1. oldal

Steven Spielberg Jurassic Park címet viselő filmklasszikusát azt hiszem nem kell komolyabban bemutatnom senkinek, hiszen az 1993-as alkotás annak idején a fél világot magával ragadta. A lenyűgöző látványvilággal megáldott filmnek köszönhetően mindenki megcsodálhatta, hogy miként is festettek a Földünket 65 millió évvel ezelőtt uraló dinoszauruszok, nem csoda, hogy annak idején valósággal bankot robbantott vele Spielberg. Az évek során a videójáték ipart sem kerülte el a dínó láz, hiszen a különféle platformokra közel egy tucat Jurassic Parkos program készült el. Azt azonban túlzás lenne állítani, hogy az utóbbi időszakban rendkívül népszerű lett volna a téma, a legutolsó próbálkozás a 2003-as Jurassic Park: Operation Genesis volt, és az sem volt valami nagy durranás. Ezért is lepett meg sok mindenkit a tavaly megejtett bejelentés, miszerint a point&click kalandjátékairól híres Telltale Games egy új Jurassic Park játékon dolgozik. Bár egy ilyen hír hallatán más stúdió esetében csak legyintettünk volna (tekintve a filmadaptációk alacsony színvonalát), a Telltale az idén kiadott Vissza a jövőbe játékaival bebizonyította, hogy lehet rá számítani, ha egy moziklasszikust kell átültetni a számítógépre, illetve konzolokra. No persze ahogy mondani szokták, tévedni emberi dolog.

Mielőtt komolyabban elkezdeném boncolgatni a programot, tisztázzuk, hogy milyen műfajba is sorolhatjuk be ezt a Jurassic Park játékot. Az előzetesen kiadott képekből, videókból megtudhattuk, hogy ezúttal nem egy szimpla point&click kalandjátékon dolgozik a Telltale Games, sokkal inkább tekinthető egy interaktív mozinak a játék. Azaz a program nagy részében előre rögzített animációkat fogunk nézni, amelyekben a szereplők sorsáról a játékosok által végrehajtott Quick Time Eventek (QTE) döntenek. Bár valószínűleg ennek hallatán sokan felszisszennek, jómagam úgy gondolom, hogy ha megfelelően kerül kivitelezésre ez a játékelem (gondoljunk csak a PS3-as Heavy Rainre), akkor ennek a stílusnak is ugyanakkora létjogosultsága van, mint bármelyik másiknak. Miután ezt tisztáztuk, lássuk miként is épül fel a játék. A Telltale az elmúlt időszakban először mindig epizodikus formában adta ki alkotásait, a Jurassic Parknál viszont egyben megkapjuk az egész történetet, így nem kell hónapokig várnunk, amíg a teljes játékot beszerezhetjük. Ugyanakkor a sztori továbbra is epizódokra van osztva, melyekből összesen négy szerepel a programban, továbbá az egyes szakaszok több rövid fejezetre is oszlanak. Ezek között az első végigjátszást követően már ide-oda ugrálhatunk, így megtehetjük, hogy csak egy adott részt játszunk újra, ha épp úgy tartja kedvünk.

2. oldal

Ami a cselekményt illeti, a játék története a filmmel párhuzamosan, illetve azt követően játszódik. Bizonyára sokan emlékeznek a Dennis Nedry nevű karakterre, aki a filmben kikapcsolta a biztonsági rendszert és ellopta a dínó embriókat, hogy eladja őket a parkot létrehozó InGen vállalat riválisának. Azt tudjuk, hogy ez a szereplő csúnya véget ért, ám most arra is fény derül, hogy kihez igyekezett a szakadó esőben, mielőtt egy éhes dinoszaurusz megtámadta volna az autójában. Egy Nima nevű hölggyel lett volna „randevúja”, aki a játék egyik, ám nem egyetlen irányítható karaktere. A történet során ugyanis találkozni fogunk egy állatorvossal, Gerry Hardinggal, az ő lányával, a tudós Laura Sorkinnal, valamint két zsoldossal, Oscarral és Billy Yoderrel is. Személyes kedvencem a nagydarab és igencsak marcona Oscar volt, akivel az egész játék egyik legizgalmasabb jelenetében vehetünk majd részt. A történet összességében elég egyszerű, hiszen lényegében azt mesélik el a fejlesztők, hogy az említett szereplők miként menekülnek meg a szigetről. Díjat nem fognak nyerni vele, ám egy efajta kalandjátékhoz passzol a sztori. A játék végét azért illeti egy kis kritika, ugyanis nagyon erőltetett, igencsak logikátlan csavarok vannak a történetben. Ezekkel kétségtelenül az volt az írók célja, hogy drámai legyen a végjáték, ám ezt nem a legjobb módon érték el.

