Bevezető
A Nepton sorozat tagjai nagyobb hűtőteljesítményükkel próbálnak kiemelkedni a mezőnyből, míg a Seidon inkább kedvező árcédulájának köszönhetően lehet vonzó választás. Hogy az egyes szettek megérik-e árukat, az reményeink szerint a teszt végére egyértelműen ki fog derülni. Mielőtt azonban még fejest ugranánk a sűrűjébe, feltétlenül érdemes átfutni a hűtők specifikációin.
A Nepton sorozatú megoldások, illetve a Seidon család legújabb tagja között meglehetősen vaskos árkülönbség mutatkozik – kíváncsian várjuk, vajon hűtőteljesítmény és zajszint tekintetében is lesz-e ekkora differencia. Mielőtt azonban nekiugranánk a teszteknek, ismerkedjünk meg közelebbről magukkal a versenyzőkkel!
Seidon 120V ver. 2
Seidon 120V ver. 2
A trió legkisebb tagja a Seidon családot erősíti, és az elődmodell, a 120V által kitaposott ösvényen halad tovább. A Seidon 120V ver. 2 az első változathoz képest jelentősen halkabb és strapabíróbb ventilátort kapott, plusz a folyadékhűtő blokkjában található szivattyú is halkabban üzemel, de a szett hűtőteljesítmény tekintetében kvázi ugyanazt nyújtja, mint elődje. A két modell közötti különbségeket tavaly novemberi hírünkben már alaposan kiveséztük.
A szett egy igényes csomagban érkezett meg, amelyben a készre szerelt folyadékhűtő kör mellett egy 120 milliméteres ventilátor, valamint az univerzális felfogató keret alkatrészei kaptak helyet, természetesen némi fecskendős kiszerelésű Cooler Master paszta kíséretében. Annak érdekében, hogy szerelés során még véletlenül se akadjunk el, egy kihajtogatható szerelési útmutató is helyet kapott a dobozban.
A folyadékhűtő blokk és a hőleadó radiátor már gyárilag is komplett egységet alkot, a csövekben és a hőleadó radiátor tágulási tartályában pedig már ott a hűtőközeg, így nem kell feltöltéssel bajlódni. A hőleadó radiátoron egyébként van feltöltéshez alkalmazható nyílás, ám ezen egy matricát helyeztek el, amelynek eltávolítása vagy elszakítása a garancia megszűnését eredményezi. A blokkot és a hőleadó radiátort mérésünk szerint 330 milliméter hosszú csövek kapcsolják össze, amelyek átmérő tekintetében 6 milliméter körüliek – mindenképpen karcsúbbak, mint a Neptonokon található csövek, amelyekre 8 milliméteres átmérőt ír a hivatalos gyártói weboldal.
A szerelés egyébként egyszerű: a ventilátort a hőleadó radiátor egyik oldalára kell helyezni – attól függően, az adott rendszerben hogy optimális – majd a csomagban lévő rögzítő keretet össze kell szerelni és mehet az alaplapra.
A keret felszerelése után a folyadékhűtő blokkra kell illeszteni a megfelelő segédkeretet, majd mielőtt még a processzorra tennénk a folyadékhűtő blokkot, egy borsónyi pasztát is feltétlenül ki kell nyomnunk a felületére, a folyadékhűtő blokk aljáról pedig le kell venni a fotókon látható fóliát. A keretet a mellékelt négy csavarral rögzíthetjük, de egy kis erő kifejtésére is szükség lesz, ugyanis a csavarok első próbálkozásra rövideknek tűnhetnek, de kellő nyomás alkalmazásával minden a helyére kerül.
A csavarokat átlósan haladva – mint a kerékcserénél – meg kell húzni, de csak érzéssel. Amennyiben a blokk érezhetően stabilan rögzül a processzorra, abbahagyhatjuk a csavarozást. Ha nincs megfelelő kontakt, úgyis csapnivaló hűtőteljesítményt tapasztalunk majd – ekkor még egy picit húzhatunk a csavarokon, ha nem szénné tuningolt processzorról van szó.
A Seidon 120V ver. 2 kompakt felépítése miatt kényelmesen elférhet egy 120 milliméteres ventilátor-bővítőhelyen – mondjuk a ház tetején, hátulján vagy alján, ha nincs semmi zavaró tényező. Érdemes a ház hátulját vagy tetejét előnyben részesíteni, hiszen a légkeverő által megmozgatott meleg levegő így kifelé távozhat a rendszerből.
