Bevezető gondolatok

Napjainkban már elég sok lehetőség áll rendelkezésünkre, ha kedvenc filmjeinket, fotóinkat és zenéinket szeretnénk élvezni a nappaliban. Egyrészt számos nagy tudású asztali DVD lejátszó van a piacon, amelyek a CD-re vagy DVD-re rögzített tartalmak lejátszására képesek, és elég sok kódolást ismernek. Ezek a szerkezetek hatékonyak, de használatukhoz először ki kell írni a megtekinteni kívánt anyagot, ami kis kényelmetlenséggel jár, de így egyúttal letudhatjuk az archiválással kapcsolatos teendőket is. Az utóbbi időben nyilvánosságra került információk szerint viszont az átlagfelhasználók által otthon rögzített optikai korongok hosszabb távon nem megbízhatóak: egyes kutatások szerint 5 év elteltével már jó eséllyel találhatunk olyan lemezeket a gyűjteményünkben, amelyek olvashatatlanok, legalábbis egy korábbi kutatás szerint. A gyári „préselt” lemezekkel természetesen más a helyzet, de ez egy másik történet, akit érdekel, az angol anyaghoz itt hozzáférhet. A szakemberek egy friss kutatás eredményeként azt tanácsolják, hogy DVD-n tárolt fontos adatainkat 2-3 év elteltével írjuk át másik lemezre, de a legközelebbi átírásra a mai jó minőségű korongoknak köszönhetően elég 5 év múlva sort keríteni. Tulajdonképpen minden az alapanyag minőségétől függ.

Itt adott a kérdés: minek menjen folyamatosan a PC, ha filmet szeretnénk nézni? Erre egyrészt megoldás lehet az, hogy minden egyes alkalommal egy külső merevlemezre másoljuk a megtekinteni kívánt tartalmakat, amelyen egyúttal tárolhatjuk is azokat. Ez a módszer annyiból kényelmetlen, hogy az adott külső merevlemezt ide-oda kell hurcolászni, de végül is, ha ennyi kompromisszumra hajlandóak vagyunk, bőven járható út. Költséghatékony.

A fent leírtakat inkább a vállalkozó szelleműek szokták bevállalni, mások számára sokkal jobb megoldás lehet célhardvert alkalmazni a feladatra. Ezt a célhardvert hálózati adattárolónak hívják és a hivatalos neve NAS (Network-Attached Storage). Az eszköz egy vagy több 2,5 hüvelykes, illetve 3,5 hüvelykes merevlemezt tartalmazhat felépítésétől függően. A merevlemezt vagy merevlemezeket tartalmazó egység a hálózatból egyszerűen elérhető, így asztali multimédiás lejátszóval, asztali számítógéppel vagy noteszgéppel egyaránt könnyen hozzáférhetünk a rajta tárolt adatokhoz. A hálózatban alkalmazhatunk 100 Mbit/s-os portokkal ellátott routert vagy switchet (igénytől függően), de dönthetünk az 1 Gbit/s-os egységek mellett is, amelyek jóval nagyobb adatátviteli sávszélességet kínálnak. Ez a nagyobb fájlok másolásakor vagy a fent említett helyzetben (sokan használjuk a hálózatot) mindenképpen előny, ráadásul már nem is óriási anyagi többlet. A NAS fájlok tárolására, megosztásukra és a rendszer adatmentéssel kapcsolatos feladatainak megoldására egyaránt használható, de sok olyan professzionális szintű NAS van már a piacon, amelyek ennél sokkal több lehetőséget is kínálnak. Hogy csak a legfontosabbakat említsük: vannak olyan eszközök, amelyek rendelkeznek torrent klienssel, webszerverrel vagy akár megfigyelőrendszerek kameráit is képesek kezelni, azaz riasztás esetén képesek rögzíteni az adott kamera képét/hangját. Vannak olyan egységek is, amelyek különböző RAID módok segítésével fokozzák az adatbiztonságot, de ezek minimum 2 merevlemezzel kell, hogy rendelkezzenek.

