I. oldal

SimCity, Diablo III, GTA Online. Látszólag semmi közös nincs ebben a három címben, hiszen az első egy kedves, városépítgetős stratégia, a második egy fantasy szörnyhentelés, a harmadik pedig egy bűnözőszimulátor. Egy dologban azonban párhuzamot lehet vonni köztük: mindegyik online működik, és mindegyik rajtja katasztrofális volt. Azonban míg a Maxistól és a Blizzardtól ezt egyáltalán nem vártuk volna, a Rockstar esetében még megbocsátható a dolog, elvégre most először viszik el igazán többjátékos irányba a Grand Theft Auto-sorozatot. Tulajdonképpen várható volt, hogy nem lesz minden zökkenőmentes - ettől függetlenül persze ez továbbra sem egy elfogadható dolog. Ezen túl azt is bele kell számolnunk a helyzet értékelésekor, hogy a GTA V talán még a vártnál is sikeresebb, irgalmatlan mennyiségű ember játszik vele, akiknek tetemes része vélhetően azonnal ráugrott az online-ra annak megjelenésekor.

Az ilyen jellegű játékoknál azonban jellemző, hogy a kezdeti hatalmas lelkesedés után a játékosállomány az első napok, vagy hetek után némileg lecsökken egy jóval kezelhetőbb mennyiségre. Így ott van az örök dilemma a készítők előtt: vegyenek vagy béreljenek egy csomó szervert az első napok rohamaira, esetleg próbálják meg enélkül átvészelni a dolgokat? Persze a megjelenést követő két hétben nem csak az infrastruktúra hátráltatta a GTA Online-t, hanem vélhetően a programkóddal sem volt rendben minden, hiszen folyamatos csiszolással a Rockstar azért tudott javítani a helyzeten. Akárhogy is, ahogy az várható volt, a kezdeti túlzottan is hatalmas roham normális méretűre csökkent, a stúdió éjt nappallá téve fejleszti a hátteret, így a GTA Online lassan, de biztosan játszhatóvá vált. Most már semmi nem akadályozhat meg abban, hogy barátaiddal, ismerőseiddel, vagy éppen ismeretlenekkel együtt belevesd magad Los Santos városának forgatagába, másodszor is.

Feltéve persze, ha sikerül túltenned magad a rettenetes karakterkészítőn. Nem feltétlenül vártam a The Elder Scrolls-játékokhoz hasonló mennyiségű lehetőséget és végtelen számú csúszkát, de a jelenlegi rendszer legfeljebb papíron mutat jól. Klasszikus értelemben véve nem határozhatjuk meg a főhősünk kinézetét, hanem előre generált figurákat kell beállítanunk az apai és anyai nagyszülőkhöz, majd meghatározhatjuk, hogy azok gyerekei (tehát a mi szüleink) mennyire hasonlítsanak rájuk, végül pedig így jön majd ki, hogy a mi karakterünk hogyan is fog festeni. Ezt követően néhány apróságot (pl. arcszőrzet) még beállíthatunk, illetve a pontelosztás helyi megfelelőjeként megszabhatjuk, hogy emberünk mivel tölti el egy átlagos napját - ha például a 24 óra tetemes részében bűnözéssel foglalatoskodik, akkor a vezetésben jártasabb lesz, ha pedig bulizik, akkor a lövésben, viszont kevesebb kitartással vág neki a kalandnak.

Szerencsére a GTA-tól megszokott módon később számos lehetőség áll rendelkezésünkre, hogy módosítsuk, vagy épp különböző ruhákkal és kiegészítőkkel elfedjük karakterünket, amennyire csak lehet, így nem kell a kezdéskor létrehozott szörnyszülöttet bámulnunk hosszú-hosszú ideig. Márpedig az teljesen nyilvánvaló, hogy akinek a GTA V tetszett, az hosszú ideig el tudja foglalni magát a GTA Online-nal is. A kezdést követően egyértelművé válik, hogy ugyanazzal a Los Santosszal van dolgunk, mint a rendes játékban, a multiplayer nem követelt semmilyen látványbeli, vagy más jellegű áldozatot, továbbra is egy hatalmas, tartalommal és látnivalókkal megtömött játszótér áll a rendelkezésünkre. Kezdéskor szerencsére rögtön egy ismerős arcba botlunk: Lamar köszönt minket, akit a sztori alatt már alaposan megismertünk. Ő ad nekünk egy pisztolyt és megtanít néhány alapvetésre.

