I. Bevezető és résztvevők
Üzletünkben is látszik, hogy már javában elkezdődött az év végi hajrá, mindenki lázasan vásárol. Az újgenerációs Radeonokon kívül feltehetőleg a notebookok lesznek azok, amelyek a középpontba kerülnek majd az utolsó hetekben, így tekintettel arra, hogy elég régóta nem jelentkeztünk játékosok számára is megfelelő noteszgéppel, rögtön két kiváló termékkel is pótoljuk hiányosságunkat.
Mai résztvevőink közül csak az egyik vállalja fel nyíltan, hogy kikhez is szól igazán. A Dell XPS szériája nagyon ritkán újul meg, viszont általában akkor odateszi magát a gyártó és valami olyat tesz le az asztalra, amire az ember elismerően hümmög. Két éve járt nálunk az előző generáció 13,3”-os tagja, amit nagyon szerettünk, aztán nem sokkal később megkaparintottuk a játékra is alkalmas 15,4”-os verziót, pár hete pedig az immáron Studio XPS név alatt futó szériának szintén kisebbik tagjával kezdtünk. Úgy illett tehát, hogy ezt a remek szériát semmiképpen se szakítsuk meg és természetesen a Studio XPS M1640 személyében magunkhoz ragadtuk a 15,6”-os változatot.
Ellenfele egy gyakorlatilag névtelen hős, aki abszolút nem akar többnek látszani, mint ami. Az Acer Aspire 5739-es szériája látszólag egy hétköznapi gép, a Gemstone kinézet második megújulása után gyakorlatilag bármelyik szériával összekeverhetnénk. A vásárlónak viszont az a fontos, ami a burkolat alatt van, abban pedig hozta a kötelezőt a gyártó, sőt, ha csak a 3D-s játékok miatt kacsintgatunk a masinára és a processzor ereje annyira nem létkérdés, akkor bizony súlyos tízezreket spórolhatunk, de erről majd később.
Az Acer három, a Dell pedig két kiszerelésben árulja portékáját, viszont az előbbi legdrágább konfigurációja is olcsóbb az utóbbi legolcsóbbjánál, ezt nem árt figyelembe venni. Próbáltunk alternatív versenyzőket keresni a teszthez, de az a helyzet, hogy nincsenek. A gamer notebookok koronázatlan királya (igen az MSI-ről van szó) egyszerűen ebben az árkategóriában nem képes hasonlóan erős mobil gépet prezentálni, az Asus hírből sem hallott az olcsó játékgépekről, míg a Toshiba Satellite L505-öse egyelőre hiánycikk. Akárcsak az oldal, úgy a tesztek is időről időre megújulnak, ezúttal a játékok arzenálját szélesítettük egy kicsit ki, hogy minél inkább megfeleljünk a célközönség elvárásainak (reméljük sikerül). Kezdjük a sort az olcsóbbik készülékkel, jöjjön az Acer Aspire 5739G!
II. Acer Aspire 5739G - Specifikációk és hardver
Több mint három hónapja nem járt nálunk Acer gép, ami döbbenetes időnek tűnik a rengeteg, azóta itt megfordult gép miatt. Az Aspire 5739G az első szériák egyike, amely már Windows 7-tel kerül értékesítésre, ráadásul 64 bites változattal.
250 ezerért egy remek kiépítést kapunk, a processzor és a videokártya egyformán erős, valamint memóriából és merevlemezből is tetemes mennyiség áll a rendelkezésünkre. A HDMI-webkamera-kártyaolvasó hármas alap egység természetesen jár, sajnos ezen felül csak egy nagysebességű eSATA porttal leszünk gazdagabbak. A Bluetooth-ról, a FireWire-ről és az ExpressCardról is le kell mondanunk, cserébe van HDMI és gyors WLAN. Fontos megjegyezni, hogy ez a legdrágább kiépítés, aki beéri egy virtualizációs technológia nélküli, kicist lassabb, de ugyanúgy 25W-os Core 2 Duo P7450-nel, az rögtön spórolhat 30 ezer forintot. Aki hajlandó még lejjebb adni az igényét és beéri egy nagyobb fogyasztású egységgel illetve kisebb tárhellyel, az újabb vaskos 20 ezret takaríthat meg és így már alámentünk a 200 ezer forintos vételárnak, a videokártya pedig továbbra is a GeForce GT 240M!
