1. Bevezető és specifikáció

Múlt heti cikkünkben egy kifejezetten olcsó, de a mindennapos használatra gyakorlatilag tökéletesen megfelelő gépet mutattunk be, most viszont a játékosabb kedvű felhasználók kerülnek előtérbe, közülük is azok, akik a notebookot elsősorban otthon, nem pedig a lakáson kívül használják.

Bár mára kezdenek kihalni a klasszikus értelemben vett ún. gamer notebookok (melyeknek nem csak teljesítménye, de megjelenése is a játékos társadalom kemény magját szólítja meg), azért még találkozhatunk velük itt-ott. Könnyű felismerni őket, hiszen furcsa, szinte már extravagáns megjelenésük mellé néha arcpirító árcédulák társulnak, így érthető módon nagyon kevesen engedhetik meg maguknak egy ilyen készülék birtoklását. Manapság, amikor – nálunk még – minden fillér számít, kifejezetten nagyot szólhat egy olyan notebook széria, amely okosan vegyíti a játékokat szerető emberek hardveres elképzeléseit, illetve követeléseit az átlagnál jobb minőségű anyagok használatával. A Lenovo az Ideapad, illetve Essentials családmegnevezést elhagyva, egyszerűen csak G770 néven dobta piacra még tavaly ősszel legújabb nagyképernyős masináját, amely paraméterei alapján azoknak is felkelthette már az érdeklődését, akik korábban asztali gépben gondolkodtak.

Bő 180 ezer forintért a mai árakhoz szokott szemnek is világos, hogy egy elég jól felszerelt gépről beszélhetünk, igaz, az operációs rendszer ebbe az árba már nem fért bele. Ami feltétlenül kiemelhető a csomagból, az a két videokártyát tartalmazó AMD Switchable Graphics rendszer, melynek oszlopos tagja a középkategória egyik legjobb ár/teljesítmény mutatóval rendelkező példánya, a Radeon HD6650M. Szintén a pakk része az USB 3.0 támogatás, illetve kapunk egy nagy kapacitású gyors merevlemezt, valamint két év garanciát is. Ezek persze csak üres számok, de a G770-ben bőven van szerethető dolog ezeken felül is, erről (is) szól a következő pár oldal.

A készülék mellé semmi extrát nem kapunk a szokásos kötelező kiegészítőkön felül, kivéve egy nagyon fontos dolgot. A Lenovo-nál vagy sokan olvasnak minket vagy nem csak nekünk piszkálta a csőrünket számos alkalommal már, hogy a Windows nélkül érkező gépek esetében úgy kellett összekanalazni a szükséges meghajtó programokat az internetről, mert a gyártó kispórolta az ezeket tartalmazó tizenegy forintos korongot a csomagból. Médiaesemény tanúi lehetünk: a G770-hez egy kör alakú, szabvány méretű lemez is jár, méghozzá mind a 32, mind a 64 bites Windows 7 drivereket tartalmazó példányból. Eufórikus állapotba ugyan nem kerültünk, hiszen számunkra ez annyira alap dolog, mint hogy az autókat kerekekkel adják el, de azért pozitívan csalódtunk. Ha a Windows asztalt az integrált videokártyára bízzuk, akkor a 90W-os tápegység kevesebb, mint két óra alatt képes teljesen feltölteni a mezei hatcellás akkumulátort.

2. Hardver és hangzás

Egy ekkora gépet már joggal nevez az ember DTR-nek (DeskTop Replacement – asztali számítógép helyettesítő), így kiváltképp fontos, hogy milyen hatékony és legfőképp mennyire zajos a hűtésért felelős rendszer. Nos, jó hírünk van, ugyanis normál használat mellett a G770 se nem meleg, se nem hangos, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy bőven 50 fok alatti értékekkel találkozhatunk, illetve a ventilátor hangját is csak háttérzajként érzékelhetjük. További jó hír, hogy ezt a remek tulajdonságát a gép maximális terhelés mellett is megtartja, igaz, ilyenkor már a dedikált videokártya 71, a processzor pedig 81 fokig is fel tud melegedni, de egyrészt ebből a gép alját, illetve tetejét tapicskolva semmit nem érzünk, másrészt a gépházban szunnyadó hardverek erejéhez képest a zajtermelés is elég visszafogott. Természetesen érezhetően magasabb zajszintről beszélünk, mint üresjárat esetében, de játékok alatt inkább a normál használat mellett tapasztalt „zaj” volt a jellemző és talán ez a legfontosabb információ a leendő tulajdonosok számára.

