I. oldal

A Fable első része kétféleképp vonult be a játéktörténelembe. Az első, nem túl dicső rangja, hogy egyike azoknak a játékoknak, melyek a legtöbbet ígérték, s amik végül a legkevesebbet váltották be ezekből. Másrészről viszont az első Xbox (és később a PC) egyik meghatározó akció-szerepjáték-hibridje volt, ami kismillió, sosem látott játékelemmel és tömény, angol humorral fűszerezte meg a már ismert fantasy miliőt. Albion világába 2008-ban térhettünk vissza, igaz, akkor már csak Xbox 360-on, s most itt a harmadik epizód, ami később PC-n is tiszteletét fogja tenni. Noha a Halo: Reach és az Alan Wake mellett az év talán legvártabb Xbox-exkluzív játékáról van szó, a Lionhead Studios legújabb alkotása nem tudott felnőni az elvárásokhoz, s nem lett több egy jó, de némi csalódást okozó játéknál.

Pedig nem kellett volna sok az áhított dicsőséghez. A történet például kifejezetten jól indít, lévén nem egy névtelen hőst, hanem egy saját személyiséggel bíró herceget, illetve hercegnőt személyesítünk meg. Bár hősünknek neve nincs, hangja és morális hozzáállása elég erős ahhoz, hogy szembeszálljon az Albiont banánköztársaságként irányító bátyjával, Logannel. Logan igazi zsarnok, aki pár éve tért vissza egy furcsa expedícióról, s bár egykor rendes ember volt, valami miatt teljesen kifordult önmagából. Amikor már testvére szerelmének életére tör, betelik a pohár, és a vaskézzel irányított, ipari forradalmat nyögő ország ismét Hősért kiált. Igen, a nagybetű ez esetben jogos, hisz a Hősök Albionban a már megszűnt Hős céh tagjait jelölik, akik afféle lovagoknak felelnek meg, való igaz, erkölcsi normáikat nem szabják meg céhük vezetői. Logan apja volt az utolsó élő Hős, és halála óta senki sem vette át a helyét, így egykori hadvezérével, Walterrel, és a pökhendi komornyikkal, Jasperrel az oldalán derék arisztokratánkra vár e nemes feladat. Forradalom, világmegmentés, és csirkehajkurászás, természetesen csirkejelmezben... Üdv a Fable III világában!

A forgatókönyv és a karakterek jók, de sajnos a játék szabad lehetőségei abszolút komolytalanná teszik a magát túlságosan is komolyan vevő történetet. Van itt románc, dráma, halál és hősiesség, meg persze egy csomó döntés, melyek a játék végét erősen befolyásolják. Mindez viszont elveszik Albion humorában, és ahelyett, hogy kellemes összképet alkotna, inkább csak zavarba hozza a játékosokat. A magam részéről kifejezetten rajongok a humorért, pláne, ha egy játék megfelelő igényességgel tálalja azt (elég csak a GTA IV-re gondolni). Itt viszont a viccek sokszor kimerülnek a fingós poénokban, ami messze sem elég az első epizód fanyar szarkazmusa után. Peter Molineaux elfelejtette, mi fán terem a brit humor, vagy mi történt?

II. oldal

Csirkék mindenütt

A játékmenet a történet és a világ összeférhetetlensége ellenére is működik, noha tény, hogy kalandozásaink alatt eszünkbe sem jut, hogy mi voltaképp egy egész birodalmat kívánunk megdönteni. A játékban a Menedék nevű terem lesz a legfontosabb hely, ahol megfordulunk, ugyanis itt tudunk felszerelést, varázslatokat, ruhát, fegyvert váltani, mint ahogy menteni is csak itt lesz lehetőség. A Menedékbe a Start gomb megnyomásával bármikor elugorhatunk, s mivel gyakorlatilag ez a hely üzemel a Fable III tárgylistájaként is, játék közben egyszerűen nincs lehetőségünk változtatni hősünk eszköztárán. A dolog eleinte zavaró, később könnyen megszokjuk, de azért nem ártott volna, ha a D-pad megmarad az inventory számára. A Menedékben egyébként Albion térképét is megtaláljuk, melyen a sztori állásától függően feloldott területekre teleportálhatunk el. Elegáns megoldás, és szükség is lesz rá, mert sokat fogunk rohangálni a küldetések között, és ez a teleport nélkül igen fárasztó lenne, hisz nincsenek hátas állatok.

A főküldetések mellett rengeteg mellékmissziót vehetünk fel, s minden egyes feladat elvégzéséért pecsét, azaz tapasztalati pont jár. A pontokkal azonban nem lépünk szintet, mint a legtöbb szerepjátékban, hanem a főszálban feloldható skilleket vásárolhatjuk meg belőle. Így tehetünk szert új varázslatokra és képességekre, melyek egy része hasznos, sok viszont csak poénnak jó. Az ötlet egyébként díjazható, csak kicsit szomorú, hogy tovább egyszerűsíti a már így sem túl bonyolult Fable-receptet. A harcrendszer sem valami nagy dolog, mindössze pár mozdulatsorból tevődik össze, és az egyedüli jópofa eleme a varázskesztyűk vegyítése, ami viszont roppant látványos és hatásos lehet. Kifejezetten ajánlom a jégvihar + villámlás kombót, főleg magasabb varázslás skillel, mert a hatás még veszélyes túlerő ellen is garantált. Persze nem mintha félnünk kéne, hogy fűbe harapunk, mert a Fable III borzasztóan könnyű, meghalni benne szinte művészet. Akkor sincs baj viszont, ha mégis sikerül, mert hősünk egy szempillantás alatt feltámad, és csak pár tapasztalati pont bánja a túlvilági kirándulást. Érthető, hogy a Lionhead szeretett volna biztosra menni a casual réteggel is, de ennyire könnyű programmal már rég nem találkoztunk. Tovább ront a dolgokon, hogy nem lehet nehézséget sem állítani, így vagy elfogadjuk, hogy ilyen a Fable III, vagy maximum zsörtölődünk kicsit.

