Bevezető

Akik még nem ismerik kívülről a történetet a beharangozó cikkekből, azok számára álljon itt egy rövid összefoglaló. 2277-ben járunk, 36 évvel a Fallout 2, és nagyjából 200-zal az első Menedéklakó kalandja után. A 101-es számmal ellátott Menedékben lakunk a porrá-rommá bombázott Washingtontól északnyugatra. 19 éves korunkban apánk mindent – minket is – maga mögött hagyva váratlanul megszökik a Menedékből, ahol a továbbiakban minket sem látnak szívesen, úgyhogy nincs is más választásunk, mint hogy utána eredjünk. A fő történetszál első részét az utána folytatott kutatás adja, amely Megatonban, a fel nem robbant atombomba köré épült krátervárosban indul.

Az előzetes bemutatókból szintén ismerhetjük a játék alapelveit. A SPECIAL (Strength, Perception, Endurance, Charisma, Intelligence, Agility, Luck) rendszer a régi maradt, de a képzettségek listája kicsit szűkült, és a jellemvonások (perkek) rendszere jelentősen változott: minden szint után kapunk, de csak minden második szint után kapunk újakat a kiválaszthatók listájához. A harc már nem körökre osztott, hanem realtime FPS-jellegű lövöldözés, a régi Falloutok harci rendszerét csak a VATS (Vault-Tec Assisted Targeting System) idézi fel valamennyire, amelyben a régi célzott lövésekhez hasonlóan meghatározhatjuk, hogy melyik testrészre támadunk.

Már itt, a cikk elején lelőjük a poént: az új Fallout jó lett, méghozzá nagyon. A Bethesda fejlesztői pengeélen táncoltak a harmadik rész elkészítése során, hiszen igen nagy elvárásoknak kellett megfelelniük: az egyik leghíresebb régi kultuszjátékot kellett a modern világhoz adaptálniuk, méghozzá úgy, hogy a nagyon stabil és konzervatív rajongói kör is képes és hajlandó legyen a hosszú szünet után felvenni a fonalat – és ugyanakkor vonzó legyen a játék azok számára is, akik anno nem játszottak az eredeti Interplay–Black Isle-féle szériával. Az új technikával összeházasított régi RPG-ből különös RPG-FPS hibrid keletkezett, amely tulajdonképpen mindkét módon játszható. Sokan gondolták, hogy ezt nem is lehet jól megcsinálni. Szerencsére tévedtek.

Szép új világ

Szép új világ

A játék során Washington környékén kalandozhatunk egy óriási méretű térképen, bejárhatjuk a város romjait vagy a körülötte elterülő pusztaságot. A terület elég monoton. Romos épületek, autók, a civilizáció omladozó nyomai mindenütt – de minden pontja él a szó jó értelmében: tele van élőlényekkel, fellelhető furcsa helyekkel, érdekes személyekkel. Napokig tartó játékélményt nyújthat már csupán a cél nélküli barangolás és felfedezés.

A készítők minden ponton a realitásra törekszenek: a szanaszét heverő roncsautók felrobbannak és kiégnek, ha beléjük eresztünk egy sorozatot; a tereptárgyakat odébb lehet lökni, rúgni. A washingtoni metró alagútjaiban a csövekből szivárgó éghető gázok kigyulladhatnak, ha lézerrel lövöldözünk a környéken. A fizika szemet gyönyörködtető: mindig új és új élményt fog nyújtani például a halálunk, annyira zavarba ejtően élethűen csuklik össze az élettelen test, de percekig szórakozhatunk azzal is, hogy egy lejtő tetején leejtünk valamit (vagy megölünk valakit), és lessük, ahogyan legurul.

Realitásra törekvést láthatunk a világ felépítésében is. A nukleáris pusztaság is, és Washington romjai is meglehetősen veszélyesek. Az élet a környéken nélkülünk is megy a maga útján: gyakran csöppenhetünk szupermutánsok, Brotherhood-lovagok és különféle zsoldosok csatáiba, amelyekből ritkán tudunk teljesen kimaradni. Az illúzió szinte tökéletes: már viszonylag kezdő karakterként is nagyon könnyen egy fa mögött guggolva találhatjuk magunkat, miközben óriási robbanásoktól remeg a föld, azért fohászkodva, hogy ne vegyenek észre – vagy ha észrevesznek is, ezúttal inkább egymással legyenek elfoglalva a harcoló felek...

