1. oldal
Október 31-én a Google Groundon rendezték meg az első magyarországi MoonMars Village workshopot. A Puli Space Technologies által szervezett rendezvényen előadások és beszélgetések keretében ismerkedhettek meg a résztvevők a hold- és marskutatás néhány aktuális problémájával és a jövőbeli tervekkel.
A holdfalu fogalmát Johann-Dietrich Wörner vezette be 2015-ben, amikor az Európai Űrügynökség főigazgatója lett. Az azóta a marsfalu kifejezéssel is kiegészült fogalom nem tényleges településeket fed, hanem egy olyan globális összefogást, amelynek keretében bárki ötletelhet a két égitest kutatásával kapcsolatban. És ha a kezdeményezés keretében terveihez partnereket is talál, azok akár valósággá is válhatnak.
A tervek kapcsán nem kell nagyon bonyolult dolgokra gondolni, az is részt vehet a hasonló foglalkozásokon, akinek nincs különösebb köze a tényleges rovertervezéshez vagy ahhoz, hogy milyen rendszerek szükségesek az űrhajósok életben tartásához. Az első magyar workshop végén alakult munkacsoportok például olyan témákkal foglalkoztak, mint hogy hogyan lehetne Magyarországon hatékonyabban népszerűsíteni az űr felfedezését, különösen a fiatalabb generációk körében, milyen hirdetési lehetőségek rejlenek az űrrepülésben, illetve hogy a leendő holdi vagy marsi telepeseknek milyen egyéb dolgokra lehet szükségük a létfenntartó rendszereken túl ahhoz, hogy teljes életet élhessenek a kolónián.
Ezeket a terveket aztán ideális esetben folytatás is követi, és így egy kicsit mindenki hozzátehet ahhoz, hogy az emberiség újra eljusson a Holdra vagy először elérjen a Marsra. A MoonMars Village koncepcióban való részvétel egyszerűségét kiválóan demonstrálta az egyik előadó, Muhammad Shadab Khan, aki Skype-on, Franciaországból csatlakozott a konferenciához, ahol egyetemi tanulmányait végzi.
Muhammad Indiában született, és pár évvel ezelőtt valahogyan ráakadt a Google Lunar XPRIZE versenyén indult Pulira. Felvette a kapcsolatot a csapattal, és azóta hazájában népszerűsíti a magyar holdjárót, illetve általában az űrkutatást, mondta el Pacher Tibor, a Puli alapítója. Mindezt ráadásul olyan gyerekek körében teszi, akik nélküle nem valószínű, hogy bármit is hallanának ezekről a témákról.
A konferencián Pacher Tibor megnyitója, és Bernard Foing, az ESA francia kutatójának Skype-os helyzetértékelése után változatos témákban következtek az előadások. A Puli részéről Hazadi Mátyás beszélt a korábbi holdi roverekről és a saját járművükkel kapcsolatos tervekről, Prágai Benedek és Éles Bálint a holdi hidegplazmáról, és arról, hogy ez milyen gondokat okozhat a rover működtetése során, az online bejelentkező Lucsányi Dávid pedig sugárzási környezet várható hatásait foglalta össze a rover elektronikus rendszereire.
Az előadások során a Puli részéről megerősítették, hogy bár a Google Lunar XPRIZE-ért folytatott harcból már kiesett a magyar csapat, egyáltalán nem adták fel holdi álmaikat. A jelenlegi tervek szerint a Puli 2019 végén indul útnak az Astrobotic nevű amerikai csapat leszállóegységével, de ha erről esetleg (főként a pénzhiány miatt) lecsúsznának, az Astrobotic további utakat is tervez, így a későbbiekben is lesz lehetőség eljutni égi kísérőnkre. (Aki szeretné a Pulit a Holdon látni, itt anyagilag is hozzá tud járulni a projekthez.)
A hallgatóság nem fizikus tagjai számára a legérdekesebb talán Artemis Westenberg, Németh Roland, illetve Sipos Attila előadása lehetett. Artemis Westenberg az Explore Mars nevű nonprofit szervezet elnöke és egyik alapítója. A nemzetközi szervezet célja, hogy minden eszközzel segítse a Mars két évtizeden belüli emberi elérését, így a fiatalok érdeklődésének felkeltésétől kezdve a politikai lobbizáson át a szakértők segítéséig minden területen igyekeznek aktívan tevékenykedni.