Zajszint tekintetében elmondható, hogy a Seidon 120V ver. 2 egyetlen 120 milliméteres légkeverője remekül teljesít: átlagos terhelés alkalmával PWM üzemmódban sokáig halk marad a rendszer, de ha alaposabban odapörkölünk a processzornak, akkor 1700-1800 RPM-es fordulatszám környékén a szélzaj mellé egy kis motorzaj is érkezik, ami 2200-as fordulatszám környékén már kellemetlenné válik. Persze ezzel még így is jóval halkabb a szett, mint a gyári CPU hűtő.
A szivattyú a beüzemelés utáni percekben kicsit kerepel, zajong, de a ház megdöntése és a rendszer pár perces járatása után elhalkul, csak egy nagyon minimális motorzaj (zümmögés) hallatszik ki a házból. Esetünkben, mivel zajszigetelt kuckót kaptunk a teszthez, nagyon pozitívak a tapasztalataink, de tesztpadon is végeztünk méréseket, így a zajokat közelről is megvizsgálhattuk. Egy hasonló árkategóriájú léghűtőnél mindenképpen hangosabb a Seidon 120V ver. 2, ha komolyabban terheljük a rendszert, de ez a zajszint az ár ismeretében vállalható. Ha a gyári ventilátor helyére például egy Noctua légkeverőt pakolunk, máris csend lesz. Hogy megéri-e ilyesmiben gondolkodni, arra még később visszatérünk.
Nepton 120XL
A Nepton sorozatot erősítő Nepton 120XL már egy vaskosabb hőleadó radiátort kapott, amelyre rögtön kettő darab 120 x 120 x 25 milliméteres méretű ventilátor került. A légkeverők egymás munkáját segítve hűtik a hőleadó radiátort, műszaki paraméterek tekintetében azonban ugyanazt kínálják, mint a Seidon 120V ver. 2 megoldása.
A Nepton 120XL elegáns csomagolásban érkezett, természetesen készre szerelt hűtőkörrel és minden tartozékkal együtt, amelyekre csak szükség lehet. Az amúgy egyszerű szerelést egy részletes szerelési útmutató teszi még könnyebbé.
A hőleadó radiátorra gyárilag ezúttal sem szerelték fel a ventilátorokat, így ez a feladat a felhasználóra hárul. A csomagban természetesen egy "Y" kábelt is elhelyeztek, így mindkét ventilátor azonos PWM jelet kaphat, így azonos fordulatszámon üzemelhetnek – plusz ez a kiegészítő akkor is jól jön, ha egy nagyobb számítógépházban éppen nem ér el a ventilátorok tápkábele a megfelelő alaplapi foglalathoz, vagy éppen csak egyetlen szabad ventilátor tápcsatlakozó áll rendelkezésre.
Szerencsére ennél a modellnél már rezgéselnyelő gumikeretek is járnak a ventilátorokhoz, amelyek segítenek a motor által keltett rezgések csillapításában, így a zajszintet is csökkentik valamelyest. Persze a házzal így is megmarad a fémes kapcsolat, ugyanis a csavarok hidat képezve mégis átjuttatnak némi rezgést a ház vázára.
A szett folyadékhűtő blokkja már egy testesebb, igényesebb dizájnnal kialakított példány, amelynek szivattyúja nagyobb teljesítmény mellett üzemel és valamivel halkabb is, mint a Seidoné. A folyadékhűtő blokk tetején található Cooler Master logó fehér ledes világítást is kapott, ami meglehetősen elegánsra sikeredett.
A csövek a szokásos kivitelben érkeznek, de már 8 milliméteres átmérővel bírnak, a folyadékhűtő blokkhoz pedig 90 fokos könyökkel csatlakoznak, ami bizonyos keretek között némi mozgást is engedélyez. A csövek egyébként kellően rugalmasak és megtörésre sem hajlamosak, de a lehető legjobb hatékonyság érdekében érdemes rá törekedni, hogy minél egyenesebben haladhassanak a folyadékhűtő blokktól a hőleadó radiátorig. A gyártói leírás szerint 358 milliméter hosszúak a csövek, de mi 370 millimétert mértünk csonktól csonkig.