Ami a játékmenetet illeti, azt két fő részre oszthatjuk fel. A nyomozós, logikai feladványokkal megpakolt szakaszokban általában csak az a feladatunk, hogy körbenézzünk a helyszínen, és megleljük a karakterünk számára érdekes pontokat. Ezt nem lesz nehéz megtenni, mert minden fontos tárgy felett hatalmas kérdőjel vagy nagyító ikon látható, így még véletlenül sem hagyhatunk ki semmit. Sajnos az egész játékban csak két-három olyan puzzle van, ami tényleg igényel egy kis agymunkát, a többi esetben csak a szereplők szövegelését fogjuk hallgatni, miután rákattintottunk az ikonokkal jelölt tárgyakra. Nem díjaztam azt az ötletet sem, hogy a szereplőket abszolút nem lehet irányítani a játékban, ők csak egy helyben állnak, mi csak a kamerát tudjuk forgatni körülöttük. Ha el akarunk jutni egyik helyszínről a másikra, akkor azt egy külön menüben kell megtennünk. Emiatt az egész játékmenet nagyon statikussá, és egy idő után unalmassá válik. Ami színesíti kissé a játékmenetet, azok a párbeszédek, melyekből igencsak sok van a játékban. Ezeket hallgatva számos érdekes dolgot megtudhatunk magáról a parkról, az állatokról, és a szereplőkről. Van néhány olyan feladvány, amikor a megfelelő mondatot kell kiválasztanunk a továbbjutás érdekében, ám nem ez a jellemző, többnyire teljesen mindegy, hogy mit mondunk.

3. oldal

A nyugodtabb, beszélgetős részek mellett a játékidő legnagyobb részét az akciójelenetek teszik ki, hiszen nem lenne Jurassic Park a Jurassic Park, ha nem próbálnának minket lépten-nyomon felfalni a lakás nagyságú húsevők. Sajnos pont ez a része a játéknak, ahol kissé szétesik a játékmenet. A már emlegetett Heavy Rain megmutatta, hogy miként lehet kizárólag QTE-ket használva élvezetes, frusztrációtól mentes játékmenetet alkotni. Nem rossz ötlet például, ha egy-egy elhibázott gombnyomás miatt még nem halálozik el a karakter, és nem kell újra és újra megpróbálni az adott jelenetet. Sokkal ötletesebb megoldás, ha a hibák csak egy másik irányba terelik az eseményeket. Sajnos a Jurassic Park csak hellyel-közzel alkalmazza ezt a módszert, mivel számos olyan szituáció lesz, amikor elég egy mellényomás, és máris egy T-Rex vacsorái vagyunk. Ezek általában néhány nagyon rosszul megtervezett QTE után következnek be, amikor szó szerint tizedmásodpercek alatt kell több billentyűt is leütnünk. A játék mentségére legyen mondva, hogy ha sokszor hibázunk, akkor egy idő után megkönnyíti  a feladatokat, viszont ilyenkor egyre romlik az adott fejezethez tartozó értékelésünk. Bár jómagam sosem találtam kivetnivalót abban, ha egy játék jól megtervezett QTE-ket használ, a Jurassic Park esetében inkább volt frusztráló ez a játékelem, mint élvezetes. Hiába van több látványos, és jól működő jelenet is, ha a gyengébben sikerült darabok rossz ízt hagynak a szánkban.

Nem túl örömteli az sem, hogy a technikai megvalósítástól sem fogunk hasra esni az új Telltale játék előtt. A stúdió korábbi játékai (Sam&Max, Tales of Monkey Island, Vissza a jövőbe) egytől egyig rajzfilmes stílusú, kissé karikatúraszerű látványvilágot alkalmaztak, aminek köszönhetően egészen kellemesen néztek ki azok, hiszen az alacsony poligonszámot és az effektek hiányát stílusosan megrajzolt karakterekkel és helyszínekkel pótolták. A Jurassic Park esetében viszont megpróbáltak sokkal realisztikusabb látványt összehozni a fejlesztők, amire ez a grafikus motor sajnos nem alkalmas. A környezet elemei és a szereplők sem sikerültek túl részletesre, egyedül a dinoszauruszokra lehet azt mondani, hogy megütnek egy közepes színvonalat. Persze a látványvilág nem minden, attól még lehetne élvezetes a játék, viszont a program optimalizációja is csapnivaló. Igencsak gyakran fordulnak elő akár egy másodperces akadások is, amelyek nem egyszer a hang elcsúszásával is jártak. Pedig a zenei aláfestés, a dínók hangjai és a szinkron egészen kellemesre sikeredtek. A fejlesztők természetesen felhasználták John Williams műveit a filmből, így ebben nem is lehetett hiba.

4. oldal

Talán ez eddigiekből is lejött, hogy meglehetősen nagy csalódás lett ez a Jurassic Park játék, ugyanis sokkal többet vártunk egy Telltale Games programtól. A stúdió eddig igencsak elkényeztetett minket a korábban kiadott point&click kalandjátékaival, így minőségben valami hasonlóra számítottunk. Ez esetben viszont egy technikailag gyengén muzsikáló, rosszul kidolgozott QTE-kel operáló interaktív mozit kaptunk. A korrekt történet és a helyenként tényleg izgalmas akciójelenetek miatt egy végigjátszást megérdemel, ám csak akkor, ha egy komolyabb árcsökkenést követően már olcsón hozzá lehet jutni a programhoz.

Platformok: PC, Xbox 360, PlayStation 3

Tesztelt platform: PC