A készülék mellé csak a legszükségesebb dolgokat kapjuk meg, driver CD és helyreállító lemez nincs (rejtett partícióról lehet mindezt elvégezni), a tápegység viszont 90W-os, amivel alig 2 óra alatt teljesen fel lehet tölteni a lemerült akkumulátort.
Zajszintjét tekintve az Acer gamer notesze (hiába nem annak van pozícionálva) ha nem is csendes, de visszafogott. Üresjáratban abszolút nem zavaró a hangja és terhelésre is halkabb volt a Dellnél. Az olvasásos teszt közben a processzor 39, a videokártya pedig 45 fokos volt, mindkettő természetesen a beépített energiamenedzsment használatával értendő. Maximális terhelésnél már érezhetően feljebb kapcsol a ventilátor (de nem süvít), ilyenkor az értékek 71 illetve 67 fokra változnak, amelyek nem számítanak rossznak. Ha ölbe kívánnánk venni az új Aspire-t, azt is nyugodtan megtehetjük, ugyanis abszolút nem forrósodik át a gép alja (bár ebben a csodás időben nem vettük volna rossz néven).
Az előtelepített Windows 7 Home Premium saját, Aceres bejelentkező képernyővel fogadott minket (meg kell mondani, jól nézett ki), az alkalmazások automatikus telepítése nem vett igénybe többet negyed óránál. A McAfee vírusirtót érdemes valami erőforrás kímélőbb darabra cserélni, a háttérben való láthatatlan motoszkálása néha érezhető volt még a brutális erejű processzor mellett is. Az ablakok animációinál már érezhető volt, hogy nem egy átlagos videokártyával állunk szemben, jól bizonyítja ezt a maximális 7.9 pontból elért 6.4-es eredmény is.
Svindler kolléga hétfőn már kielemezte az NVIDIA új belépőszintű videokártyáit, viszont egészen más a leányzó fekvése akkor, ha az ott látott teljesítményt egy notebookba passzírozzuk. Az asztali GT220 reinkarnációját köszönthetjük a mobil GT 240M-ben, amely ugyancsak 40 nm-es gyártástechnológiával készül és már DirectX 10.1-es támogatással is bír. A memória mérete kétszer akkora (1 GB), ráadásul ez kivételesen semmilyen hátránnyal nem jár, ugyanúgy 1580 MHz-en közlekedő GDDR3-mas chipekről van szó. A 48 shader egység 1210 MHz-en zakatol, míg a grafikus mag 550-en, így elmondható gyors fejszámolás után, hogy a GT 240M nagyjából 10-12%-kal lassabb papíron a GT220-nál, ami elnézve az utóbbi 720p körüli felbontáson elért eredményeit bizakodásra ad okot.
A merevlemez a jól bevált 500 GB-os Western Digital Scorpio Blue, sebességével, hőtermelésével és zajszintjével most is elégedettek voltunk, a HDTune szerint ráadásul még gyorsít is a processzoron (némi hiba a Mátrixban). Érdemes lesz fejben tartani ezeket a grafikonokat.
A hangrendszer egy ál 2.1-es verzió, amely meglepően jól szól, igaz sok mélyhangot ne várjunk tőle, de tisztaságával és hangerejével abszolút nem volt probléma.
III. Acer Aspire 5739G - Ergonómia
Tekintettel arra, hogy a bevezetőben már megemlítettük, hogy nincs igazán nagy különbség a mai Acer Aspire noteszek között, így nyugodtan dőljünk hátra és nézegessük az ismerős képsorokat.
A fedő- és hátlapokon semmi újat nem látunk, viszont szokatlan a belső elrendezés. A merevlemez fejjel lefelé van rögzítve, a memóriák mellett pedig akár processzort vagy videokártyát is tudnánk cserélni (utóbbi látható a RAM-ok és a ventilátor között).
A billentyűzet a Timeline szériánál is látható csillogós verzió, melynek nyomáspontja viszonylag magasan van és háttérvilágítással sem bír. A multimédiás és gyorsgombok érintés érzékenyek, működésük precíz, viszont éppen ezért a jobb felső sarokban látható matricát távolítsuk el, ugyanis összecsukásnál 10-ből 8-szor tuti el fogjuk vele indítani a beépített mini Linuxot.
A touchpad felületének nagysága átlagos, anyaghasználata kellemes és picit érdes is a mintáktól. Világítást nem, multi-touch vezérlést viszont kapott, ráadásul ezek mindegyike megegyezik a MacBookoknál látott műveletekkel, így pofon egyszerű és kényelmes volt a használata. Az egérgombokat inkább a szélek felé nyomkodjuk, ott reagálnak a legjobban, igaz egyben itt is a legzajosabbak.