II. oldal

Először beleugorhatunk egy kis versenyzésbe, némi lövöldözésbe egy rosszul sikerült rablás után, és szerencsére viszonylag hamar új ruhákat is aggathatunk rosszul sikerült hősünkre. Mivel már minden élesben megy, könnyen előfordulhat, hogy más játékosok is lesznek a környéken, ha pedig valaki velünk egyszerre kezdte volna el a mókát, akkor akár az eddigieket is teljesíthettük volna közösen. Ez az egész dolog annyira észrevétlenül és jól működik, hogy amikor beültem az autóba, hogy kiraboljam az első italboltomat, egyszerre feltűnt, hogy az autóban ülő karakterek mellettem nem NPC-k, hanem bizony igazi játékosok. Igen, mintha egy szimpla egyjátékos küldetést indultam volna el teljesíteni. Ez pedig igaz az egész GTA Online-élményre: akár egyedül akarunk lenni, akár többen, akár szeretjük a meglepetéseket, akár nem, ez a játék bizony mindig tartogat valamit, ami miatt gyakorlatilag letehetetlen.

Alapvetően 16 játékos csatlakozhat be egyszerre egy világba, ami első hallásra ugyan kevésnek tűnhet egy akkora területre, mint Los Santos, de hamar rájöhetünk, hogy ez nincs így. Előrelátható, hogy ha emelnének a limiten, akkor az egész csak káoszba fulladna. 16 játékossal sikerült eltalálni azt a kellemes egyensúlyt, amikor még mindig van valami érdekes történés, de nem feltétlenül botlunk bele minden sarkon valami elvetemült bandába. Természetesen egy ilyen online játék hangulatát elsősorban az határozza meg, kikkel játszunk együtt. Ha minden egyes alkalommal hasba lőnének, mielőtt bármit is kezdhetnénk, nos, az nem feltétlenül lenne előnyös. Éppen ezért a GTA Online lehetővé teszi, hogy a teljesen véletlenszerű játékosok helyett kizárólag barátokkal, vagy akár egyedül is nyomulhassunk. A barátokat behívni egyébként roppant egyszerű: csak hívjuk fel őket mobilon, hogy jöjjenek már játszani. És szerencsére ugyanezt megtehetjük in-game is: simán rájuk csöröghetünk, így még az egyjátékos módban is utolérhetjük őket, ha épp ott lógatják a lábukat.

Ha pedig ez sem lenne elég, akkor 100 dollárért (aprópénz) játékon belül is bármikor passzív módba tehetjük magunkat: ilyenkor senki nem tud fegyverrel ránk támadni, ugyanakkor mi sem tudjuk ezt megtenni - a dolog kicsit hasonlít mondjuk a World of Warcraft PvE-szerverein található kapcsolóhoz. Annak viszont továbbra is fenn áll a veszélye, hogy például autóval elgázolnak, vagy rád esik egy repülőgép, de az ilyesminek áldozatul esett polgárok már járulékos veszteségnek számítanak Los Santosban. Alapvetően az ember amúgy sem azért csatlakozik be egy online világba, hogy egyedül legyen, a GTA pedig sikeresen érezteti velünk a többiek jelenlétét. A játék fontos részei az egyszerű rablások: bármikor megfoszthatjuk egy kisebb zsák pénztől az éjjel-nappali áruházakat, italboltokat és benzinkutakat, de könnyen futhatunk olyasmibe, hogy velünk egy időben más is gondol erre, és keresztezi utunkat, aminek a végén együtt menekülhetünk a rendőrök elől.

Az együttműködés egyébként mindig előnyös: amíg mi a pénztárossal rámoltatjuk össze a zsetont, addig a barátaink kint állhatnak egy gyors járgánnyal, lelépésre készen. Ilyenkor persze osztozni kell a pénzen, vagy ha a társunk nem éppen a szívünk csücske, akkor le is durranthatjuk, és eltehetjük a teljes zsákmányt, miután sikerült megszabadulnunk a rend őreitől. Ha úgy érezzük, hogy valaki nagyon aljas módon viselkedett velünk, akkor bármikor vérdíjat tűzhetünk ki a fejére, így ilyenkor megjelenik a többiek térképén, és indulhat az embervadászat. A Rockstar sikeresen elérte, hogy ha belevetjük magunkat a bűnözésbe, akkor úgy kövessék egymást az események, hogy konkrétan ne tudjunk elszabadulni a játéktól. S persze ha éppen nem csinálunk semmit, akkor is láthatjuk, hogy a világ él: a magasban repülőgépek kergetik egymást, az egyik utcában lövöldözés megy, máshol valaki éppen egy rablás közepette ordibál az alkalmazottakkal, és amíg mi ezen merengünk, egy autós üldözés suhan el mellettünk.

