I. oldal

Bárki bármit mondjon így utólag, a Final Fantasy XIII-at eredetileg nem trilógiának szánták. Ez elég egyértelműen látszik az első rész végéből, amit szépen lezártak. Anno aggódtam is, mikor elkezdtek szállingózni a hírek a második részről, hiszen már a Final Fantasy X-2 is fájó sebet hagyott maga után az éneklő, táncoló Yunával. Abban gyakorlatilag egy némileg erőltetett történetben keverték össze a Final Fantasyt a Sailor Moonnal. De legalább a csaták látványosak voltak… Valószínűleg a XIII-2-t is a kényszer szülte, mert a Square Enix belátta, hogy az akkor még Final Fantasy Versus XIII néven készülő epizód nem lesz kész ebben az életben. Tavaly be is jelentették, hogy útközben átpakolták az új generációra és átnevezték FF XV-re. Maradt nekünk a XIII-2, ami nem várt meglepetést okozott. Én a sorozat rajongójaként eleinte féltem tőle, de kényszer szülte vagy sem, nagyon kellemes csalódás lett, Noel pedig a trilógia egyik legszerethetőbb főszereplőjévé vált. Hagyomány, hogy nincs két egyforma Final Fantasy és ez most sem volt másképp, az XIII-2-ben (leszámítva az idomított szörnyeket) fix csapatunk lett, és minimálisan még a harcrendszeren is igazítottak. A történet miatt bejött az időben össze-vissza ugrálás, és még logikai feladványokat is kaptunk, a záró képsorok pedig ütöttek, és előkészítették a terepet a harmadik, befejező résznek.

Akit egy kicsit is érdekel a sorozat, annak nem újdonság, hogy a Lightning Returns az első olyan Final Fantasy, aminek egyetlen főszereplője van. A történet szerint 500 évvel járunk a XIII-2 történései után: a világunkat és a káoszt elválasztó falak összeomlottak, és mostanra már alig van élhető terület a bolygón, ráadásul annak a kevésnek is meg vannak számlálva a napjai. 500 évvel ezelőtt mindenki számára megállt az idő, senki sem öregedett tovább, megrekedt a teste azon a szinten, amin épp állt. Az ilyen fajta halhatatlanság akár áldásnak is tűnhetne, de sajnos gyermekek sem születtek többé, az emberek számára az élet körforgása leállt, miközben ugyanúgy meghalhattak például balesetekben, mint régen, és ezért a lakosság szép lassan fogyatkozni kezdett. Lightningot Isten (Bhunivelze) ébreszti fel, és küldetést ad neki: mentsen meg minél több lelket, mielőtt a világ elpusztul. Elindul a versenyfutás az idővel, miközben Light úgy érzi, valami hiányzik belőle, az érzelmei eltompultak, és bűntudatot sem érez semmi miatt. Vajon mik Isten tervei vele?

A Lightning Returns sokkal drasztikusabb változtatásokat hoz magával, mint az előző rész. Az időben ugrálást és az elszeparált területeket leváltja egy viszonylag nyílt világ, és a harcrendszer is idomul az egyetlen főszereplőhöz. Nem kell csapatmendzsmenttel foglalkoznunk, már-már akciójátékokba illőek a csaták, de még mindig használnunk kell a fejünket, mert az erősebb szörnyek pillanatok alatt a földbe döngölnek minket, ha csak úgy tessék-lássék ütjük őket mindennel, amink van. A középpontban a különböző öltözetek állnak, ezúttal ugyanis tényleg a ruha teszi a… Lightningot. Mindegyik szettnek vannak speciális tulajdonságai (pl. plusz életerő vagy sebzés) és fixen bedrótozott képességei. Egyszerre három szettet tárazhatunk be magunknak, amiket aztán a harc közben hasonlóan az eddigi paradigm shift rendszerhez, össze-vissza váltogathatunk. Készíthetünk például egyet védelemre, egyet fizikai támadásra és egyet mágikusra. Mindegyik szettnek saját ATB pontjai vannak, amiből használhatjuk a képességeit, és ezek a pontok szép lassan töltődnek vissza, amíg nem csinálunk semmit az adott öltözettel (a háttérben tehát a két inaktív szett töltődik).