A csatlakozók két oldalra vannak szétszórva, egyedül a memóriakártya-olvasó kapott helyet elöl. 3 USB portot és egy USB-ként is üzemelő eSATA-t találunk a bal illetve jobb oldalakon, ezen felül a szokásos D-Sub, HDMI és hangkártya ki-bemenetek fogadnak minket. Vezetékes és vezeték nélküli hálózaton felül kapunk egy jó öreg analóg modemet is, ha foglyul ejtenének minket a T-Com pincéjében. Hátul egy méretes szellőzőrács van, továbbá két nagyon apró nyílás, ahol némi hangzavar is kijön az Acer által csak Tuba-nak keresztelt hangszóróból.
A kijelző LED-es háttérvilágítást kapott és ez jól is áll neki, a szűk látószögek miatti szürkülésen kívül bevilágítási problémák nem jelentkeztek, egyedül a gyári kontrasztot találtuk picit soknak, még alacsony fényerőn is vakított a fehér, ráadásul a különböző világos színek közötti éles határokat is olykor nehéz volt elsőre kiszúrni. Ezen viszont az NVIDIA Vezérlőpultban könnyedén segíthetünk, így aggodalomra semmi ok. A minimális és maximális fényerővel meg voltunk elégedve, az előbbi kellően alacsony (bár a tervezők mehettek volna még lejjebb is), az utóbbi pedig, ha szükséges, akkor kielégítően magas. A glossy panel közel sem tükröződik annyira, mint gondolnánk, igaz ennek behatóbb teszteléséhez nem ártott volna egy nagy adag napsütés.
A HD felbontású webkamera 1280x720-ban még mindig eszi a processzort, ugyanakkor szép képet produkál. A tőle nem messze elhelyezett mikrofon tisztán veszi, amit mondunk.
IV. Dell Studio XPS M1640 - Specifikációk és hardver
Tesztünk másik versenyzője a Dell fiatal játékosokat megcélzó XPS M1640-e volt. A 13”-os változat után viszonylag magasak voltak az elvárásaink, főleg, hogy az Acer gépét nyúztuk meg először és a tapasztalataink pozitívnak bizonyultak. Az már a csomagoláson látszott, hogy azért a két termék más-más világ.
Bő 25 ezer forintos többletért egy erősebb videokártyát, Bluetooth-t, FireWire-t, infát, nagyobb akksit és magasabb felbontású kijelzőt, ugyanakkor gyengébb és falánkabb processzort, kisebb (de papíron gyorsabb) merevlemezt, és mindössze 2 GB memóriát kapunk.
A viszonylag nagy méretű csomagban a 90W-os tápegységen túl pár útmutatót, egy Microsoft Works 9-et, egy driver CD-t és egy visszaállító lemezt kapunk. Se egér, se táska, se semmi, úgy látszik a Dell végleg leszokott erről, ami szomorú.
Bekapcsolás után egyből a BIOS-ra vetettük magunkat, de meglepődve tapasztaltuk, hogy az átlagosnál nem sokkal tud többet, nyoma sincs az Inspironokra és Latitude-okra jellemző EFI-nek. Az is igaz, hogy egy gamer lelkű felhasználó a tuning opciókon kívül legfeljebb a boot sorrendet piszkálná meg, így valahol érthető a lépés. Üresjáratban akkumulátorról tudta csak hozni azt a zajszintet az XPS, amit az Acer hasonló terhelés mellett elért, konnektorba dugva már hangosabb volt a Dell csodagépe. Dokumentum olvasás közben a processzor 42, a videokártya pedig 47 fokos volt, ugyanezek az értékek maximális terhelésnél 64, illetve 76 fokra változtak, tehát hasonlóan teljesített a két gép, csak az egyiknél a CPU volt melegebb, a másiknál a VGA. Tekintettel arra, hogy az XPS-ben több szenzor volt az átlagosnál, így megnéztük az egyéb komponensek alakulását is. Az északi híd üresjáratban 50, terhelésre 57 fokos volt, a memóriák viszont a kezdeti 46-ról egészen 70 fokig elmentek, viszonyítás nélkül nem tudjuk ez mennyire számít normálisnak, bár a videokártyákon található RAM-ok se szoktak hűvösebbek lenni.
