Oldal I.: A kezdetek és az első GTA
Ha van olyan játéksorozat, ami minden platformon egyformán patinás hírnévre tett szert, és melynek nem ártott sem idő, sem hardverfejlődés, akkor az nem lehet más, mint a Grand Theft Auto. Egy alacsony költségvetésű 2D-s őrület vezetett oda, hogy a tavaly megjelent GTA IV-et sokan a világ egyik legjobb játékának tartják, és milliárdos cégek versengenek a fejlesztő Rockstar kegyeiért. Honnan indult, merre tart? Ezekre a kérdésekre keressük most a választ, bemutatva a sorozat gyökereit és mellékvágányait, ezúttal a teljesség igényével is felvértezve, még akkor is, ha ez közel lehetetlen egyetlen cikk keretein belül. Nosza hát, pisztolyt az övbe, shotit a hátra, és induljunk, vár a kifizetődő alvilág!
A kezdetek: az első GTA...
1997 különös év volt, hisz nem csak hogy felvezette '98-cat, amit máig a szakma legjobb évének tart a sajtó, de néhány olyan címnek is otthonául szolgált, melyek máskor talán soha sem jelenhettek volna meg. Jókor voltak jó helyen, így a sikerük gyakorlatilag kisebb csodának tekinthető. Hogy csak párat ragadjunk ki, januárban kiadásra került a Diablo, mely újradefiniálta a hack 'n slash stílust. Júniusban a Dungeon Keeper prezentálta a rosszak életmódját, míg júliusban a Carmageddon járgányainak volánja mögé pattanva érezhettük át, milyen is szociopata tömeggyilkosnak lenni. Majd szép lassan őszbe fordult a naptár, és nem sokkal a Fallout poszt-nukleáris kalandjai után egy kis skót cég is felírta magát a palettára a Grand Theft Autoval.
Habár az előzőleg felsorakoztatott címek között is volt pár, melyek kiverték a biztosítékot, a GTA minden tekintetben forradalmasította a játékok felépítését. Ebben a kis programban ugyanis nem a jó, hanem az abszolút rossz oldalt képviselhettük, egy profi bűnözőt megszemélyesítve. Hogy érthető legyen, miért volt a nagy felháborodás, vegyük a Carmageddont példának. Az ott látott erőszak inkább komikus, mint komoly, és a valóságban sem valószínű, hogy megtörténne az ilyesmi. Ezzel szemben a GTA csupa-csupa valós elemből építkezett. Gyilkosságok, etnikai hovatartozás alapján kialakult bandák, autótolvajok és kegyetlen leszámolások igaziból is léteznek, így ezek közé hajítani a játékost egy eddig még sosem látott, új terület felfedezése volt. Persze a hisztéria, amit a sajtó és az erkölcscsőszök kavartak a játék körül, inkább tovább reklámozta azt, és annak képében, hogy miről is volt szó, még a fent leírt tények ismeretében is elég nevetséges.
                                      
                                                                                    GTA gameplay, HD-ban is
A Grand Thef Auto (azaz angolul "autólopás") ugyanis csak egy primitív, felülnézetes akciójáték volt, kvázi 2D-s grafikával (a háztömbök 3D-s modellezést kaptak). Az első koncepció alapján pedig nem is bűnözővel, hanem rendőrrel játszottunk volna (valahogy úgy, ahogy a Driverben). Először PC-re jelent meg 1997 októberében, és már támogatta a 3dfx kártyákat is - bár hogy minek, az jó kérdés, mert akár VGA, akár SVGA módban játszotta az ember, az első perctől kezdve tudta, hogy nem a grafika miatt fogja szeretni. A játék abból állt, hogy emberünkkel megjelentünk egy metropolisz kellős közepén, és onnantól rajtunk állt, mit csinálunk. Vagy nekiálltunk teljesíteni a - meglehetősen nehéz - küldetéseket, vagy ámokfutást rendeztünk az épp nekünk tetsző jármű volánja mögött, ezzel felhívva magunkra a rendőrség figyelmét. Bármelyik járgányt meglovasíthattuk, még a vonatot is el lehetett téríteni. Minderre pedig nem egy, hanem rögtön három városban nyílt lehetőség. Az első a New Yorkot megszemélyesítő Liberty City volt, a második a Miamit koppintó Vice City, és végül kalandjaink a San Franciscoról mintázott San Andreasban értek véget.