Régóta nem láttunk olyan notebookot, amelynél a percenként 7200-at pörgő merevlemez volt a szűk keresztmetszet – legalábbis a Windows 7 saját értékelő rendszere szerint. A processzor 6,5-ös pontszámát már megszoktuk, a videokártya produkciójára adott 6,7-es érték viszont mindenképpen bizakodásra adhat okot a játékosoknak. Azok kedvéért, akik nincsenek annyira benne az informatika világának fejlődésében, vizsgáljuk meg, mi is az a két videokártyás rendszer és mit tud valójában a HD6650M, hova pozícionálhatjuk.

Az AMD-féle Switchable Graphics valójában egy nagyon egyszerű rendszer, amely multiplexerekkel dolgozik, ezáltal egy időben vagy a processzorba integrált vagy a PCI-Express bővítő foglalatban lévő dedikált videokártyának adja a vezérlést. Ennek következtében a kettő között való váltás jó pár másodpercet igénybe vesz, ráadásul ezt csak akkor tudjuk megtenni, ha minden olyan alkalmazásból kiléptünk, amely 3D-s utasításokat használ – ez alól csak a Windows 7 saját ablakkezelő rendszere a kivétel, amelyet a VGA driver leállít, majd újraindít a váltást követően. Lehetőségünk van megmondani, hogy melyik programokat mely videokártyával szeretnénk használni, de az a legegyszerűbb, ha fixen az integráltat használjuk, és mielőtt elindítanánk kedvenc játékunkat, átlőjük a rendszert a dedikáltra (a többség valószínűleg az idő 100%-ában a Radeont fogja használni tapasztalataink alapján). A Switchable graphics-ra igazából akkor van szükségünk, ha akkumulátorról szeretnénk használni a gépet (pl. egy áramszünet alkalmával), ugyanis legyen bármennyire fejlett a HD6650M energia menedzsmentje, az Intel HD Graphics 3000 köröket ver rá alacsony terhelés mellett.

A Radeon HD6650M a Mobility Radeon HD5650 közvetlen utódjának tekinthető, annak ellenére, hogy mindketten ugyanarra a 40 nm-es gyártástechnológiával készülő grafikus magra épülnek. A képek csalókák lehetnek, ugyanis a legújabb középkategóriás Radeon „csak” 480 shader egységgel gazdálkodik, ezek órajele ugyanúgy 600 MHz, mint a korábban nálunk járt HD6750M esetében. A HD6650M tehát valójában nem más, mint egy GDDR5 helyett GDDR3 memóriákkal megáldott HD6750M, amely mindenképpen jól hangzik. Elméletben a HD6650M az általa nyugdíjba küldött HD5650-nél legalább 12%-kal kell, hogy jobb teljesítményt produkáljon.

A Western Digital 500 GB-os Scorpio Black merevlemeze egyértelműen a leggyorsabb mobil vinyó, amely eddig nálunk járt, ezt nem csak a szekvenciális olvasást ábrázoló grafikon, de a fájlkezelést bemutató ábra is világossá teszi. A könnyedén 100 MB/mp felett tartott értékek elég beszédesek és valóban, a mindennapi használat mellett sosem éreztük, hogy a gép látványosan megtorpanna. A kánaán persze az lenne, ha a gép méreteire való tekintettel be lehetne tenni még egy SSD-t is a HDD mellé, de sajnos itt még nem tartunk, talán majd a G780-nál nyáron.

A készülék hangszórói csak az átlagos szintet ütik meg, ha a nagyképernyős notebookok mezőnyét vesszük alapul. Játékokhoz nem rosszak, zenehallgatáshoz már nem feltétlenül ajánljuk őket, viszont filmnézésnél jól jöhet a torzításmentes magas hangerő.