2. oldal
Westenberg Hollandiában él, és négy évtizede foglalkozik lobbizással, 2000 óta pedig egyre komolyabb szerepet vállal az űrkutatás népszerűsítésében és a különböző űrprojektek megvalósításában. Ennek keretében jelentős konferenciákat szervez, de részt vett több analóg marsi labor létrehozásában is, és tervei között szerepel egy európai analóg marsállomás felépítése is.
A holland szakértő a politika és a Mars emberi meghódítása kapcsolatáról tartott előadásában többször is hangsúlyozta, hogy a marsutazás minden felmérés szerint megvalósítható, megengedhető és szükséges, és a NASA által 2033-ra kitűzött indulás egyáltalán nem a túlzott optimizmus jele. Ahhoz azonban, hogy a cél elérhető legyen, még nagyon sokat kell tenni rengeteg különböző területen.
Westenberg elmondása szerint egy sikeres marsküldetéshez az űripari szereplők meggyőzése és bevonása mellett a politikusok és a közvélemény támogatása is elengedhetetlen. A szakértő többek közt részletesen elmesélte, hogy amikor az amerikai űrsiklóprogram 2011-ben véget ért, és az űr iránti lelkesedés politikai körökben lankadni látszott, hogyan győzték meg kollégáival az Egyesült Államok vezetését a folytatás szükségességéről.
2012-ben az amerikai közbeszédben az volt a vélemény, hogy az szavazópolgárokat nem érdekli az űr, így felesleges arra költeni, hogy egy maroknyi űrhajós vagy pár robot más égitesteket látogasson meg. Westenbergék erre rákérdeztek, hogy ezt miből gondolják a képviselők, és miután kiderült, hogy az amerikai szavazók űrkutatással kapcsolatos attitűdjét utoljára 1984-ben mérték fel, megszervezték saját közvéleménykutatásukat.
A 2013-ban végrehajtott országos felmérésből pedig az derült ki, hogy a szavazókat nagyon is érdekli az űr. A megkérdezettek 54 százaléka a NASA költségvetésének megduplázása árán is támogatná a Mars emberi elérését, és kétharmaduk szerint azért kellene eljutni a Marsra, hogy többet tudjunk meg a szomszéd bolygóról. Ezen felmérés eredményei nagyon fontos szerepet játszottak abban, hogy a marsi tervek új lendületet és nagyobb támogatást kaptak az utóbbi években. Illetve abban is, hogy idén márciusban Donald Trump elnök gyakorlatilag parancsba adta a NASA-nak a Mars elérését.
A NASA ütemterve szerint 2033 októberében indulhatnak útnak az első Marsra tartó űrhajósok. Ez az időpont, amelynek idei kitűzése lélektanilag is nagyon fontos mérföldkő volt a projekt szempontjából, egyrészt azért ideális, mert a Föld és a Mars kedvező pozícióban lesznek. Másrészt azért is nagyon jó ez a dátum, mert 2035 decemberében még ennél is kedvezőbb lesz a bolygók pozíciója, így ha lesz csúszás a projekttel, ami azért várható, ha az első időpontra nem is, a másodikra majdnem biztosan elkészülnek mindennel, mondta el Westenberg.
A szakértő egyébként érdekes módon úgy véli, hogy a Mars eléréséhez nem feltétlenül érdemes a holdi utakat erőltetni. A Hold is fontos célpont lehet persze, de inkább önmaga miatt, és ha a Marsra akarunk menni, vegyük célba rögtön azt, magyarázta Westenberg. Aki szerint a marsi utazások Holdról való indításának legfeljebb akkor lenne értelme, ha égi kísérőnkön egyáltalán nem kellene a gravitációval számolni.
A holland szakértő szórakoztató előadásában mindezek mellett beszélt arról is, hogy milyen volt Utahban analóg marsállomást üzemeltetni (ahol a kísérleteket gyakran megzavarta, hogy rendre betoppant néhány turista), illetve a marsutazás egy érdekes, keveset vizsgált, de fontos momentumára is kitért. Mégpedig arra, hogy mind a NASA, mind az orosz űrügynökség számára egy kicsit ijesztő kilátás, hogy míg a Nemzetközi Űrállomáson és a holdi utakon az űrhajósok minden másodperce be van osztva, egy marsi kolónia esetén ezt nem lehet megtenni. Vagyis az asztronauták sokkal függetlenebbek lesznek, mint kollégáik közül eddig bárki, ennek minden előnyével és hátrányával együtt.