Egyszóval a NAS rendszerekben nagyon sok lehetőség van. A piac manapság már rengeteg ütőképes megoldást kínál a különböző felhasználói igények kielégítésére, így csak az elképzeléseinken és pénztárcánk vastagságán múlik, hogy megtaláljuk a számunkra legmegfelelőbb megoldást. A legfontosabb az, hogy el kell döntenünk: milyen szolgáltatásokra van szükségünk, illetve mekkora tárhelyet igényelünk és nem utolsó sorban mekkora összegből szeretnénk kihozni az egész rendszert.

Amennyiben a mostani cikk után igény lesz rá, úgy az elkövetkező hetek folyamán jelentkezhetünk néhány NAS összehasonlító teszttel is, most azonban csak egy kétmerevlemezes egységet mutatunk be, amely átlagos otthoni felhasználók számára tökéletes választás lehet, egyszerű konfigurálhatósága miatt.

Mielőtt belevágnánk a bemutatóba, a következő oldalon elengedhetetlen, hogy megemlítsünk néhány alapfogalmat, amelyek megértése nélkülözhetetlen, ha NAS-ban gondolkodunk.

Fogalmak, magyarázatuk

NAS (Network-Attached Storage): olyan adattároló rendszer, amely merevlemezt vagy merevlemezeket tartalmaz. A NAS egységek tulajdonképpen speciális konfigurációk, amelyeken speciális, hálózati adattároló szolgáltatásokat ellátó operációs rendszer fut (pl.: FreeNAS). Az egységek általában csak adatkiszolgálásra használhatóak, de egyes modellek egyéb extra funkciókkal is rendelkeznek. A termékekhez a szerverekkel ellentétben nem csatlakozik sem monitor, sem billentyűzet; a rendszer konfigurálására webböngésző segítségével van lehetőség. A rendszerek NFS (UNIX), SMB/CIFS (Windows), illetve AFP (Apple) hálózati fájlátviteli protokollokat használnak.

DLNA (Digital Living Network Alliance): a DLNA egy szervezet nevét takarja, amely azon munkálkodik, hogy a szórakoztatóelektronikai eszközök között egységes kapcsolódási szabványt hozzon létre. A szórakoztatóelektronikai eszközök és a számítógépek vezetékes vagy vezeték nélküli hálózati kapcsolaton keresztül érik el egymást és gyártótól függetlenül külön konfigurálás nélkül is lehetővé teszik, hogy videót, képeket vagy filmeket játsszunk le egyikkel a másikról. A DLNA szabvány jelenleg az 1.5-ös verziónál tart. A kezdeményezés előírja, hogy az IPv4 (Internet Protokol Version 4), HTTP és UPnP alapú kommunikációra alapozó, egymáshoz csatlakoztatott eszközöknek képesnek kell lenniük a JPEG, MPEG2 és LPCM formátumok kezelésére és feldolgozására, de ezzel egy időben opcionális formátumok továbbítását is meg kell oldaniuk (GIF, TIFF, WMA, MP3, AC3, AAC, MPEG4/H.264 és WMA9). Az opcionális médiaformátumok átkódolásának képességét nem követelik meg, ha a szerver és a lejátszó is ismeri az adott formátumot. A megkövetelt formátumok támogatása azonban nélkülözhetetlen, hogy az egységek az opcionális formátumokat nem támogató eszközökkel is tökéletesen együtt tudjanak működni.

[italic][bold]A DLNA az eszközöket négyféle csoportba osztja:

[/bold][/italic]

[list type="unordered"]

[*]Digital Media Server - DMS

[*]Digital Media Player - DMP

[*]Digital Media Renderer - DMR

[*]Digital Media Controller - DMC

[/list]

A csoportba történő besorolás az adott eszköz képességeiről árulkodik, ugyanakkor vannak olyan eszközök is, amelyek egyszerre több csoportba is bele illenek. Ilyen például a PC. A rendszerben HTTP protokoll használatával történik a multimédiás tartalom továbbítása (streamelés), az eszközök felismerését és vezérlését pedig az UPnP végzi, amely a hálózati tulajdonságok automatikus konfigurálásáért is felel. Aki mélyebben is bele kíván merülni a DLNA technológiába, annak ajánljuk a szervezet hivatalos honlapját.

