I. oldal
2005-öt írtunk, mikor a Bionicle Heroes és a Finding Nemo címeket is jegyző, azóta is csak hivatalos feldolgozásokat készítő Traveller’s Tales megalkotta az első LEGO kalandokat. A játékban gyermekkorunk apró műanyag figuráinak színpadiasan megírt, bohókás tolmácsolásában élhettük át az új Star Wars trilógia eseményeit, a siker pedig nem is maradt el. A közel hétmilliós eladások után sorra készültek a folytatások, bemutatkozott az eredeti sagát feldolgozó The Original Trilogy, jöttek az Indiana Jones, a Batman és az Indiana Jones 2: The Adventure Continues epizódok, most pedig a LEGO Harry Potter: Years 1-4 játékot köszönthetjük köreinkben. A történet J. K. Rowling világhírű tiniregényének első négy kötetén alapul, új köntösben tolmácsolva mindazt, mely a Warner Bros filmes feldolgozásainak híján, néhány évvel ezelőtt még csak fantáziánkban létezett.
A Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola mágikus kapui tehát ismét megnyílnak, elfeledtetve velünk az utóbbi évek véres horrorba átcsapó mozis élményeit. A Bölcsek köve, a Titkok kamrája, az Azkabani fogoly és a Tűz serlege a kezdeti években játszódik, azokban az időkben, amikor hősünk még nem dementorvadászattal, és szökevényüldözéssel töltötte mindennapjait, hanem órára járt, vizsgákra készült, és próbált beilleszkedni a varázslótársadalomba.
A LEGO Harry Potter játék lineáris idősíkban dolgozza fel a kalandokat. A múltban kezdünk, láthatjuk, ahogyan Dumbledore Professzor és McGalagony lerakja a pólyás kis hőst a Dursley család portájára, majd egy vágás után már meg is érkezik ama bizonyos értesítő, rendesen felgyorsítva az eseményeket. Találkozunk Hagriddal, aki elvezet minket a varázsvilág Váci utcájába, az Abszol útra, az iskolai cuccok beszerzése után meg már kezdődik is a tanév. Egymást követik a tanórák, a jó idő beköszöntével kezdődnek a kviddicsedzések, lassan pedig közelednek az első vizsgák, a tinédzserkori problémák mellett azonban még egy súlyos veszedelemmel is szembe kell néznünk. A legyőzöttnek hitt Voldemort a visszatérését tervezi, először meg akarja szerezni az örök életet biztosító bölcsek kövét, majd egy hatalmas szörnyeteget küld az iskolába, végül pedig a varázslóiskolák bajnokságán, a Trimágus Tusán csatlósai segítségével ismét testet ölt, sötét és keserves jövőt jósolva ezzel mindnyájunknak. Izgalmas események várnak ránk tehát, vessük is bele magunkat a játékba!
II. oldal
A műanyag építőkockák varázsa, hogy nem csak a gyermekek élvezhetik őket, hanem a felnőttek is. Ez közhelyesen hangzik, de amikor apukák leszünk, és odakuporodunk a szőnyegre, hogy segítsünk egy reptér, vagy kalózhajó megépítésében, akkor szívünket ugyanaz a boldog, örömteli érzés fogja elönteni, mely már tíz-húsz évvel ezelőtt is megbabonázott. A LEGO videojátékok sikere is pont ebben rejlik, korhatár nélkül bárkinek ajánlható mindegyik, és az biztos, hogy aki régen szerette ezt a világot, az most sem fog csalódni. A Harry Potter epizód játékmenete ennek megfelelően éppoly egyszerű, mint maga a LEGO világ, a kis figurákkal mászkálva meg kell oldanunk egy halom elénk gördülő feladatot, mindenféle mini kihívásokban kell helyt állnunk, a továbbjutáshoz sokszor építkezni is kell, eközben pedig megy a sztori, éljük a varázslótanoncok mindennapi életét. Barátságok köttetnek, és szerelmek szövődnek az iskolapadokban, de hamar megtaláljuk nagy riválisunkat is, Draco Malfoyt is.
A játékban összesen több mint száz irányítható karakter van: Harry, Ron és Hermione mellett belebújhatunk még Sirius, Hagrid, és Makesz, a patkány bőrébe is, illetve ahogy haladunk előre a történettel, úgy válik elérhetővé az összes mellékszereplő. Ketten-hárman mindig vagyunk a pályán, a gép által vezérelt társak valamelyike felett pedig egy barát bármikor átveheti az irányítást. A játék alatt sosem lehet unatkozni, a történetvezetés és a rendezés fantasztikus, a LEGO karaktereket nagyon eltalálták, a készítők pedig mindenbe belerejtettek valami poént. Nincs egy perc, amikor ne lenne valami vicces megmozdulás, vagy váratlan esemény, amikor pedig éppen két küldetés között a kastélyban kalandozunk, szinte mindennel elbíbelődhetünk egy kicsit. A pálya teljesen interaktív, a varázspálcával bármit megcélozhatunk, a vázákból és a lovagi páncélokból zsíros bónuszokat lehet kinyerni, megkereshetjük az iskola négy házának rejtett cégéreit, s akárcsak a filmben, a festmények itt is mozognak, ahányszor csak elhaladunk előttük.