II. oldal

A különböző öltözetek képezik a harcrendszer alapjait, és aki látott már néhány trailert, az tudja, hogy annyi van belőlük, mint égen a csillag, és ahogy ez várható volt, remek DLC alapanyagnak is szolgálnak. Szerencsére viszont a legtöbb ilyen nem hoz magával komoly előnyöket, maximum a játék elejét tudják megkönnyíteni. Néhány esetben a nosztalgia faktor viszont elég magas, hiszen ki ne akarna például Could vagy Yuna öltözékben feszítő Lightninggal játszani. Ráadásul minden szettnek saját győzelmi mozdulata van (némelyiknek szövegei is), és itt-ott még a zene is megváltozik. A Cloud-os ruhában győzedelmeskedve például felcsendül az FF VII-ben is sokat hallott győzelmi fanfár. Priceless :)

Ha mindez nem lenne elég, a színekkel is játszhatunk, és összegyűjthetünk millióféle apró kiegészítőt is, de ezek már tényleg csak kozmetikai dolgok. Ami sokkal fontosabb, az a felszerelésünk, és képességeink tárháza. Minden ruha mellé felvehetünk egy fegyvert, egy pajzsot, két kiegészítőt és négy-négy képességet. Vagyis igazából csak 2-3-at, mert minden szett elvesz 1-2 helyet, így ezzel is játszani kell, mert vannak ruhák, amiknek nagyon erősek az alaptulajdonságai, cserébe viszont elvisznek két helyet két nem túl erős varázslatnak. A játék közepe felé pedig rá fogunk jönni, hogy nekünk bizony minél több szabadon variálható helyre van szükségünk.

A ruhák lezárt képességei ugyanis nem fejleszthetőek, minden más igen. Értelemszerűen ez egy ütés vagy támadó varázslat esetében nagyobb sebzést jelent, akár kevesebb ATB felhasználásával, míg egy gyengítő mágiánál pl. hosszabb időtartamot. Persze az ellenfelek is dobálnak majd nekünk szép számmal mindent, de ha maximalisták vagyunk, akkor nekünk kell fejlesztgetnünk, mert ezzel érhetjük el a legjobb eredményeket. Az első végigjátszás (vagy idő lejárta) után megnyílik a New Game+ opció is, amiben elérhetővé válik a fegyverek, páncélok, kiegészítők erősítése. Úgyhogy aki a trófeákat vizslatja, ne ijedjen meg, hogy első végigvitelnél nem tud pl. fegyvert fejleszteni, később lesz rá lehetősége, de az alapból rendelkezésre álló könnyű és normál fokozatokon túl sokat segítene egy ilyen opció. Így viszont sok más játékkal ellentétben a normál fokozat tényleg azt jelenti, amit a neve alapján kell neki (és nem könnyűt). Azok viszont, akik nagyon minimális vagy kb. semennyi farmolással akarják megúszni a végigjátszást, válasszák az easy módot. A nehéz fokozat csak az első végigjátszás után nyílik meg, főként azért, mert szükség van hozzá a New Game+ nyújtotta erősítésekre, mivel az ellenfelek jóval keményebbek benne.

Alapból nem köti az orrunkra a játék, de minden szinten, ahogy telnek a napok, úgy erősödnek az ellenfelek. Az első hat nap után kapnak egy 1,6x-os szorzót, a tízediktől kezdve pedig már egy kétszereset. Cserébe elkezdenek magasabb szintű varázslatokat dobálni, és olyan dolgokat is, amiket az első napokban nem (a karakterlapjukon szürkén jelenik meg az, amit az adott fokozaton vagy napon nem dobnak). A New Game+ tehát kellhet a maximalistáknak, főleg ha neki akarnak menni az opcionális bossoknak is, amik mint minden Final Fantasyban, most is a legkeményebb kihívást nyújtják a játékban.

Még egy apró érdekesség, hogy minden szörnyből csak meghatározott számú létezik a világon, így ha egy kivételével lemészároljuk mindet, akkor megjelenik az utolsó, vagyis a Last One, ami jóval erősebb a többieknél, ám cserébe több minden is van nála. Ha sikerül legyőzni, akkor egyrészt ne feledjük el felvenni a földről azt a kiegészítőt, amit dobott, másrészt pedig elkönyvelhetjük, hogy kiirtottuk az egész fajt. Van is egy NPC, aki azt a küldetést adja nekünk, hogy győzzük le az összes létező Last One-t. Kedves ugye? (Trófeavadászoknak mondom, hogy ez nem kell a maxoláshoz!)