A többféle processzorfoglalattal is kompatibilis szerelőkeret ennél a modellnél már egy kicsit más dizájnt követ. A folyadékhűtő blokkra alulról kell felcsavarozni két segédkeretet, amelyekkel a blokk az univerzális hátlappal ellátott alaplapi keret távtartóihoz rögzíthető. A távtartók szerelésénél nem szükséges kulcsot vagy egyéb szerszámot használni, ugyanis kézzel is elég hatékonyan meghúzhatóak – természetesen a fekete szigetelő alátétnek az alaplap felé kell néznie. A csavarokat már csak azért sem érdemes szénné húzni, mert a fekete szigetelés ezt nem igazán tolerálja.
Esetünkben apró probléma volt, hogy az alaplap processzorfoglalata körül elhelyezett kondenzátorokra hajlamos volt felülni a blokk, így szerelés közben gondoskodni kellett róla, hogy ez ne történhessen meg – csavarozás közbeni finom ellentartással. A folyamat végén a kondenzátor és a blokk aljának széle között kb. 1 milliméternyi hely maradt. Ki volt számítva alaposan.
A folyadékhűtő szett radiátorát kisebb számítógépházba elég nehézkes lehet beszerelni, ugyanis két ventilátorral együtt már komoly kiterjedése van. Esetünkben a Cooler Master Silencio 650 Pure számítógépház belsejében a hátlapra nem is fért fel a hőleadó radiátor, ugyanis a belső ventilátor beleütközött a folyadékhűtő blokk tetejébe. A hőleadó radiátort a ház tetejére szerelve a +12V-os CPU tápcsatlakozóval kerültünk összetűzésbe, de némi rendezkedés után csak befért a szett.
Ilyen esetekben a szivattyú tápcsatlakozóját még a hőleadó radiátor beszerelése előtt érdemes csatlakoztatni, ellenkező esetben nem fogunk hozzáférni az alaplapi foglalathoz.
Nepton 240M
Tesztünk legcombosabb darabja a Nepton 240M modell, amely a Nepton 120M-hez hasonlóan szintén két darab 120 milliméteres ventilátorral ellátott hőleadó radiátort kapott, ám a légkeverők már egymás mellett helyezkednek el, ahogy az egy 240 milliméteres hőleadó radiátornál szokás. A hőleadó radiátor kiterjedése miatt sajnos nem minden számítógépházba építhető be efféle rendszer – vásárlás előtt feltétlenül érdemes lemérni, van-e elég hely a termék számára, illetve utána kell nézni a számítógépház-gyártó weboldalán is, ajánlja-e a különböző folyadékhűtő szettek beépítését.
A Cooler Master Nepton 240M a szokásos dizájn köré épülő dobozban érkezett, amely picit nagyobb volt, mint a 120-as modelleké. Belül ugyanúgy a készre szerelt folyadékhűtő szettet találtuk, mint a többieknél, a ventilátorokat azonban ezúttal sem szerelték fel a hőleadó radiátorra, így az házi feladat lesz. Természetesen a két darab 120 milliméteres átmérőjű ventilátor mellett további két darab 120 milliméteres példánnyal is felszerelhető a hőleadó radiátor, így igen erős folyadékhűtő szettet építhetünk.
A dobozban a szokásos szerelési anyagok is jelen voltak, amelyek gyakorlatilag ugyanazok, mint a Nepton 120XL esetében. A gyártó ugyanolyan leszorító keretet, folyadékhűtő blokkra passzoló keretet és csavarokat ad mindkét termékhez. A szerelést egy részletes útmutató teszi még könnyebbé, ám erre valószínűleg nem lesz szükség.
A folyadékhűtő blokk dizájn, méret és egyéb tulajdonságok tekintetében ugyanolyan, mint a Nepton 120XL-é, sőt, a csövek mérete, hossza és kialakítása is azonos. A hőleadó radiátor már keskenyebb, azaz 38 milliméter helyett csak 27 milliméter vastag, viszont jóval szélesebb, mint a Nepton 120XL megoldása, így összességében nagyobb hőleadó felületet kínál.