JBOD (Just a Bunch Of Disks): csak egy halom lemez. Ez a funkció annyit tesz, hogy különböző adattároló kapacitású merevlemezeket egy nagy kötetté fűz össze, azaz az adott rendszerben a fizikailag két különböző egység egyetlen hatalmas adattárolónak látszik. A megoldás hasznos, mert segítségével egyesíthető kettő vagy több merevlemez, még akkor is, ha eltérő az adattároló kapacitásuk, viszont ha az adattárolók közül akár csak egy is meghibásodik, a nagy köteten tárolt adatainknak bizony búcsút mondhatunk. Ez a helyzet akkor is fennáll, ha kiveszünk egy merevlemezt a kötetből.

RAID (Redundant Array of Inexpensive/Independent Disks): ez egy olyan technológia, amely különböző szintekre osztva különböző előnyöket kínál a több merevlemezzel szerelt rendszerek számára. Esetünkben csak a RAID 1-es mód fontos, ugyanis a tesztben szereplő konfiguráció csak azt támogatja. Ez a mód az elsődleges merevlemez teljes tartalmát a másodlagos merevlemezre tükrözi (ezért hívják tükrözésnek is), ezáltal ha akármelyik merevlemez meghibásodik, az adatok az egyik adattárolón megmaradnak. Természetesen a RAID 1 mellett egyéb hasznos RAID módok is léteznek, ezekről az érdeklődők itt szerezhetnek be bővebb információkat.

Router: a routert másnéven útválasztóként vagy forgalomirányítóként is szokás emlegetni. Ez a szerkezet a helyi hálózat adatforgalmát bonyolítja, miközben a hálózat számítógépei számára internet elérést is biztosít. A gép a hálózaton folyó adatcsomagokat a megfelelő címzettnek továbbítja, legyen szó helyi vagy internetes adatforgalomról. Ennél persze valamivel többről van szó, de a mai cikk megértéséhez ennyi is elég.

Switch: a switch vagy más néven hálózati kapcsoló egy aktív számítógépes hálózati eszköz, amely a rá kapcsolt eszközök közötti adatáramlásért felel. A szerkezet a hubbal ellentétben a Mac cím ellenőrzésével csak azon a porton továbbítja az adatcsomagot/keretet, amelyen a címzett számítógép tartózkodik, azaz portütközés itt nem fordulhat elő. Egy egyszerű hub minden portján kiküldi a beérkezett üzenetet, így lassabb is.

Asztali multimédiás lejátszó: olyan, távirányítóval is rendelkező célhardver, amely audió és videó fájlok, valamint fotók lejátszására alkalmas vezetékes vagy vezeték nélküli hálózatból, külső adattárolóról, vagy akár beépített adattárolóról is. (WD TV, O!Play, PopCorn Hour, stb.)

Linksys NMH300 - a hardver

Az NMH300-as NAS előlapja és tetőlapja fényes lakkfekete borítást kapott, amit gyárilag egy-egy fólia véd. Ezt eltávolítva hozzáférünk az előlapi USB porthoz, valamint a Copy és a bekapcsoló gombokhoz is. A fedőlapon csak egyetlen kis gombot találunk, amelynek benyomásával kinyílik a tető és szemünk elé tárul a két merevlemezhely, valamint az azokban elhelyezett műanyag keretek.

A keretek 3,5 hüvelykes merevlemezek fogadására lettek felkészítve és elég kényes, fényes felületű műanyagból készültek, amely könnyedén karcolódik, de mivel jó esetben csak egyszer fogjuk látni őket, összeszerelésnél, így ez nem igazán számít.

Az egység egyébként két darab SATA 3 Gbps-os portot tartalmaz, amelyek mellett a szükséges tápcsatlakozó is jelen van; a merevlemez kereteket csak rá kell tolni a csatlakozó párosra. Ezt a folyamatot kihúzott tápadapter mellett kell véghezvinni, erre a gyártó a telepítő lemezen található kis animáción is felhívja erre a figyelmet. A NAS-ba a Linksys felhívása szerint üres, partíciók nélküli merevlemezt kell helyezni.