III. oldal

A Lightning Returns világában négy, viszonylag nagy térképen barangolhatunk, és a nyílt világ miatt a történetvezetés is megváltozott. Ezúttal sokkal ritkábban bukkan fel a fő szál, az idő nagy részében inkább melléküldetéseket fogunk csinálni. Ezzel nagyon messzire kerültünk az első résztől, ami kb. ennek az ellentettje volt, és igazából itt találkozunk először hullámzó minőséggel. Kétféle melléküldetés van, az egyiket az NPC-ktől vehetjük fel, ezek a jobbak. Van köztük pár kifejezetten érdekes is, ami főleg a beszélgetések miatt az: pl. megismerhetjük néhány ember történetét, találkozhatunk gyermeki testbe zárt felnőttekkel és örök gyerekekkel is. A befagyott idő bizony kegyetlen tud lenni. Sajnos azonban már itt is van néhány sablonos küldetés, és akkor még nem jutottunk el az imádságok vásznáig, amin megjelennek az emberek kívánságai, amiket mi ha úgy tartja kedvünk, teljesíthetünk. Bevallom ezeknél már eljutottam arra a pontra, hogy egy idő után már csak az alsó sort olvastam el, hogy épp mit kell kifarmolni vagy elhozni a delikvensnek, mert ezek a töltelék küldetések eléggé izzadtságszagúak lettek. Még szerencse, hogy a szükséges tárgyak nagy részét időközben így is, úgy is összeszedjük.

Persze felmerülhet a kérdés, hogy miért érdemes egyáltalán melléküldetésekkel foglalkozni. Nos, egyrészt azért, mert ha csak a térképek főszálait csinálnánk, akkor ez lenne a legrövidebb FF, másrészt pedig azért, mert rá vagyunk kényszerítve. A világnak 13 napig élnie kell, különben hiába vesződünk, ám amikor elkezdjük a játékot, csak 7 nap áll rendelkezésünkre. Ezt a rendes, NPC-s melléküldetések megcsinálásával növelhetjük.

Ha pedig már az időnél tartunk, akkor foglalkozzunk egy kicsit a játék ezen részével is, az óra ugyanis kíméletlenül ketyeg, és nem mindegy, hogy épp nappal vagy éjszaka van-e, mert az NPC-k és a szörnyek is változnak. Ha besötétedik mire végzünk egy küldetéssel, lehet már nem lesz aznap kinek leadni, viszont megnyílhatnak új lehetőségek. Az egyetlen dolog, amit tehetünk, hogy elnyújtsuk a napjainkat az, hogy használjuk a Chronostasis nevű képességünket, ami befagyasztja a világ idejét. Persze mint mindent, ezt sem adják ingyen, minden egyes rövid fagyasztás 1 EP-nkbe kerül (régebben ez volt a TP, de nevezhetjük manának is). EP-t ellenfelek ölésével szerezhetünk, és rengeteg minden másra használható, például egy idő után csatában való feltámadásra, vagy ott is az idő megállítására, ha túl nehéznek bizonyulna egy szörny leverése. Így nem triviális, hogy csak idő megállításra használjuk. Én mondjuk úgy tapadtam rá, mint akinek az élete múlik rajta, mert Chocho kolléga rámijesztett, hogy jajj, kifut az időből, de ennek meg az lett a végeredménye, hogy a hatodik nap végére végeztem kb. mindennel. Szóval azért annyira nem kell félni, lehet másra is használni az EP-t, mint időmegállításra, de azért az is tény, hogy enélkül nem lehet végigvinni a játékot, mert egyszerűen túl gyorsan ketyeg a világ ideje.