Minden adott tehát egy jó játékhoz, és biztosak lehetünk benne, hogy ebben nem is lesz hiány. Itt nem tudunk fogást találni az új kiadáson: a világ hangulatát nagyon is eltalálták. Érdemes jócskán rászánni az időt a térkép bejárására, a felfedezésre, hiszen a játék ereje igazából ebben rejlik. Véletlenül se siessünk a fő küldetéssel, mert az apánk keresésével induló történet nem vezet végig az egész világon, és a befejezése után nem játszhatunk tovább. Számtalan mellékszálra bukkanunk azonban vándorlásaink során – a legjobb nyugodtan kiélvezni ezeket. Bőven vannak küldetések és még küldetésnek sem minősülő feladatok.

A főszál egyébként szintén mozgalmas, fordulatos, de kissé rövid, és helyenként intenzív Fallout 1-2-íz érezhető rajta. Jól fogunk szórakozni közben, de nem sok olyan pont lesz, ahol le fog esni az állunk. (Noha akad ilyen.)

Hang, látvány és harc

Hang és látvány

Hosszú vándorlásaink közben végig lesz mit csodálni, ugyanis a játék látványvilága gyönyörű. Tényleg. A pusztaság pontosan olyan, amilyennek a nukleáris sivatagot elképzelhetjük: halott fák, száraz fű, kövek és gombacsomók. Az időjárást csak porviharok formájában tapasztalhatjuk meg, de a nappalt és az éjszakát nem hagyták ki, a szürkület és a ködös hajnal élethű és szép.

A főcímzenéről az első gondolatom az volt, hogy inkább egy FPS-hez illene – érdekes módon most azt gondolom, hogy leginkább a Fallout 3-hoz illik. Játék közben a zene kellemes, a hangok igen jók, a közeledő mutánsok lépéseinek hangjától nem egyszer fog hideg futkosni a hátunkon. A hangeffektek között is találnak mellesleg klasszikusokat a régi széria kedvelői.

Ellenfeleink az új részben is nonszensz marhaságokat üvöltöznek ránk, bár ezt a részt kevésbé sikerült eltalálni: a „Szét******** a gyönyörű arcomat!” jellegű felkiáltások elmaradnak, ellenfeleink a csata hevében többnyire otthon hagyják a szókincsüket. A 3D ábrázolás hátránya, hogy a tárgyakról többé nem kapunk leírást („Ez egy szikla. Mindjárt rád támad.”), ezzel szintén veszítve egy alkalmat a cinizmus-csöpögtetésre. Ebből azonban így sincs hiány. Járjunk nyitott szemmel, és szívderítő megszólalásokra bukkanhatunk: szemléljük meg pl. a 101-es Menedék ajtaja előtt heverő táblán a firkát („Haldoklunk, ti mocsadékok!”). Vagy csak álljunk meg néhány pillanatra Megaton főterén, és nézzük, hallgassuk egy kicsit a környezetünket.

Harc

A világ hemzseg az élőlényektől, így nem fogjuk tudni elkerülni a csatákat sem. Amikor aztán harcba keveredünk, szándékosan vagy véletlenül, az egész már nem is tűnik olyan félelmetesnek. Az új Fallout egyik gyengeségéhez érkeztünk, amely nem más, mint a harc könnyűsége – igaz, hogy több ellenfél másodpercek alatt telepumpálhat minket ólommal, de egyedileg egészen meglepően gyengék tudnak lenni. Egyáltalán ne számítsunk a régi Falloutok balance-jellemzőire: egyes lények sokkal könnyebben legyőzhetők, míg mások erősebbek lettek. Az ember-ember elleni harc normál nehézségi fokon ritkán fog megizzasztani minket, ezt egyértelműen lehet látni már a játék elején, a Menedékből való szökésnél.