Az egység hátulján a portok előtt egy matricát találunk, amely azt kéri, hogy mielőtt bármit is tennénk a rendszerrel, indítsuk el a mellékelt telepítő lemezen található alkalmazást, amely segít a szerkezet összeszerelésében. Haladó felhasználóknak nem lesz problémájuk a szerelés folyamán, de még a kezdőknek sincs okuk félni, hiszen minden feladat egyszerű. Először a NAS kikapcsolt állapotában be kell helyeznünk az előzőleg a műanyag keretre szerelt merevlemezeket, majd a kereteket ütközésig be kell tolni. Ha ez megvan, mehet vissza a fedlap. Ezek után a tápadaptert és a tápkábelt kell a rendszerhez csatlakoztatni, majd a készülék hátulján található Gigabites Ethernet porthoz kell csatlakoztatni a mellékelt Patch kábelt (kék ethernet kábel).

Amennyiben ez megvan, az Ethernet kábel másik végét a notebookhoz, asztali géphez, routerhez vagy switchhez kell kapcsolni attól függően, hogy mi áll rendelkezésre. Mi egy Gigabites routert használtunk, ami a TP-Link műhelyéből érkezett. A szerkezetet gyári beállításokon hagytuk, mert kíváncsiak voltunk rá, hogy így működni fog-e a rendszer (csupán a DHCP módot engedélyeztük, máshoz nem is nyúltunk). A NAS hátulján található portok mellett egy reset gomb is jelen van, ezt érdemes megnyomni, mielőtt összeraknánk a rendszert, ezzel ugyanis a gyári beállítások lépnek érvénybe. Ha összeszereltük, hálózatra dugtuk és bekapcsoltuk a NAS-t, akkor folytathatjuk az egyszerű telepítő futtatását.  A telepítő megkeresi a hálózathoz csatlakoztatott NAS-t, majd bekonfigurálja azt. Ezek után a böngészőbe csak annyit kell beírnunk, hogy http://mediahub és már el is érhetjük a NAS-t a további konfigurációval kapcsolatos műveletek elvégzéséhez, de természetesen az egység IP címének beírásával is a webes kezelőfelületre jutunk. A telepítő egy hálózati meghajtóként is csatlakoztatja a NAS-t, amelynek betűjelét mi magunk választhatjuk ki. Ez azért kényelmes, mert TotalCommanderben vagy Windows Intézőben egy egyszerű merevlemezként láthatjuk magát a hálózati adattárolót is, és így könnyedén hozzáférhetünk a rajta tárolt tartalomhoz is. 100 Mbit/s-os hálózat esetében 8-10 MB/s körüli másolási sebességet érhetünk el, vagyis ekkora sebességgel pakolhatunk adatokat a NAS-ra (10000-11500 KB/s), de ha Gigabites routert vagy switchet használunk, akkor ez a sebesség 35 MB/s, illetve 45 MB/s között fog elhelyezkedni, ha megfelelő kábeleket használunk. Az elméleti maximum persze magasabb, de nálunk ennyit produkált a gép.

Ezzel tulajdonképpen el is végeztük a konfigurálás oroszlánrészét, a következő oldalon a finomhangolással és a rendszer felhasználói kezelőfelületével foglalkozunk.

Linksys NMH300 - a szoftver

A Linksys NMH300 webes felülete flash player alapú, így Atom processzorral szerelt nettopokkal vagy netbookokkal igen lassú minden művelet. Még az ION-nal szerelt rendszerek sem túl meggyőzőek, de átlagos asztali géppel semmi problémát sem tapasztaltunk, már ami a sebességet illeti. A Flash alapú megoldás dizájnos kezelőfelületet eredményez, amiben törekedtek az egyszerű kezelhetőségre.