III. oldal

Gyakorlatilag mindent csinálhatunk többen is, amit a sima GTA V-ben egyedül, legyenek azok sportok, vagy éppen ejtőernyőzés a levegőben. S ami a leginkább megdöbbentő, hogy a GTA Online mindegyikben rendkívül élvezetes tud lenni, még akkor is, ha ezek a minijátékok külön-külön lebontva nyilván nem olyan összetettek vagy kidolgozottak. Ha például a többiekkel benevezünk egy autóversenybe egy kijelölt, viszonylag egyszerű pályán, azt hihetnénk, hogy majd sekélyes élményben lesz részünk, hiszen a GTA autóvezetési modellje egyszerűen nem teszi azt lehetővé, hogy olyan szintű komoly verseny alakulhasson ki, mint egy kifejezetten erre fókuszáló autós játékban. S tény, nem olyan élményben lesz részünk, mint mondjuk egy GRID 2-ben, viszont hatalmasakat fogunk nevetni az első kanyarban egymásra kenődő, karambolozó, felboruló autókon, és tulajdonképpen ez a lényeg - jól szórakozunk. A GTA valahol legbelül sosem vette egészen komolyan magát, és ez itt is visszaköszön (jó értelemben véve).

A csoportos tevékenységek az autóversenyzésen túl kiterjednek olyan elterjedt játék típusokra is, mint a deathmatch, a team deathmatch, vagy éppen a horda mód, egészen olyan, kissé összetettebb versenyekig, mint amikor repülőkkel elindulunk egy célpont felé, kiugrunk, majd autókkal teljesítjük az utolsó szakaszt. Az egyik legemlékezetesebb mégis az volt, amikor egy csapattal terepmotorokon menekültünk, miközben a második csapat vadászgépekkel próbált meg leszedni minket. De az olyan dolgokból is jöhetnek ki szórakoztató szituációk, mint amikor a kedvenc autókereskedőnk kijelöl ellopásra egy különleges kocsit, amire aztán hirtelen az összes játékos rámozdul, és azé lesz a jutalom, aki visszajuttatja. Nem is sorolom tovább, mert ahogy a sima GTA V-nél, az online-nál is elképzelhetetlen mennyiségű tartalmat tettek a játékba a készítők, és amikor már azt hinnénk, hogy nincs több, mindig felfedezünk valami újat. Amikor pedig már azt hinnénk, hogy tényleg vége, akkor jön egy kizárólag lila, pimpelt verdákkal közlekedő banda, és szétlövi a hátsónkat... A nagy meglepődés után 5 perccel már azon agyalhatunk, hogy mi milyen elmebeteg bandát hozzunk létre, és hol legyen a törzshelyünk.

A GTA Online mindenki számára ingyenesen hozzáférhető, aki megvette az alapjátékot, ugyanakkor mikrotranzakciókra épít és okkal feltételezhetjük, hogy jönnek majd letölthető tartalmi csomagok is hozzá. Az egyensúlyt azonban sikerült közel tökéletesre belőni. Tevékenységeink során nem csak pénzt szerezhetünk, hanem RP-t (reputation point) is, ami által szinteket léphetünk, és így hozzáférhetünk új fegyverekhez, fegyvermodokhoz, autókhoz, alkatrészekhez, ruhákhoz, kiegészítőkhöz, és persze új küldetésekhez. Mivel ezek szinthez vannak kötve, hiába tesz bele valaki rengeteg valós pénzt a játékba, a legfontosabb dolgokat így is csak akkor fogja tudni elérni, ha eleget játszott. Amiben kétségtelenül előnye lesz viszont, az a legtutibb autók és a legjobb lakások megvételének lehetősége, de ennyi még talán belefér.

IV. oldal

A GTA Online pontosan azt hozta, amit vártunk tőle: megoszthatjuk barátainkkal Los Santos változatos és hatalmas városát a környező vidékkel, és az összes jópofa dologgal, amit megismertünk az egyjátékos mód során. Az már csak külön öröm, hogy a lehetőségeink még bővültek is… Talán egy kicsit lassan indul be a játék és talán az elején még nem is annyira nyilvánvaló, hogy később mennyi szórakozást nyújthat és milyen mennyiségű tartalom vár ránk, de nem érdemes feladni, a még mindig jelen lévő technikai problémák ellenére sem. Végső esetben megéri várni még akár egy-két hetet is, és azután belevetni magunkat ebbe az utánozhatatlan online élménybe.

Platformok: Xbox 360, PlayStation 3

Tesztplatform: Xbox 360