Oldal II.: GTA London '69 és '61
A kaland folytatódik - ezúttal Londonban...
A játék 1998 májusában kapott egy Playstation portot is, mely teljes egészében átültette a PC-s játékot a Sony konzoljára. A legendás első rész abban is úttörő volt, hogy a zenét az autók rádiója szolgáltatta, hét különböző csatornán keresztül. A PC-s változatban az egyes autók csak pár rádiót ismertek, így át kellett szállnunk más kocsikba, ha hallani szerettük volna az összeset. A PS port annyiban különbözött, hogy ott minden autóban csak egy adott rádiót lehetett hallgatni. Persze ezeket hamar megunta az ember, így ha betett egy audio CD-t a játék alá, az onnantól annak tartalmát játszotta.
Az őrület sokáig tartott és a GTA igazi sztárrá tette az akkor még kicsi DMA Designt. A csapat vezetői egyébként Sam Houser és Dan Houser voltak, s azóta is nekik köszönhetjük az összes további GTA címet. Na de ne szaladjunk ennyire előre! A GTA megjelenése után a játékosok folytatást követeltek, ám annak elkészítése még hosszú időt vett igénybe. Éppen ezért '99 március 31-én a DMA piacra dobta a GTA: London, 1969 című kiegészítőjét, PC-re és PS-re egyaránt. A játék - a címéből következtethetően - Londonban játszódott, méghozzá 1969-ben (igen, 69... gondolom a dolog nem véletlen). 32 új küldetés és 30 új jármű várta a játékosokat, és a sorozat történetében először láthattunk rövid bejátszásokat is.
A London '69 nem volt túl népszerű, de a rajongók szerették, és az ő étvágyuk ugyebár kielégíthetetlen. Éppen ezért még az év június 1-én a DMA piacra dobta a London 1961-et! Igen, egy újabb GTA London játék, melyről ráadásul kevesen hallottak. A történet a '69 előzményeit mesélte el nyolc évvel korábban, és tette mindezt új küldetések és további 22 friss járgány bemutatásával. Ez ugyan szépen hangzott, de sajnos koránt sem volt az. A GTA London '69 ugyanis igényelte az eredeti GTA lemezt, a GTA London '61 pedig az eredeti London '69-cet. Azaz egy kiegészítő kiegészítőjével van dolgunk. Manapság az ilyesmi már nem lenne különösebben nagy szám, de akkoriban eléggé kilógott a normális kerékvágásból. Ennek ellenére a fanok még így is szerették a London szériát, és alig várták, hogy végre megjelenjen a valódi GTA 2.
Oldal III.: GTA 2
Claude feltűnik, avagy a GTA 2
Az első GTA egy apró csapat első igazi kiugrása volt, és ezért a rajongók nagyon sokat vártak a folytatástól is. Ennek ellenére azonban az első kiadott képek egy nyilvánvaló rókabőrről árulkodtak, ami a korához képest már kimondottan rondának hatott. Sokan máig csalódásként emlékeznek meg a GTA 2-ről, pedig ha a dolgok mélyére ásunk, jól láthatóvá válik a széria későbbi evolúciós irányvonala. A GTA 2 1999 október 22-én jelent meg, és bár eleinte egy közepes minőségű klónnak tűnt, azok számára, akik esélyt adtak neki, máig emlékezetes maradt. A PC és PS tulajok mellett most már a Dreamcast vásárlói is örülhettek, sőt, a játék még egy nem túl minőségi GameBoy Color konverziót is kapott.
A GTA 2 történetének főszereplője egy szűkszavú fickó, Claude volt (rá még visszatérünk...), aki amnéziásan tért magához "valamelyik amerikai városban", a hivatalos honlapon sugalltak alapján 2013-ban. Ebből kifolyólag a GTA 2 volt az egyetlen jövőben játszódó rész a sorozatban, és nem prezentált több helyszínt, csak egyet, ám az annál nagyobb és tartalmasabb volt. A sok-sok városrész (melyek három nagyobb "negyedben" kerültek tálalásra) szépen elkülönülő designja már majdnem felejtetni tudta az abszolút elavult, 2D-s grafikát, és mind a zenék, mind a hangok tovább fokozták a pazar hangulatot. A bevezető, élőszereplős videó továbbá egy, a játékhoz készített nyolcperces rövidfilm egy kis szelete volt, így minden különösebb erőlködés nélkül megalapozta a GTA 2 atmoszféráját.