A folyadékhűtő blokkot minden modern Intel és AMD processzorfoglalatra felszerelhetjük, ám szerelésnél itt is figyelni kell a processzorfoglalat körül elhelyezkedő kondenzátorokra, nehogy felüljön rájuk a folyadékhűtő blokk széle. Ettől eltekintve semmi bonyolult fogástól nem kell tartani: pár perc alatt beszerelhető a kiszemelt számítógépházba a termék, ha van számára elég hely.
És itt ismét kiemeljük, hogy feltétlenül érdemes alaposan leellenőrizni, hogy valóban el fog-e férni a Nepton 240M. Mi a Cooler Master hazai képviseletétől kapott számítógépházzal, a Silencio 650 Pure modellel sajnos nem jártunk jól, ugyanis az előlapon hiába van két darab 120 milliméteres ventilátor számára hely, a hőleadó radiátor így sem fér el – több okból sem.
Egyrészt a tágulási tartály miatt túl hosszú a termék, plusz ha ez nem is lett volna baj, a fix HDD keret miatt a 120 milliméteres ventilátort nem lehetett volna rászerelni a hőleadó radiátorra, ugyanis túl vastag lett volna a szett ahhoz, hogy elférjen. Ezért érdemes nagyon körültekintően válogatni.
A tesztkonfiguráció és a tesztek
Tesztkonfiguráció
A tesztek elvégzéséhez ezúttal egy Cooler Master Test Bench-et, valamint egy Cooler Master Silencio 650 Pure számítógépházat használtunk. A tesztpadon végzett méréseket később az említett számítógépházban is elvégeztük, igaz, a Nepton 240M modell ez alól kivétel volt, ahogy azt korábban már említettük – ez a folyadékhűtő egyszerűen nem fért be a szóban forgó számítógépházba.
A tesztrendszer az alábbi komponensekből állt:
• Alaplap: Gigabyte Z97-D3H rev 1.1
• Processzor: Core i7-4790K (Devil's Canyon)
• Rendszermemória: 2 x 4 GB Kingston HyperX Predator DDR3-1866 MHz
• Adattárolás: Western Digital Caviar Black 500 GB (SATA 6 Gbps; 7200 RPM)
• Tápegység: Cooler Master V850
• Számítógépházak:
– Cooler Master Silencio 650 Pure
– Cooler Master test Bench
• Processzorhűtők:
– Gyári rézmagos Intel
– Cooler Master TPC 812S
– Az előző oldalakon bemutatott példányok
• Videokártya: CPU-ba Integrált IGP
• Operációs rendszer: Windows 8.1 Pro x64 (minden frissítéssel)
• Hőfokok ellenőrzése:
– Gyári GB app (System Information Viewer)
– CPUID Hardware monitor
– Célzólézeres infra hőmérő (A VRM-hez)
Alapórajel, tesztpadon
A teszteket első körben alap órajelen végeztük el, méghozzá a Prime 95 64-bites kiadásának In-Place Large FFT-s tesztjével. Annak érdekében, hogy a kép még részletesebb lehessen, feljegyeztük a terhelés közben mért minimális, maximális és átlagos processzorhőmérsékletet, valamint figyeltük, hogy a tesztalaplap VRM áramkörén elhelyezett két hűtőborda-tömb mennyire melegszik. A CPU-nál a minimális és a maximális hőmérséklet mindig percekig mérhető volt, tulajdonképpen a Prime aktuális terhelésétől függött (tehát a processzor szinte végig ezen a két hőfokon volt, ezért is nem írtunk külön átlagot). A környezeti hőfok végig 21 Celsius fok volt, a relatív páratartalom pedig 51%.
A kompakt folyadékhűtő szettek nagyon szépen szerepeltek, összességében még a 16 000 forintos Seidon 120V is jobb volt, mint a TPC 812S – de mindannyian jóval hangosabban is dolgoztak nála, amikor komolyabb terhelésre kerül sor. A mezőny szépen skálázódott – nem túl meglepő módon a Nepton 240M tartotta a legalacsonyabb üzemi hőfokon a Core i7-4790K processzort. VRM hőfokok tekintetében semmi meglepőt sem tapasztaltunk: természetesen az Intel processzorhűtő szállította a legtöbb levegőt a VRM hűtőbordákhoz, míg a folyadékhűtő szetteknél alig érte friss levegő a bordákat – ez főként terhelés alkalmával volt szembetűnő. Folyadékhűtő szett alkalmazásakor ezért is kell gondoskodni arról, hogy a VRM áramkör hűtőbordáit kellő mennyiségű friss levegő érje – különösen igaz ez tuning esetén.