Tekintettel arra, hogy a Dell gépén még Windows Vista volt (upgrade-elhető Windows 7-re), így nem tudtuk a beépített teszteket összehasonlítani, az viszont tisztán látszott, hogy a processzor számít a gép visszahúzó erejének. Ami már itt is gyanús volt, az a merevlemez 5.5-ös értékelése, hiszen egy 7200-as fordulatszámú egységről van szó, az ember joggal hinné, hogy megkapja a maximálisan adható pontszámot. A videokártya természetesen meg is kapta, furcsa lett volna, ha nem.
A mobil Radeon HD4670 nagyjából annyiban tér el az asztali változattól, mint a GT 240M a GT220-tól. A grafikus mag és a 320 shader 675 MHz-en, míg az 1 GB GDDR3-mas memória 1600 MHz-en zakatolt. Ezek az értékek is 10%-kal alacsonyabbak a desktop változatnál, így nagyjából hasonló csatára számíthatunk, mint amit a hétfői GT220 vs. HD4670 párbajnál láttunk (már ha lehet azt csatának nevezni).
A merevlemez hatalmas csalódás volt számunkra. Bár egy hang nélkül tette a dolgát és nem is volt kifejezetten meleg, de amit sebesség címszó alatt felmutatott az siralmas. Egy 7200-at pörgő merevlemeztől a felhasználó okkal várná el, hogy házon belül elfenekelje az 5400-as társát, de jelen esetben ez nem így történt. A 250 GB-os Scorpio Black – amely leejtés elleni védelmet is kapott – bizony bő 10%-kal lassabb volt az 500 gigás Blue-nál, amit egész egyszerűen nem értünk, főleg annak tudatában, hogy a 320 GB-os „fekete” egység nagyon gyors ugyanebből a szériából. Szerencsére a használat során semmit nem vettünk észre a szintetikus tesztekben kimért lassúságból, de a fejünket ettől függetlenül csóváltuk rendesen.
A 15,6”-os XPS egy sima sztereó hangszórópárt kapott, amelyek méretüket meghazudtolva szólalnak meg. Az Acer Tuba-jánál valamivel kevésbé dinamikus a hangzásuk, de filmnézésre megfelelők.
V. Dell Studio XPS M1640 - Ergonómia
Ugyanaz, mint a kisebb, csak nagyobb – nagyjából így is össze lehet foglalni az XPS M1640 külsejét, hiszen valójában tényleg erről van szó. A részben bőrrel bevont bordó fedőlap egyik nagy kedvencünk még akkor is, ha gyűjti az ujjlenyomatokat. Már a kinyitásnál is szembesülhetünk vele, hogy mennyire masszív az egész szerkezet: a fedőlap súlyos, bár üreges, a zsanérok viszont bivaly erősek, egyhamar nem fognak elkopni. A hátlapon gyakorlatilag észrevétlenül tűnnek el a csavarok, melyeket embert próbáló feladat szabad kézzel kitekerni, így mi nem is próbálkoztunk velük.
A billentyűzet ránézésre nemcsak kialakításban, de még méretben is passzol a kisebbik XPS-éhez. Két fokozatú háttérvilágítást kapott, a gombok nyomáspontja pedig nagyjából olyan magasan van, mint az Aspire-nél. Az érintés érzékeny gyorsgombok csak bekapcsolva látszódnak, funkciójukat tekintve nem látnak el olyan feladatot, amelyet kikapcsolt állapotban is elő lehetne hívni. Itt jegyeznénk meg viszont, hogy komolyabb terhelésre a Studio XPS feletti rész nagyon be tud melegedni, így oda óvatosan nyúlkáljunk.
A touchpad multi-touch dolgokra nem képes, viszont valamivel kellemesebb kezelést biztosít az eltérő anyaghasználat miatt, mint az Acer tapipadja. A gombok szinte teljesen zajtalanul nyomhatók és jóval puhábbak, mint az Aspire-nél, ráadásul a billentyűzettel együtt ezek is megvilágítottak, így a sötétben könnyebb őket megtalálni.
A csatlakozók itt tényleg két oldalra kerültek szétszórásra, elöl csak az opcionálisan (egyébként bagóért) megvásárolható távirányító infra vevője található. A slot-in DVD-író lehetőséget biztosított arra, hogy alatta egy eSATA port is elférjen, ráadásul szintén a jobb oldalon találjuk a FireWire és ExpressCard bővítőhelyeket is. A memóriakártya-olvasó mellett a töltő foglalatának jutott még itt hely. A bal oldalra két USB, a hang ki- és bemenetek, a LAN csatlakozó, valamint a három videokimenet került, melyek közül a DisplayPortot és a HDMI-t nem használhatjuk egyszerre.