                                     
                                                                             "S ne feledd! A tisztelet minden!"
Mi tagadás, erre szükség is volt, mert maga a játékmenet nem sokat változott. Most is a szabadság volt az egyik legnagyobb vonzereje, ám ezúttal a rendőrök és az ellenfelek keményebbek lettek, mint valaha. Ugyan lehetett menteni, de csak a küldetések között, így ha esetleg meghaltunk, akkor buktuk az adott missziót. Az egyetlen igazi újdonság viszont felért ezer kisebb másikkal. A GTA 2-ben hét nagy banda uralta a város utcáit (Zaibatsu, Loonies, Yakuza, SRS, Hare Krishna, Rednecks, és az elmaradhatatlan orosz maffia), és a mi túlélésünk azon múlott, hogy melyik épp mennyire tisztel bennünket. Mindnek megvoltak a jól elkülöníthető katonái, járművei, és a viselkedésük sem volt egyforma. Némelyek eltűrték, ha a területükön bóklásztunk, míg mások nem, és így tovább. Előbb-utóbb az összessel farkasszemet kellett néznünk, és ez már a játék elején kiszámítható volt, ám a köztük fellelhető változatosság elvitte a hátán a játék kampányát, és ezért a rajongók egy kisebb része máig kellemesen emlékszik vissza rá.
Ugyan az első részben is millió apróság várt felfedezésre, a GTA 2 különösen magasra emelte a mércét. A város nagyon sok titkot rejtett, melyek megtalálása nem csak, hogy elnyújtotta a játékidőt, akár hetekre, hónapokra is, de sok-sok olyan bónusszal ajándékozta meg a vállalkozó kedvű játékosokat, amikkel jól esett büszkélkedni a haverok előtt. Hogy csak pár ilyet említsek, az Elvis imitátorok levadászása roppant szórakoztató volt, de a "Kill Frenzy" (ölj meg egy bizonyos típusú járókelőből egy adott mennyiséget, meghatározott idő alatt egy végtelenített fegyverrel) ikonok megkeresése is határozottan kielégítő eredménnyel járt. Mikor az egyik elhagyott sikátorban ráakadunk egy tankra, és elhangzik, hogy "Kiiillll Frenzyyy!!"... nos, ezt csak az értheti igazán, aki játszott a GTA 2-vel.
Oldal IV.: GTA III
GTA III: A forradalom!
A GTA 2 ugyan jó kis játék volt, de sokakat nem győzött meg. A grafika nagyon elavult volt a '99-ces sztenderdhez képest, és a játékmenet is sokban hasonlított az első részre, így a vásárlók úgy érezhették, hogy a DMA átverte őket, holott ilyesmiről szó sem volt. A dolog hátterében sokkal komolyabb események álltak, melyekről a rajongók csak 2000-ben szerezhettek tudomást. A DMA Design és a kiadásért felelős Rockstar Games aláírt egy szerződést a Sonyval a következő GTA részek fejlesztésének PS2 exkluzívitásásól, mely legalább fél évre kizárólag a Fekete Ördög tulajdonosainak adott esélyt az újgenerációs játékélményre. Ez pedig sokat ígért. Nagyon sokat. A Playstation 2 ugyanis ekkor még egy friss gép volt, melynek képességeitől el volt ájulva a játékvilág. A techdemók lehengerlőek voltak, és mind az előd sikeréből, mind a fejlesztők hozzáállásából következtetni lehetett, hogy tartós életciklusú masinával lesz dolgunk. Egy ilyen gépre jönne tehát az új GTA, és a Sonynak annyira tetszik, hogy még szerződést is köttet rá? Nos, ez önmagában felért egy teljes marketinghadjárattal.