3. Ergonómia és kinézet

A G770 nem csak papíron bizalomgerjesztő termék, de kézbe fogva is megnyerő külsővel bír. Ritkán szoktuk azt mondani egy ekkora monstrumra, hogy szép és tulajdonképpen ezúttal is inkább a tetszetős jelzőt használnánk lényegi mondanivalónk kifejezésére. A termék (maga a G770 sorozat) két színben érhető el, sötétszürkében, illetve barnában – nálunk utóbbi tette tiszteletét. Az alumíniumot is tartalmazó burkolat kölcsönöz egyfajta átlagnál jobb minőségérzetet és ad egyfajta letisztult összképet a terméknek. Alumínium ide, alumínium oda, az ujjlenyomatokat, még ha visszafogottan is, de azért gyűjti, nekünk a pár napos használat után már látszottak a bal, illetve jobb csuklóink helyei a touchpadtól jobbra és balra. A kijelző mögött lévő felső burkolat egy fokkal toleránsabb, igaz, érzésre a tervezők ide már kevesebb fémmel érkeztek, mint a klaviatúrát körülölelő résznél, de alapvetően ezen a téren nincs szégyenkezni valója a G770-nek, az átlagot könnyedén hozza. A készüléket megfordítva láthatjuk, mennyire egyszerű hozzáférni a cserénél, illetve bővítésnél szóba jöhető alkatrészekhez. Ki-beszerelésük nem jár garanciavesztéssel, amíg nem okozunk fizikai sérüléseket, a 4 GB memóriát pedig jó szokás szerint egyetlen modulként kapjuk meg, így nem jelenthet sem anyagi, sem szerelési problémát a 8 GB-ra való bővítés.

A billentyűzet nagyon kellemes darab és ezt főleg a gombok stabilitásának és a klaviatúra átlagon felüli alátámasztásának köszönheti. A néhol kicsit furcsa kiosztás miatt ugyan a kezdeti időszakban várhatók melléütések – ahogy nálunk is előfordult több ízben is – de ezen kívül egy abszolút vállalható, a mindennapok során jól használható eszközzel van dolgunk. Akik használtak már első vagy második szériás ThinkPad Edge-et, azoknak nagyon ismerős lehet a formaterv és a gépelési komfort is. A funkciógombok (F1-F12) szokásos képességeit alapértelmezés szerint az Fn gomb nyomva tartása mellett használhatjuk, ez természetesen a BIOS-ban megváltoztatható.

A touchpad is a jobbak közül való és minden megszokott multitouch műveletet támogat. Furcsa, de valakinek biztos hasznos lesz, hogy a kétujjas görgetés mellett megmaradt a klasszikus függőleges görgetősáv is, amely sajnos így helyet vesz el az amúgy nem túl kisméretű hasznos felületből. A kiegészítő gombok nagyon rövid úton járnak, lenyomásukkor nem túl hangosak, de használni őket nem annyira jó, mint magát a touchpadet.

Csatlakozókból tulajdonképpen csak a sztenderdeket kapjuk, ami említésre méltó és különösképp fontos az az egy szem kék színű USB 3.0 aljzat. A kártyaolvasót elöl találjuk, illetve szintén itt kapott helyet a vezeték nélküli hálózati kártya ki-bekapcsoló gombja.

A kijelzővel nagyon elégedettek voltunk, hiszen bár látószögei inkább átlagosak, mint a felettiek, képminősége TN panelhez képest elég jó. A színeket is sikerült úgy eltalálni, hogy egy átlag felhasználó elégedett legyen vele, és tulajdonképpen hosszú idők óta ez volt az első olyan LED-es panel, amelyet mi sem kalibráltunk be a teszt időszakra. Fényerő tartománya kellően tág, így a szobába bejutó erős napfény sem okozhat neki gondot – leszámítva a tükröződő bevonatot. A kávában található webkamera hozza a kötelezőt, de semmi olyan produkcióra nem képes, amellyel kiemelkedne a tömegből. Tisztességes iparos munka, semmi több.

4. Teszteredmények

A tesztek során természetesen a videokártya képességeire fókuszáltunk, de nem hagyhattuk ki a repertoárból a központi egységet sem.

Az AIDA tesztek semmi különlegeset nem mutatnak, ugyanakkor a PCMark már előrevetíti a videokártya várható erejét, és ha a GeForce GT 555M-mel hasonlítjuk össze, akkor van okunk a bizakodásra. Bár a HD Tune szerint a G770-ben található Western Digital Scorpio Black a leggyorsabb merevlemez, amely eddig nálunk volt, a PCMark szerint a Dell Latitude E5520m-ben található – amúgy pontosan ugyanekkora és ugyanilyen – változat kicsit még gyorsabb volt annak idején.