Természetesen arra is kíváncsiak voltunk, hogyan alakul a hőmérséklet és a zajszint akkor, ha a hőleadó radiátorok hűtőventilátorait 7 voltos, vagy 12 voltos üzemi feszültséggel járatjuk. A 7 voltos érték alkalmazásakor konstans módon alacsony zajszintet tapasztaltunk, míg 12 voltos feszültség alkalmával a maximális ventilátor-fordulatszám következtében elég komoly zajt csaptak a légkeverők. Ez az üzemmód hosszútávon nem javasolt, kivéve, ha tuning miatt maximális hűtőteljesítményre van szükség.
A PWM szabályzás hűtőteljesítmény szempontjából az arany-középutat képviseli, igaz, ekkor komolyabb terhelés alkalmával már tapasztalhatunk némi szél- és motorzajt. A 12 voltos üzemmód gyári órajelen üzemelő processzoroknál felesleges, a 7 voltos üzemmód azonban kiváló választás lehet, ha alacsony zajszintre törekszünk – és ekkor a hűtőteljesítmény sem szenved komolyabb csorbát.
Tesztek a Cooler Master Silencio 650 Pure számítógépházban
A szóban forgó számítógépházba a Nepton 120XL nehezen fért be, de azért csak beküzdöttük, a Nepton 240M számára azonban abszolút nem volt hely, így ez a termék kimaradt a lenti diagramból. A Seidon 120V ver. 2 kényelmesen elfért odabenn, a TPC 812S magassága pedig pont határeset volt – ha néhány milliméterrel magasabbak a hőcsövek végei, akkor nem tudnánk feltenni a zajszigetelt oldallapot.
Hőfokok tekintetében a zárt számítógépház már kevésbé volt ideális terep a kompakt folyadékhűtő szettek számára, ám még így is jól teljesítettek, hiszen alaposan felülmúlták a TPC 812S típusú léghűtő teljesítményét. A VRM hőfokok már nem voltak ennyire rózsásak – így a számítógépházas tuningtól az első próbálkozásokat követően el is tekintettünk. De természetesen a tesztpadon megcibáltuk a Core i7-4790K bajszát, igaz, előtte a VRM bordák felett elhelyeztünk egy PWM szabályzás mellett üzemelő 12 voltos rendszerhűtő ventilátort is, mivel nélküle 95-100 Celsius fok körüli hőmérsékletet mértünk a hűtőbordákon, ami nem egészséges...
Tesztpados tuning
Az alapórajeles mérések után némi tuningot is beiktattunk, hogy kiderüljön, ki a legény a gáton. A Seidon 120V ver. 2 esetében instant throttling lett a végeredmény, így ezt a versenyzőt diszkvalifikáltuk, a gyári Intel processzorhűtő pedig még az alap órajelekkel sem tudott throttling nélkül megbirkózni a Core i7-4790K-val, nem hogy a megemelttel, így ez a példány sem rúghatott labdába.
4,7 GHz-es magórajel alkalmazásakor – 1,44 voltos feszültség mellett – azt tapasztaltuk, hogy maximális terhelés esetén minden processzorhűtővel Thermal Limitbe futottunk, azaz a terhelés folyamán a processzor órajele 4700 MHz helyett 3800 MHz körül helyezkedett el. Mivel a Prime 95 változó terhelést ró a processzor vállára, így a kíméletesebb ciklusokban visszahűlt annyira a rendszer, hogy egy ideig 4700 MHz-en ketyeghessen a processzor – ezt ábrázolja a "minimális hőfokok" jelölésű sor. Alacsonyabb CPU terhelésnél a folyadékhűtők ugyan képesek Thermal Limit alatt tartani a CPU hőfokát, viszont ezt komoly zajongással teszik, hiszen ekkor a ventilátorok maximális fordulatszámmal tekernek. A TPC 812S természetesen nem zajong, de nem is kínál akkora teljesítményt, hogy a megemelt órajelben rejlő lehetőségeket maximálisan kiaknázhassuk.