A GTA 3 őrült várakozás és a maximálisra tornászott médiahiszti kellős közepén jelent meg 2001 októberében PS2-re, és lehengerelte a játékvilágot. A DMA új gyermeke ugyanis úgy tartotta meg elődjei imádnivaló tulajdonságait, hogy az egész miliőt 3D-s környezetbe helyezte. Adva volt tehát a játékos, aki egy mozgó, lélegző, valódinak ható város kellős közepén találta magát, ahol látszólag MINDENT megcsinálhatott! Tetszik egy verda? Hopp, rántsuk ki a sofőrt a vezetőülésről és már mehetünk is. Kíváncsi vagy, hogy meg lehet-e döngetni az út szélén álldogáló prostikat? Nosza, vedd fel az egyiket és irány egy elhagyott sikátor. A rajongóknak ez több volt, mint játék, ez volt A játék! A DMA úszott a pénzben, a Rockstar Games világhírű lett, a játék pedig új ellenségre talált az világ megmentését célul kitűző Jack Thompson ügyvédben.
                                      
                                                                                              GTA III trailer
Mindehhez az őrülethez az előző részekből megismert, kvázi egyszerű játékmenet társult. Főszereplőnk a második részben már bemutatkozott Claude Speed volt, akiről mindez viszont csak a későbbi játékok során derült ki. 2001-ben még csak egy néma, névtelen fazon volt, akit az egyik küldetésben egy csaj Fidónak keresztelt el. Fido - vagy Claude, ahogy tetszik - Liberty Cityben került szabadlábra egy rabszállító kocsi ellen intézett támadás alatt, és egyből megkezdte alvilági karrierjének kiépítését. A város három nagyobb szigetre oszlott, és ezeket csak akkor érhettük el, ha a játék történetében eljutottunk egy bizonyos pontra. A küldetések - melyek ezúttal is a rivális bandák körül bonyolódtak - a már megszokott "menj ide, menj oda, öld meg, hozd el" elemekből építkeztek, ám ezeket olyan ügyességgel kombinálták össze a DMA fejlesztői, hogy egy percre sem váltak monotonná. Sőt, ahogy végigvittük a játékot, rögtön elölről akartuk kezdeni, annyira élvezetes volt. Persze most is kismillió apróság várt ránk a városban, így a nyers, 100%-os kijátszáshoz szükséges játékra fordított idő úgy 60 és 100 óra között mozgott. Ezt még egy jobb RPG is megirigyelheti, nem igaz?
Mivel a GTA III ezúttal egy teljesen 3D-s világba került, a város kissé összement az előző részekben látottakhoz képest. Ennek ellenére azonban nem lett csúnya, sőt, a GTA III a platform egyik legjobban kivitelezett grafikájú játéka volt a megjelenésekor. Persze, a poligonszám kvázi alacsony volt, és a textúrák sem feszítettek olyan szépen, mint egy-egy nagy cím esetében szoktak, de a design, a hihetetlenül sokrétű világ és a sok-sok felfedeznivaló könnyen feledtetni tudta ezeket az apró nüánszokat. A PS2 DVD lemezének hála pedig a rádiók is teljes műsorokat játszottak, reklámokkal, DJ-kkel, ahogy azt a valóságban is hallhatjuk. Igazi különlegesség volt DJ Lazlow beszélgetés műsora, amibe néha még a játék szereplői is betelefonáltak. A tálalás tehát megközelítette tökéletest, ám még mindig csak 2001 októberét írtuk, és a játék a PS2 kedvezményezettjeként létezett.