IV. oldal

Az ellenfelek valószínűleg ismerősek lesznek az előző részekből, sok a visszaköszönő egyed, de azért van pár újdonság is. Ami sokaknak rossz hír lehet, hogy az idézések most semmilyen formában nem köszönnek vissza, pedig sok FF rajongó kedvencei. Szerencsére lehet nélkülük élni, nem a hiányuk miatt vannak problémák az új epizóddal, hanem pár hibás dizájn döntés miatt. Az egyik például az, hogy sokszor beszélgetünk majd a segítőnkkel: egy-egy quest előtt, után, közben, vagy csak úgy. A gond csak az, hogy nem érünk rá vesztegelni, ha egy helyben állva végighallgatunk egy ilyen beszélgetést, a világban eltelik fél óra. Ha viszont harcba keveredünk diskurzus közben, akkor az azonnal megszakad, és már sosem fogjuk megtudni ki mit mondott volna. Ez eléggé frusztráló, az érdekesebb beszélgetéseknél direkt időmegállítást kellett alkalmaznom, hogy nyugodtan végighallgassam. Ez egyszerűen egy időre menő játékban nem működik.

Hasonló gond, hogy bár a harcok alatt immár mozoghatunk is, Lightning olyan lassan vonszolja magát, hogy az esetek 99%-ában nem fogunk, maximum hátrálni, legtöbbször egyszerűen nem éri meg időt áldozni a lassú mozgásra. Néhány érdekességhez azért kell mászkálnunk. Vannak ellenfelek, amiknek levághatjuk egy-egy részét, érdemes például egy stagger állapotban fetrengő sárkány mögé menni és megsorozni egy kicsit a farkát.

Rengeteg ilyen apró „titok” van egyébként a játékban, ami hosszútávon is érdekessé teszi, és ha a Lightning Returns mestereivé akarunk válni, akkor a reflexeinkre is szükségünk lesz (egy opcionális strategy guide mellett), nem csak a szürkeállományunkra. Egy tökéletes időben végrehajtott védekezés vagy támadás például sokkal könnyebbé teheti számunkra a dolgokat. A ruhák miatt mindenki kialakíthatja a saját stílusát, nincsen kötelező nyerő kombináció, de azért egyértelműen gyengébb szettek azért vannak, amiket egy idő után nem érdemes már használni.

Összefoglalva az eddigieket, a játék alapjai nagyrészt jók, de ami hiba van, az idegesítő tud lenni. A játékment mellett azonban nagyon fontos a történet. Már említettem, hogy itt a főszál sokszor a háttérbe szorul a rengeteg melléküldetés miatt (64-et csinálhatunk meg első végigjátszásra, plusz a másodrangú imás küldiket), viszont ami marad, az elég érdekes. A minőség sajnos kicsit hullámzó, és biztos vagyok benne, hogy az ending is meg fogja osztani a játékosokat, de nekem alapvetően tetszett, amit láttam, volt jónéhány emlékezetes beszélgetés és szórakoztató jelenet is. Van egyébként egy online része is a játéknak, de csak arra jó, hogy screenshotokat és üzeneteket posztolgassunk, valamint tárgyakat kínáljunk fel eladásra. A többiek üzenetei random NPC-kként fognak megjelenni, ha szerencsénk van, megszólítva őket vehetünk pár jó cuccot is (de kicsit lassú a hálózat).

A Lightning Returns az egyik legérdekesebb változtatásokat hozó Final Fantasy a nyílt világa és az egyszemélyes harcrendszere miatt, de összességében úgy gondolom, hogy a trilógia másik két része jobb volt, és ez az értékelésemen is megmutatkozik. Ha jobban átgondolták volna a fejlesztők néhány ötletüket, akkor simán hozhatta volna a második rész szintjét, de igazából így sem panaszkodhatunk. Akiknek tetszett a trilógia másik két darabja, ezzel is nyugodtan tegyen egy próbát, 99%, hogy tetszeni fog neki, és egyébként is, egy olyan zárás után, mint amilyen az előző részé, kit ne érdekelne a folytatás. Azt már csak úgy suttogva jegyzem meg így a végén, hogy valamiért nagyon megfogtak az arcok a render részekben, ha nem is a realitásra törekedtek, ehhez nagyon értenek a Square-es srácok, kíváncsian várom az újgenerációs játékokat tőlük.

Platformok: PlayStation 3, Xbox 360

Tesztelt platform: PlayStation 3