Érdekesség, hogy ha félbehagyjuk a kalandokat, akkor a következő betöltésnél nem a kastélyban, hanem a Foltozott üstben kezdünk, az Abszol úton. A népszerű kocsmában, és a közeli boltokban rengeteg elfoglaltság vár ránk, például nézegethetünk fényképeket, böngészhetjük az eddig elérhetővé tett újdonságokat, illetve a varázslóbankban néhány bónusz pálya formájában még egy kis extra kihívás is vár ránk. A játéknak egy hibája van viszont, hogy nagyon hasonlít az Electronic Arts által készített Harry Potter címekre. Normális karakterekkel, és nem elviccelt történettel bár, de mindent átéltünk már egyszer, s ahogy a hivatalos játék, úgy ez is rendkívül felületes feldolgozása csak a könyveknek. A Warner Bros producerek rendesen megkurtították az eseményeket, sokszor nem elég, hogy kihagynak belőle jelentős részeket, még az átvezetőket is megvágják, ezzel pedig egyszerre kapunk egy fantasztikus LEGO játékot, és egy összecsapott Harry Potter feldolgozást. Mindezek ellenére viszont tiszta szívből lehet rajongani a játékért, mely sok tekintetben jobb is, mint bármelyik elődje.
III. oldal
A játékélménynek nagyon jót tett, hogy nem kell annyit harcolnunk, mint korábban. Itt nincsenek birodalmiak, bűnözők, meg náci katonák, csak mi vagyunk, a diákok, meg néhány, iskolába beszabaduló troll, kígyó, óriás pók és halálfaló. A kikapcsolódás és a móka mindenek felett áll, a laza stílushoz pedig a megszokott LEGO körítés társult. A grafika egyszerű, a figurák szépen animáltak és nagyon aranyosak, egyedül csak technikailag van egy kicsit elmaradva a játék.
Viszont ha a füleink beszélni tudnának, akkor biztos nem panaszkodnának sokat, az audiomunka ugyanis nagyon klassz lett. Minden rajzfilmes hangeffektet kapott, olyan az egész, mintha egy Cartoon Network mesét néznénk, a legaranyosabb pedig, hogy nincsen szinkron, a beszélgetések helyett csak hümmögések vannak. A korábbi LEGO játékokban ez nagyon bejött mindenkinek, így megtartva a hagyományt, ezúttal is mutogatással, és fejbiccentésekkel kommunikálnak egymással a szereplők, a rendezést pedig úgy alakították, hogy szavak nélkül is mindig értsük, miről van szó éppen. A zene hasonlóan remek, a háttérben folyamatosan szólnak a John Williams által komponált, gyönyörű dallamok, míg máskor diszkós feldolgozásban hallhatjuk a legnépszerűbb számokat.
Az irányítás rendkívül egyszerű. A kontroller bal karjával irányíthatjuk a karaktert, a jobbal pedig nézelődhetünk, és bár a rögzített kameraállásokat nem lehet megbontani, pár métert minden gond nélkül enged csalni a gép. Az Y gomb megnyomására ugorhatunk át egy másik karakterre, sűrűn van szükség ugyanis valakinek a speciális képességére, míg az A az ugrás, az X a célzás, a B pedig a varázslás. Az egyszerű lebegtető Alohomorától kezdve, a pálcánkat fáklyává változtató Lumoson keresztül a komolyabb párbaj átkokig, több mint fél tucat különböző varázsigét használhatunk, illetve van egy speciális hely, melybe nem a tanult, hanem a vásárolt képességek kerülnek. Ezek általában csínyekre jók, le tudjuk fagyasztani az embereket, vagy összezsugoríthatjuk a fejét azoknak, akiket nem kedvelünk, a tréfáknak pedig csak a pénzünk szab gátat. A szavatosság már az ilyen apróságok miatt is magas, a végigjátszás eszméletlen élményt tud nyújtani, pláne, ha ketten visszük a kalandokat, de a szabad kalandozások alkalmával is mindig van mit csinálni.
IV. oldal
A LEGO Harry Potter: Years 1-4 a létező összes platformra megjelent. Tiszteletét tette PC-n, Playstation 3, Xbox 360 és Wii konzolokon, illetve PSP és Nintendo DS marokkonzolokon is, a kiadások között pedig apró eltérések vannak csak. Újgenerációs konzolokon például elérhető egy exkluzív online co-op mód, Wiin a mozgásérzékelős kontrollert lehet teljesen kihasználni, míg a látványában teljesen felfrissített DS verzión a ceruzával tudjuk mozgatni a kis szereplőket, illetve ennek segítségével hajthatjuk végre a varázslatokat is. Természetesen trófeák és achievementek is vannak, ezeket viszont nem osztogatja csak úgy a gép, és igazán csak akkor kezdenek el jönni, amikor már nyakig benne vagyunk a kalandokban. Pontot a pályák teljesítéséért, a sikeres vizsgákért, a rejtett cuccok összegyűjtéséért, és a megvásárolt karakterekért kapunk csak.
Összességében nagyon jó játék lett a LEGO Harry Potter, azon kevés címek egyike, amit egy felnőtt férfi épp ugyanúgy tud élvezni, mint egy tinédzser lány, vagy egy kisiskolás gyermek. Meg merem kockáztatni, hogy játékélményben felnőtt a Super Mario nagyságáig, már csak a grafikus motort cserélhetnék le valami komolyabbra, és akkor első osztályú lenne az egész. A játéktól most egy kicsit elbúcsúzunk, de ha minden igaz, akkor a következő rész visszatér a Star Wars világba, azon belül is a Clone Wars-hoz. Szeretettel várjuk, ahogy a Harry Potter második felét is!
Platformok: PC, PlayStation 3, Xbox 360, Wii, DS, PSP