Mindezen jóságok azonban nem érintették a PC-s társadalmat, így annak tagjai fel voltak háborodva. Sokáig szó sem esett a PC-s konverzió elkészítéséről, holott a sorozat eleve a számítógépeken kezdte térhódítását. A Rockstar persze nem hagyott magára senkit, és így 2002 májusában végre a kezünk között tudhattuk a PC-s változatot. Sajnos azonban, mint ahogy lenni szokott, a dolgok nem mentek túl jól. Az 1.0-s kiadás pl. nem akart együttműködni az akkortájt még friss Windows XP operációs rendszerrel, így meg kellett várni a patch-cset, hogy az új gépek tulajdonosainak se kelljen 640*480-as felbontás és villogó textúrák mellett játszaniuk. A gépigény amúgy is elég sok gondod jelentett, de lehetetlen volt megmondani, hogy kinél hogyan fut majd a játék. A hivatalos minimum konfigot persze élből el lehetett felejteni (Celeron 450 MHz... na ne röhögtessenek!), ám egyeseknek az ajánlottal már nem volt semmi gond (ez egy 700 MHz-ces procit és egy 64 megás videokártyát jelentett), míg mások panaszkodtak, hogy ennél jóval erősebb hardveren is szaggat a játék. Ha valaki túltette magát a magas gépigényen, örülhetett, mert a PC-s a PS2 változatnál sokkal szebb textúrákat, effekteket és persze magasabb felbontást kapott. Az irányítás átültetésével sem volt gond, sőt, nekem billentyűzeten és egéren sokkal jobban a kezemre esett, mint a PS2 kontrollerén. Egy szó mint száz, a GTA III jött, látott, és győzött. Máig az egyik legjobb játék a világon, aki kihagyta sürgősen pótolja be!
Oldal V.: GTA Vice City
A csúcs: GTA Vice City
A GTA III sok változást hozott, és nem csak a játékiparban. Az addig DMA Designként leledző cég átnevezte magát Rockstar Northra, és ezzel teljesen beleolvadt a testvérvállalat Rockstar Gamesbe. Ennek ellenére még mindig kvázi függetlenek maradtak, hisz a két vállalat nagyrészt azonos emberek vállán feküdt. A GTA III elképesztően sok pénzt hozott, a játékosok pedig nap, mint nap kopogtattak a stúdió ajtaján, hogy mikor jön a folytatás. Ezért hát a cég érdekes ötlettel rukkolt elő. A következő GTA nem a GTA IV lesz (még sokáig nem), hanem egyfajta mellékág, előzmény a GTA III-hoz. Ugyanaz a motor, ugyanaz a játékmenet, csak kicsit finomítva és más helyszínre helyezve. Ez lett a GTA Vice City, mely személyem szerint a lehető legjobb játék a szériában, és a világranglistán is csak azért szorítja ki a GTA III, mert az volt az "első" 3D-s cím a sorban.
A játék ezúttal az első GTA szeretett Miami másolatában, Vice Cityben játszódott, kb. 20 évvel a GTA III eseményei előtt. 1986-ot írunk, amikor is Tommy Vercetti, avagy a "harlemi mészáros" kiszabadul a börtönből, 15 évnyi raboskodás után. Főnökei, a Forelli-bratyók (bizony, egyiküket a GTA III-ban Claude likvidálja majd) Vice Citybe küldik egy laza drogügylet lebonyolítására. Ám sajnos az üzlet csapdának bizonyul, és Tommy hót egyedül találja magát az ismeretlen terepen. Se barátja, se pénze, csak a dühös főnökök, akik őt vádolják a fiaskóért, és követelik tőle, hogy hozza rendbe a dolgokat. Így hát antihősünk elindul, hogy kiépítve alvilági karrierjét, a város királya legyen, és ha már úgyis nagymenő, megmutassa a Forelliknek, hogy mit is érdemelnek amiatt a 15 elpazarolt év miatt.
A Vice City az a játék volt a sorozatban, ami mindent jól csinált. Az új város és a retro hangulat teljesen új atmoszférát hozott, ami azon nyomban magával ragadta a játékosokat. A zene első alkalommal volt világszínvonalú (a gyűjtői OST kiadás máig nagy kincs a tulajdonosoknak), hisz olyan előadók képviseltették magukat, mint a Slayer, a Megadeth, vagy Michael Jackson. A DJ-k közül több is visszatért (pl. Lazlow, mint eszement rocker), sőt, két új beszélgetős showt is kaptunk a lemezen. Maga a játékmenet maradt a régi, azaz mentünk küldetésről-küldetésre, de ezúttal a helikopter és a repülőgép is elérhetővé vált (kis érdekesség, hogy utóbbi Dodo néven már a GTA III-ban is szerepet kapott, de az irányítását megtanulni valódi mazochizmus volt). A szereplők is változtak. Tommy bőbeszédűbb volt, mint bármelyikük, és hangja nem más, mint a Nagymenők sztárja, Ray Liotta volt. Az összes karaktert valamilyen hollywoodi híresség szólaltatta meg, és külön kiemelendő Jenna Jameson, a már kissé kiöregedett pornókirálynő szereplése is (na ja, a testhezálló Candy Suxxx pornósztár szerepe jutott neki). Ami tehát jó volt az első részben, az itt kifejezetten tökéletes lett. Jómagam kilencszer játszottam végig, de ismerek olyat, aki tizenötször tolta ki a Vice Cityt. Ez azért már jelent valamit, nemde?
