásnál, ami nem rossz ugyan, de a World of Goo színvonalát aligha éri el.

7/10