[bold]A beállítások

[/bold]

A kezdőlapon a NAS-sal kapcsolatos alapvető információkat találjuk (IP cím, szabad tárterület, futó szolgáltatások), de a különböző beállításokat is innen érjük el egy jól áttekinthető menü segítségével. A System fülre kattintva az első menü segítségével megváltoztathatjuk a Mediahub nevét és munkacsoportját, míg az alatta elhelyezkedő menüpontban az IP címmel kapcsolatos beállításokat végezhetjük el. Mi a konfigurálás kezdetén DHCP-re állítottuk a routert, majd ahogy megtalálta a rendszer a Mediahubot és elvégezte a szükséges beállításokat, mind az asztali gépen, mint a NAS-on fix IP címet adtunk meg és a routeren ezzel egy időben kikapcsoltuk a DHCP szolgáltatást is. Így a legcélszerűbb eljárni, így ugyanis mindig minden eszköz IP címét tudhatjuk fejből, sosem változik az adott eszköz címe, de ha erre nincs is szükségünk, akkor az egyszerűség kedvéért hagyjuk DHCP beállításon a gépet (ilyenkor a router ad mindig az összes rá csatlakoztatott eszköznek IP címet, és legtöbbször ugyanazt). A menük között továbbhaladva megtaláljuk a jelszóváltoztatáshoz szükséges opciót, amely a beállítások elérésekor és a Flash alapú fájlböngésző használatakor szükséges. Megadhatunk vendég jelszót is, ha esetleg rajtunk kívül más is használja a rendszert. A többi menüpontban az időzónát és a pontos dátumot/időt adhatjuk meg, de a készülék kezelőfelületének nyelvezetét is megadhatjuk, a Magyar nem szerepel a listában, így valószínűleg legtöbben maradnak az angolnál.

A következő fontos opció a Firmware frissítés menü, amelynek segítségével egy gombnyomással a legfrissebb szoftvert pakolhatjuk a NAS-ra. A legalsó menüpont segítségével a NAS újraindítását végezhetjük el. A fül tetején a Firmware verzióját, a NAS üzemidejét és a MediaBrowser szoftver verziószámát is megtekinthetjük.

A következő fejezet a merevlemez vagy merevlemezek beállításáról szól. a „Disk” menüpontban a NAS adattároló kapacitásáról, illetve a foglalt és szabad hely mennyiségéről kapunk tájékoztatást. A rendszer azt is megmondja, hogy a foglalt tárterület mekkora arányban tartalmaz videókat, zenéket és fotókat. A beszerelt merevlemez vagy merevlemezek típusáról és gyártójáról is itt találunk infót, de arról nem, hogy az adattárolók éppen hány fokosak. Ez egy nagy hiányosság, de a beépített 4 cm-es ventilátor szerencsére jól végzi a dolgát, így aggodalomra semmi ok. Ebben a menüpontban adhatjuk meg azt is, hogy milyen módban üzemeljen a rendszer. Háromféle mód létezik, ezek a következők:

Single Disk Mode: ekkor egy merevlemez áll rendelkezésre. Ebből a módból továbbléphetünk JBOD (Linear 2) vagy akár RAID 1 módba is, méghozzá úgy, hogy adataink megmaradnak. A gyártó azért ajánlja, hogy a merevlemez konfiguráció megváltoztatása előtt csináljunk biztonsági másolatot.

Increase Protection: a biztonság növelése, vagyis RAID 1 mód. Ekkor az első merevlemez teljes tartalmát a második merevlemezre tükrözi a rendszer, vagyis ha az egyik adattároló meghibásodik, adataink akkor is megmaradnak. Fontos, hogy a funkció működéséhez ugyanakkora, vagy nagyobb adattároló kapacitással rendelkező második merevlemezt kell a rendszerbe építeni, mint az első merevlemez kapacitása. Ha ebben a módban gondolkodunk, érdemes egy gyártó azonos sorozatába tartozó merevlemezeit használni. Vegyük azt is figyelembe, hogy a tükrözés miatt hiába lesz két merevlemezünk, üres helyünk annyi lesz mintha csak egy lenne, ez a biztonság ára.

Increase Space: tárhely növelése, vagyis JBOD mód. A funkció itt arról szól, hogy két eltérő merevlemezből egy nagy adattároló készül, amit egyetlen nagy tárterületként látunk. Ekkor nem szükséges egyforma merevlemezeket használni, azt viszont nem szabad elfelejteni, hogy a mód használatával adataink biztonságát kockáztatjuk: ha egyik merevlemez megsérül vagy tönkremegy, akkor a köteten tárolt összes adatunktól elbúcsúzhatunk.