A VATS csak még jobban megkönnyíti a helyzetet, ha már egy kicsit jobban tudunk bánni a tűzfegyvereinkkel: egy-két ügyes lövés, és repülnek a fejek, a karok. A kézifegyverek célzását viszont nem lehet a VATS-szel pontosítani – tehát akik hobbit csináltak abból, hogy minden létező ellenfélnél szemre ütöttek szuperkalapáccsal (Lipton eyes-tea!...), azok most csalódottan mordulhatnak egyet. A rendszer maga egyébként jól el van találva: a régi akciópontok itt kapnak szerepet, a VATS-ben ezeket tudjuk elhasználni, és amíg vissza nem töltődnek, addig kénytelenek vagyunk real time, célzás nélkül boldogulni.

A Falloutos harc szokásos szépségei megmaradtak: most is láthatunk, nem is ritkán, leeső végtagokat, véres húscafatokat, látványos halálnemeket – igaz, a vérzést kis piros golyócskák távozásává redukálta a kényes amerikai ízlés. A VATS-szel célzott lövések szintén látványosak, végignézhetjük őket lassított felvételben a magunk vagy az ellenfél szemszögéből, esetleg a golyót követve.

Fegyverek, felszerelések és apró bugok

Fegyverek és felszerelés

Könnyű tűzfegyvereink nagyobbik részét régi ismerősként fogjuk üdvözölni, kivéve talán a kínai szériát – ezek Alaszka kínai lerohanásának idejéből maradhattak ránk. A nehézfegyverek közül sokat szintén ismerni fogunk. Sok fegyverből vannak egyedi példányok, amelyek egy kicsit jobbak, egy kicsit pontosabbak hagyományos társaiknál – rendesen még saját nevük is van –, de nyitva kell tartanunk a szemünket, hogy rájuk találjunk. A fegyverek frontján újdonságnak számítanak az aknák, és az újabban nagyon jól használható gránátokat is sokan szeretni fogják. Készüljünk fel rá, hogy elkeserítő lőszerhiányban fogunk szenvedni egész vándorlásunk során, főleg ha olyan fegyvereink vannak, amelyek alkalmasak sorozatlövésre – egy-egy komolyabb FPS-jellegű harcban a teljes lőszerkészletünknek búcsút mondhatunk –, és ezen még az sem segít, hogy a lőszer az új részben súlytalan, és annyit vihetünk magunkkal, amennyit csak akarunk. Egyszerűen nincs akkora mennyiség, amennyi elég lenne. Tartsuk mindig kéznél a kést.

Páncélokból szintén relatíve nagy választék van, és új tulajdonságuk, hogy fajtájuktól függően néhány pontot adnak a megfelelő statjainkhoz – nem árt tehát néhány váltást megtartani, mert RobCo-egyenruhában egyértelműen jobban megy a szerelés. Ez egy ilyen világ. Felszereléseinkre vigyáznunk kell, mert a használattal romlanak. Javítgathatjuk őket, ha vannak alkatrészeink – jellemzően az azonos tárgyból még egy példány –, illetve egyes személyek képesek alkatrészek nélkül is megszerelni őket nekünk.

A használati tárgyak között szintén feltűnik néhány klasszikus, pl. a Stealth Boy, de sok újat is találhatunk – ételfertőtlenítőt, térképező modult. A drogok szinte kivétel nélkül a régi szériából köszönnek vissza. A pusztaságban szanaszét hevernek a legkülönfélébb tárgyak, legtöbbjük használhatatlan, de észre fogjuk venni, hogy egyes köznapi dolgokból – porszívó, ragasztó, mankó, terpentin, gőzszelep, vécépumpa – meglepően sokat találunk. Ne nézzük le ezeket: az új világ új fegyverei készülnek belőlük! Vándorlásunk során keressünk tervrajzokat – ezek alapján és a megfelelő alkatrészekből barkácsolásban jártas karakterek elkészíthetik az újfajta gyilkolószerszámokat.