A kijelző 1600x900-as felbontása remek kihívás elé állította a Radeont, a következő oldalon pedig kiderül, hogy a VGA milyen sikerrel birkózott meg a másfél milliónyi pixellel. A panel természetesen LED-es háttérvilágítást kapott és hasonlóan az Acerhez, itt sem tapasztaltunk komolyabb bevilágítási problémákat, valamint a látószögek is picit jobbnak tűntek. A kontraszttal nem volt gond, bár véleményünk szerint itt is túlzásba vitték, de ez csak a fehér színek sárgásodásán látszott meg, melyet szintén tudunk szoftverből korrigálni. A fényerő tartományok nagyjából ugyanolyan tágak, mint az Aspire esetében.
A webkamera 2 Mpixeles, képminősége jó (de szélesvásznú felbontást nem támogat), mikrofonból pedig kettőt is találunk, így nem csoda, hogy a hangminőség rendben volt.
VI. Teljesítmény tesztek
Most, hogy letudtuk mindkét gép főbb előnyeit és hátrányait, jöjjenek a teljesítménytesztek, elsőként a processzorokat eresztettük egymásnak.
Ahogy az várható volt, az Acerben található P8700 jelentősen gyorsabb volt, a 433 MHz-es órajelbeli többlet mindenhol kiütközött, viszont a másfélszer akkora cache memória nem sokat nyomott a latban. A 20-25% közötti különbségek egyértelműen az órajelbeli eltérést mutatják. Sokkal érdekesebbnek ígérkezett viszont a grafikus kártyák összehasonlítása, ugyanis ott papíron a gyengébb procival szerelt gép az erősebb.
Az eredmények magukért beszélnek, az esetek döntő többségében a Radeon HD4670 magabiztosan tudta maga mögött tartani a GeForce GT 240M-et, nagyjából egy felbontásnyi különbség van a két VGA között (amire szükség is van, hiszen a Dell Studio XPS-nél a natív felbontás 1366x768 helyett 1600x900).
Ami az akkumulátorok teljesítményét illeti, nagyjából kiegyenlített a küzdelem, hiszen az Acer kapta a gyengébb telepet (48 Wh), viszont ő rendelkezik alacsonyabb fogyasztású processzorral és videokártyával, míg a Dellben az erősebb hat cellás akksi (56 Wh) dolgozik egy normál Core 2 Duo és egy 55 nm-es HD4670 mellett. Játékgépektől kifejezetten jó értékek ezek.
VII. Értékelés
Az értékelésnél nehéz dolgunk van, hiszen mindkét gépet érdemesnek tartjuk a vásárlásra. A különbség viszont a részletekben rejlik és ezek az apróbb eltérések fogják meghatározni, hogy valaki az Aspire-rel vagy az XPS-sel szimpatizál-e. A garanciális hátterek közötti különbségektől most eltekintenénk, inkább azokat a tulajdonságokat emelnénk ki, amelyek az egyik versenyzőt a másik elé helyezik.
Ami az Acer Aspire 5739G mellett szól:
+ olcsóbb
+ erősebb és energiatakarékosabb processzor
+ 4 GB memória, 500 GB-os merevlemez
+ multi-touch tapipad
+ picivel alacsonyabb zajszint
+ alapból Windows 7-tel kerül értékesítésre
+ gyengébb processzorral és kisebb merevlemezzel akár 200 ezer forintért is hazavihető
Ami a Dell Studio XPS M1640 mellett szól:
+ összeszerelés és anyagminőség
+ megvilágított billentyűzet és touchpad
+ erősebb videokártya
+ magasabb felbontású kijelző
+ ExpressCard, Bluetooth, FireWire és infra
Annyit tennénk még hozzá, hogy a Dell XPS-éből két kiépítés érhető el jelenleg, az erősebbikben P8600-as processzor, fullHD-s kijelző (1920x1080), 4 GB memória és 500 GB-os merevlemez található, mindezért 45 ezres felárat kérnek. Nagyjából itt mutatkozik meg az, hogy valójában a két termék nem ugyanabba az árkategóriába esik, ettől függetlenül mindkettő ajánlott, de hogy kinek melyik, azt a fenti szempontok döntik el.
Az tesztben szereplő notebookokat a CHS Hungary Kft-től kaptuk tesztelésre, köszönjük!
Vásárlás: Acer Aspire 5739G ; Dell Studio XPS M1640