Van egy olyan lehetőség is, amely lehetőséget biztosít az egy merevlemezes módhoz történő visszatérésre. RAID1 mód esetén adatvesztés nélkül, míg JBOD rendszer esetén csak adatvesztéssel végezhető el az átállás. Egyszóval JBOD konfiguráció használatánál az opció alkalmazása előtt minden adatunkról biztonsági másolatot kell készíteni.

A következő nagy fejezet a Backup menüt foglalja magába. Ebben a menüben a kliensekre telepített NTI Shadow alkalmazásnak kiküldhető a „Backup” parancs, azaz elindítható a biztonsági mentés készítésének folyamata az előre beállított paraméterek szerint. Itt tulajdonképpen mást nem is találunk.

A Services, azaz Szolgáltatások menüpontban találjuk a hasznos funkciók bekapcsolásához szükséges menüpontokat. Ezek nagy része alapból működik, de szabadon állítgathatjuk, hogy mire van szükségünk és mire nincs. Az első menüpont engedélyezésével a www.ciscomediahub.com szolgáltatására regisztrálva távolról, internetről is elérhetjük hálózati adattárolónkat. Ez azért hasznos, mert így munkahelyről is hozzáférhetünk fontos fájljainkhoz, ha esetleg szükség lenne valamire, na meg persze akkor, ha az adott fájl fel lett másolva a NAS-ra. Hasznos funkció.

A következő nagy csoport a Windows-os fájlmegosztás engedélyezése. Ez a szolgáltatás kell ahhoz, hogy Windows alapú gépeken, a hálózaton megtaláljuk a NAS-t és hozzáférjünk annak tartalmához. Ez a funkció emlékeink szerint alap esetben már fut, de semeddig sem tart engedélyezni, ha mégsem.

A Media Server szolgáltatás a DLNA funkciót takarja, azaz a DLNA képes lejátszók és eszközök külön konfigurálás nélkül könnyedén elérik a NAS tartalmát, legalábbis annak multimédiás fájlokkal kapcsolatos részét, mint azt a bevezetőben már kiemeltük. Az iTunes szerver opció engedélyezésével az asztali gépről vagy noteszgépről könnyedén hallgathatjuk meg a NAS-on tárolt muzsikáinkat.

Végül, de cseppet sem utolsó sorban, találunk egy FTP szerver opciót is, amelynek engedélyezésével a felhasználónév és jelszó páros megadása után TotalCommanderből, FTP kapcsolatként is elérhetjük a NAS-t. A konfigurációs lehetőségek bemutatása után most már ismerkedjünk meg magával a felhasználói kezelőfelülettel, amely webböngészőből érhető el.

[bold]A felhasználói kezelőfelület

[/bold]

Az NMH300-as NAS webes kezelőfelületének főoldala tartalmazza a legfrissebb fotók, zenék és videók listáját, mindegyikről egy-egy kisméretű index képet láthatunk. Ezzel együtt azt is azonnal láthatjuk, hogy van-e a NAS-hoz csatlakoztatva USB-s eszköz és ha igen, akkor pontosan hány (1 vagy 2).  Amennyiben van aktív USB-s eszközünk, úgy annak tartalmát az USB-s egység ikonjára kattintva azonnal elérhetjük. A jobb oldalon ezen kívül a kártyaolvasó állapotát is láthatjuk, ami az NMH300-as modellnél sosem lesz aktív, ugyanis az egység nem tartalmaz kártyaolvasót. Az említetteken kívül az aktuális tárkapacitásról is információt kapunk, a jobb felső sarokban lévő mező kitöltésével pedig könnyedén és gyorsan kereshetünk a NAS-on. Az ablak felett megtaláljuk a főbb kategóriákat, amelyekre kattintva a zenék, fotók vagy videók között böngészhetünk. A FileBrowser  segítségével megtekinthetjük a NAS-on tárolt fájlokat, sőt, könyvtárakat, illetve fájlokat nevezhetünk át, másolhatunk vagy akár törölhetünk is, erre ugyanis lehetőséget nyújt a kezelőfelület. Még könyvtár létrehozására is lehetőség van.