Szerencse, hogy legalább a küldetések kellő változatosságot nyújtanak. Na nem arról van szó, hogy a felépítésük olyan egyedi lenne, hisz mindegyikben az a cél, hogy minél több rosszarcút lekaszabolva eljussunk az adott főellenfélig. A változatosság itt a körítést jelenti, amiben mindig is nagyon erős volt a Fable. Lesz itt szellemszínház, csirkekeresés, orgyilkosság, de még a szerepjátékosok is megkapják a magukét. Érdekesség, hogy most is lehetünk jók és rosszak, és ezúttal is lehetőségünk van gyermeket nemzeni vagy örökbe fogadni, plusz a bordélyházak is visszatértek. A kutyánk szerepeltetése viszont nem jelent semmi különöset. A derék eb aranyos, és megkeresi nekünk a pályákon elrejtett kincseket és tárgyakat, ami miatt tényleg hősünk legjobb barátja, de érzelmeket nem fogunk táplálni iránta, ezt a butaságot tehát sürgősen tessék elfelejteni, a Lionhead vezetőjének többi nevetséges ígéretével együtt.

III. oldal

Mese habbal

Bár eddig úgy tűnhet, hogy a Fable III egy közepes játék, de szerencsére ez távolról sem igaz. Hangulatában és élvezetes játékmenetében nem sok párja akad a piacon, mert nem elég, hogy végig szórakoztató, de rengeteg felkutatható extrával is rendelkezik. Külön kiemelendő a többjátékos mód, melyben egyes Hősök más játékosok mellé csatlakozhatnak, hogy együtt csinálják meg a program kooperatív dungeon-jeit. Ilyenből jó pár akad Albion szerte, a játékélmény pedig tényleg nagyot domborít, ha egyszerre két hős van a képernyőn. Egyedül az bosszantó, hogy sok achievement nem érhető el Silver LIVE-val, mert erősen támaszkodnak a többjátékos módra.

A többjátékos módon túl a Fable III eleve hosszú szavatossággal rendelkezik. Ugyan a főszál csak 10-12 óra, Albion világa utána is nyitva marad, megannyi feladattal és lehetőséggel. Ráadásul a játék egy pontján megkapjuk a királyi koronát, ami néhány komoly döntés meghozatalára kényszerít. Bár sok uralkodói kérdés nem vetődik fel, az a néhány is jól érzékelteti, micsoda súlya van egy vezető szavainak. Amennyiben ráununk a hatalomgyakorlásra, bármikor elhagyhatjuk a kastélyt, hogy interakcióba lépjünk szeretett alattvalóinkkal. Ez lehet kézfogás, tánc, ölelés, fejrepúzás, szidalmazás, meglovaglás... a lehetőségek határtalanok. Ha viszont jó fejek vagyunk, majdnem minden albioni polgár ad egy (vagy több) feladatot, szóval egyetlen karakterrel is végtelenségig húzható a játékidő. Mivel pedig egy végigjátszás nem végigjátszás, biztos, hogy sokáig el lesz a Fable III-mal az, aki megvásárolja.

IV. oldal

Albioni táj

A Fable III szép játék, noha ezt inkább esztétikai, mintsem technológiai értelemben vehetjük szépségnek. Albion steampunk környezete hiánypótló a sok sci-fi és fantasy program után, a karakterek pedig rajzfilmes, tényleg "meseszerű" megvalósítást kaptak. Nincs két egyforma helyszín, tavacska, vagy házikó, hanem a szó szoros értelmében az utolsó részletig kidolgozott világról beszélünk. Ugyan Albion nem valami nagy, nem is kell, hogy az legyen, az Xbox 360 pedig remekül elbír a játékkal, én legalábbis nem találkoztam szaggatással vagy idegesítően hosszú töltési időkkel (ami nem csoda ha azt nézzük, hogy technikailag csak közepes az egész). Azt lehetetlen megjósolni, hogy PC-n mennyire lesz aktuális ez a különös univerzum és design, de az biztos, hogy hasonló látványvilágot egyetlen konkurens sem produkált az utóbbi időben. A zene és a hangok úgyszintén kiválóak, pont, ahogy elvárnánk a derék angoloktól. Pár szólam megegyezik a második részben hallható dallamokkal, ami kellemes nosztalgia, a szinkron pedig tényleg kiváló munka, egyszerűen nem találni rajta fogást. Ez nem is csoda, ha azt nézzük, hogy olyan nevek csatlakoztak a csapathoz mint Stephen Fry, John Cleese, Sir Ben Kingsley vagy Simon Pegg, kell ennél többet mondanunk?

Ez se csipog

A Fable III klassz játék, de valahol csalódás is, mert a Lionhead a sok ígéretet megint képtelen volt betartani. Az éveken át nyomott rizsa a program szellemiségéről és érzelemdússágáról csak marketingfogás volt, mert a Fable III semmivel sem mélyebb, mint bármely modern szerepjáték. Nem, a Fable III "csak" egy remek játék a sok közül, amit erősen ajánlok minden rajongónak és Xbox 360 tulajdonosnak. Csodát ne várjatok tőle, ahogy igazi RPG-t sem, de Microsoftos Zeldának semmiképp sem utolsó.

Fable 3 Magyar felirattal (XBox 360) bruttó 10.613Ft iPon webshop link

Platformok: Xbox 360

Tesztelt platform: Xbox 360