                                     
                                                                                   GTA Vice City PC trailer
A PS2 ezúttal is exkluzivitást élvezett, így a Sony konzol tulajdonosai már 2002 októberében játszhattak a játékkal, míg a PC tulajoknak 2003 májusáig várniuk kellett. Ezúttal azonban megérte a dolog, mert a motor a GTA III RenderWare engine-je maradt, és az elmúlt egy év elég volt a technológia lecsiszolására. Az új GTA tehát sokkal szebb volt PC-n, és ezúttal jól is futott, így több vásárolóhoz jutott el. Később a játék megélt egy Xbox-os GTA III - Vice City együttes kiadást is, kicsit tovább turbózott grafikával, de a PC ebben mindig is első maradt, hála a pihenést nem ismerő modder közönségnek.
Oldal VI.: GTA San Andreas
San Andreas - Ha túl sok a jóból...
A Vice City után nagyon sok találgatás kapott szárnyra a következő GTA játékot illetően. A rajongók mindenféle elrejtett nyomokat kerestek a Vice Cityben, és még a falakra írt fiktív telefonszámokban is üzeneteket véltek felfedezni. Hogy ezek tényleg szándékos információk voltak vagy sem, sose derült ki, de tény, hogy mindegyik San Franciscóra utalt. Innen pedig nem volt nehéz kikövetkeztetni, hogy a következő GTA a San Andreas lesz. Érdekesség egyébként, hogy ebben az időben rengeteg, állítólagos belső információ szivárgott ki a Rockstar stúdiójából a jövőbeli GTA címeket illetően. Rebesgették az Internet eldugott sarkaiban, hogy a skótok terveznek egy harmadik látogatást Londonban, és hogy a népszerű képregény, a Sin City is "elgétéásodna", de végül ezekből nem lett semmi. A San Andreas azonban megvalósult, és ez lett a hardvergeneráció legnagyobb lélegzetű sand-box játéka.
A GTA San Andreas több fronton is újdonság volt a sorozatban. Először is San Andreas, mint olyan, nem egy város, hanem egy egész állam, ami nagyjából Kaliforniával egyenlő. Ebből kifolyólag a játék mindjárt három egész várost tartalmazott, valamint vidéki utakat, sivatagot, és kisebb településeket. A bejárható terület akkorára nőtt, hogy kényelmesen elfért rajta Los Santos (Los Angeles), San Fierro (San Francisco), és Las Venturas (Las Vegas) is, és ezzel a gigászi tereppel az új GTA bevonult a játéktörténelembe. Habár a Vice City volt a legkiforrottabb, a San Andreas olyan bő tartalommal bírt, hogy a szavatossága tíz másik játékéval is felért. A gyűjthető extrák és a mellékküldetések már-már végtelen időre húzták a 100%-os végigjátszást (ez úgy 200 órára tehető egyébként), és ha ez még mindig nem lett volna elég, ezúttal is bővült a járművek repertoárja. Vadászgép, tank, jetpack, bicikli... minden elmozdítható volt.
A játék története ezúttal az afroamerikai városi szubkultúrát vette górcső alá, és a '90-es évek elején játszódott. Főhősünk, Carl Johnson (alias CJ) kisstílű bűnöző volt, aki Liberty Cityben szeretett volna új életet kezdeni. Ám miután anyját meggyilkolták Los Santosban, visszatért, hogy fenéken billentse az aktuális rosszfiúkat. Míg a Vice City története még hihető volt, addig CJ kalandja már koránt sem. A nagyon hosszú kampányra ráadásul jutott pár hajhullást elősegítő feladat is, így ezen a téren sajnos nem ismétlődött meg a bravúr. Minden más fronton azonban jól teljesített az SA, így máig kellemes élményként emlékszik rá a játékosok világa. Az, hogy melyik volt a legjobb a GTA III családjából, máig vitatott, de sokan tartják úgy, hogy az SA a rengeteg lehetőség miatt (ha akartunk, csajozhattunk, lakásokat rabolhattunk ki, vagy személyre szabhattuk CJ külsejét) már "túl sok volt a jóból". Én is ebbe a kategóriába tartozom, és bár nagyon szerettem a San Andreast is, a 100%-os végigjátszásra nem volt sem időm, sem energiám. Talán majd egyszer...