A NAS könyvtárszerkezete egyébként úgy van kialakítva, hogy könnyedén megtaláljuk a különböző fájlokat, ugyanis a filmek, a fotók és a videók külön könyvtárakba kerülnek. Az import könyvtárban az USB eszközökről érkezett fájlok találhatóak, amelyeket könnyedén elrendezhetünk a fájlkezelő segítségéve. A devices könyvtárban a csatlakoztatott USB-s eszköz vagy eszközök tartalmát látjuk: az adattárolókra könnyedén áthelyezhetünk fájlokat, sőt, akár másolhatunk is róluk a NAS-ra. Ehhez érdemesebb inkább a TotalCommandert vagy a Windows Intézőt használni, mert azok sokkal könnyebb és gyorsabb kezelhetőséget kínálnak. A Flash alapú változat egyébként nem engedett 2 GB-nál nagyobb fájlokat a NAS-ra másolni, míg ezt TotalCommanderből vagy intézőből minden probléma nélkül megtehettük.

A webes kezelőfelület a képek, videók és filmek megtekintésére is módot ad, ami kényelmes megoldásnak mondható, de sajnos túl sok formátumot nem ismer, már ami a filmeket illeti. A zenék lejátszása zökkenőmentes, készíthetünk akár listákat is, sőt, a fényképek megtekintésekor is működik a háttérzene funkció. A fényképek áttűnésekkel is levetíthetőek, ami hasznos funkció. Az egyes fájlokra kattintva kiválaszthatjuk, hogy a webes Flash alapú felületen vagy külön külső alkalmazásban szeretnénk-e megtekintetni az adott tartalmaz. Jópofa, hasznos megoldás.

A webes felhasználói kezelőfelület távoli kapcsolat esetén picit akadozik és nehezen kezelhető, így NAS-unkról távoli eléréssel HD filmet nézni szinte egészen biztosan nem fogunk, de a szolgáltatás tulajdonképpen nem is erre való. Fényképeinket, kisebb fájljainkat és zenéinket gond nélkül elérhetjük még ebben a módban is, de ez persze nem csoda.

NAS izzasztás két O!Play-jel, egy PC-vel és egy notebookkal. Egy időben.

Tapasztalatok

A Linksys NMH300-as hálózati adattárolójával kapcsolatban komoly mennyiségű tapasztalat gyűlt össze, amit az alábbiakban osztunk meg a Kedves Olvasókkal. A szerkezet zajszintjét tekintve hibátlan megoldás: két merevlemezzel, folyamatos másolgatás alkalmával sem volt hangos a szerkezet, azaz a benne elhelyezett 4 cm-es rendszerhűtő ventilátor igen halkan, de hatékonyan végezte dolgát. Ugyan a rendszer nem biztosít lehetőséget arra, hogy a merevlemezek hőfokáról tájékozódjunk, mi azonban ezt mégis megtettük, méghozzá egy külső hőmérőszonda segítségével.

Merevlemez-melegedés

A műszeres mérés alkalmával 42-44 Celsius fok körüli hőmérsékleten üzemeltek az 1 TB-os adattároló kapacitást kínáló F3-as Samsung merevlemezek, míg üresjáratban 38-39 Celsius fok körüli hőmérsékletet mértünk. Ezek az értékek a merevlemez házára illesztett szonda által mért eredmények, azaz a valóságban, a merevlemez beépített hőmérője által mért eredményekhez képest +/- egy-két Celsius foknyi eltérés előfordulhat. A másik kardinális kérdés az nem más, mint a fogyasztás. Mivel ezeket az adattárolókat úgy tervezik, hogy 24/7 módban, azaz a nap hét napján üzemeljenek, így nem mindegy, hogy eközben mennyi „energia megy le a torkukon”. Négyféleképpen mértünk fogyasztást: első körben egyetlen merevlemezzel néztük meg az üresjárati és terhelés közbeni fogyasztásokat, majd ugyanezt megismételtük kétlemezes módban is.