…Mégis megbotlik kicsit

Essen szó a játék leggyengébb oldaláról is: hogy a kiadás előtti sietség miatt-e, az rejtély, de számos bug maradt a Fallout 3 PC-s verziójában. Az alaptelepítés már egy egyszerű alt+tabot sem bírt ki leállás nélkül – egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy lehet az, hogy ezt a tesztelésnél nem vette észre senki. Fast travelnél (gyors utazás) véletlenszerűen néha fagy a játék, néha nem, és sajnos néha még látható kiváltó ok sem kell, hogy elsötétedjen és lefagyjon az egész. Vannak helyszínek, ahol erős videokártyával is szaggatni fogunk, ám mentés, kilépés és újraindítás után már korrektül megy minden. Játékmenetet zavaró hibát szerencsére aránylag keveset tapasztaltam: elsősorban az AI butasága bosszantó – a gép által irányított lények hajlamosak beakadni a terepalakulatokba, illetve időnként egyszerűen csak képtelenek kikerülni ezeket. Összefutottam egy nem teljesen korrektül megírt küldetésrésszel is, amely azonban a játszhatóságot nem befolyásolja. Érdemes megemlíteni a legnevetségesebb koncepciós hibát is, amit csak elkövethettek: a minden fronton a realitásra törekvő készítők egyvalamit felejtettek el: gondoskodni arról, hogy a vashordókban égő és egyéb máglyák és állandó tüzek égessenek is.

A fagyási problémák (egy részének) megoldására már kiadtak egy patchet, ezt mindenképpen érdemes letölteni, mielőtt játszani kezdünk.

Összefoglalás, néhány tipp

Összefoglalás

A kezdeti félelmek ellenére bátran kijelenthetjük: a Fallout 3 nagyon jól sikerült – elég jól ahhoz, hogy kielégítse az öreg Fallout-fanokat is. Feltéve, hogy nem túl konzervatívak. Arra fel kell készülni ugyanis, hogy nem a régi Fallout-játékok egyikét kapjuk a kezünkbe: az új rész meglehetősen eltérő játékstílust kíván, másfajta élményt nyújt, mint azok; viszont kellő tiszteletet mutat a nagy elődök felé, számos helyen utalva vissza az előző történetre, és ami a legfontosabb, megtart a jó dolgok közül nagyon sokat, a hangulatot és a finom cinizmust is, amiért a legtöbb rajongó beleszeretett az eredeti játékba.

Tippek és trükkök

Akik az „always run” mód hívei voltak a régi játékokban is – volt olyan, aki nem volt az? –, azok számára kellemetlen hír, hogy alaphelyzetben a futás irdatlanul lassú (a gyaloglás sebessége pedig alulról közelíti egy csiga tempóját). Ez szerencsés terminálbeli beállításokkal orvosolható. Még gyorsabbak leszünk, ha eltesszük a fegyvert (hosszan nyomott R).

Az iránytűn és a térképen a segítő nyíl emeletfüggetlen. Ne csodálkozzunk, ha ajtót mutat valahol, ahol nincs: van, csak egy-két lépcsőnyivel feljebb vagy lejjebb.

A questekhez tartozó hangos hololemezek is feliratozva vannak. Ha látni akarjuk, akkor lejátszás közben tegyük el a PipBoyt.

Ha többen is játszunk egy gépen, kilépéskor ne csak gyorsmentést csináljunk, mert a gyorsmentésnek és az automentésnek csak egy-egy hely van fenntartva – a következő játékos ilyen mentései felül fogják írni a mienket.

A skilleket nem használhatjuk többé közvetlenül, csak a tárgyainkon keresztül: nincs többé felszerelés nélküli öngyógyítás, elsősegély. 

Ha VATS-szel célzunk, ügyeljünk arra, hogy nem fejezzük be a lövést, ha az ellenfél fedezék mögé ért. Addig lőjünk, amíg biztosan nincs ott.

Ne pazaroljuk a Stealth Boyt, ugyanis az új részben elfogy.

Nincs többé use, a nálunk lévő tárgyak automatikusan használatban vannak, ha pedig a világ tárgyain kellene használnunk valamit, ahhoz a tárgyra nézve menüt fogunk kapni.