Verdikt
A tesztek után a teljesítmény és az árcédulák ismeretében itt az ideje, hogy értékeljük a mezőny tagjait. Kezdjük a sort az igazi nagyágyúval, a Nepton 240M modellel. Ez a példány a nagy hőleadó felületet kínáló hűtőradiátor jóvoltából nagyon meggyőző hűtőteljesítményt kínált, így akkor is nyugodt szívvel ajánljuk, ha komolyabb tuningban gondolkodik a felhasználó, ami léghűtéssel nem valósítható meg hatékonyan. Persze itt azért egy kis kompromisszumra is fel kell készülni: ezzel a folyadékhűtő szettel tuning mellett nem érhetünk el olyan alacsony zajszintet, mint egy felsőkategóriás léghűtéssel, de a hűtőteljesítmény sokkal jobb lehet.
A gyári ventilátorok a halkabb megoldások táborát erősítik, de komolyabb terhelés alkalmával így is képesek zavaró zajt generálni, így ha folyamatosan nagy terhelés mellett kell helytállnia a rendszernek – például komolyabb mértékben tuningolt processzorral –, akkor feltétlenül érdemesebb halkabb ventilátorok után nézni. A folyadékhűtő blokk szivattyújával nem lesz gond, hisz az nem rendelkezik PWM szabályzással, így folyamatosan 2600 RPM körüli fordulatszámmal teker, tényleg halkan.
A második legkomolyabb szereplő a Nepton 120XL, amely szintén komoly hűtőteljesítményt kínál, viszont szerényebb kiterjedése miatt többféle számítógépházzal is kompatibilis, így szélesebb felhasználói rétegek számára lehet jó választás. A vaskos hőleadó radiátor és a két darab 120 milliméteres ventilátor miatt a teljes szett hőleadó radiátora 97 milliméter széles, így összetűzésbe kerülhet a VRM áramkör hűtőbordáival, a processzorfoglalat +12V-os tápcsatlakozójával és egyéb komponensekkel is, így a végleges döntés meghozatala előtt feltétlenül le kell mérni, van-e számára elég hely.
A szett meggyőzően teljesített, ám a Push-Pull rendszerben dolgozó ventilátorok egy picivel zajosabbak voltak, mint a Nepton 240M egymás mellé szerelt légkeverői. A ventilátorok természetesen halkabb példányokra cserélhetőek – mondjuk, ha van a számítógépházban néhány nagyon halk 120 milliméteres légkeverő, azok mehetnek a folyadékhűtő szett radiátorára, a gyári CM ventilátorokat pedig 7 voltos feszültség mellett halkan járathatjuk, így költséghatékonyan oldható meg a probléma. Ha ez az út nem járható, akkor érdemesebb halkabb ventilátorok után nézni, amennyiben tuningban gondolkodunk, és nem akarunk komolyabb zajt.
A harmadik szereplő, azaz a Seidon 120V ver. 2 egy kifejezetten költséghatékony rendszerekbe szánt megoldás, amely mérsékelten alkalmas tuningra. Ugyan hűtőteljesítmény tekintetében ez a termék is képes felvenni a versenyt a drága léghűtésekkel, zajszint tekintetében azonban már egy TPC 812S is köröket ver rá – és egyébként a Nepton sorozatú modellekre is. A Seidon esetében a helyzeten javíthatunk, ha van elfekvőben egy második 120 milliméteres ventilátorunk, így ugyanis a két ventilátort leszabályozva már alacsony zajszintre és jó hűtőteljesítményre számíthatunk.
A Seidon 120V ver. 2 16 000 forintos árával a kifejezetten költséghatékony kompakt folyadékhűtő rendszerek táborát erősíti. Ennek a kategóriának az esélyeit sajnos eléggé rontják a felsőkategóriás léghűtések, amelyek ebben az árkategóriában hasonló hűtőteljesítményt nyújtanak, de sokkal halkabban. Érdemes átgondolni a döntést. A ventilátor-csere járható út – halkabb ventilátort alkalmazva mindenképpen jó döntés a Seidon 120V ver. 2, de gyári ventilátorral picit hangos egy felsőkategóriás CPU hűtőhöz képest. Gyári állapotot figyelembe véve mi inkább a léghűtőt választanánk, amennyiben az elfér a kiszemelt számítógépházban.
A Cooler Master Nepton 240M, Nepton 120XL és Seidon 120V ver. 2 folyadékhűtő szettjeit a Cooler Master hazai képviseletétől kaptuk kölcsön, ezúton is köszönet értük!