Az integrált Intel HD Graphics 3000 tesztelésétől ezúttal eltekintettünk, aki kíváncsi, mire képes ez a videokártya, az nyugodtan lapozza fel notebook szekciónk szinte bármelyik cikkét, két gépből egy biztosan tartalmaz majd ilyen VGA-t. Sokkal fontosabb volt, hogy mit tud az új Radeon HD6650M. Nos, az elődnél mindenképpen többet, de valahol félúton van a HD5650 és a HD6750M között, amely azt jelenti, hogy átlagban a GeForce GT 540M sebességét hozza. Ez semmiképpen nem rossz, főleg annak fényében, hogy ekkora méretben az ilyen VGA-val szerelt notebookok semmivel nem olcsóbbak, sőt.

A tesztek viszont itt még nem érnek véget, ugyanis a vevők helyébe képzeltük magunkat és bármennyire jó minőségű a kijelző felskálázási képessége, az az igazi, ha az ember natív felbontásban (esetünkben 1600x900-ban) használja a képernyőt. Ennek tükrében egymás alatt ábrázoltuk a megszokott 1366x768, illetve 1600x900 pixelen elért eredményeket. Jól látható, hogy nagyjából 15-20%-os sebesség veszteséggel kell számolnunk (ez megfelel a pixelszám növekedéssel), amely azt jelenti, hogy ahol 1366x768-ban játszható sebességet kapunk, ott nem lesz probléma 1600x900-ban sem, illetve amelyik program 1600x900-ban már játszhatatlanul lassú, az nem fog túlságosan megtáltosodni az alacsonyabb pixelszámtól sem, ott drasztikusabb lépésekre van szükség (még kisebb felbontás és/vagy részletesség). Úgy véljük, a GeForce GT 540M mellett a HD6650M az egyik legésszerűbb választás azok számára, akik nem akarnak túlságosan a pénztárcájukba nyúlni, ugyanakkor legalább egy-másfél évre szeretnék bebiztosítani magukat a modernkori játékok futtathatóságát illetően (némi kompromisszummal természetesen).

Az akkumulátoros üzemidő kérdése ezredrangú szempont lehet egy ekkora gépnél, de egyre többen vannak, akik képesek 17”-os noteszgépeket is cipelni – mondjuk egy jó kis LAN partira – és nekik igenis fontos lehet, mit nyújt a gép, ha megszabadítjuk a 230V-os hálózattól. Az biztos, hogy pár évvel ezelőtt elképzelhetetlen volt, hogy egy 17”-os, viszonylag erős videokártyát tartalmazó hordozható készülék akár 5 órát is elmenjen anélkül, hogy elektromos áramért könyörögne, most viszont valóság, ráadásul a teljesen átlagos fajtából (ne felejtsük el, hogy egy egyszerű hatcellás teleppel van dolgunk). A filmnézés során elért bő két és fél órás (integrált videokártyával mért) üzemidő lehet nagyjából az az idő, amit normál felhasználással meg lehet csípni, csökkentett fényerővel bő három óra is kihúzható.

5. Értékelés

Összességében elégedettek voltunk a Lenovo legújabb nagyképernyős notebookjával, hiszen a jelenlegi gazdasági helyzetet figyelembe véve elérhető áron kínál jó teljesítményt, illetve USB 3.0 támogatást egyaránt. Ha utazásra kerül a sor, akkor az üzemidő miatt sem kell szégyenkeznie, valamint a hűtési rendszer és az ergonómia terén se találtunk komolyabb problémákat. Úgy gondoljuk, hogy ennyi pénzért a G770 megérdemli, hogy ajánlott vétel legyen, akinek ennél jobb teljesítmény kell, az válassza vagy a Hewlett-Packard dv6-os Pavilionjának egyik legdrágább tagját, vagy még inkább az Asus N55SF-et. Aki ragaszkodik a 17,3”-os kijelzőhöz, annak viszont jelenleg nem igazán van partiképesebb alternatíva jelen tesztünk alanyánál.

[italic][bold]

A Lenovo G770-et az Expert-től kaptuk tesztelésre, ezúton is köszönjük![/bold][/italic]

Pro:

+ jó kijelző

+ jó hűtési rendszer

+ váltogatható videokártyák

+ kategóriájában jónak mondható üzemidő

+ jó billentyűzet

+ USB 3.0

+ 2 év garancia

+ driver CD :-)

Kontra:

- a touchpad gombjai nagyon rövid úton járnak

Hivatalos honlap: Lenovo

Vásárlás: iPon webáruház