                                    
                                                                                  GTA San Andreas trailer
Technikailag a San Andreas valódi forradalom volt, hisz nem elég, hogy a terület gigantikusra nőtt, de még a töltésképernyőtől is elbúcsúzhattunk. Mindez a 2004-ben már öregecske PS2-n kész csoda volt. A PC-s változat ezúttal minden botrány nélkül jelent meg 2005 júniusában... hopp, vagy mégsem? Nos, a kérdés relatív választ követel. Alapvetően nem volt botrány, hisz a gépigény alig nőtt a Vice City óta, és a megjelenéssel sem kavart a kiadó. Bugokkal sem nagyon találkozhattunk, és csak az ATI kártyák tulajdonosainak kellett javítást telepíteniük. De akkor mégis ilyen botrány lehetett? Hát persze, hogy a Hot Caffee! Az egyik lelkes modder ugyanis kiadott egy pici fájlt, amit a játékba másolva furcsa, perverz minijátékot kaptunk. Ha CJ elment valamelyik barátnőjéhez, az "behívta egy kávéra", és onnantól nekünk kellett levezetnünk a szexuális aktust. A tartalom benne volt magában a játékban, de a fejlesztők végül elérhetetlenné tették, mondván, ez már kicsit tényleg sok. Míg a PS2-es változatban nem lehetett előkaparni, addig a PC-sben már igen, ám a csapat elfeledkezett róla, és így a konverzió végül a Hot Caffee-val együtt jelent meg. Vicces? Az, kár, hogy csak mi nevettünk rajta. A dologból per lett, és a Rockstarnak új kiadást kellett szorgalmaznia, amiben már nem szerepeltek az "erotikus" (menten elröhögöm magam) képsorok. A mod amúgy máig elérhető a neten, így ha valakinek még az eredeti kiadású San Andreas van meg, nyugodtan kipróbálhatja.
Oldal VII.: Kézikonzolos GTA részek
GTA a kézben
A rengeteg, teljes értékű GTA játék mellett több kézikonzolos kiadás is napvilágot látott, melyekről azért illik megemlékezni. Az régi GBC-s portokról szerintem írni is felesleges, úgyhogy ugorjunk az első, nagyobb lélegzetű kézikonzolos GTA címig. Ez volt a Grand Theft Auto Advance, ami a Nintendo GBA-ra jelent meg 2004 október 25-én, egy időben a San Andreas-szal. A játék a GTA III előzményeit mesélte el Liberty Cityben, és a gép hardverének korlátai miatt teljesen 2D-s volt. A játékmenet viszont sokban hasonlított a GTA III-éra, és több karakterrel is találkozhattunk belőle. Láthattunk ottani helyszíneket, és a három városrész elrendezése is meglehetősen jól másolta a nagytestvér térképeit. Mindez a GBA teljesítményétől nem rossz, sőt, kiemelkedő. Meglehetősen jó kis játék volt, így aki esetleg tulajdonol egy GBA-t, az szerezze be, ha eddig még nem tette meg.
A következő kézikonzolos a GTA már sokkal komolyabb gép alatt került fejlesztésre. Ez volt a PSP-s Liberty City Stories, mely - mily meglepő 1.0 - a GTA III előzménye volt. Ebben Toni Ciprianit, a GTA III egyik keményfiúját kellett irányítanunk a teljes méretű, 3D-s városban. A játékot a Rockstar RenderWare motorja mozgatta, így nagyjából azonos minőségű látványt nyújtott, mint a PS2-es verzió. A Vice City sikerére való tekintettel megjelentek a motorok, és a város is kibővült pár, korábban még be nem járható helyszínnel. A siker átütő volt, a játék jó, a maga nemében pedig igazi technikai csoda, így megnyílt az út a következő PSP-s GTA megjelenése előtt.