3. oldal
Nagyon érdekes előadást tartott a rendezvényen Németh Roland építész, a TectoBio vezetője is, aki olyan építészeti megoldásokat mutatott be, amelyek során az épületek szerkezeti és mérnöki elemei egyszerre látják el funkciójukat és teremtenek kellemes környezetet a lakosság számára. A TectoBio mérnökei olyan épületeket terveznek, amelyek különleges kialakításuk, hidropónikus és aeropónikus üvegházaik, és más fejlesztéseik révén teremtenek fenntartható és élhető környezetet.
Egyik tervük keretében például a Városliget megújítása során olyan vízközpontot alakítanának ki, amely révén a Széchenyi gyógyfürdő vizének felesleges hőjét a környező múzeumok és más épületek fűtésére lehetne fordítani, a kihűlt vizet pedig a növényzet öntözésére és a tó feltöltésére lehetne használni. Az ehhez szükséges pavilonokban a hőcserélő kürtők egyrészt biztosítanák a meleget a trópusi víztisztító növények számára, másrészt állványként is szolgálnának ezeknek, kellemes belső teret hozva létre az idelátogatók részére is.
A hasonló projekteknek ugyan első hallásra nem sok közük van az űr felfedezéséhez, de ahogy Németh Roland is elmondta, a körkörös ökoszisztémák, és az ezek kialakításához szükséges cirkuláris gondolkodás elsajátítása kulcsfontosságú lehet, ha más égitesteken, véges forrásokból akarunk boldogulni.
Sipos Attila, az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának tanára a Hold, és általában a világűr kiaknázásának jogi vonzatairól és problémáiról beszélt. Ahogy elmondta, a világűrrel kapcsolatos nemzetközi szerződések mindegyike a hidegháború alatt született, ami meg is látszik ezek szövegezésén. Az Outer Space Treaty, és a csak egy maroknyi ország által ratifikált Moon Treaty egyaránt hangsúlyozza a világűr békés felhasználásának fontosságát, valamint azt is, hogy az űrbéli tevékenységeket „minden ország javára és érdekében kell folytatni, tekintet nélkül az országok gazdasági vagy tudományos fejlettségének szintjére.”
A szerződések ezen kitétele ma, a kereskedelmi űrrepülés koránan hajnalán különösen sok vihart kavar, hiszen a fejlesztésbe vagyonokat ölő cégek érthető módon elősorban maguk szeretnének profitálni azokból a javakból, amelyeket odafent kitermelnek. Ahogy Sipos Attila is elmondta, míg ezek a megfogalmazások annak idején, a hidegháborús időszakban nagyon előremutatók voltak, ma inkább visszafogják a fejlődést.
A szakértő ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy bár a világűr használatát szabályozó szerződések nagyon szigorúnak tűnnek, és kétségkívül módosításra szorulnának, nagyon sok minden, amit állítanak, csak értelmezése kérdése. Így például a Outer Space Treaty egy szóval sem mondja ki, hogy az űr demilitarizált övezet lenne, hiszen ebben az esetben sem az Egyesült Államok, sem a Szovjetunió nem írta volna alá. A békés felhasználás ebben az esetben mindössze annyit jelent, hogy ami a földfelszínen is tiltott (például a tömegpusztító fegyverek), az az űrben sem használható, és támadó célokra nem szabad fegyvereket telepíteni az űrbe. Védelmi céllal azonban lehet, amibe nagyon sok minden belefér.
Ahogy Sipos Attila elmondta, az űr státusza jogilag jelenleg teljesen megegyezik a nyílt tengerével, amelyet szintén nem lehet kisajátítani. Halászat és olajfúrás azonban a tengeren is van, mindössze azt kell betartani, hogy ha valaki más is felbukkan a nyílt tenger egy adott régiójában, annak is lehetőséget kell adni, hogy kiaknázza az erőforrásokat.
A szakértő végül arra az érdekességre is felhívta a figyelmet, hogy jogilag nincsen meghatározva, hogy hol ér véget a légtér, és hol kezdődik a világűr. Amikor a világűr határáról van szó, előszeretettel emlegetjük persze a 100 kilométer magasan húzódó Kármán-vonalat, de ez nem egy jogi fogalom. Vagyis az államok területének – hacsak ezt maguk másként nem határozzák meg – jogilag nincs magassági határa, ami már önmagában is érdekes implikációkat rejthet, ami az űr meghódítását illeti.