[bold]Fogyasztás

[/bold]

Egyetlen merevlemez használatakor a rendszer üresjáratban 12W-ot fogyasztott, míg terhelés esetén ez az érték 14-15W közé emelkedett. Két darab HDD alkalmazásával az üresjárati fogyasztás 18W-ra emelkedett, míg terhelés közben már 22-23W közötti fogyasztást mértünk. Ezek az értékek egy NAS funkciók ellátására épített házi szerver fogyasztásához képest nagyon jók, a NAS piacon azonban nem kiemelkedőek sem pozitív sem negatív tekintetben.

Képességek 100 Mbit/s-os és 1 Gb/s-os hálózatokban

A következő fontos állomás az, hogy mire képes a rendszer egy 100 Mbit/s-os, illetve egy 1 Gb/s-os hálózatban. Mindkét hálózat esetén kipróbáltuk, hogy mi az a maximális terhelés, amit még képes elviselni a NAS, a vizsgálódáshoz minden esetben HD, illetve Full HD filmeket használtunk. A DLNA mód tökéletesen működött az O!Play-ekkel: egyszerűen, az UPNP módot választva rácsatlakoztunk a NAS-ra, ezek után a fájlok lejátszása teljesen zökkenőmentesen történt.

A két O!Play közül az egyik egy R1-es változat volt, míg a másik az R3 kódnévvel ellátott O!Play AIR. A lejátszókat Full HD televíziókra kapcsoltuk és egyszerre néztünk rajtuk HD filmeket. A 100 Mbit/s-os hálózat esetében két Full HD film hibátlanul megy egy időben, de ha ezekre még egy 720p-s fájlt is ráindítunk (pl. számítógépről), akkor a filmek be-beszaggatnak, amikor a bitráta átmenetileg megnövekszik. Tapasztalataink szerint tehát a 100 Mbit/s-os hálózaton két Full HD film tökéletesen elketyeg (mindkettő 15000 és 25000K közötti bitrátával), de három 720p-s H.264-es videó megtekintése sem okoz gondot. Ha az egyik 1080p-s filmet 10000-12000K körüli bitrátájúra cseréljük, akkor mellette a magas bitrátájú 720p-s és 1080p-s filmek is elmennek. Ekkor nem érdemes komolyabb hálózati forgalmat bonyolítani, mert beszaggathatnak a filmek (tehát például ne filmnézés közben akarjuk megtölteni a NAS-t egyéb filmekkel).

Végszó

A Linksys NMH300-as készüléke összességében igen meggyőzőre sikerült. A szerkezet kezdők számára is ideális, ugyanis kezelőfelülete letisztult, egyszerű, beállítása pedig gyerekjáték. A rendszer összeszereléséhez sem kell különösebb képzettség, és a router beállítása sem nehéz, főleg azért, mert az esetek többségében már meglévő, kiépített hálózatokba szoktak NAS-t vásárolni. 

A Linksys NMH300 összességében egy belépő szintű, minőségi megoldásnak számít, amely átlagfelhasználók számára tökéletes választás, ha nincs szükség kettőnél több merevlemez helyre. A szerkezet a profi NAS konfigurációkkal ellentétben nem kínál webszervert vagy torrent klienst, sőt, egyéb extra funkciói sincsenek, de nem is kerül 70-100 ezer forintba, mint a profibb megoldások. Otthoni multimédia kiszolgálóként tökéletesen helytáll, fogyasztása kedvezőnek mondható, zajszintje szintén, így csak ajánlani tudjuk. Az egyetlen amivel sajnos barátkozni kell, az az ára, de egy kis gépet sem úszunk meg sokkal olcsóbban, és azt nekünk kell az alapjaitól megépíteni.

Az NMH300-as a maga kategóriájában egy nagyon jó megoldás, így jár neki az Ajánlott plecsni!

A tesztben szereplő Linksys NMH300-ast a Ramiris Europe Kft.-től, a TP-Link routert a CHS Hungary Kft.-től, a két ASUS O!Play-t pedig az ASUS magyarországi képviseletétől kaptuk kölcsön. Ezúton is köszönet értük!