A Vice City Stories ezúttal a bűn városába kalauzolt el, és - mily meglepő 2.0 - szintén előzmény volt. A Vice City előtt játszódott, és főszereplője az a Victor Vance volt, akit a Vice City introjában ementálivá lyuggattak a rosszfiúk a Tommy Vercettivel kötendő üzlet alkalmával. Kicsit szomorú, hogy egy ilyen balsorsú karakterrel kellett játszanunk, és tovább rontotta az összképet, hogy Victort a fejlesztők igyekeztek a tipikusan "jó gyerek" kategóriába sorolni. Szintén kaptunk pár extrát a PS2-es alapjáték városához képest, és ezúttal még a grafikai is szebb volt picit, mint a Fekete Ördögön (magánvéleményem szerint legalábbis). A történet persze nem jutott olyan magasságokba és a játékélmény is alul maradt az program apukájáéval szemben, de azért a VCS is kötelező a sorozat azon rajongóinak, akik rendelkeznek PSP platformmal (vagy PS2-vel, ugyanis mind a LCS, mind a VCS megjelent azon is). Sajnos a San Andreas eddig nem kapott handheld-portot, ami gondolom a gép korlátozott képességei miatt nem volt lehetséges. Azért egy San Fierro Storiest el tudnék fogadni, kedves Rockstar!
                                      
                                                                              GTA Chinatown Wars Trailer
A legfrissebb kézi GTA a Nintendo DS-re nemrégiben megjelentetett Chinatown Wars volt, ami a platform korlátai miatt visszatért a sorozat alapjaihoz. Egy két és fél dimenziós, képregény stílusban rajzolt játék lett, ami egyelőre nagy siker, hisz elsőként kapott 9 pont feletti értékeléseket a sajtóban a DS third-party fejlesztései között. A helyszín ezúttal is Liberty City, a főszereplő pedig a 25 éves Hung Lee. Sajnos kipróbálni mindezidáig nem volt alkalmam a Chinatown Warst, de azok alapján, amiket hallani róla, nagyon jó lett, és méltó helyet foglal el a GTA népes maffiacsaládjában.
Oldal VIII.: A jelen és a jövő...
A jelen és a jövő
Hosszú évekkel később, 2008 nyarán jelent meg a GTA IV, majd még az év karácsonya előtt befutott a botrányos minőségű PC-s változat is. Sok szót nem vesztegetnék rá, hisz nem volt oly rég, így mindenki emlékezhet a játékra. A szakma szerint egyébként a GTA IV volt a legkiforrottabb rész a szériában, ami valahol igaz is, noha hangulatilag szerintem sosem érte utol a Vice Cityt. Azóta Xbox 360-on megjelent már az első DLC-je (azaz letölthető tartalma - manapság ezek helyettesítik a kiegészítőket), a The Lost and Damned is, ami egy motoros banda viszontagságait regéli el, és kizárólag a Microsoft konzoljára tölthető le.
Sok dolog van, amiről nem tettem említést, de akárcsak a nemrégiben megjelent NFS visszatekintésnél, itt sem volt szabad elfelejtenem, hogy cikket írok, nem regényt. A sok garázsban fejlesztett mod, az MTA sorozat, vagy éppen a rajongók által készített NES-es (bizony-bizony, ez a régi Nintendo gépet takarja) GTA III port mind-mind olyan dolgok, amiket már jobb, ha a Ön fedez fel, Kedves Olvasó. A sorozat jövőjéről egyelőre további Xbox exkluzív DLC-k gondoskodnak majd, a legutóbbit pedig éppen a napokban jelentették be The Ballad of Gay Tony cím alatt. A cím önmagáért beszél, úgyhogy nem is kezdenék a taglalásába, de az biztos, hogy a Rockstar ezzel is kiveri majd a biztosítékot. Akár hogy is lesz, a GTA egyelőre az egyik legjövedelmezőbb franchise a játékiparban, és ki tudja, talán nemsokára ismét ellátogathatunk Vice City napsütötte tengerpartjaira...
Chocho
